12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Menekülő szerelem
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT

Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire.

Petzold sosem a cselekmény, hanem az egzisztencializmus és a hangulatteremtés felől ragadja meg a sajátosan újrahangszerelt történetet. Georg (a Victoriából és a Happy Endből ismert Franz Rogowski) egy halott író, bizonyos Weidel papírjaival, a megboldogult személyazonosságát magára öltve menekül el a németek inváziójától sújtott Párizsból, majd Marseille-ben köt ki, ahol a titokzatos, férjét kereső Marie nevű hölgybe (Paula Beer, a Francois Ozon jegyezte Frantz és a Donnersmarck-féle Never Look Away sztárja) botlik. Történelmi miliője révén a Tranzit eszünkbe juttathatja a Phoenix bár bizonyos megoldásait, csakhogy a német szerzőt radikálisan más foglalkoztatja. Historikus parabola és kortárs példabeszéd keresztmetszetében ugyanis őt transzcendens-metafizikai állapotrajz és a realizmus találkozása érdekli, így új mozija a szintén egyszerre meditatív és realista Yellával és a Barbarával is szoros rokonságot ápol. Ráadásul a direktor a valóság feletti és a talajközeli motívumok ütköztetésével a szereplők komplex viszonyrendszerét tanulmányozza – itt tulajdonképpen az összes figura kísértet, a múltjában ragadt, csellengő számkivetett, lelkiismeret-furdalás és fájdalom gyötörte jedermann. A főszereplő George félember: valódi identitás híján téblábol, próbál túlélni, majd rábukkanni a saját helyére egy depresszív világban, Marie – utalva a femme fatale archetípusára – semmiből előbukkanó, majd hirtelen tovatűnő, efemer szellemalak, a lány új szeretője, Richard, az orvos pedig ugyancsak gyökértelen, szabadulni vágyó, kettejük között őrlődő harmadik.

 

 

Jelen esetben ez a bonyolult kapcsolathálózat, illetve az egymás érzelmeire való összetett reakciók takarják a film valódi címét. Nemcsak tranzitpapírokra óhajtoznak a fő-és mellékszereplők, de a „menjek vagy maradjak” huzavona immár a szerzői melodráma zsánere felé nyit. Georg, Marie és Richard egy-egy válasza dönti el, ki szálljon hajóra vagy lakatolja el magát az otthonában, bánásmódjuk a szerelem, az elutasítás, az összeborulás vonzáskörzetében létezik, egy pozitív-megerősítő vagy egy negatív-ignoráló szó, sőt, többször apró rezdülés dönti el, melyik szereplő kivel társul, kibe habarodik bele, esetleg útnak indul-e a bevándorlók paradicsomaként definiált Mexikóba. Hasonló dilemmát érintett Petzold 6 évvel ezelőtti Barbarája is: a szocreál levegőt csak úgy árasztó 1980-as NDK passzivitásra bíró, elnyomó, omladozó, szürke falakkal barikádozott rendszere ugyanúgy szeretetet, empátiát fojtott el, és a karaktereknek önmagukból erőt nyerve kellett fellépniük ez ellen. Most is így van, a Tranzitban a humanizmus, a szeretet, a barátság, a gondoskodás ösvényét próbálják járni a hősök, gondoljunk csak a Driss nevű kisfiú pótapjaként, nagyra nőtt cimborájaként rádiót szerelő, focizó, daloló Georgra vagy a Marie-Richard-Georg mediterrán vacsorajelenetére – új világba lépnek a szereplők, lelkiállapotuk formálódása az igazi tranzit, az utazás letargiából örömbe, vagy boldogságból tragédiába. Ezt jelzi a Driss otthonába toppanó, az anyukájával jelnyelven beszélő kissrác megnyilvánulása: a Tranzit egy másik dimenzióba, egy átláthatatlan kísértetvilágba kalauzol bennünket.

 

 

Szubjektív, csupán néhány szereplőre redukált karakterdrámaként ugyanúgy érvényes ez a megközelítés, mint makroközeget vizsgáló, szociodrámai szemléletet hasznosító műként. Petzold a váróteremben izzadó, anekdotázó, búslakodó menekültek tömegét nem homogén masszaként láttatja, hanem szintén gondterhelt, jobbra vágyó átlagpolgárok gyülekezeteként. Több figurát emel ki, egyikük jó kedélyű, míg a másik fásult, így a Tranzit a választott embercsoportra is ügyel, a direktor a tömegben is a humánum feltárulkozását kutatja. Traumatizált, súlyos terheket cipelő szereplők gyalogolnak át a színen. A karabélyt szorongató rendőrökkel szegélyezett utcák, a szűk terek, az életerőt csaknem elszívó napszítta Riviéra absztrakt emocionális vidékekké duzzadnak, holt lelkek nyomasztó útvesztőjévé, így a Tranzit artisztikus beütésű spionthrillerként vagy noirként is állja a sarat, Petzold bevallottan utal Kertész Mihály (Casablanca), Alfred Hitchcock (a más bőrébe bújó ember motívuma) vagy Carol Reed (A harmadik ember, Egy ember lemarad) életművére.

Jórészt minimalista eszközökre hagyatkozó, olykor szenzuális, impressziókra összpontosító mozi a Tranzit, pusztán a vége felé bicsaklik meg picit: Petzold a korábbi felvetéseihez képest egyszerűbben, hagyományos melodrámai klisékre csupaszítva vizsgálja a forgatagba veszettek kálváriáját, és bár talányos, nyitott befejezéssel él, plusz még a férfi megszállottság tematikáját is ügyesen építi bele a lassan végéhez közeledő cselekményébe, a film az utolsó botladozások miatt lecsúszik a remekmű-státuszról. Összességében azonban árnyalt, zseniálisan építkező, titkokról halkan suttogó karakterrajz a jutalmunk, nagyszerű operatőri munkával és nagyszerű, ihletett színészi alakításokkal – cseppet sem véletlen, hogy Christian Petzold a következő projektjében is a Rogowski-Beer duó együttműködésére számít.

Szabó Ádám

 

 

 

Transit
német–francia dráma, 101 perc, 2018

Rendező: Christian Petzold

Szereplők: Franz Rogowski, Paula Beer, Godehard Giese, Lilien Batman, Maryam Zaree

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő