12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

„Lélek nélkül is tud mozogni a test”
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA

Jelölj ki egy dátumot: október 10. Keress hozzá helyszínt, mondjuk a Grand Café mozitermét. A székek most maradnak, az emberek ülni szeretnének, valamit inni, és hallgatni valamit – egy beszélgetést. Kell még valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról.

2015-ben diagnosztizáltak Szilasi Lászlónál agydaganatot, idén megjelent kötete a betegségét, és ezen tapasztalat tükrében az életet és a halált dolgozza fel. A szerző meglátása szerint ez a három téma patetikus színezetet ad a szövegnek, ellenben kritikai szempontból nem kell vele másképp bánni. Mégis úgy érzi, az eddigi visszhangok inkább meghatódottak, de rendesen még nem olvasták el a könyvet. A fogadtatás után Klajkó rátért a magyar irodalom betegséget tematizáló könyveire a tekintetben, hogy milyen irodalmi hagyományokhoz lehet visszanyúlni. Karinthy, Esterházy és Nádas neve hangzik el; a szerző különbségeket próbált találni köztük és a saját történetében: Karinthynál, az Utazás a koponyám körülben nagyon határozottak az előjelek, míg nála nem volt semmi. Bár szerinte nem is lehet követni a három írót; Nádasra felülmúlhatatlanként tekint: szövegeiben az irodalom az maga a nyelvhasználat.

 

 

A nemrég elhunyt Esterházyval kapcsolatban a követhetetlenség egy másik kérdést is magában hordoz: vajon mennyire lesz meghatározó a későbbi szerepe? Válaszként Szilasi a Magvető 2018-ban kiadott naptárát említette meg, ami Esterházy-idézeteket tartalmaz. Esterházy maga is idézetekből állt, mondta, de reméli nem aranyköpésgyűjteményként marad fenn.

A Luther kutyáihoz visszatérve, Klajkóban felmerült, hogy nem egyértelmű, naplóként vagy regényként tekinthetünk-e rá, ugyanis – a nagy egészbe beépülő történetek ellenére is – az előbbit napról-napra írják, ami ez esetben nem történt meg. Szilasi korrigált, hiszen egy naplót nem kell napról napra írni. Arról is beszélt, hogy a rosszulléte után nem funkcionált jól az agyvelője, és bár érzékelte a világot maga körül, ki volt taszítva, így az emlékek, az emlékezés lett a fő kiindulópontja. Nádas szerint asszociatív alapon gondolunk vissza dolgokra, Szilasi pedig ezt fejlesztette tovább a szövegében. A társításnak ezt a módját egy, a testre hozott példán keresztül mutatta be:

 

a testi ütés hatására minden más ütés felidéződik.

 

Később hozzátette, hogy az is lehet, elrontotta az eredeti Nádas-elgondolást.

A műfajra vonatkozóan hallgatólagosan, de megegyeztek a regény besorolásban, sőt, Klajkó tovább is ment, és önéletrajzi regényként hivatkozott a szövegre, mire Szilasi megjegyezte, ahhoz még sok spenótot kell ennie, hogy önéletrajzi regényt írjon.

 

 

Ezt követően az ars poetica kérdése bukkant fel egy olyan részlettel kapcsolatban, ahol egy hétéves kori agyhártyagyulladás íródik össze Az elbeszélés nehézségei (Ottlik olvasókönyv) egyik kommentárjával, értelmezésével. Klajkó szerint ez a belső, kicsinyített tükre lehet a nagy egésznek. Szilasi szerint éppen ezért kell vigyázni az ars poeticának hangzó dolgokkal, mert azt hiszik, az a regény lelke – még ha ő nem is annak szánta.

Szóba került az Ottlik-vita is, mi lehet az élet anyaga. Az ő elképzelése az volt, hogy egy olyan nyersanyag, ami a nyelv által létrehozva mindig van. Szilasi ezzel szembehelyezkedik: amit megír, azt korábban nem látja, nyelvileg nincs tárolódva, így a nyelvi alak is csak később jön létre. A nyelven túl, ami van, oda nem lehetett bejutni, csak speciális alakzatokkal beférkőzni.

