12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Képzelt interjú egy szerbiai kisfesztiválról
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL

Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. A Csaknekedkislány zenekar tagjai közül Csepella Olivérrel, Konsiczky Dáviddal és Nagy Dáviddal – tehát Fatér Ambrus doboson kívül mindenkivel – beszélgettünk ezekről és egyéb dolgokról. Interjú a tarlóról.

– Másodjára léptetek fel a Malomfesztiválon, és nem titok, hogy ezt idén ti könyörögtétek ki. Miért ragaszkodtatok ennyire hozzá?

Cs. O. – Nagyon szimpatikus volt ez a hely. Annak, aki esetleg tavaly nem volt itt: ez a fesztivál ennél eggyel kisebb volt, de még így is nagyon kedves, családias cucc. Egy kőmalom körül összegyűlik egy rakás ember, és mindenféle aranyos programok közepette elvan. Valahogy volt az egésznek egy tökjó atmoszférája, és akkor mi nagyon megörültünk itt, jól alakult a koncert is, nagyon élveztük, az emberek is szuper fejek voltak.

K. D. – Amikor pakoltunk be a buszba, már mondtuk egymásnak, „jövőre ugyanitt”, de akkor ezt még a szervezőknek nem mondtuk. Aztán nem is akartak meghívni minket, hogy ne ismétlődjön a line up évről évre.

N. D. – Nagyon sokáig arra vártunk, hogy keressenek, és akkor elkezdjük szervezni, és de jó lesz, de nem kerestek minket.

 

Ezután kellett becsúszószereléssel helyet csinálni magunknak.

 

Cs. O. – Elkezdtük nejlonzacskókkal megfojtani a már meghívott zenekarokat – nem tudnak ránk bizonyítani semmit, nem voltunk a városban.

N.D. – Nejlont sem láttunk még.

Cs. O. – Szóval addig csináltuk, amíg meg nem hívtak minket: különböző fenyegetéseket, borítékokat küldtünk, nokiás dobozokat, levágott ujjakat és lófejeket, szóval a szokásost. Minden zenekar ezt csinálja.

K. D. – Kigyulladt malomról képeket…

Cs. O. – Igen-igen, mondtuk, hogy nagyon szép ez a malom, nagy kár lenne, ha eltörne.

 

 

– A nagyszínpad után most az akácosban játszottatok, és a fellépéseteket majdnem el is mosta az eső. Mi a tanulság?

K.D. – Igazából nem árulok el nagy titkot a közönségünknek – aki volt már két Csaknekedkislány koncerten, az össze tudja kötni a vonalat –, hogy kettő Csaknekedkislányból másfélen esik az eső. Ez számunkra nem volt olyan nagyon nagy meglepetés…

Cs. O. – Számunkra az a meglepetés, ha nem esik az eső. Olykor megússzuk azzal, hogy amikor felpakolunk a színpadra, akkor esik, és ez azt jelenti, hogy a koncerten lehet már nem fog. De ha van rá lehetőség, akkor esni fog az eső. Úgyhogy ez papírforma volt nekünk.

K.D. – A színpadon nem gondolkodtunk el ezen, én nem is tudnék erre így válaszolni. Nagyon jól éreztük magunkat tavaly is, idén is. Mindkét évben nagyon aranyos közönség volt.

Cs. O. – Személy szerint én sokkal jobban élvezem, amikor nem felemelve meg eltávolítva vagyunk a közönségtől. Most tényleg az volt, hogy zenéltünk a tőlünk fél méterre lévő embereknek, és ez sokkal inkább összeköt, mint amikor egy kordonon túl, egy másfél méteres színpad tetejéről nézünk le rájuk.

 

Ebből a szempontból ez egy nagyon szerethető műfaj – ez a pici, majdhogynem raklapos megoldás az erdő szélén.

 

– Mi a helyzet a lovaskocsis koncerttel?

K. D. – Ez része a becsúszósszerelésnek, ugyanis amikor a Malomfesztivál rájött, hogy szinte bármit megtennénk azért, hogy lejöhessünk játszani, akkor ezt az ajánlatot kaptuk, hogy „jó, akkor gyertek le, de akkor minden nap játszotok”, vagy „játszatok egy akusztikust is, és akkor legyen valami különleges”.

Cs. O. – Még nem tudjuk pontosan, hogyan fog festeni, de azt hiszem az eredeti ötlet az volt, hogy majd a boltba elmegy a lovaskocsi, és, mint a jégkrémes autónak a szignálja, mi azon fogunk játszani. Most ez úgy formálódik, hogy tegnap az eső mosta el a dolgokat, ma meg tűző napsütés volt, úgyhogy valószínűleg ezért nem esett meg a délután folyamán ez a zenélés, hanem most, amikor már kezd jó idő lenni. A szervezők oda szúrnak be minket, ahova tetszik, és mi talpig ünneplőben, fülig érő mosollyal akármit megcsinálunk, amit kérnek tőlünk – széttesszük a lábunkat és össze. De ez a mosoly őszinte, mert mi akartunk ide jönni.

Jövőre pedig már egy gyufásdobozban fogunk zenélni, és amikor épp nem koncertezünk, mi leszünk egy híd, amit lefektetnek a sárra. Rajtunk fognak sátrat verni az emberek… Sátoroszlopnak kell majd jönnünk.

N.D. – Mi leszünk a tűzifa.

Cs. O. – Akármit megcsinálunk, csak mondjátok meg srácok. Tényleg. Hívjatok! Bármit megcsinálunk, betonozunk… amit lehet a malom körül megcsinálni, azt mi szeretnénk.

 

 

– Nagy fesztiválokon is visszatérő fellépők vagytok. Hogyan fogalmaznátok meg a kettő  közötti különbséget?

K.D. – Ez emberileg közelebb áll hozzánk.

Cs. O. – Igazából mi tősgyökeres budapesti hülyegyerekek vagyunk, nekünk például a Kolorádó nem egy hatalmas közegváltozás, vagy akár a Bánki-tó. Az tényleg az, hogy a VII. meg a VIII. kerület lemegy egy tó mellé. Itt viszont azzal találkozunk, hogy itt „idegenek”, másmilyenek vagyunk, olyan értelemben, hogy nem a szomszédunkkal találkozunk. Mégis nagyon barátságosak velünk, harmonikus szellemiség van. Ha egy fesztivál elkezd nőni, akkor kialakul egy klikkesedés is, egy olyan kereslet-kínálat, ahol az működik, hogy: „én most befizettem egy fesztiválra, én ide szórakozni jöttem, ha ott nem lehet sátrat letenni, akkor oldjátok meg”. Ellenben itt azt érzem, hogy aki itt van, az szívesen rakja arrébb a fadarabot, ha attól jobb lesz a fesztivál. De lehet, hogy ez csak az én romantikus elképzelésem.

K.D. – Igazából ugyanezt fogalmaztam meg, csak egy mondatban.

Földesi Csenge

Fotó: Miskolci Renné és Peter Agoston 


Címke: , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő