12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Géczi Marno János versei
2018.08.29 - tiszatáj

 

Hommage à Ady

 

Testükbe zárva haladnak el egymás

mellett a felszabadult lelkek,

akaratuk, mint két inga,

egymáson keresztül átleng:

előre és egyelőre van még pár perc

a nyárból hátra, mely ha beteljesült,

marad veszteg, ami mégsem

veszett vele együtt kárba.

 

Jogot formál a két lélek

a hegyet hágva és

visszaereszkedve a völgybe,

vagy – az Írás szerint – a pusztába;

és a hegynek, maguk között, nevet adnak.

Mást, mint amire a hegyoldalban

lakó népek még hallgatnak.

 

És átkelve a völgy hídján

rálépnek egy vaslapra –

ó, vasakarat, mely egybeköti

a lengve függőt a súlyos szárazfölddel.

Ívet ír le a lélekpár,

a testüket fel-feltárva,

mintha zárkájuknak szárnya

kelne, épülvén alattuk

a legkorszerűbb kaszárnya.

 

 

A legrosszabbkor, alvásidőben

 

Szomszédai verik a falat, és

rendőrt emlegetnek. Engem álmomból

ver fel a nyüszítése, mintha szél-

lökésekre ébrednék, úgy zokog

öklendezve, tanácsosabb talán

visszafordulnom a jobb oldalamra,

hátat fordítanom ennek a panel

panaszfalnak. Most már üvölt szinte.

Most pedig már nem is marad abba.

 

Ordít. A vihart utánozza. Fák

dőlnek ki, hasogatnak tőle a

fejemben, mintha artikulált szót

még az életben nem is hallott volna,

talán nem állt szóba vele senki,

pedig szótárakkal teletömve

a szája, szájpadlása, torkig van

különböző nyelvű beszédekkel,

beszédekkel a nyomorról, pénzről,

mely olaj a nyomor máglyájára,

és még egy rakás hasonló beszéddel,

amit csak nem vesz be a gyomrom,

 

félálomban, mikor tudod, hogy alszom,

és álmodod csupán, hogy valami

olcsóbb helyen eszem, a legrosszabbkor,

alvásidőben. Szomszédaidtól

úgy értesülsz, válófélben vannak,

épp egymás torkának esve falnak

ők is, míg a falban magában éh-

ínség pusztít, és kúszik felfelé

benne a hideg nyiroktartalom,

kínai konyhaképek a falon,

kinek jár, kinek árt a szánalom.

 

Falat bontani határesetben –

mit segít az a nyomorultakon?

Küldik a járőrkocsit, hallod át

végre a válságba került szomszédból,

s nyomban rá a szirénázó járőr-

kocsit is, most pedig már a beledben

csikordul a hirtelen rohamosztag,

benne leszel egy új sorozatban,

várod hát, hogy hozzám is behatolnak,

és hozzád, akit most alig hallak,

meghaltál, gondolom, vagy készülsz

felszívódni csöndben a vénádba,

jó lesz ott megaludni rossz időben,

mikor pár napnyi zsenge tavasz után

nyomban a legkomiszabb ősz jön.

 

 

Dereng már

 

Hommage à Arthur Rimbaud

 

Ott guggol a kelő napnak háttal

lent a parton, a régi tónál,

mintha gyermekkorába ugrana

vissza szöcske gyanánt; úgy is guggol

szinte, az igét megfelezve, hogy

a két ‘g’ elheverve szembesüljön

egymással, akár a hangyák. Feje

árnyékot vet a tó vizére, mely

most sötét még és nyugodt, míg rézsút

fölébb nem hág a Nap, kitakarva

árnyékát, mint sűrű álmát, melyből

egy halott hangja sürgette ide ki;

a hang még mindig benne, belefagyva;

s így a vizen, mint a parton, a hangya

betűk szaporodnak… