04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Írók a vízben
2018.09.12 - tiszatáj

AVAGY HOL LAKIK A NYÁR?

Egy régi ősz emléke: írótábor, kilencvenkilenc, Berekfürdő. Ahogy a mostani kora szeptemberben a vasútállomásról a központ felé gyalogolok, úgy érzem, mintha megtorpant volna a nyár, s még bámészkodna kicsit a falunapra készülő településen. Nézelődöm én is, s megtorpanok, mert mintha Körmendi Lajos testes alakját látnám szakállasan, farmeringben, baseballsapkában, amint egy helybéli biciklissel beszélget. De a tudat felülírja a látványt: Körmendi tizenéve meghalt.

Az utolsó általa szervezett táborba nem tudtam elmenni. Néhány nappal korábban viszont telefonon beszéltünk. Akkor mondta, kiújult a betegsége, de ne említsem senkinek, mert nem akarja, hogy ez a tény ránehezedjen az összejövetelre. Csak a búcsúesten árulta el íróbarátainak.

De mi is ez az írótábor, amelyet idén huszadjára rendeztek meg az egykor Karcaghoz tartozó, s a rendszerváltás után önállósuló fürdőhelyen?

Körmendi Lajos szerette szervezni maga körül az életet: a művészetit, az irodalmit is. Az írótábor ötlene végtelenül egyszerű: az önkormányzat az általa működtetett standfürdő kő- és faházaiban a főszezon után, a szeptemberi vénasszonyok nyarában egy hétig vendégül lát vagy húsz írót. Szállást ad nekik, kosztot és a gyógyvizéről híres fürdő lehetőségeit. Cserébe egyet kért Körmendi. A résztvevők írjanak valamit, ami Berekhez kötődik. Akár interjút valamelyik napilapba, vagy verset, novellát, mesét: bármit, ami a faluról szól, a fürdőről, a gyógyvízről. Utóbbi föltörésekor (földgázt kerestek a Trianon utáni Magyarországon) Móricz Zsigmond ezzel a címmel írt tudósítást: Ömlik az arany a karcagi pusztán.

Az írók általában nem sumákolták el a fizetést. Most, a huszadik alkalomra Sarusi Mihály egy fotókkal dúsított, majd harmadfélszáz oldalas kötetet válogatott az írótáborosok Berekhez kötődő szövegeiből. A teljesség igénye nélkül néhány név a tartalomjegyzékből: Berecz András, Fecske Csaba, Dienes Eszter, Rékasy Ildikó, Vass Tibor, Alföldy Jenő, Nagy Zoltán Mihály, Dobozi Eszter, Kocsis Csaba, Vári Fábián László, Gálfalvi György, Elek Tibor, Farkas Wellmann Éva, Nagy Gáspár, Rott József, Szenti Ernő, Bertha Zoltán, Mezei Katalin, Oláh János, Jókai Anna.

Ennek a könyvnek a bemutatójára tartok, de előtte bejelentkezem a szállásra. A recepciós azt mondja, az írók a medencékben vannak. Fürdőgatyát húzok, s keresem őket a szeptemberi nyárban. Délután van, a fények ferdék, mindent beleng a víz és a büfék illata. De a strandvendégek idegenek, nem látok ismerőst az úszók között. Még a meleg vizes medencékben sem. Kevés a fiatal, sok a nyugdíjas, az öreg. Pár év múlva elvegyülhetek köztük. Vagy már most is. A „tyúkszemáztatóba” kezdek. Gyógyvíz, jólesik. Német mondatok keverednek a beszédfoszlányokba, miként régen is.

Mi, táborosok éjszaka is fürdőzhettünk. Egyszer innen csodáltuk Szenti Ernővel az éjszakai szivárványt. Hűvösen ragyogott a hold, s a vízgőz valahogy úgy törte a fényeket, hogy szivárványt festett fölénk. Máskor – éppen nem voltam ott, de Körmendi és Vass Tibi is megverselte, amikor – Ernő bátyánk egyik éjszaka vízi hullát látott az ikermedencék egyikében, s kétségbeesve rohant a többiekhez megosztani velük balsejtelmét, de szerencsére csak Oláh János feküdt föl a vízre lazítani pár percet.

Az első táborokra élénken emlékszem. A kőházak előterében, a strandon meg a környéken lévő büfékben, kiskocsmákban zajlottak a beszélgetések, fogyott a pálinka meg a bor, nőtt a hangulat, olykor talán az indulat is följebbcsapot. Körmendi, ha kellett, csitította a vitát. Rá mindenki hallgatott, őt mindenki szerette, ő volt a mágnes. Kérdezte, beszéltette, barátkoztatta a táborozókat. Meghívta az „országos” barátait, figyelt rá, hogy a határon túlról, Erdélyből, Kárpátaljáról is mindig jöjjenek írótársak (jöttek is: Fekete Vince, Gálfalvi, Vári Fábián, Nagy Zoltán Mihály), Jász-Nagykun-Szolnokból is összeszedte a helyieket, és a környező megyék szerkesztőségeit (Forrás, Bárka) is vendégül látta Berekben.

Az első táborban ott volt Serfőző Simon. Buda Ferenc biciklivel érkezett Tiszakécskéről, pedig túl volt már a hetvenen. Ugratták, hogy biztosan feltörte a fenekét a nyereg. Mennyi töredék: Nagy Gáspár visszafogott indulata, Sarusi Miska rendíthetetlen elkötelezettsége (jelentsen ez bármit), Fecske Csaba halk hozzászólásai, történetei, Rott Jóska harsánysága! És hát Dienes Eszter sziporkázásai! Ez az alig ismert, kánonokból kifelejtett, de országos minőségű költő – aki a kunhegyesi szegénységből a törökszentmiklósiba jutott, miközben a húsvér, majd az idea-Ladányi Mihálynak címezte rengeteg és gyönyörű szerelmes versét –, Dienes Eszter volt az írótábor nagy nevettetője. Ontotta magából a nyomorúság, a megalázottság, a kiszolgáltatottság megrázó történeteit, de annyi humorral, átéléssel, és mint egy színész, olyan kigyakorlottsággal, hogy sírtunk a nevetéstől, ugyanazzal a lelkülettel, mint Móricz Hét krajcárában az édesanya.

Nézelődök a bereki délutánban, keresem az ismerős arcokat, de nem látom őket. A távollátó szemüvegemet a szálláson hagytam. Lehet, hogy másfél dioptria hiányzik a találkozáshoz?

Aztán, amikor átmegyek a könyvbemutatóra, immár szemüvegben, mégiscsak találok régi írótáborosokat. Meg újakat, mert több éve már, hogy nem jártam erre, s ahogy a nemzedékek, úgy az írók is cserélődnek. Az írótáborokban is. És egyre többen vannak, akiket már akárhány dioptriával sem láthatnék, mert fölköltöztek a szivárványokon túlra: legelébb Körmendi Lajos, aztán Nagy Gáspár, Dienes Eszter, Rékasy Ildikó, Oláh János, Jókai Anna és még néhányan.

Mi viszont még itt vagyunk valameddig a Berekben, szeptemberenként, amíg a kedvünk, amíg az Isten vagy a Sors engedi.

Jenei Gyula


Címke: , , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő