10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Írók a vízben
2018.09.12 - tiszatáj

AVAGY HOL LAKIK A NYÁR?

Egy régi ősz emléke: írótábor, kilencvenkilenc, Berekfürdő. Ahogy a mostani kora szeptemberben a vasútállomásról a központ felé gyalogolok, úgy érzem, mintha megtorpant volna a nyár, s még bámészkodna kicsit a falunapra készülő településen. Nézelődöm én is, s megtorpanok, mert mintha Körmendi Lajos testes alakját látnám szakállasan, farmeringben, baseballsapkában, amint egy helybéli biciklissel beszélget. De a tudat felülírja a látványt: Körmendi tizenéve meghalt.

Az utolsó általa szervezett táborba nem tudtam elmenni. Néhány nappal korábban viszont telefonon beszéltünk. Akkor mondta, kiújult a betegsége, de ne említsem senkinek, mert nem akarja, hogy ez a tény ránehezedjen az összejövetelre. Csak a búcsúesten árulta el íróbarátainak.

De mi is ez az írótábor, amelyet idén huszadjára rendeztek meg az egykor Karcaghoz tartozó, s a rendszerváltás után önállósuló fürdőhelyen?

Körmendi Lajos szerette szervezni maga körül az életet: a művészetit, az irodalmit is. Az írótábor ötlene végtelenül egyszerű: az önkormányzat az általa működtetett standfürdő kő- és faházaiban a főszezon után, a szeptemberi vénasszonyok nyarában egy hétig vendégül lát vagy húsz írót. Szállást ad nekik, kosztot és a gyógyvizéről híres fürdő lehetőségeit. Cserébe egyet kért Körmendi. A résztvevők írjanak valamit, ami Berekhez kötődik. Akár interjút valamelyik napilapba, vagy verset, novellát, mesét: bármit, ami a faluról szól, a fürdőről, a gyógyvízről. Utóbbi föltörésekor (földgázt kerestek a Trianon utáni Magyarországon) Móricz Zsigmond ezzel a címmel írt tudósítást: Ömlik az arany a karcagi pusztán.

Az írók általában nem sumákolták el a fizetést. Most, a huszadik alkalomra Sarusi Mihály egy fotókkal dúsított, majd harmadfélszáz oldalas kötetet válogatott az írótáborosok Berekhez kötődő szövegeiből. A teljesség igénye nélkül néhány név a tartalomjegyzékből: Berecz András, Fecske Csaba, Dienes Eszter, Rékasy Ildikó, Vass Tibor, Alföldy Jenő, Nagy Zoltán Mihály, Dobozi Eszter, Kocsis Csaba, Vári Fábián László, Gálfalvi György, Elek Tibor, Farkas Wellmann Éva, Nagy Gáspár, Rott József, Szenti Ernő, Bertha Zoltán, Mezei Katalin, Oláh János, Jókai Anna.

Ennek a könyvnek a bemutatójára tartok, de előtte bejelentkezem a szállásra. A recepciós azt mondja, az írók a medencékben vannak. Fürdőgatyát húzok, s keresem őket a szeptemberi nyárban. Délután van, a fények ferdék, mindent beleng a víz és a büfék illata. De a strandvendégek idegenek, nem látok ismerőst az úszók között. Még a meleg vizes medencékben sem. Kevés a fiatal, sok a nyugdíjas, az öreg. Pár év múlva elvegyülhetek köztük. Vagy már most is. A „tyúkszemáztatóba” kezdek. Gyógyvíz, jólesik. Német mondatok keverednek a beszédfoszlányokba, miként régen is.

Mi, táborosok éjszaka is fürdőzhettünk. Egyszer innen csodáltuk Szenti Ernővel az éjszakai szivárványt. Hűvösen ragyogott a hold, s a vízgőz valahogy úgy törte a fényeket, hogy szivárványt festett fölénk. Máskor – éppen nem voltam ott, de Körmendi és Vass Tibi is megverselte, amikor – Ernő bátyánk egyik éjszaka vízi hullát látott az ikermedencék egyikében, s kétségbeesve rohant a többiekhez megosztani velük balsejtelmét, de szerencsére csak Oláh János feküdt föl a vízre lazítani pár percet.

Az első táborokra élénken emlékszem. A kőházak előterében, a strandon meg a környéken lévő büfékben, kiskocsmákban zajlottak a beszélgetések, fogyott a pálinka meg a bor, nőtt a hangulat, olykor talán az indulat is följebbcsapot. Körmendi, ha kellett, csitította a vitát. Rá mindenki hallgatott, őt mindenki szerette, ő volt a mágnes. Kérdezte, beszéltette, barátkoztatta a táborozókat. Meghívta az „országos” barátait, figyelt rá, hogy a határon túlról, Erdélyből, Kárpátaljáról is mindig jöjjenek írótársak (jöttek is: Fekete Vince, Gálfalvi, Vári Fábián, Nagy Zoltán Mihály), Jász-Nagykun-Szolnokból is összeszedte a helyieket, és a környező megyék szerkesztőségeit (Forrás, Bárka) is vendégül látta Berekben.

Az első táborban ott volt Serfőző Simon. Buda Ferenc biciklivel érkezett Tiszakécskéről, pedig túl volt már a hetvenen. Ugratták, hogy biztosan feltörte a fenekét a nyereg. Mennyi töredék: Nagy Gáspár visszafogott indulata, Sarusi Miska rendíthetetlen elkötelezettsége (jelentsen ez bármit), Fecske Csaba halk hozzászólásai, történetei, Rott Jóska harsánysága! És hát Dienes Eszter sziporkázásai! Ez az alig ismert, kánonokból kifelejtett, de országos minőségű költő – aki a kunhegyesi szegénységből a törökszentmiklósiba jutott, miközben a húsvér, majd az idea-Ladányi Mihálynak címezte rengeteg és gyönyörű szerelmes versét –, Dienes Eszter volt az írótábor nagy nevettetője. Ontotta magából a nyomorúság, a megalázottság, a kiszolgáltatottság megrázó történeteit, de annyi humorral, átéléssel, és mint egy színész, olyan kigyakorlottsággal, hogy sírtunk a nevetéstől, ugyanazzal a lelkülettel, mint Móricz Hét krajcárában az édesanya.

Nézelődök a bereki délutánban, keresem az ismerős arcokat, de nem látom őket. A távollátó szemüvegemet a szálláson hagytam. Lehet, hogy másfél dioptria hiányzik a találkozáshoz?

Aztán, amikor átmegyek a könyvbemutatóra, immár szemüvegben, mégiscsak találok régi írótáborosokat. Meg újakat, mert több éve már, hogy nem jártam erre, s ahogy a nemzedékek, úgy az írók is cserélődnek. Az írótáborokban is. És egyre többen vannak, akiket már akárhány dioptriával sem láthatnék, mert fölköltöztek a szivárványokon túlra: legelébb Körmendi Lajos, aztán Nagy Gáspár, Dienes Eszter, Rékasy Ildikó, Oláh János, Jókai Anna és még néhányan.

Mi viszont még itt vagyunk valameddig a Berekben, szeptemberenként, amíg a kedvünk, amíg az Isten vagy a Sors engedi.

Jenei Gyula


Címke: , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő