11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.15.
| Lenyűgöző koreográfiák és táncpremierek a CAFe Budapesten >>>

10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

A hitelesség látszatának megteremtése
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA

Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról.

A beszélgetést nagy izgalom előzte meg a közönség részéről, mindenhonnan párbeszédfoszlányokat lehetett hallani, könyvélményekről folyó diskurzust. A szerző és a moderátorok megjelenésével csend lett, és a figyelem az est szereplőire terelődött. Benkő Marianna üdvözölte az érdeklődőket, Pozsár Anettől pedig el is hangzott az első kérdés, amely a hazai novellapiac és a zsáner irodalom helyzetére irányult. Veres erős állítással kezdte: szerinte nincs itthon piaca a novelláknak, és a novellakiadástól való félelem a kiadók oldaláról is érzékelhető, hiszen csak nagyon ritkán jelentetik meg fiatal szerzők vagy első kötetesek szövegeit. Veresnek szerencséje volt, mert az Odakint sötétebb című regénye annyira jól fogyott, hogy a kiadó beleegyezett az új novelláskötete megjelentetésébe. A szerző szerint a novellákra igényt kell teremteni, akkor talán elindulhat valamiféle változás, habár, mint mondta, jobb a helyzet, mint két évvel ezelőtt, hála például a The Black Aethernek [horror irodalmat közlő fanzin – a szerk.]. Hozzátette, ez a változás látható a Gabo által még idén megjelenő Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 válogatáskötet létrejöttében is.

Pozsár a novellák témájánál maradva az Éjféli iskolákra terelte a szót, amely az ő olvasatában egyetlen szöveguniverzumként jelenik meg, köszönhetően a többször előforduló személyeknek és motívumoknak (amelyből az Odakint sötétebb lapjain is fedezhetünk fel elemeket), nem meglepő módon tehát a szövegek egymáshoz való viszonya iránt érdeklődött. Veres először a regény és a novella közti különbséget igyekezett megragadni, amely szerinte abban áll, hogy a regény nagyobb ívet jár be, eljut A-ból B-be, míg a novella inkább valami szeleteként fogható fel. Ha összekapcsolódnak, ahogyan az Éjféli iskolákban, akkor nem egyetlen nagy történetté állnak össze, hanem ugyanazt a témát járják körbe több szempontból. Éppen ezért a teleologikusság is hiányzik a novelláskötetből, hiszen a regénnyel ellentétben nem akar egyetlen koherens történetet létrehozni. A novellái inkább állapotokat vizsgálnak meg.

Amennyiben befejezte volna egyik elkezdett történetét, akkor az Éjféli iskolák novelláit egyetlen történetívre fel lehetett volna fűzni, amely így az Odakint sötétebb előzményeként szolgálhatott volna, hiszen a regény egyik szereplőjéről szólt volna, akit romantikus szálak kezdtek volna fűzni az Éjféli iskolák első novellájának női karakteréhez. Mint mondta, ezt azért vetette el, mert a tervezett zárósztorival a novellalánc kifutása tematikusan megismételte volna a regény befejezését. Ha megírta volna, akkor – meglátása szerint – a novelláskötet a lényegét veszítette volna el: nem egymás hatását erősítették volna fel a szövegek, hanem a regényekre jellemző ívet járták volna be. Ezen a ponton Veres az első kérdéshez is visszacsatolt, hiszen szerinte az Éjféli iskolák recepciója is jelzi a magyar novellapiac hiányát, mert ha lenne, az olvasók nem annak örülnének, hogy a szövegek összekapcsolódnak a szereplők és a visszatérő motívumok által, hanem önálló történetekként fogyasztanák őket. Ezt segítené elő, ha a novellák nem könyvvé szervezett struktúrában jelennének meg, hanem több folyóiratban vagy válogatáskötetben Veres szerint az Éjféli iskolák átmenetet képez az amerikai mintájú novelláskötetek – amelyek már korábban publikált novellákból állnak – és a regény között.

Ezt követően Benkő Marianna a novelláskötet végén található utószót hozta játékba, abban ugyanis a szerző egy írása kapcsán úgy fogalmaz:

[…] felerészben lovecrafti rettenet, felerészben egy átlagos hétfő reggel.

Benkőt a részletre vonatkozóan az érdekelte, hogy a hétköznapian induló, majd hirtelen horrorba átforduló szerkesztés mennyire tudatos a szerzőnél. Veres elmondta, nem gondolkodott eddig sokat ezen, számára az a fontos, hogy a történet hiteles legyen – úgy jó a sztori, ahogy nem omlik össze –, a fantasztikus fikció lényege ugyanis éppen a hitelesség látszatának megteremtésében rejlik. Erre mondott is egy egyszerű példát: ha olyan helyről írsz, amit mindenki ismer, mondjuk Szegedről, akkor a közösség közös tudására kell alapozni, mert egyetlen fals hang tönkre teheti a hitelességet, és hiába lesz tele például vámpírokkal, senkit nem fog érdekelni, mert nem sikerült hitelesen megteremteni a közeget. Emiatt a sztori össze fog omlani, mert a vámpírságon túl semmilyen egyéb jelentést nem tud nyújtani. Mint kifejtette, az ő regénye vagy novellái is lehettek volna olyanok, mint a Narnia Krónikái, ahol egy jobb világ vár, de ehelyett inkább a magyar valóságból merít.

A valóságot kell jól megragadni ahhoz, hogy a fantasztikum működni tudjon –

mondta végül.

