03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Képzelt interjú egy szerbiai kisfesztiválról
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL

Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. A Csaknekedkislány zenekar tagjai közül Csepella Olivérrel, Konsiczky Dáviddal és Nagy Dáviddal – tehát Fatér Ambrus doboson kívül mindenkivel – beszélgettünk ezekről és egyéb dolgokról. Interjú a tarlóról.

– Másodjára léptetek fel a Malomfesztiválon, és nem titok, hogy ezt idén ti könyörögtétek ki. Miért ragaszkodtatok ennyire hozzá?

Cs. O. – Nagyon szimpatikus volt ez a hely. Annak, aki esetleg tavaly nem volt itt: ez a fesztivál ennél eggyel kisebb volt, de még így is nagyon kedves, családias cucc. Egy kőmalom körül összegyűlik egy rakás ember, és mindenféle aranyos programok közepette elvan. Valahogy volt az egésznek egy tökjó atmoszférája, és akkor mi nagyon megörültünk itt, jól alakult a koncert is, nagyon élveztük, az emberek is szuper fejek voltak.

K. D. – Amikor pakoltunk be a buszba, már mondtuk egymásnak, „jövőre ugyanitt”, de akkor ezt még a szervezőknek nem mondtuk. Aztán nem is akartak meghívni minket, hogy ne ismétlődjön a line up évről évre.

N. D. – Nagyon sokáig arra vártunk, hogy keressenek, és akkor elkezdjük szervezni, és de jó lesz, de nem kerestek minket.

 

Ezután kellett becsúszószereléssel helyet csinálni magunknak.

 

Cs. O. – Elkezdtük nejlonzacskókkal megfojtani a már meghívott zenekarokat – nem tudnak ránk bizonyítani semmit, nem voltunk a városban.

N.D. – Nejlont sem láttunk még.

Cs. O. – Szóval addig csináltuk, amíg meg nem hívtak minket: különböző fenyegetéseket, borítékokat küldtünk, nokiás dobozokat, levágott ujjakat és lófejeket, szóval a szokásost. Minden zenekar ezt csinálja.

K. D. – Kigyulladt malomról képeket…

Cs. O. – Igen-igen, mondtuk, hogy nagyon szép ez a malom, nagy kár lenne, ha eltörne.

 

 

– A nagyszínpad után most az akácosban játszottatok, és a fellépéseteket majdnem el is mosta az eső. Mi a tanulság?

K.D. – Igazából nem árulok el nagy titkot a közönségünknek – aki volt már két Csaknekedkislány koncerten, az össze tudja kötni a vonalat –, hogy kettő Csaknekedkislányból másfélen esik az eső. Ez számunkra nem volt olyan nagyon nagy meglepetés…

Cs. O. – Számunkra az a meglepetés, ha nem esik az eső. Olykor megússzuk azzal, hogy amikor felpakolunk a színpadra, akkor esik, és ez azt jelenti, hogy a koncerten lehet már nem fog. De ha van rá lehetőség, akkor esni fog az eső. Úgyhogy ez papírforma volt nekünk.

K.D. – A színpadon nem gondolkodtunk el ezen, én nem is tudnék erre így válaszolni. Nagyon jól éreztük magunkat tavaly is, idén is. Mindkét évben nagyon aranyos közönség volt.

Cs. O. – Személy szerint én sokkal jobban élvezem, amikor nem felemelve meg eltávolítva vagyunk a közönségtől. Most tényleg az volt, hogy zenéltünk a tőlünk fél méterre lévő embereknek, és ez sokkal inkább összeköt, mint amikor egy kordonon túl, egy másfél méteres színpad tetejéről nézünk le rájuk.

 

Ebből a szempontból ez egy nagyon szerethető műfaj – ez a pici, majdhogynem raklapos megoldás az erdő szélén.

 

– Mi a helyzet a lovaskocsis koncerttel?

K. D. – Ez része a becsúszósszerelésnek, ugyanis amikor a Malomfesztivál rájött, hogy szinte bármit megtennénk azért, hogy lejöhessünk játszani, akkor ezt az ajánlatot kaptuk, hogy „jó, akkor gyertek le, de akkor minden nap játszotok”, vagy „játszatok egy akusztikust is, és akkor legyen valami különleges”.

Cs. O. – Még nem tudjuk pontosan, hogyan fog festeni, de azt hiszem az eredeti ötlet az volt, hogy majd a boltba elmegy a lovaskocsi, és, mint a jégkrémes autónak a szignálja, mi azon fogunk játszani. Most ez úgy formálódik, hogy tegnap az eső mosta el a dolgokat, ma meg tűző napsütés volt, úgyhogy valószínűleg ezért nem esett meg a délután folyamán ez a zenélés, hanem most, amikor már kezd jó idő lenni. A szervezők oda szúrnak be minket, ahova tetszik, és mi talpig ünneplőben, fülig érő mosollyal akármit megcsinálunk, amit kérnek tőlünk – széttesszük a lábunkat és össze. De ez a mosoly őszinte, mert mi akartunk ide jönni.

Jövőre pedig már egy gyufásdobozban fogunk zenélni, és amikor épp nem koncertezünk, mi leszünk egy híd, amit lefektetnek a sárra. Rajtunk fognak sátrat verni az emberek… Sátoroszlopnak kell majd jönnünk.

N.D. – Mi leszünk a tűzifa.

Cs. O. – Akármit megcsinálunk, csak mondjátok meg srácok. Tényleg. Hívjatok! Bármit megcsinálunk, betonozunk… amit lehet a malom körül megcsinálni, azt mi szeretnénk.

 

 

– Nagy fesztiválokon is visszatérő fellépők vagytok. Hogyan fogalmaznátok meg a kettő  közötti különbséget?

K.D. – Ez emberileg közelebb áll hozzánk.

Cs. O. – Igazából mi tősgyökeres budapesti hülyegyerekek vagyunk, nekünk például a Kolorádó nem egy hatalmas közegváltozás, vagy akár a Bánki-tó. Az tényleg az, hogy a VII. meg a VIII. kerület lemegy egy tó mellé. Itt viszont azzal találkozunk, hogy itt „idegenek”, másmilyenek vagyunk, olyan értelemben, hogy nem a szomszédunkkal találkozunk. Mégis nagyon barátságosak velünk, harmonikus szellemiség van. Ha egy fesztivál elkezd nőni, akkor kialakul egy klikkesedés is, egy olyan kereslet-kínálat, ahol az működik, hogy: „én most befizettem egy fesztiválra, én ide szórakozni jöttem, ha ott nem lehet sátrat letenni, akkor oldjátok meg”. Ellenben itt azt érzem, hogy aki itt van, az szívesen rakja arrébb a fadarabot, ha attól jobb lesz a fesztivál. De lehet, hogy ez csak az én romantikus elképzelésem.

K.D. – Igazából ugyanezt fogalmaztam meg, csak egy mondatban.

Földesi Csenge

Fotó: Miskolci Renné és Peter Agoston 


Címke: , , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő