07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

A vastüdő gyermekei
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA

Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett.

Olvastam a litera.hu-n, hogy 2013 környékén kezdtél el foglalkozni a regényeddel, indította Orcsik Roland a beszélgetést, majd rögtön hozzá is darálta: Mindenhol ott vagyok (gyerekversek), A fiúk országa (novellák), Kíméletlen szentimentalizmus (esszék), Elégiazaj (versek) – ezek a Krusovszky-produktumok mind ’13 óta jelentek meg. Következésképpen: ez a regény valószínűleg etapokban íródhatott. Krusovszky először szerényen korrigált, esszékötete darabjai ugyanis már hamarabb létrejöttek, csupán a válogatással és az esszék átdolgozásával volt dolga, a gyerekverses kötetéről viszont elmondható, hogy az egy intenzív alkotói folyamat eredményeként gyorsan kilökődött. Elárulta azt is, hogy bár a regénytémának való nekifutás ténylegesen ’13-ra tehető, a következő években végzett kísérletei az anyaggal mégsem voltak zökkenőmentesek, a különféle történetszálak kapcsolási rajzát ugyanis csak az utolsó három évben sikerült igazán átlátnia. Ennyi idő kellett, hogy a kezdeti görcs átalakuljon a téma és a figurák iránti mániákus érdeklődéssé.

 

 

Orcsik válaszadós kedvében lévén elmondta, ha neki szegeznék a kérdést, miről szól ez a regény, akkor a regényben szereplő 1956-os történet jutna először eszébe, de azért rákérdezett a szerzőnél is, mi volt az a mag, amiről úgy gondolta, regényt tud írni. Inkább ’56 utóéletének megmutatása volt a cél, jött a válasz, érdekelt, miként hatottak ’56 eseményei a személyiségépülésére, milyen lenyomatott hagyott ’56 a társadalmi és személyes emlékezeten, és egyáltalán az, ha az emlékezet szelektívvé válik és kihagy, a megmaradt káosszal mit lehet kezdeni. A fejezetek időkezelése kapcsán Krusovszky hozzátette, az idő strukturálására csak a regényforma képes igazán, az Iskola a határon időorgiája például meghatározó élmény volt a számára, megszédítette az időkavalkád, és a Hajnali háztetők is lenyűgöző ebből a szempontból.

Mennyi nagyvárosi helyszín, és mégis a magyar kistelepülés lett fiktív, így Orcsik. Úgy tűnik,  a kisvárosoknál jobban működik a fikcionálás, ez már Krusovszky, nyomon követhető ez az amerikai prózában, de a magyaroknál is Kosztolányitól Grecsón keresztül Szilasi Árpádharagosáig van rá példa. Fontos volt, folytatta Krusovszky, hogy a regénybeli Hajdúvágás ne legyen ráolvasható Hajdúnánásra, mert bár csak pár betűben különbözik egyik a másiktól, épp csak megfricskázva, számára nem az volt a tét, hogy megtudja-e írni saját városát, hanem hogy képes-e ábrázolni azt fiktíven, eltávolítva magától a könnyebb anyagkezelés érdekében, és elsősorban azért, hogy az ott bekövetkezett ’56-os zsidó pogrommal az értelmezés beszűkítése nélkül foglalkozhasson, vizsgálhassa annak utóhatását.  Mert ugyan ez nem az én emlékezetem része, mégis sok mindent át kell gondolnom a nevelődéstörténetemmel kapcsolatban, nem hiszem, hogy az ilyesmit problémátlanul ki lehet radírozni, zárta Krusovszky.

 

 

Ha már korábban szóba került, Orcsik ottlikozott is egyet – György Péter, Ottlik, Iskola a határon, abban a közelmúlt eseményeire való reflektálatlanság, a beszédes hallgatás (röviden) –, majd átcsúszott Krusovszky regényének probléma-koncentráltságára: Lente Bálint újságíró karaktere, a kormány ügyeinek megjelenítése is az ideológiai transzparensség lehetőségét hordozza magában – mi volt fontos számodra az aktuálpolitika bevonásával? Krusovszky válasza készen várakozott: mivel egyes fejezetek ebben az időben játszódnak, nem tehetem meg, hogy ne szerepeljen bennük az aktuálpolitikai háttér. Vaknak, süketnek kellene ma ahhoz lenni, hogy érintetlen maradjon valaki a politikával szemben, folytatta, éppen ezért hiteles korképet akart festeni a 2013-ban és ’17-ben játszódó fejezetekben, jóllehet, el szerette volna kerülni, hogy a regény nyelvileg elcsúszon a pamfletek nagy kinyilatkoztatásai felé. Mint kifejtette, regénypoétikai szempontból izgatta is a valóságábrázolás, hiszen olvasmányai alapján, például az amerikaiak esetében (pl.: Philip Roth, Jonathan Franzen) az tapasztalta, hogy azok nem nagyon lacafacáztak azzal, hogyan közelítsék meg a valóságot. Mint mondta:

habár az egyes szereplőkről szól ez a regény, a szereplőim tényleg nem csukhatják be a szemüket.

Orcsik ezután felkérte a szerzőt, hogy olvasson bele a regénybe. „A szomszédban lakó Veszprémi vastüdős volt, de délelőtt és délután is másfél-két órát kibírt a tankon kívül. Fiatalabb korában akár hosszabban is ki tudott szállni a gépből, de így, lassan ötven felé, kissé meg is hízva, a békalégzésben hamarabb kifáradt. Egy speciális technika volt ez, amit a gyerekeknek tanítottak be: a levegőt be kell harapni, aztán nyelvvel letuszkolni a légcsőbe.” – részlet a Krusovszky által felolvasott harmadik, A dzsin (1986) című fejezetből.

 

 

Örülök, hogy ezt a részt válaszottad, vette fel a fonalat Orcsik, a tüdőgondozó, és különösen a vastüdő gépezete ugyanis, mint bevallotta, azonnal működésbe hozta az írói irigységfaktorát – kíváncsi is lenne, hogy talált rá erre Krusovszky? A választ nem lehetett elaprózni, kiderült: a szerző mosogatás közben, a rádióban hallotta meg először annak az archív interjúnak az ismétlését, amelyben egy ötvenes korú férfi (Pistikének hívták) – aki akkor, ott, a 80-as években a Baba utcai tüdőgondozóban feküdt – arról beszélt egy fura, egyszerre felnőtt és gyerek nézőpontból, hogy hogyan betegedett meg, és főleg arról, hogyan hagyta hátra a családja ’56-ban. Ez a nézőpont itt kezdett el érdekelni, margózta a szerző. Pistike szülei valószínűleg részt vettek a forradalomban, és úgy döntöttek, elmenekülnek, miközben a beteg gyerek bekerült ebbe a vastüdőbe, ami egy uszkve két tonnás cucc. A kisfiú a kórházban maradt – az ő élete tulajdonképpen háton fekve, várakozásban telt. Ezekre a betegekre, akik az ’50-es évek járványait gyerekként kapták el, egyébként is jellemző volt, hogy az az erős cezúra, ahogyan kikerültek a családból, az iskolából, mert olyan kezelésre szorultak, amit otthon nem lehetett megoldani, valahogy befejezetté tette az életük: a betegségük statikussá tette a mindennapjaikat. Persze így is elteltek az évtizedek, de többnyire egy teremben, egy vastüdőben, az időről alkotott fogalmuk tehát érdekes jegyeket öltött.

Amikor ezt az interjút hallottam, már azon gondolkoztam, a regény különböző részleteit hogyan lehetne összehozni, avatta be a közönséget végül Krusovszky, majd hozzátette, a pogrom története is megvolt már ekkor, ám nem akarta, hogy az kizárólagosságot élvezzen; kellett a Pistike által hozott nézőpont, a pozíció, amelyből jól meglehetett írni annak társadalomra gyakorolt hatásait. A Heine-Medin kór (gyermekparalízis) járványhullámai és a témának való utánajárás kapcsán aztán még sok, olykor megterhelő konkrétum elhangzott, jóllehet, Krusovszky tájékozottságát a hallgatóság kérdései is előhívták.

 

Az est hátralévő részében Orcsik megfigyelése az erotika regénybeli ábrázolására vonatkozott, annál is inkább, mivel őt a regény lakodalmas jeleneténél szereplő aktus leírása Nádas Péter Emlékiratok könyve című művére emlékeztette. Krusovszky kitérve a tüdőgondozóban játszódó történetre válaszában kifejtette, hogy őt leginkább az a betegek és ápolók között kialakuló fura erotika érdekelte, amely például a betegmosdatáskor jelentkezik, vagy legalábbis egy zárt közösség belterjességében, és ahogyan azt László Anna Vaspólya című szociografikus műve is taglalja, a tüdőgondozó felnőtté váló betegeinek erotikus túlhajszoltsága és infantilis viselkedése ugyancsak érdekes elegyet alkotott abban az időszakban.

Nádas nyilván, terelte végül vissza szavait Orcsik meglátásához, írásművészetének ez a vetülete, a testiség ábrázolása az egész kortárs magyar irodalomban erős hatást gyakorolt, de közvetlenül nem szándékozta játékba hozni a szerzőt, nincsenek a regényben közvetlen utalások. Érdekesség viszont, hogy a Párhuzamos történetek bekerült egy amerikai irodalmi magazin „Bad sex award” listájába, aminek – mármint a bad sexnek – a megírhatósága őt is izgatta, mivel egy olyan keserű szeretkezést akart megírni, ami a szereplők lelki folyamatairól árul el valamit. Szerettem volna úgy megírni egy rossz szeretkezést, hogy az jó legyen, zárta Krusovszky.

Szutorisz Szabolcs

Fotó: Balázs Kinga Anna


Címke: , , , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő