05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

„A csoport jó kapcsolatot ápol az idővel, miközben folyamatosan egyensúlyozik a hagyománnyal”
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
ANDREI ROSETTIVEL,
A NOIMA15 KORTÁRS ROMÁN MŰVÉSZETI CSOPORT EGYIK ALAPÍTÓTAGJÁVAL

Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A társulat egyik alapítótagjával, Andrei Rosettivel beszélgettünk, aki összefoglalta NOIMA ars poeticáját. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik (színválaszték, térstruktúra, anyagválasztás, alapozás) felhasználására is kiterjed. Képzőművészeti nyelvezetük a médiaművészetre, a performance-ra is reflektál, és előszeretettel kísérleteznek az üres tér kihasználásával saját esztétikai igényük feldolgozása érdekében.

A Malonyai Dezső által tervezett Izsó utcai szecessziós villának három kiállító terme egy egyedi expónak nyújt otthont. A 2003-ban született kortárs román képzőművészeti csoport nemcsak helyszíni, hanem bécsi, karlsruhei, római és belgrádi galériákban is nagy sikert aratott. Hamarosan visszatérnek Bécsbe, hogy a császárváros egyik kortárs galériájában állítsanak ki egy performansszal együtt, viszont szeptember vége felé újra visszatérnek a budapesti Román Kulturális Intézetbe a kiállításuk finisszázsa miatt.

A műtárgyak koncepciózus és átgondolt elrendezése összhangba hozható a termek kivilágítása révén érvényesülő színek teljes spektrumával. A kiállított művek az egyes alkotók legerősebb és legfrissebb időszakaiból származnak. Sorin Scurtulescu festőművész jelenleg egy posztgraduális képzésen vesz részt a velencei akadémián, a Roma corpo urbano, Roma corpo urbano notturno, és az It Light Pantone V című olajfestmények szinte lírai érzékiséggel mutatják be az olasz színvilág mágikus mivoltját. Ezzel szemben Dan Germannak a We all like sheep című ready made-je egy pink színnel befestett, becsomagolt bárányt helyez a térbe, mely cinizmussal kritizálja az ókeresztény szimbólumok beolvadását a globalizált világunkba. A többfajta kiállított mű mellett kitűnik a Bringing light című akrillal festett tárgy, mely egy egyedi performansz alkotás.

A csoport egyik alapítójával, Andrei Rosettivel folytatott beszélgetés egy új világításban mutatja be a csoportot és céljait. Itt nem egy átlagos kortársművészeti csapatról van szó, hanem egy fejlődő és szárnyait dinamikusan bontogató társulatról, mely sikert sikerre halmoz.

– 2003-ban született meg a NOIMA15-ös csoport. Az alapítótagok ismerték már egymást? Mikor gondoltátok úgy, hogy saját programot hirdettek?

A csoport alapítói az 1990-es évek végén végezték el tanulmányaikat a temesvári Școala de Arte‑ban Constantin Flondor festőművész műhelyében. Eredetileg a csoport a baráti szolidaritás jegyében kezdett el festészettel foglalkozni. Olyannak láttuk a NOIMA-t, mint ami lehetővé teszi az elszigetelődés, egyfajta kulturális autizmus elkerülését. A jövő még ismeretlen volt számunkra, viszont ugyanazt a nyelvet beszéltük, és csak a munka ösztönzött minket. Nem úgy indultunk útnak, hogy kiáltványokat irtunk, hanem először a természetet választottuk. Ezért az első nyilvános bemutatkozás a „plein-air” festészethez kötődött. Ettől eltekintve a vizualitás tanulmányozása továbbra is részét képezi a modus operandinak, annak ellenére, hogy a festészetünk a figuratív és a non-figuratív határait egyaránt súrolja. Ezért a NOIMA eleinte egyfajta kollektív festészeti műhelyként indult el, mely csak később kezdett el nyitni más médiumok felé.

Ti egy interdiszciplináris csoportosulás vagytok, de emellett – különösen Constantin Flondor és a te művészetedben – érzékelhető egy erős kötődés a régi mesterek iránt.

Valaki 2007-ben azt mondta, hogy a NOIMA csoport jó kapcsolatot ápol az idővel, miközben folyamatosan egyensúlyozik a hagyománnyal. Van egy múlt, mely nem hajlandó elmúlni. Gyakran merészkedtem, félig tréfából, félig komolyan, mondani, hogy mi vagyunk a fiatalabb kollégái az altamirai barlangfestőknek, a görög Theophanesnek, Rembrandtnak, Cézanne-nak, és Ion Andreescunak. Közben valójában érdeklődéssel fedezünk fel olyan kortárs művészeket Romániában és az egész világon, akik inspirálnak bennünket és kihívást jelentenek akár a tartalomban, akár a nyelvezetben. Az effajta vonatkozások egyaránt kapcsolódnak mivoltunkhoz, döntéseinkhez és tanulmányainkhoz. Elsősorban gondolok itt Flondorra, de ne felejtsük ki Ileana Pintilie-t, Doru Tulcant, Cristian Robert Velescut, akik felnyitották szemünket és elménket az efféle perspektívák irányába.

– Volt már rá alkalom, hogy ezeket az elmélyült de szerteágazó gondolatmeneteket és összefüggéseket összefoglaltátok?

A Román Kulturális Intézet segítségével 2011-ben jelentettük meg a Megjegyzések – festészeti leckék című könyvet. Ez egy kiadói projekt volt, melyet a Noima Csoport és Constantin Flondor kezdeményezett. Ebben a ’90-es évek temesvári műhelyeinek pedagógiai tapasztalatait rögzítettük. A kötetben a tanárok és a diákok perspektívája mutatkozik meg. A szöveget tanúképek, stúdióművek és az évek során keletkezett egyéb műalkotás is kísérik. Úgy vélem, hogy ez a könyv nagymértékben dokumentálta mind a NOIMA csoport interdiszciplináris összetevőit, mind a hatalmas múlttal rendelkező festészet megértését és gyakorlását.

– Úgy tekintettél Constantin Flondorra mint a művészeti csoport törzsére, melynek ti vagytok a hajtásai?

Nem úgy éreztem őt, mint egy ilyen fát, bár a kísértés megvolt, hogy átvegyük a színkezelés maniera-ját. De ha elfogadjuk ezt az összehasonlítást, akkor Flondor az akkori években egy törzs, melynek gyökerei a kísérlet (tapasztalat) és a festészet művészetének hagyományaiból táplálkoztak. De inkább a funkcionális hajtásokat produkáló növények példát alkalmazzuk. Hiszek abban, hogy mint diákjai, azok a hajtások vagyunk, amelyeket idővel le lehet választani a törzsről és átültetni más – többé-kevésbé hasonló – földbe, mint ahol felnőttek.

– Kiállításaitok mekkora sikert érnek el? Alkotásaitokat értik, szeretik, vásárolják?

Attól is függ, hogy milyen mércével mérjük a sikert. Természetesen vannak esetek, amikor munkáinkat megvásárolják. Nem tudom, hogy ez jót jelent-e vagy sem, viszont mindig arra törekedtünk, hogy a műhely távol maradjon a műtárgypiac elvárásaitól. Mindegyikünk valahogyan talált magának egy saját jövedelemforrást a mindennapi megélhetésre. Néhányunk tanárként, mások designerként dolgoznak, azonban idővel  előjön a frusztráció, hiszen a műhelyben töltött idő helyett egyre többet vagyunk mással elfoglalva. Kívánom azoknak, akik utánunk jönnek, hogy egy stabilabb művészeti piacot és lelkes műgyűjtőket találjanak maguknak.

– Mikor tervezitek a következő kiállítást, és milyen alkotások várhatók?

Az elkövetkező időszakban Ausztriában tervezünk egy újabb kiállítást. A Bécsi Művészeti Hetek keretében leszünk jelen festményeinkkel a Galerie Schleifmühlgasse 12-14-ben. A NOIMA csoport performanszai felhívták Denise Parizek figyelmét egy Wittgensteinnak dedikált nemzetközi kurátori projekt megvalósítására. Ennek az első eseménye decemberre van bejelentve a Haus Wittgensteinben. Itt megtalálhatók lesznek az elmúlt években végrehajtott akciók dokumentumai (fotók-videók). Januárban újból a bécsi csapattal fogunk beszélni egy kiállításról, amelyen Constantin Flondor is részt fog venni mint meghívott.

Juhász Bálint

 


Címke: , , , , ,
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

KILENC SZÍNHÁZI ELŐADÁS JÖTT SZEGEDRE
A MASZK Egyesület idén tavasszal is izgalmas programmal készült: május 7. és május 27. között kilenc előadást hívtak meg Szegedre, amelyek mindegyike a Régi Zsinagógában látható… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

SAÁD KATALIN: HÁLÓBAN
Súlyos könyv. Egy kiló és tizenkét deka, négy és fél centi vastag, s több mint hétszázhatvan oldal. De ahogy a betűnagyságot, tördelést elnézem, ezerötszáz is lehetne – tolsztoji méret. Az író három nagy fejezetre bontja a regényt, bonthatta volna a kiadó is legalább ennyi kötetre, mert így fizikailag próbára teszi az olvasót – az élek nyomják, vágják a kezét, ahogy tartja a könyvet. De az olvasó tartja. Belefeledkezik… – JENEI GYULA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

A HŐLÉGBALLON
Igaz történeteknél gyakori a történelem homályába vesző események cselekményorientálttá, kommerszé alakítása. Az 1979. szeptember 16-án, hajnal 2-kor megesett, az NDK-ból az NSZK-ba történő 28 perces ballonos szökés újabb feldolgozását tökéletesen leírhatjuk így… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő