Limonádé ketchuppal

BŰNTÉNY A DUNÁN GASZTROKIVITELBEN

Álomszerű ifjúsági krimi, némi gasztronómiával fűszerezve. Michelin-csillagos étterem menüjét idéző illatok terjengenek a könyv lapjai között, némi nyáresti dunai szellővel tarkítva. Hosszú történet apáról és fiúról, a Dunáról, egy családi bűnszövetkezetről, annak felszámolásáról, és mindennek a végére még egy jól megérdemelt szerelmi szál is bekúszik. Fiala Borcsa Bűntény a Dunán című műve 2017-ben jelent meg a Kolibri Kiadó gondozásában.

A beszélő nevű főszereplő, Bona Peti, igazi kiskamasz. Ha teheti, kerüli az iskolát, minden kalandban benne van és furcsa képessége szerint megálmodja a jövőt, ami, ha értelmezni tudja a látottakat, segítségére is lehet. Már a történet elején régóta vágyott barátokra tesz szert és így indulhatnak is a közös izgalmak, a kirándulásoktól a kegyetlen matekórákig. Nem sokkal később, egy napjaink valóságától egyáltalán nem elrugaszkodott bűntény, zsarolás, és korrupciós ügy háromszögébe csöppen ifjú hősünk barátaival, egy gyilkossággal megtoldva. A szülők segítsége nélkül természetesen tragédiába torkollana a történet, de a minden jó, ha a vége jó elve mentén  egy nagy egymásratalálás kezdetébe is bepillanthatunk.

A természetközeli történet jól végiggondolt, ötletes, napjaink problémáit és élethelyzeteit felsorakoztató eseménysorok összessége, amiben megismerjük a Duna egyik kis szigetét, annak állatvilágával, szófukar őrével együtt.

A karaktereket szépen vezeti a szerző, jól körülhatárolható és erőteljes a jellemzésük is, szerethetőek, könnyen lehet azonosulni a figurákkal. Rontja az összképet azonban az oda nem illő kifejezések, a beszélő nevek, nyelvi fordulatok túlzott használata, és a néha kissé izzadságszagú szóviccek. Édesanyja Petit egy cukrászda teljes menüjén szólítja végig: „krumplis pogácsám”, „borzas kis kókuszgolyóm”.  Egy másik szereplő állandóan rosszul használt közmondásai, az éttermek furfangos nevei „Széltoló Szöszi” és a többiek szintén nem hagyják pihenni az olvasót.

A történet íve, az arányok az események fonalában nem mindig szerencsések, az igen hosszú bevezetést egy gyors lezárás követi, nem engedve időt arra, hogy jobban megismerjen az olvasó bizonyos részleteket, döcögőssé téve a könyv ritmusát. Egy jóval feszesebb dramaturgia izgalmassá tehette volna az amúgy ötletgazdag történetet, így azonban elkapkodta az író a befejezést is.

A jól összerakott fantáziadús kép így mégsem kerül kibontásra, egyes részeket elmaszatol, vagy egyszerűen bizonyos szálakat elfelejt elvarrni a szerző. Mintha már sietni kellene a befejezéssel, hiszen olyan hosszúra nyúlt a történet, hogy nincs idő a teljes megoldást prezentálni az olvasó felé. Ez a hiány lehet, hogy a célcsoportnál nem jelentkezik, csak a felnőtt olvasó veszi észre az elmulasztott elemeket.

A kiskamaszokra, fiatalokra leselkedő lehetséges veszélyekre, ebben az esetben dizájnerdrogok képében, a szöveg ügyesen hívja fel a figyelmet, úgy épülnek a történetbe, hogy az ne legyen erőltetett, szájbarágós.

A főhős egyik barátja rendre rosszul használ bizonyos magyar kifejezéseket, ezért a szerző a könyv végén elrejtett egy feladatsort. A játékos teszt humorosan oktat, a szólások, közmondások helyes megoldását keresi egy laza feleletválasztós kérdéssor formájában, aminek a végén még az is kiderül, hogy a kitöltő kire hasonlít a leginkább a szereplők közül.

Összegezve egy olyan könyvvel találkozhatunk a könyvesboltok polcain, ami könnyen fogyasztható, kellemesen elmerülhetnek a kiskamaszok az elképzelt illatokban és ízekben, kezdő olvasóknak is megéri megvenni, de maradandó élményt nem okoz.

Makkai Krisztina

Kolibri Kiadó

Budapest, 2017

296 oldal, 2999 Ft