Ezzel kapcsolatban Klajkó kitért arra is, hogy az emlékezés konstrukció, egy értelmezési feladat, éppen ezért nem lehet a színtiszta nyersanyaghoz hozzájutni, a regény pedig éppen ezt az értelmezésvesztést dolgozza fel, illetve azt, hogy a rosszulléttel elvesztett 48 órát felkutassa, és összerakja – akár egy krimiben. Szilasi szerint nehéz nem nyomozni, még ha a Szentek hárfája kötet után meg is fogadta, hogy többet nem foglalkozik ezzel a műfajjal.

 

 

„Az üdvösség az interpretáción túl lakik” – hangzik el a könyvből vett idézet, ami két dolgot céloz meg: a már említett értelmezést és a depressziót. Szilasi úgy látja, onnan lehet tudni, hogy valaki nem depressziós, ha ezekre rákérdez, ugyanis amennyiben nem interpretálsz semmit, tök csönd van. De reagálva a felvetésre, a Szentírást említette példaként:

 

hiába túráztatod magad az olvasásával, máshol terem az üdvösség, bármit is jelentsen.

 

Ezért tekint a kötet megírására értelmezésként, és nem gyógyulásként. Az agya bizonyos területen az átlagosnál gyorsabban bomlik, egy anyag pedig hiányzik belőle. A depressziót, ami régebbről kíséri, ez csak fokozza. Nincsenek gondolatok, sem érzelmek. Bár a gyógyszerek helyreteszik, olyan betegség ez, amiben mindenkinek igaza van.

Hogyan írható le az érzés, amikor eluralkodik a betegség? – kérdezte Klajkó. Először a lélek szűnik meg, és az ahhoz kapcsolódó dolgok. Olyan lesz az ember, mint egy tuskó. Csinosabb formájú, de tuskó. Majd a szellem veszik el, rájössz, hogy nem tudsz olvasni, sem beszélni. Csak a test marad, és fölkavaró, hogy ezek nélkül is képes működni. Szilasi szerint ezért menő a zombitéma, mert lélek nélkül is tud mozogni a test.

 

 

Mindezek ellenére a humor fontos eleme a szövegnek, amit Szilasi azzal az ambícióval magyarázott, hogy méltóságteljes maradjon, és ehhez a dark változatot alkalmazta, ami reméli, nem lett izzadtságszagú. Ennek kapcsán rátértek egy interjúra, amiben azt vetették a szemére, hogy sokszor etikátlan, ahogy megírta a történetét.

 

Az őszinteség mindent visz.

 

– kommentálta Szilasi. Ezért is tartja szemétségnek, hogy a poétikai céljai felülírják az etikát, egyúttal pedig azt is, hogy úriember lehessen íróként.

Klajkó felidézte órai élményét beszélgetőtársával, ahol az írás célkitűzéseként azt jelölték meg, hogy valakik valamit megértsenek. A kérdés adott volt: Ő mit értett meg? Szilasi elmondta, annak ellenére, hogy valamit kiírhatunk magunkból, ezt az egészet – a kórházban eltöltött időről – emlékképek formájában továbbra is magával cipeli. Kint volt a világ, bent meg két nyomorult hülye, aki néz ki a fejéből. Amit megértett, folytatta, hogy a halál mindig ott van. Olyannyira, hogy a borítón is a saját MRI képe látható. Értéket ad számára ez a tudat.

Zárásképp egy kis jövőbetekintés következett. Klajkó a Németh Gáborral való közös munkáról kérdezte, a Kész regény 2.0-ról, esetleg újraírásáról. Szilasi elmondta, hogy már kész van – majd mosolyogva hozzátette, hogy másvalamin dolgoznak, de azt nem mondhatja el.

 

Földesi Csenge

Fotó: Török Rozália

 

 


Címke: , , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő