Pauljucsák Péter versei
Maradhatsz csendben,
tekinteted feszített víztükrén lebegek.
Még nem tudom, hogy arccal merre.
Mindenesetre, ha ez valamiféle nyár,
tekerjük rá a fullasztó celofánfényt,
és üssünk léket rajta,
ahogy koponyákon kell.
[…]
 Pauljucsák Péter 1983-ban született Sárospatakon. Versei többek közt a 2000, Kalligram, Ex Symposion, Kortárs, Liget, Műhely, Életünk folyóiratokban és online felületeken jelentek meg. Budapesten él, pszichológusként dolgozik. |
Az állat
(ebben az állandó szürkületben
ahogy a bogarak
fészket találnak üregeidben)
újabb évtizedeken kelsz át
öledben a porral és a félelem
édes jázminillatával
végül rájössz hogy
a sötétség szilánkosra tört
árnyai közt
valahol benned egészen mélyen
ciszternák gödrében vergődik
egy névtelen állat
nem hiszed hogy isten
mégis élelmet hagysz kint a szív
ajtajánál és várod
hogy előmerészkedjen a sárból
Irány
Maradhatsz csendben,
tekinteted feszített víztükrén lebegek.
Még nem tudom, hogy arccal merre.
Mindenesetre, ha ez valamiféle nyár,
tekerjük rá a fullasztó celofánfényt,
és üssünk léket rajta,
ahogy koponyákon kell.
Talán kiszivárog belőle egy eddig
ismeretlen évszak.
Talán megtelik egy medence,
amiben pozicionálni lehet az arcot.
