Ellenpontok-kelmeszobrok

BEIN KLÁRA KIÁLLÍTÁSA
A KULTÚRKÚRIÁBAN

A Ferenczy Noémi-díjas textilművész ruha-alkotásai női attribútumokat rejtő művek. Plasztikák, szobrok, melyek önálló életre képesek kelni, a művész szellemi kötődéseiről, aktuális gondolatairól is árulkodnak. „Textilben élek, textilben gondolkodom. Simogatom, érzékelem, kérdezgetem az anyagot, s nagy öröm, amikor hirtelen egymásra találunk. Megszületik az ötlet, a sík textil térbe fordul, egymásra talál forma, szín és nem utolsó sorban  funkció, hiszen testet körülölelő ruháról, hordható öltözékről van szó” – vallja a művész. Bein Klára ruhái többet tudnak, mint becsomagolni egy női testet. Ezek úgy működnek, mint a „második bőr”, s nem csak szervesülnek a testhez, de a személyiséget is képesek felöltöztetni. Mint kiállítási tárgyak is kiválóan működnek, koncepcióba helyezve megmutathatják a művész alkotó-rendezői elgondolását. Bein Klára a budapesti Kultúrkúriában bemutatott kiállításának címe: Ellenpontok.

A tíz év terméséből válogatott kiállítási anyagot, többféle ellenpont is egyensúlyban tartja. A hideg és meleg, a fekete és fehér, a komplementer ellentét színpárok viszonyulnak itt érdekesen egymáshoz, de a történeti hagyományokat tisztelő ünnepélyes öltözékek és a huszonegyedik századi extravagáns, gender modellek is izgalmasan opponálják egymást. Az ellenpontozás a modelleken is megjelenik, amint a művész rafináltan tologatja a hangsúlyokat egy-egy szabásmintán. A diagonál szabású felsők ferdesége, az egyik oldalon rövid, a másikon földig érő aljak asszimmetriája különös egyensúlyban tartják egymást. Ugyanezt érezzük, mikor a művész a szuper mini alapruhát egy maxi felsővel társítja. A hatás meghökkentő, ám éppen a művészi arányok miatt harmonikus. A tömegek, a színes felületek, szerkezetek között az aranymetszés szabályait is föl lehet fedezni.

Bein Klára kombinációi karaktereket is hordoznak, a krém-sárga egyenes vonalú ruha az eleganciát sugárzó érett nőét, a terrakotta, tűzvörös kombináció a dinamikus, vágyakkal teli domináét, a fehér ruhák angyalok rejtett kacérságáról lebbentik föl a fátylat, az éj-fekete költemények pedig nagyasszonyok méltóságát hirdetik. De hangulatok is megidéződnek a kelmék által; a falevelekkel behintett és rátétekkel ékesített krém, narancs és óarany ruhák az ősz hanyatló melegét hozzák a kiállításba, ugyanezt teszi a rőt vörös és rozsdabarna organza pancho is. A pliszírozott fekete ruhákban drámai csodák bujkálnak, de Lotz Kornélia alakja és a szecesszió nosztalgiája is felviláglik bennük.

A Kiegyezés évfordulóján Erzsébet királyné szellemét is megidézte a művész, fiktív kosztümöket szentelve neki. A Sissi-költemények mély meghajlások egy finom, érzékeny asszony előtt. A művész – a királyné kedvenc virága – az ibolya színárnyalatait vonultatta fel a hófehér „szellem-ruhán”. Selymes fényű paszpólok és szalagok beszélgetnek egymással a hófehér szitavásznon. Sissi a tárlaton mint spiritualizált alak volt jelen: darázsderékkal, királyi méltósággal, de összeroppantható porcelán törékenységgel. A Színjáték sorozat egyik szereplője az a metáltürkiz nadrág-ruha (fantasztikus szabással, oldalt aszimmetrikus buggyantással, zsebbel), aminek láthatatlan viselője bizonyára egy mélytengeri lény, valamiféle sellő lehet. Éjjelente talán titkos szeánszon vesz részt, vagy bálba megy a gyönyörű kosztümben, amit a hajnali órákban visszacsempész a kiállító terembe (ami egyébként terrakotta színű falaival impozáns teret ad a kollekciónak).

A kiállító imádja az anyagot. A nemes, metálfényű nehéz selymeket, a santungot a taftot, a tüllöket, organzákat. Ezek akár túlzott ünnepélyességre is hangolhatnák a ruhákat, de nem ez történik a bátor szabás, a nemesen „bulis” kiegészítők afféle hétköznapi vagányságot kölcsönöznek a modelleknek.  Szándékosan nem nevezem őket divatosnak: ezek a sajátos truvájt megcsillantó ruhák inkább divatcsinálók, mint a trendit követők. Felfedezhetünk persze néhány up to date fazont – a két oldalon buggyanó ruha például most nagyon menő –, de még az is lehet, hogy ezeket a Bein Klára találta föl néhány évvel ezelőtt és mára kerültek be a divatiparba. A kelmék tulajdonságait mesterien használó művész a Transzparencia sorozatában azt mutatja meg, hogy az áttetsző anyagokkal „festeni” lehet, szitavásznak, tüllök, pöttyös habtüllök egymás fölé rakásával réteges lazúrokat, faktúrákat lehet létre hozni. Az átlátszóság, áttetszőség arra is lehetőséget ad a tervezőnek, hogy a ruha alól átsejlő női idomokat is belekalkulálja a látványba. A transzparens anyagok amellett, hogy egymásra tekerve légiesen finom kelme-költeményekké válnak, titokzatos érzékiséget is hordoznak.

A finoman erotikus jelleget a merész szabások is erősítik. Az alkotó a női testet több helyen is fedetlenül hagyja. Engedi kivillanni például a meztelen csípőt, a keblek közé mélyen benyúló szexis dekoltázsokat rak, egy merész nőművész tervei ezek. De láthattunk a tárlaton tartózkodó modelleket is. Például olyat, aminek vállából éppen angyalszárnyak sarjadnak ki, vagy olyat, ami az idomokat vállkendő, vagy „anyakönyvvezetős átalvető” alá rejti. De olyan izgalmas ruhát is felfedezhettünk, aminek gallérja – Angliai Erzsébet módiját követve – a magasba kúszik, miközben a ruha viselőjének köldökét, csupasz hasát bátran kilátszani hagyja.

Erővonalak cím alatt éjfekete pliszírozott ruhacsodákat is bemutatott a művész, empire szabással, mell alatti díszes pántokkal, szalagokkal, a felső részt rózsaszirom-plasztikával ékesítve. Némely nyakba és mell alá kanyarodó pánt ékszerként díszíti a veretes kosztümöket, amik a napóleoni és az antik múltba tekintenek vissza. A leheletvékony organzából készült „legyezőkagylós Vénusz” pedig bizonyára Bein Klára Fekete tengeréből emelkedett ki egy szecessziós hangulatú éjszakán. (A modell Rippl-Rónait is megihletné.)

A ruhákat Bartha Ágnes ötvösművész plexi ékszerei nagyszerűen komplettálják. A korszerű anyagból készült „brossok” nem csupán tetszetős kitűzők, hanem dolguk van a textillel. Vállakat, ruhaoldalakat rögzítenek, működő szükségszerűségek, akár egy zippzár vagy gomb, de ékszerként a maguk módján meg is toldják Bein Klára esztétikai elgondolásait. A nyakékek harmonikusan kapcsolódnak a ruhákhoz, de saját életet is élnek, több helyen éppen az alapkoncepciót követik: ellenpontoznak.

Örök kérdés, létezik-e női művészet? A nő alkotók tiltakozni szoktak a megkülönböztetés ellen. Nos Bein Klárának szerintem nem kell ezt tennie. A tehetséges művész különös, bizarr modelljeivel a női szépséget ünnepli. Teszi ezt abszolút profi módon, hiszen minden funkcionális tapasztalatnak birtokában van. Nő, aki jól tudja, hogy a gyengébb nem milyen erős tud lenni, ha egy jó ruhában pompázhat.

Pacsika Emília