Tiszatájonline | 2018. szeptember 15.

„A csoport jó kapcsolatot ápol az idővel, miközben folyamatosan egyensúlyozik a hagyománnyal”

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

BESZÉLGETÉS
ANDREI ROSETTIVEL,
A NOIMA15 KORTÁRS ROMÁN MŰVÉSZETI CSOPORT EGYIK ALAPÍTÓTAGJÁVAL

Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A társulat egyik alapítótagjával, Andrei Rosettivel beszélgettünk, aki összefoglalta NOIMA ars poeticáját. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik (színválaszték, térstruktúra, anyagválasztás, alapozás) felhasználására is kiterjed. Képzőművészeti nyelvezetük a médiaművészetre, a performance-ra is reflektál, és előszeretettel kísérleteznek az üres tér kihasználásával saját esztétikai igényük feldolgozása érdekében.

A Malonyai Dezső által tervezett Izsó utcai szecessziós villának három kiállító terme egy egyedi expónak nyújt otthont. A 2003-ban született kortárs román képzőművészeti csoport nemcsak helyszíni, hanem bécsi, karlsruhei, római és belgrádi galériákban is nagy sikert aratott. Hamarosan visszatérnek Bécsbe, hogy a császárváros egyik kortárs galériájában állítsanak ki egy performansszal együtt, viszont szeptember vége felé újra visszatérnek a budapesti Román Kulturális Intézetbe a kiállításuk finisszázsa miatt.

A műtárgyak koncepciózus és átgondolt elrendezése összhangba hozható a termek kivilágítása révén érvényesülő színek teljes spektrumával. A kiállított művek az egyes alkotók legerősebb és legfrissebb időszakaiból származnak. Sorin Scurtulescu festőművész jelenleg egy posztgraduális képzésen vesz részt a velencei akadémián, a Roma corpo urbano, Roma corpo urbano notturno, és az It Light Pantone V című olajfestmények szinte lírai érzékiséggel mutatják be az olasz színvilág mágikus mivoltját. Ezzel szemben Dan Germannak a We all like sheep című ready made-je egy pink színnel befestett, becsomagolt bárányt helyez a térbe, mely cinizmussal kritizálja az ókeresztény szimbólumok beolvadását a globalizált világunkba. A többfajta kiállított mű mellett kitűnik a Bringing light című akrillal festett tárgy, mely egy egyedi performansz alkotás.

A csoport egyik alapítójával, Andrei Rosettivel folytatott beszélgetés egy új világításban mutatja be a csoportot és céljait. Itt nem egy átlagos kortársművészeti csapatról van szó, hanem egy fejlődő és szárnyait dinamikusan bontogató társulatról, mely sikert sikerre halmoz.

– 2003-ban született meg a NOIMA15-ös csoport. Az alapítótagok ismerték már egymást? Mikor gondoltátok úgy, hogy saját programot hirdettek?

A csoport alapítói az 1990-es évek végén végezték el tanulmányaikat a temesvári Școala de Arte‑ban Constantin Flondor festőművész műhelyében. Eredetileg a csoport a baráti szolidaritás jegyében kezdett el festészettel foglalkozni. Olyannak láttuk a NOIMA-t, mint ami lehetővé teszi az elszigetelődés, egyfajta kulturális autizmus elkerülését. A jövő még ismeretlen volt számunkra, viszont ugyanazt a nyelvet beszéltük, és csak a munka ösztönzött minket. Nem úgy indultunk útnak, hogy kiáltványokat irtunk, hanem először a természetet választottuk. Ezért az első nyilvános bemutatkozás a „plein-air” festészethez kötődött. Ettől eltekintve a vizualitás tanulmányozása továbbra is részét képezi a modus operandinak, annak ellenére, hogy a festészetünk a figuratív és a non-figuratív határait egyaránt súrolja. Ezért a NOIMA eleinte egyfajta kollektív festészeti műhelyként indult el, mely csak később kezdett el nyitni más médiumok felé.

Ti egy interdiszciplináris csoportosulás vagytok, de emellett – különösen Constantin Flondor és a te művészetedben – érzékelhető egy erős kötődés a régi mesterek iránt.

Valaki 2007-ben azt mondta, hogy a NOIMA csoport jó kapcsolatot ápol az idővel, miközben folyamatosan egyensúlyozik a hagyománnyal. Van egy múlt, mely nem hajlandó elmúlni. Gyakran merészkedtem, félig tréfából, félig komolyan, mondani, hogy mi vagyunk a fiatalabb kollégái az altamirai barlangfestőknek, a görög Theophanesnek, Rembrandtnak, Cézanne-nak, és Ion Andreescunak. Közben valójában érdeklődéssel fedezünk fel olyan kortárs művészeket Romániában és az egész világon, akik inspirálnak bennünket és kihívást jelentenek akár a tartalomban, akár a nyelvezetben. Az effajta vonatkozások egyaránt kapcsolódnak mivoltunkhoz, döntéseinkhez és tanulmányainkhoz. Elsősorban gondolok itt Flondorra, de ne felejtsük ki Ileana Pintilie-t, Doru Tulcant, Cristian Robert Velescut, akik felnyitották szemünket és elménket az efféle perspektívák irányába.

– Volt már rá alkalom, hogy ezeket az elmélyült de szerteágazó gondolatmeneteket és összefüggéseket összefoglaltátok?

A Román Kulturális Intézet segítségével 2011-ben jelentettük meg a Megjegyzések – festészeti leckék című könyvet. Ez egy kiadói projekt volt, melyet a Noima Csoport és Constantin Flondor kezdeményezett. Ebben a ’90-es évek temesvári műhelyeinek pedagógiai tapasztalatait rögzítettük. A kötetben a tanárok és a diákok perspektívája mutatkozik meg. A szöveget tanúképek, stúdióművek és az évek során keletkezett egyéb műalkotás is kísérik. Úgy vélem, hogy ez a könyv nagymértékben dokumentálta mind a NOIMA csoport interdiszciplináris összetevőit, mind a hatalmas múlttal rendelkező festészet megértését és gyakorlását.

– Úgy tekintettél Constantin Flondorra mint a művészeti csoport törzsére, melynek ti vagytok a hajtásai?

Nem úgy éreztem őt, mint egy ilyen fát, bár a kísértés megvolt, hogy átvegyük a színkezelés maniera-ját. De ha elfogadjuk ezt az összehasonlítást, akkor Flondor az akkori években egy törzs, melynek gyökerei a kísérlet (tapasztalat) és a festészet művészetének hagyományaiból táplálkoztak. De inkább a funkcionális hajtásokat produkáló növények példát alkalmazzuk. Hiszek abban, hogy mint diákjai, azok a hajtások vagyunk, amelyeket idővel le lehet választani a törzsről és átültetni más – többé-kevésbé hasonló – földbe, mint ahol felnőttek.

– Kiállításaitok mekkora sikert érnek el? Alkotásaitokat értik, szeretik, vásárolják?

Attól is függ, hogy milyen mércével mérjük a sikert. Természetesen vannak esetek, amikor munkáinkat megvásárolják. Nem tudom, hogy ez jót jelent-e vagy sem, viszont mindig arra törekedtünk, hogy a műhely távol maradjon a műtárgypiac elvárásaitól. Mindegyikünk valahogyan talált magának egy saját jövedelemforrást a mindennapi megélhetésre. Néhányunk tanárként, mások designerként dolgoznak, azonban idővel  előjön a frusztráció, hiszen a műhelyben töltött idő helyett egyre többet vagyunk mással elfoglalva. Kívánom azoknak, akik utánunk jönnek, hogy egy stabilabb művészeti piacot és lelkes műgyűjtőket találjanak maguknak.

– Mikor tervezitek a következő kiállítást, és milyen alkotások várhatók?

Az elkövetkező időszakban Ausztriában tervezünk egy újabb kiállítást. A Bécsi Művészeti Hetek keretében leszünk jelen festményeinkkel a Galerie Schleifmühlgasse 12-14-ben. A NOIMA csoport performanszai felhívták Denise Parizek figyelmét egy Wittgensteinnak dedikált nemzetközi kurátori projekt megvalósítására. Ennek az első eseménye decemberre van bejelentve a Haus Wittgensteinben. Itt megtalálhatók lesznek az elmúlt években végrehajtott akciók dokumentumai (fotók-videók). Januárban újból a bécsi csapattal fogunk beszélni egy kiállításról, amelyen Constantin Flondor is részt fog venni mint meghívott.

Juhász Bálint