Ezt a témát vitte tovább Benkő, mikor megjegyezte, hogy sok olvasó számára a magyar helyszínek, magyar nevek nem tudnak hitelesen működni. Veres szerint ez nemcsak az irodalomra igaz. Példának hozta az Európa Expressz című akciófilmet, amit summázott is: „Magyar Die Hard vonaton. Magyar Die Hard IC-n.” A közönség egyhangúan nevetett, Veres pedig rávilágított, hogy nagyjából ez a reakció várható szinte mindenre, ami zsáner.

Ellenpéldaként hozza a Liza, a rókatündér című filmet, amely a fantasztikus elemek ellenére azért tudod működni, mert olyan alternatív magyar múltba helyezi a történetet, ahol nem volt kommunizmus. Ezzel a kitétellel a nézők számára megkönnyíti a befogadást, mert az nem a mi valóságunk, az egy másik valóság. Veres szerint Magyarországon akkor lehet fantasztikumot csinálni, ha magát a közeget elemelik a valóságtól, mert ennek a valóságnak nem lehet része a fantasztikum, szemben azokkal a filmekkel, amelyekben New Yorkot újra és újra lerombolják.

Így van kondicionálva a néző: már a nagyapja is olyan filmeket nézett, amikben New Yorkot lerombolta egy óriás szörny –

indokolta Veres, majd hozzátette, van egy közös, generációkon átívelő felfogás arról, hogy abban a közegben megtörténhet a fantasztikum.

Ezzel szemben Magyarországon nem volt zsáner – kivéve a melodrámát és a komédiát –, sőt, meg sem próbáltunk új zsánereket teremteni, így a közönségnek nincs közös fantáziatudása, az ország a fantázia számára nem pregnáns. Veres saját szavait használva elhangozott, nem tudunk belevetni olyan magvakat, amikből elfogadnánk, hogy olyan dolgok nőnek ki, olyan dolgok történnek az országban, amik nem részei a közös valóságunknak. Szerinte csakis akkor tudunk elfogadni egy ilyen alternatívát, ha az komédiával van felhígítva, hiszen a humor negligálja a valóságot.

A szerző ezután elárulta, úgy gondolja, hogy Tarr Béla világában stilárisan jól működne a horror, bár ezt a lépést Tarr nem teszi meg [a szerző ezt az elképzelését az Odakint sötétebb alternatív történelmi világába is beépíti hamis idézet formájában ­– a szerk.]. A legnagyobb probléma, folytatta Veres, hogy a szerzők nem jó sztorit akarnak írni, ami éppenséggel zsáner, hanem sci-fit, fantasyt vagy horrort, amihez a legegyszerűbb módot választják: az olvasott, és működő szüzséket átültetik, a szereplők és a helyszínek pedig magyar neveket kapnak. Veres szerint az áthozott dolgokkal az a gond, hogy nálunk összeomlanak, méghozzá azért, mert a közeg hitelteleníti azokat (pl.: nem hisszük el, hogy Magyarországon vannak szuperhősök).

További probléma, hogy a hazai közegben a morális viszonyok sem világosak – Veres ezt ismét egy példán keresztül szemléltette: nem hisszük el, hogy Magyarországon a rendőrök jófejek. John McClane [a Die Hard főszereplője – a szerk.] magyar megfelelőjéről, McClane Józsiról nem hisszük el, hogy megmenti a feleséségét a plázában a terroristáktól, akik valójában pénzt lopnak, mert úgy gondoljuk, ő is beállna rabolni. Ennek a nézetnek az lehet az oka, hogy a magyar filmek sorából hiányzik a western. Amennyiben mégis volt, csak a késeit tükrözi, vagyis a western morális szétbontása Magyarországon a vég és a kezdet is egyben. Nálunk a világ nem lesz jobb hely, így nem meglepő, hogy A nyomozó az egyedüli működő krimi Magyarországon.

A beszélgetés végéhez közeledve Veres már nem válaszolt ilyen fokú mélységben, és több kisebb kérdést tettek fel inkább a moderátorok.  A hallgatóság számára így is kiderült, hogy a szerző első horrorral kapcsolatos élménye az Üvöltéshez köthető, amikor is a stúdióban a bemondónő farkassá változik, illetve a Twin Peaks záróepizódja, amely nagy hatást gyakorolt rá. Fény derült arra is, hogy olvasmányai kezdetben King és Lovecraft voltak, később – az idegen nyelv elsajátításával – viszont egyre csak bővült azon szerzők palettája, akiknek merít az írásművészetéből. Ennek ellenére, fűzte tovább, műveiben igyekszik olyan hangot megütni, ami elfedi ezeket az érintkezéseket (kivételként említette Thomas Ligottit, aki konkrétan a Vérvörös gépezet című novellájára hatott), és ha akadnak is nyilvánvaló hatások, akkor sem kizárólag zsánerszerzőktől jövőek.

Végezetül kiderült, Veres jelenleg egy regényen dolgozik, amiben nem lesznek „cuki csápos lények”, ahogyan az Odakint sötétebb esetében hanem emberekről fog szólni, az idegenség pedig egy metafizikai állításból fog fakadni. A készülő regény munkacíme: A város darabokban.

Borbíró Aletta

Veres Attila: Éjféli iskolák 

Agave Könyvek Kiadó Kft.

Budapest, 2018

320 oldal, 2788 Ft.

 


Címke: , , , , , , , , ,
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.12 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő