08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.31.
| Rendhagyó gyermeknap a Müpával >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
NAPI TANDORI

05.29.
| Jövőbe tekint a Szegedi Szabadtéri Játékok >>>
05.28.
| Indiában debütál Goztola Kristina új filmje >>>
05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Absztrakt haiku-térség
2018.10.13 - tiszatáj

NÉMETH PÉTER MYKOLA: TALÁN. 77+33 MAGYAR HAIKU

A magyar líra már régen domesztikálta, magához szelídítette a távol-keleti haiku versformát, amiről a költészetben járatlanok is általában tudják, hogy 5+7+5 szótagos sorokból álló, rövid, elvont, a természeti látványt metafizikai tartalmakkal párosító költemény. Ez persze nem egészen helytálló állítás, hiszen a haiku valójában nem szótagszámláló vers, hanem inkább időmértékes, ugyanis nem a szótagok száma, hanem azok időtartama, a mora adja meg a költemény ritmusát az egy mora értékű rövid, és a két mora értékű hosszú szótagok váltakozása révén. Ráadásul a haiku nem igazán Japánból keveredett magyar nyelvterületre, hanem az amerikai beat-nemzedék költőinek közvetítésével, vagyis Nyugatról, létezik is egy megkülönböztető elnevezés, a „nyugati haiku”, ami az eredeti formai és tartalmi megkötésekhez képest (jókora) engedményeket tesz a verssel szemben. A haiku immár a magyar líra szerves része, a költészeti gyakorlat kisajátította magának a világlíra egyik legtömörebb kötött formájú költői műformáját. A nyugati haiku kevésbé bocsátkozik bele a keleti esztétikába, etikába, világszemléletbe, a keleti embernek az alapkérdések iránti viszonyába, a szakrális és a profán megkülönböztetésének hiányát tükröző világképébe, ami feltétlenül szükséges a japán haiku meditatív formájának megértéséhez. Nincs is minderre szüksége, a magyar – és a nyugati – haiku általában nem az ősforma jelképes beszédmódját, transzcendens tartalmait és tudati megidéző erejét igyekszik követni, hanem inkább hangulati tartalmak közvetítésére, a látvány mimetikus átadására, a gondolati tartalmak direkt kifejtésére, az asszociatív képalkotásra és a kötött forma nyújtotta játéklehetőségekre épít.

Nem meglepő hát, hogy a radikálisan avantgárd Németh Péter Mykola, a beat-nemzedék ellentmondásos megítélésű vezéralakjától, Allen Ginsbergtől választott mottót kötete élére, miszerint: „Csakis az absztrakt haiku képes megteremteni a misztériumot, miközben vaskemény költészetet kalapál vissza a sorokba.”

A mottóból Mykola költészete legalább három dologba kapaszkodik, az absztrakcióba, a misztériumba, a költészet minőségébe, és negyedikként – a misztériummal találkozva – a kereszténységbe, mindenekfölött abba, amit Jézus képvisel a hívő ember számára. A költészet például misztikus szintre emelkedik egyik háromsorosában, állítván, hogy ördögűző, a gonosztól megszabadító, megtisztító szerepe van a poézisnek, ráadásul – áttételesen – a vers úgy születik, miként az emberek bűneit magára vállaló, és azoktól megtisztult Jézus isten által újjászületik: „Isten ujjával / űzi el Baál-zebubot, / ha vers születik.” (ihlet) A misztérium fogalomkörébe tartozik az is, hogy Mykola szabadon bánik az etimológiával. Egyik ciklusának címéül az Annihiláció címet adta, ami alatt zárójelben az „átalakulás” szó áll, ami tartalmi, értelmezési többletet tár az olvasó elé, hiszen az idézett idegen szó magyar jelentése a zárójeles változathoz képest „megsemmisülést” jelent, vagyis mindössze két szó leírásával olyan értelmezési mezőt nyit meg a költő, ami visszautal a halál és feltámadás („Visszasejtesítődés”) misztikus fordulatkörére. Ha már a cikluscímeknél tartunk, az említett mellett találjuk az EFFETA (Nyílj meg!), IMPRESSZIÓ(K), HAIKUFÜZÉR/EK/, TELEIA (Eltávolodás), „VISSZAHÁRAMLÁS” és a FRAGMENTUM(OK) ciklusokat.

Gondolom, innét már tapasztalható, hogy Németh Péter Mykola haikui nem pusztán a versritmushoz ragaszkodnak, nem megtalált költői nyelv elemeiként működnek, hanem távolabbi továbbgondoláshoz készítik elő a versolvasót. A költészet, még ha szabályokhoz is kötődik, folyamatosságában képlékeny művészi önkifejezés. Ami egykor poézisnak számított, ma talán nem egyéb, mint irodalomtörténeti bejegyzés, ami ma költészetnek számít, holnap nyersanyag lesz a szövegmegőrzéshez. Az angolok költészetté növesztették, ha láttak egy tátikaszirmot, a németek, ha belegondoltak mitológiájukba, a japánok, meg tudtak valami többet, mint amit mi tudni vélünk felőlük. Mykola nem a kerti virágot szaglássza, hanem a lét, az univerzum és a kettőt összefogó meridiánok közt igyekszik eligazodni, és hozzá mer nyúlni a „nagy” témákhoz: élet, halál, szerelem, hit, költészet – de mi egyéb foglalkoztatna költőt a világban? Mondja ugyanő, hogy: „Kozmikus lény a / költő, pelyhes csibéje / a Fiastyúknak.” (Három).

Ez a „pelyhes csibe” viszont nagyon sok ismeretet, misztikus és reális tudást cipel magával, és „szeme van” a képekhez. A kép a szerző poétikájának a patetikus kinyilatkoztatásra hajazó versbeszéd mellett központi kategóriája. Ugyanis a kép szövegszerű megjelenítése tartalmi, szellemi és verstani szélsőségek közt mutatkozik meg. A Szőnyi István festményére írt egyik haiku például szinte teljesen közvetlen, realista megjelenítés: „Krumpliföldeken / röggé nemesül, a te /magyar parasztod.” A Macuo Basó nevére írt vers viszont megcsendíti a transzcendencia csengettyűit: „Harang nyelve leng. / A templom szentélyében / a csend tévelyeg.” Ezen túlmenően a Talán című kötet Baksai József remek grafikával teljesedik ki. A vizuális hatást növeli, hogy a színes grafikák mellett a tördelőszerkesztő (Szondi Bence) színes oldalakat is betűzött a könyvbe, amelyek szövegek alapjául szolgálnak, önmagukban nem hordoznak önálló jelentést, a versekkel együtt viszont talán igen. A realizmus és a transzcendencia nem ütközik Mykola költészetében, hanem egymás mellett létezik, és a költő átjár közöttük. Amennyiben performanszait, vagy performanszba vezető könyvbemutatóit tekintjük, Mykola nem is költőként, hanem inkább táltosként kíván megmutatkozni, aki misztikus tapasztalatairól, vagy inkább megérzéseiről és látomásairól a közérthetőség nyelvén szólal meg, noha ez a kifejezési szándéka olykor túllő a közérhetőség határán és a túlzott patetika, vagy a közhelyesség kifejezési terepére téved. Mindez viszont beletartozik a képet és a látomást közvetítő, leegyszerűsítő poétikájába.

Különös, hogy az elvont szellemiséget megjelenítő, a metafizikus tartalmakat mégis háttérben hagyó, nem igazán misztikus, hanem sokkal inkább a megváltás és föltámadás misztériumára utaló, olvasói kibontakoztatásra szánt műfajú kötet egy konkrét költészeti ciklussal zárul. Egyfelől ez a FRAGMENTUM(OK) című, (Binder Károly azonos című improvizációs zongorajátékára) alcímű ciklusban fölvonultatott konkrét költemények, képversek, betűjátékok, kollázsok, montázsok, (agyagtábla)töredékek, a Rákos Sándor Gilgames-fordításaira rájátszó fejezet a könyv legizgalmasabb része, másfelől viszont a kötet kis formátuma miatt zavaróan apró betűs és zsúfolt. A költő korábbi, hasonló jellegű kötetei, a MYSTERIUM CARNALE (2006), az EXPEDIÁL(t) EURÓPA (2008) és a VISSZASEJTESÍT (2008) sokkal erőteljesebben mutatták fel Németh Péter Mykola avantgárd költészetének konkrét eredményeit. Hogy a mostani Gilgames-ciklus semmivel se kevésbé izgalmas a korábbiaknál, talán szemlélteti a konkrét alkotásokhoz fűzött jegyzet: „Az Arial Narrow félövér betűvel írt textusok vendégszövegek és átiratok RÁKOS SÁNDOR (1921–1999) Gilgames a sivatagban és Gilgames faggatása (részvers) című opusából valók. Versképző érzések, élmények, intuíciók, versképek: mozaikok, cserepek és homokszemek R. S.: GILGAMES – AGYAGTÁBLÁK ÜZENETE (1974) című fordításából > továbbá Vácról (1972/73) > Kóspallagról (1974/75) > Váchartyánból (1975) > Budapestről (1975/77) > ismét Vácról (1977/81) > Zebegényből (1983/83) > újra Vácról (1983/89) > Vámosmikoláról (1989/2009) valók. < 2009. anyák napján a versfolyam lezárva, édesanyámnak 81. életévében felolvasva. >”

A kötetben termékenyen találkozik a leegyszerűsítés igézeté, átszellemülése a képalkotással, a látványképzéssel, általuk bomlik ki az absztrakció asszociatív térsége, vagyis a textúra, a szövet, amiről a hajdani szerzetesek úgy vélték, általa az írnok egybeszövi saját lelkét Istenével.

Fekete J. József

(Megjelent a Tiszatáj 2018/1. számában)

 

Baksai József grafikáival

Napkút Kiadó

Budapest, 2015

75 oldal, 2337 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2020.05.31 - tiszatáj

IRODALOM ÉS FESTÉSZET PAUL KLEE SCHRIFTBILDER CÍMŰ KORSZAKÁBAN
„[Az] Énekek éneke zavarba ejtően más arcát mutatja az alkotónak, hiszen tárgya nem illeszkedik be a Klee-természet fantasztikus idilljébe, a növényvilág, a házak és az emberalakok népes kozmoszába, abba a jól felismerhető figurativitásba, tárgyválasztásba, amiből Klee saját művészkarakterét, saját szobrát tudatosan faragta ki az utókornak. Tehát első ránézésre semmilyen összefüggést nem ismerhetünk fel, ami valamilyen megfejtésre, ikonológiai értelmezésre szorul […]

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

AZ IFJÚ AHMED
Szűk, néha klausztrofób terei, valamint a karakterek mozdulatait nyomon követő kézikamerás beállítások miatt a Dardenne fivérek új műve egyrészt realista, szociodrámai igénnyel lép fel, másrészt a pályaképükön végigvonuló legfontosabb témákat, a hétköznapi emberek ábrázolását és a bennük feltárulkozó humánumot sem hagyja parlagon heverni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

LOUISE MOILLON: CSERESZNYÉSTÁL, SZILVÁK ÉS SÁRGADINNYE
Hosszú volt az út, amely a Saint-Germain-des-Prés-i apátság felé vezetett. A kocsis lassan bandukolt a hajnali ködben, lába elszokott a gyaloglástól. Megbokrosodott lovát a városkapunál hagyta, a fogadósné gondjaira bízta, míg vissza nem ér. Jól ismerte a Szajna bal partján magasodó kőtemplomot és környékét, az ott élő művészembereket és kereskedőket, akik egymás között sajátos nyelven beszéltek, flamand torokhangokat vegyítettek a francia szavak közé […]

>>>
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő