10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

A hitelesség látszatának megteremtése
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA

Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról.

A beszélgetést nagy izgalom előzte meg a közönség részéről, mindenhonnan párbeszédfoszlányokat lehetett hallani, könyvélményekről folyó diskurzust. A szerző és a moderátorok megjelenésével csend lett, és a figyelem az est szereplőire terelődött. Benkő Marianna üdvözölte az érdeklődőket, Pozsár Anettől pedig el is hangzott az első kérdés, amely a hazai novellapiac és a zsáner irodalom helyzetére irányult. Veres erős állítással kezdte: szerinte nincs itthon piaca a novelláknak, és a novellakiadástól való félelem a kiadók oldaláról is érzékelhető, hiszen csak nagyon ritkán jelentetik meg fiatal szerzők vagy első kötetesek szövegeit. Veresnek szerencséje volt, mert az Odakint sötétebb című regénye annyira jól fogyott, hogy a kiadó beleegyezett az új novelláskötete megjelentetésébe. A szerző szerint a novellákra igényt kell teremteni, akkor talán elindulhat valamiféle változás, habár, mint mondta, jobb a helyzet, mint két évvel ezelőtt, hála például a The Black Aethernek [horror irodalmat közlő fanzin – a szerk.]. Hozzátette, ez a változás látható a Gabo által még idén megjelenő Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 válogatáskötet létrejöttében is.

Pozsár a novellák témájánál maradva az Éjféli iskolákra terelte a szót, amely az ő olvasatában egyetlen szöveguniverzumként jelenik meg, köszönhetően a többször előforduló személyeknek és motívumoknak (amelyből az Odakint sötétebb lapjain is fedezhetünk fel elemeket), nem meglepő módon tehát a szövegek egymáshoz való viszonya iránt érdeklődött. Veres először a regény és a novella közti különbséget igyekezett megragadni, amely szerinte abban áll, hogy a regény nagyobb ívet jár be, eljut A-ból B-be, míg a novella inkább valami szeleteként fogható fel. Ha összekapcsolódnak, ahogyan az Éjféli iskolákban, akkor nem egyetlen nagy történetté állnak össze, hanem ugyanazt a témát járják körbe több szempontból. Éppen ezért a teleologikusság is hiányzik a novelláskötetből, hiszen a regénnyel ellentétben nem akar egyetlen koherens történetet létrehozni. A novellái inkább állapotokat vizsgálnak meg.

Amennyiben befejezte volna egyik elkezdett történetét, akkor az Éjféli iskolák novelláit egyetlen történetívre fel lehetett volna fűzni, amely így az Odakint sötétebb előzményeként szolgálhatott volna, hiszen a regény egyik szereplőjéről szólt volna, akit romantikus szálak kezdtek volna fűzni az Éjféli iskolák első novellájának női karakteréhez. Mint mondta, ezt azért vetette el, mert a tervezett zárósztorival a novellalánc kifutása tematikusan megismételte volna a regény befejezését. Ha megírta volna, akkor – meglátása szerint – a novelláskötet a lényegét veszítette volna el: nem egymás hatását erősítették volna fel a szövegek, hanem a regényekre jellemző ívet járták volna be. Ezen a ponton Veres az első kérdéshez is visszacsatolt, hiszen szerinte az Éjféli iskolák recepciója is jelzi a magyar novellapiac hiányát, mert ha lenne, az olvasók nem annak örülnének, hogy a szövegek összekapcsolódnak a szereplők és a visszatérő motívumok által, hanem önálló történetekként fogyasztanák őket. Ezt segítené elő, ha a novellák nem könyvvé szervezett struktúrában jelennének meg, hanem több folyóiratban vagy válogatáskötetben Veres szerint az Éjféli iskolák átmenetet képez az amerikai mintájú novelláskötetek – amelyek már korábban publikált novellákból állnak – és a regény között.

Ezt követően Benkő Marianna a novelláskötet végén található utószót hozta játékba, abban ugyanis a szerző egy írása kapcsán úgy fogalmaz:

[…] felerészben lovecrafti rettenet, felerészben egy átlagos hétfő reggel.

Benkőt a részletre vonatkozóan az érdekelte, hogy a hétköznapian induló, majd hirtelen horrorba átforduló szerkesztés mennyire tudatos a szerzőnél. Veres elmondta, nem gondolkodott eddig sokat ezen, számára az a fontos, hogy a történet hiteles legyen – úgy jó a sztori, ahogy nem omlik össze –, a fantasztikus fikció lényege ugyanis éppen a hitelesség látszatának megteremtésében rejlik. Erre mondott is egy egyszerű példát: ha olyan helyről írsz, amit mindenki ismer, mondjuk Szegedről, akkor a közösség közös tudására kell alapozni, mert egyetlen fals hang tönkre teheti a hitelességet, és hiába lesz tele például vámpírokkal, senkit nem fog érdekelni, mert nem sikerült hitelesen megteremteni a közeget. Emiatt a sztori össze fog omlani, mert a vámpírságon túl semmilyen egyéb jelentést nem tud nyújtani. Mint kifejtette, az ő regénye vagy novellái is lehettek volna olyanok, mint a Narnia Krónikái, ahol egy jobb világ vár, de ehelyett inkább a magyar valóságból merít.

A valóságot kell jól megragadni ahhoz, hogy a fantasztikum működni tudjon –

mondta végül.

Ezt a témát vitte tovább Benkő, mikor megjegyezte, hogy sok olvasó számára a magyar helyszínek, magyar nevek nem tudnak hitelesen működni. Veres szerint ez nemcsak az irodalomra igaz. Példának hozta az Európa Expressz című akciófilmet, amit summázott is: „Magyar Die Hard vonaton. Magyar Die Hard IC-n.” A közönség egyhangúan nevetett, Veres pedig rávilágított, hogy nagyjából ez a reakció várható szinte mindenre, ami zsáner.

Ellenpéldaként hozza a Liza, a rókatündér című filmet, amely a fantasztikus elemek ellenére azért tudod működni, mert olyan alternatív magyar múltba helyezi a történetet, ahol nem volt kommunizmus. Ezzel a kitétellel a nézők számára megkönnyíti a befogadást, mert az nem a mi valóságunk, az egy másik valóság. Veres szerint Magyarországon akkor lehet fantasztikumot csinálni, ha magát a közeget elemelik a valóságtól, mert ennek a valóságnak nem lehet része a fantasztikum, szemben azokkal a filmekkel, amelyekben New Yorkot újra és újra lerombolják.

Így van kondicionálva a néző: már a nagyapja is olyan filmeket nézett, amikben New Yorkot lerombolta egy óriás szörny –

indokolta Veres, majd hozzátette, van egy közös, generációkon átívelő felfogás arról, hogy abban a közegben megtörténhet a fantasztikum.

Ezzel szemben Magyarországon nem volt zsáner – kivéve a melodrámát és a komédiát –, sőt, meg sem próbáltunk új zsánereket teremteni, így a közönségnek nincs közös fantáziatudása, az ország a fantázia számára nem pregnáns. Veres saját szavait használva elhangozott, nem tudunk belevetni olyan magvakat, amikből elfogadnánk, hogy olyan dolgok nőnek ki, olyan dolgok történnek az országban, amik nem részei a közös valóságunknak. Szerinte csakis akkor tudunk elfogadni egy ilyen alternatívát, ha az komédiával van felhígítva, hiszen a humor negligálja a valóságot.

A szerző ezután elárulta, úgy gondolja, hogy Tarr Béla világában stilárisan jól működne a horror, bár ezt a lépést Tarr nem teszi meg [a szerző ezt az elképzelését az Odakint sötétebb alternatív történelmi világába is beépíti hamis idézet formájában ­– a szerk.]. A legnagyobb probléma, folytatta Veres, hogy a szerzők nem jó sztorit akarnak írni, ami éppenséggel zsáner, hanem sci-fit, fantasyt vagy horrort, amihez a legegyszerűbb módot választják: az olvasott, és működő szüzséket átültetik, a szereplők és a helyszínek pedig magyar neveket kapnak. Veres szerint az áthozott dolgokkal az a gond, hogy nálunk összeomlanak, méghozzá azért, mert a közeg hitelteleníti azokat (pl.: nem hisszük el, hogy Magyarországon vannak szuperhősök).

További probléma, hogy a hazai közegben a morális viszonyok sem világosak – Veres ezt ismét egy példán keresztül szemléltette: nem hisszük el, hogy Magyarországon a rendőrök jófejek. John McClane [a Die Hard főszereplője – a szerk.] magyar megfelelőjéről, McClane Józsiról nem hisszük el, hogy megmenti a feleséségét a plázában a terroristáktól, akik valójában pénzt lopnak, mert úgy gondoljuk, ő is beállna rabolni. Ennek a nézetnek az lehet az oka, hogy a magyar filmek sorából hiányzik a western. Amennyiben mégis volt, csak a késeit tükrözi, vagyis a western morális szétbontása Magyarországon a vég és a kezdet is egyben. Nálunk a világ nem lesz jobb hely, így nem meglepő, hogy A nyomozó az egyedüli működő krimi Magyarországon.

A beszélgetés végéhez közeledve Veres már nem válaszolt ilyen fokú mélységben, és több kisebb kérdést tettek fel inkább a moderátorok.  A hallgatóság számára így is kiderült, hogy a szerző első horrorral kapcsolatos élménye az Üvöltéshez köthető, amikor is a stúdióban a bemondónő farkassá változik, illetve a Twin Peaks záróepizódja, amely nagy hatást gyakorolt rá. Fény derült arra is, hogy olvasmányai kezdetben King és Lovecraft voltak, később – az idegen nyelv elsajátításával – viszont egyre csak bővült azon szerzők palettája, akiknek merít az írásművészetéből. Ennek ellenére, fűzte tovább, műveiben igyekszik olyan hangot megütni, ami elfedi ezeket az érintkezéseket (kivételként említette Thomas Ligottit, aki konkrétan a Vérvörös gépezet című novellájára hatott), és ha akadnak is nyilvánvaló hatások, akkor sem kizárólag zsánerszerzőktől jövőek.

Végezetül kiderült, Veres jelenleg egy regényen dolgozik, amiben nem lesznek „cuki csápos lények”, ahogyan az Odakint sötétebb esetében hanem emberekről fog szólni, az idegenség pedig egy metafizikai állításból fog fakadni. A készülő regény munkacíme: A város darabokban.

Borbíró Aletta

Veres Attila: Éjféli iskolák 

Agave Könyvek Kiadó Kft.

Budapest, 2018

320 oldal, 2788 Ft.

 


Címke: , , , , , , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő