01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Amíg művészetnek hívjuk, nem gyújtják ránk a házat…”
2018.10.09 - tiszatáj

CSAK REALITY – POP-UP KIÁLLÍTÁS ÉS PERFROMANSZ

Szeptember 11-én már este hat előtt fél órával is késő megérkezni azoknak, akik csak a szokásos hétvégi alapozást kezdték volna meg a Nyugi kertjében, de azoknak sem egyszerű ülőhelyet találni (előzetes foglalás híján), akik a Csak Reality performansz miatt jöttek. Így előbb-utóbb az lesz vége, hogy ismeretlenekkel kell osztoznom egy asztalon. Pár poszt lecsekkolása után, ha úgy alakul, elkapjuk egymás tekintetét, és elhangzik egy szükségszerű kérdés is: “Te amúgy vágod, mi lesz ez itt?”

A Csak Reality fiatal alkotóművészekből álló csoport bemutatkozó performanszra és pop-up kiállításra hívta követőit a Facebookról, Instagramról, és egyéb közösségi terekből. A társulatban közreműködik grafikus, festő, fotográfus, költő, zenész, kortárs balett táncos, sminkes, vogue stílust képviselő táncos és szobrász is. Céljuk, saját bevallásuk szerint, a különböző művészeti ágak egyesítése által meghaladni a néző ingerküszöbét, valamint a művészetek népszerűsítése.

Első blikkre nem egészen volt egyértelmű, hogy mit várhatok ettől az egésztől. Miért szorulnának népszerűsítésre a művészetek, amikor a személyre szabott buborékjainkat annyi és olyan minőségű művészeti alkotással tapétázhatjuk ki, amennyivel és amilyennel csak szeretnénk, ha fogyasztói igényeink éppen ezt diktálják? Mennyiben reflektál ez a célkitűzés a modern ember elérzéketlenedésére, kik a célközönség, akarnak-e bármiféle tükröt tartani elénk, vagy csak egy egyszerű brandépítés zajlik unásig ismételt, megkövesedett fogalmak mentén? Lehet-e progresszívnek és népszerűnek lenni egyszerre?

A performansz előtt és után is ugyanazokat fogalmaztam meg magamban: a társulat egyszerre tekinthető progresszívnek kivitelezésében, szerveződésében, de tartalmát tekintve fölöslegesen ragaszkodik olyan patetikus és időnként közhelyes művészetfogalmakhoz, saját legitimitását bizonygató magyarázatokhoz, amikre nincs szükség, és amiket egyértelműen meghalad.

 

 

Kellemes, boiler-roomra emlékeztető elektronikus zenei aláfestésre gyűlnek az érdeklődők a kertbe és a pult köré. A színpadként és djpultként egyaránt funkcionáló tér elé helyezett kottatartó párhuzamos dimenziókat nyit meg. Kis idő elteltével megkezdődik a párbeszédes formában zajló felolvasás: „rúzsfoltos csikkek”, „17 vagyok, de azt álmodom, hogy 30 lettem”, “ha tudnám, mi az az őszinteség, azt mondanám, semmi sem érdekel”, de „boldogok leszünk, ha törik, ha szakad” (Simon Márton: 7 és félálom) – még ha nem is tudjuk hogy kéne, mintha belőlünk kifelejtették volna az erre való képességet. Tehetetlenek, ellentmondásosak, dacosak és türelmetlenek vagyunk. Vívódunk, és ehhez akaratlanul is csapódik valami elképzelt pátosz.

Az aláfestő zenére és a felolvasásra szimultán megindul a két táncos, és lassú, légies mozdulatokkal kiegészítik, de figyelem szempontjából inkább kontrázzák a produkciót – a zene, a felolvasás és a tánc egyvelegében nem nehéz elveszteni a nézőnek a fonalat, amiből még a pultoshoz intézett “Egy kisfröccsöt, légy szíves!” bekiabálások is időnként kizökkentenek. A színpad két oldalán lévő, kiállítás részét képező mellszobrok szerencsére a helyükön maradtak. Ha jobban belegondolunk, melyik másik lehetne aktuálisabb szerep, mint az információk, és az audiovizuális impulzusok rengetegében magára hagyott befogadóé?

 

 

Másrészről pedig a Csak Reality társulat remekül példázza azt a helyzetet, amivel egy szárnyait próbálgató alkotó szembesül: hol húzódik a határ művészet és trend között, mi számít mainstreamnek, és mik a lehetséges platformjai a tevékenysége kibontakoztatásának? Érdekes jelenség, ha egy tumblr vagy instagram világában szocializálódott ember sokkal konvencionálisabb fogalmak vagy ideák mentén határozza meg a művészetet, amikre nem reflektál, vagy csak felületesen meri megfogalmazni a lázadását. Egyértelműen elkerülhetőek lennének ezek a művészetet patetizáló, teoretikus magyarázatok, ha az alkotás épp egy olyan gyakorlati dolog lenne, mint amit egyébként a csoport is képvisel. Lehet, hogy a névválasztás is erre próbál utalni. A társulat érdeme még, hogy alulról, önszerveződően sikerült egy olyan közösséget kiépíteniük, ami bátorít az alkotásra, önkifejezésre, és egyszersmind teret biztosít az egyenként is jó képességű fiatal alkotóknak a kibontakozásra.

A Csak Reality tarsolyában sok lehetőség rejlik, ha még nem is tapintották ki mindet teljesen. A kérdés csupán az, hogyan és mire használják fel a széles eszköztárukat, és milyen irányba vezetik közönségüket. Érdeklődés pedig van, és lesz is, az egyszer fix.

Taskovics Viktória

Fotó: Fábián Soma


Címke: , , , , , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő