12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Jegyzetek a Kölykök + képregények című kiállításhoz
2018.10.24 - tiszatáj

JEGYZETEK A KÖLYKÖK + KÉPREGÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSHOZ

A Kölykök + képregények című kiállítás a Deák 17 Galériában került megrendezésre. A Galéria vagány, kortárs és „koncept” válogatást rakott össze, annak ellenére, hogy a képregény sem akadémikusan, sem intézményesen, sem államilag, szóval valljuk be, tulajdonképpen sehogyan sem támogatott műfaj/kategória/köztes művészeti forma (kinek hogy tetszik) ma Magyarországon.

Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy Kaposi Dorka, a Galéria vezetője kísért végig a kiállításon, és egyértelműen kiderült, hogy a kiállítás koncepciójának egyik alapja a korosztályos besorolás volt, így tekinthető meg a kiállítás jobbról balra úgy, hogy a kicsiknek szóló képregényektől eljutunk a kamasz, majd felnőtteket is érintő, felnőtteknek is szóló darabokig. Eközben azonban megjelenik egy másik gondolatmenet is, mely szerint a nagy nevek mellé olyan fiatal művészek is felkerültek a falra, akik egészen különféle tendenciák, stílusok, tematikák mentén alkotnak. Ráadásul a gyerekeknek és kamaszoknak szóló képregények azon kívül, hogy nekik szólnak, róluk is szólnak, sok esetben izgalmas nézőpontokkal, nézőpontváltásokkal, narrációs technikákkal találkozhatunk.
Gyakran emlegetik úgy a képregényes közösséget, mint egy sajátos szubkultúrát, pedig azért klubnál, holmi aranyos gittegyletnél jóval több munka folyik ezekben a berkekben is, és az utóbbi évek siránkozós hangját félretéve nagy energia befektetéssel, de ugyanúgy, tényleges támogatottság híján. Az akadémikus háttér nemléte ellenére sokan alkotnak autodidakta módon, hiszen külön képregényes képzés egyik művészeti egyetemen sincs.
A régóta folyó és egyre inkább avítt viták a képregény műfajisága, demagóg volta vagy éppen olvasásellenessége körül mára – végre – meghaladottak lettek, de a magyar társadalom (micsoda finom kutatási téma lehetne) minden múltbeli siker és rajongás ellenére jelenleg ellenáll a comics variábilis, aktuális, artisztikus, popkulturális és minden egyéb megjelenésének is.
A Deák 17-ben rendezett kiállítás mégis egyértelműen azt mutatja, hogy itthon van egy erős képregényes szcéna. A minimális lehetőségek, támogatottság, illetve elismerés és egyéb együttműködések hiánya ellenére is, él és virul, alkot, és még a humorát sem veszítette el.

A Magyar Képregény Szövetséget itt találjátok egyébként:

Magyar Képregény Szövetség

A teljesség igénye nélkül következzen hát képes beszámolónk, köszönet a képekért és a sok információért Kaposi Dorkának.

A fent említettek fényében a kiállítás valóban jobbról balra a legkisebbeknek szóló képregényekkel indul. Itt kaptak helyet rögtön a Csimota kiadó design-könyvei. Ezek a kötetek ma akár silent book néven is futhatnának, de az indulás idején (2006) a szöveg nélküli könyv még annál is elképzelhetetlenebb képződmény volt hazánkban mint manapság. A különféle nyelven megjelenő címek a szájhagyományra, a népmesék azon voltára utalnak, hogy ezek a történetek átívelnek az egész világon. Baranyai újító technikájú kötete sem véletlenül kapott helyet a falon, a szabásmintákkal ötvözött interpretáció ma is ugyanolyan modernül hat, mint megjelenése évében, a Stark figurák pedig szinte kiugranak a képregénykockákból, nem csak erős színeiknek köszönhetően.

 

Van, aki modernizálta a Jancsi és Juliskát (fiatal alkotó a MOMÉ-ról Sárdi Kati), van, aki silent mangát készített eredetileg egy japán manga versenyre, ahol díjat is kapott érte (Pásztor Alexa).
Halter András pedig cuki és kifejező figuráinak segítségével megidézi Brueghel képeit, ezek azok a játékok, amelyek egy művészettörténész lelkületű olvasó/néző szívét kellőképpen megdobogtatják (ezt Kaposi Dorkán, kísérőmön is észre lehet venni). Mi tagadás, a szerzői képregények esetében itthon néha problémát okoz, hogy a sztori, a szöveg és a kép nincs azonos színvonalon, de Halternek (aki egyébként rajztanár) mindez nem okoz gondot.

 

Ahogy haladunk előre, úgy komolyodnak a témák. Míg Pásztor Alexa egy szerelemi csalódást dolgoz fel mangájában, addig Ghyczy Csongor az internetfüggőségről készített egy igazán mai képregényt. A férfialkotó női nézőpontot választott, és egy leszokató táborba is elkísérhetjük a főhőst, aki kemény harcot vív többek között telefonjával. A minimalista szövegek és a rideg hang ügyesen hangosítja fel a témát.

Koska Zoltán (munkáira már régebben felfigyeltem, http://tiszatajonline.hu/?p=46018, http://tiszatajonline.hu/?p=53534) a szokásos önreflexív, ironikus és áttételes stílusban a focimániát figurázza ki. Oravecz Gergely, aki a szintén nagyon erős képi, illetve szöveg- és gondolatvilággal jelentkező alkotók közé tartozik (egyik kedvenc darabom tőle a Blossza). Tőle nem annyira megszokott módon most egy színes képregénnyel jelentkezett, és az iskolai kirekesztés témáját dolgozza fel egy cigány kamaszt ért bántalmazástörténetben.

 

Cserkuti Dávid, akit az Unicum és az Unicum Next többszörösen díjazott kampányai után, ha nem is név szerint, de biztosan sokan ismernek, a kiállításon látható képregényében kamasz gyerekei életét dolgozza fel kellően ironikusan, apai szemszögből. A szerdán és csütörtökön megrendezésre kerülő Rejtő orrvérzésig című rendezvényen is találkozhattunk a második napon Cserkutival, mivel egy olyan projekten dolgozik éppen, amelyben Rejtő regényeket visznek animációs filmre.

 

Hasonló nyomvonalon, a szülői nézőpont előtérbe helyezésével dolgozza képregényre új gyermeke érkezését Fritz Zoltán és felesége Fritzmayer Nóra. Utóbbi rajztanár, aki rajzain az ebből eredő stilizáltságot meg is őrzi, vizuális újszerűsége inkább a kompozíciókban rejlik, míg Fritz Zoltán az anyaság kedves, finom, színes szagos szép képeit egy egészen más (apai) kontextusba helyezve, a fekete-fehér rögvalóságával az altatás, a vásárlás és egyéb, mindennapinak tűnő helyzetek nehézségeit önti komikus, gyakran „hangosan röhögős”, ironikus formába.

 

Az a szuggesztív és minden tekintetben megalkuvásra képtelen alkotó, aki bár a kiállítás utolsó harmadában helyezkedik el, most mégis a felsorolás végére maradt, Lakatos István. Nem véletlenül. Egyrészt az ő munkái, ahogy kísérőm, Kaposi Dorka is megjegyezte, gyakran a derűs, vicces rajzok mögött bizarr témákat rejtenek, tehát korosztályi besorolása legfeljebb időpocsékolásnak tűnik, és persze, sokszor azok a derűsnek tűnő képek is közelebbről nézve apró titkokat, abszurd játékokat rejtenek el mindenfelé. Az egyik kisebbeknek való sorozata a Mikkamakka folyóiratban elindult majd leállított, a gyerekek által nagyon kedvelt és vicces képregény volt, ez is látható most a galériában, a Bucó Szetti Tacsin és társain szocializálódott felnőtt olvasók nagy örömére is.

A Deák 17 Galéria kiállítása izgalmas anyaggal mutatja be, hol tart ma nálunk a képregény művészet egy szelete, a gyerek- és ifjúsági képregényé. A kurátor (Zsigó Bianka) és Kaposi Dorka, a múzeum vezetője kitűnő munkát végeztek, és természetesen és legfőképpen az alkotóké a respekt.

Szekeres Nikoletta

 


Címke: , , , , , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő