10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Képzelt interjú egy szerbiai kisfesztiválról
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL

Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. A Csaknekedkislány zenekar tagjai közül Csepella Olivérrel, Konsiczky Dáviddal és Nagy Dáviddal – tehát Fatér Ambrus doboson kívül mindenkivel – beszélgettünk ezekről és egyéb dolgokról. Interjú a tarlóról.

– Másodjára léptetek fel a Malomfesztiválon, és nem titok, hogy ezt idén ti könyörögtétek ki. Miért ragaszkodtatok ennyire hozzá?

Cs. O. – Nagyon szimpatikus volt ez a hely. Annak, aki esetleg tavaly nem volt itt: ez a fesztivál ennél eggyel kisebb volt, de még így is nagyon kedves, családias cucc. Egy kőmalom körül összegyűlik egy rakás ember, és mindenféle aranyos programok közepette elvan. Valahogy volt az egésznek egy tökjó atmoszférája, és akkor mi nagyon megörültünk itt, jól alakult a koncert is, nagyon élveztük, az emberek is szuper fejek voltak.

K. D. – Amikor pakoltunk be a buszba, már mondtuk egymásnak, „jövőre ugyanitt”, de akkor ezt még a szervezőknek nem mondtuk. Aztán nem is akartak meghívni minket, hogy ne ismétlődjön a line up évről évre.

N. D. – Nagyon sokáig arra vártunk, hogy keressenek, és akkor elkezdjük szervezni, és de jó lesz, de nem kerestek minket.

 

Ezután kellett becsúszószereléssel helyet csinálni magunknak.

 

Cs. O. – Elkezdtük nejlonzacskókkal megfojtani a már meghívott zenekarokat – nem tudnak ránk bizonyítani semmit, nem voltunk a városban.

N.D. – Nejlont sem láttunk még.

Cs. O. – Szóval addig csináltuk, amíg meg nem hívtak minket: különböző fenyegetéseket, borítékokat küldtünk, nokiás dobozokat, levágott ujjakat és lófejeket, szóval a szokásost. Minden zenekar ezt csinálja.

K. D. – Kigyulladt malomról képeket…

Cs. O. – Igen-igen, mondtuk, hogy nagyon szép ez a malom, nagy kár lenne, ha eltörne.

 

 

– A nagyszínpad után most az akácosban játszottatok, és a fellépéseteket majdnem el is mosta az eső. Mi a tanulság?

K.D. – Igazából nem árulok el nagy titkot a közönségünknek – aki volt már két Csaknekedkislány koncerten, az össze tudja kötni a vonalat –, hogy kettő Csaknekedkislányból másfélen esik az eső. Ez számunkra nem volt olyan nagyon nagy meglepetés…

Cs. O. – Számunkra az a meglepetés, ha nem esik az eső. Olykor megússzuk azzal, hogy amikor felpakolunk a színpadra, akkor esik, és ez azt jelenti, hogy a koncerten lehet már nem fog. De ha van rá lehetőség, akkor esni fog az eső. Úgyhogy ez papírforma volt nekünk.

K.D. – A színpadon nem gondolkodtunk el ezen, én nem is tudnék erre így válaszolni. Nagyon jól éreztük magunkat tavaly is, idén is. Mindkét évben nagyon aranyos közönség volt.

Cs. O. – Személy szerint én sokkal jobban élvezem, amikor nem felemelve meg eltávolítva vagyunk a közönségtől. Most tényleg az volt, hogy zenéltünk a tőlünk fél méterre lévő embereknek, és ez sokkal inkább összeköt, mint amikor egy kordonon túl, egy másfél méteres színpad tetejéről nézünk le rájuk.

 

Ebből a szempontból ez egy nagyon szerethető műfaj – ez a pici, majdhogynem raklapos megoldás az erdő szélén.

 

– Mi a helyzet a lovaskocsis koncerttel?

K. D. – Ez része a becsúszósszerelésnek, ugyanis amikor a Malomfesztivál rájött, hogy szinte bármit megtennénk azért, hogy lejöhessünk játszani, akkor ezt az ajánlatot kaptuk, hogy „jó, akkor gyertek le, de akkor minden nap játszotok”, vagy „játszatok egy akusztikust is, és akkor legyen valami különleges”.

Cs. O. – Még nem tudjuk pontosan, hogyan fog festeni, de azt hiszem az eredeti ötlet az volt, hogy majd a boltba elmegy a lovaskocsi, és, mint a jégkrémes autónak a szignálja, mi azon fogunk játszani. Most ez úgy formálódik, hogy tegnap az eső mosta el a dolgokat, ma meg tűző napsütés volt, úgyhogy valószínűleg ezért nem esett meg a délután folyamán ez a zenélés, hanem most, amikor már kezd jó idő lenni. A szervezők oda szúrnak be minket, ahova tetszik, és mi talpig ünneplőben, fülig érő mosollyal akármit megcsinálunk, amit kérnek tőlünk – széttesszük a lábunkat és össze. De ez a mosoly őszinte, mert mi akartunk ide jönni.

Jövőre pedig már egy gyufásdobozban fogunk zenélni, és amikor épp nem koncertezünk, mi leszünk egy híd, amit lefektetnek a sárra. Rajtunk fognak sátrat verni az emberek… Sátoroszlopnak kell majd jönnünk.

N.D. – Mi leszünk a tűzifa.

Cs. O. – Akármit megcsinálunk, csak mondjátok meg srácok. Tényleg. Hívjatok! Bármit megcsinálunk, betonozunk… amit lehet a malom körül megcsinálni, azt mi szeretnénk.

 

 

– Nagy fesztiválokon is visszatérő fellépők vagytok. Hogyan fogalmaznátok meg a kettő  közötti különbséget?

K.D. – Ez emberileg közelebb áll hozzánk.

Cs. O. – Igazából mi tősgyökeres budapesti hülyegyerekek vagyunk, nekünk például a Kolorádó nem egy hatalmas közegváltozás, vagy akár a Bánki-tó. Az tényleg az, hogy a VII. meg a VIII. kerület lemegy egy tó mellé. Itt viszont azzal találkozunk, hogy itt „idegenek”, másmilyenek vagyunk, olyan értelemben, hogy nem a szomszédunkkal találkozunk. Mégis nagyon barátságosak velünk, harmonikus szellemiség van. Ha egy fesztivál elkezd nőni, akkor kialakul egy klikkesedés is, egy olyan kereslet-kínálat, ahol az működik, hogy: „én most befizettem egy fesztiválra, én ide szórakozni jöttem, ha ott nem lehet sátrat letenni, akkor oldjátok meg”. Ellenben itt azt érzem, hogy aki itt van, az szívesen rakja arrébb a fadarabot, ha attól jobb lesz a fesztivál. De lehet, hogy ez csak az én romantikus elképzelésem.

K.D. – Igazából ugyanezt fogalmaztam meg, csak egy mondatban.

Földesi Csenge

Fotó: Miskolci Renné és Peter Agoston 


Címke: , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő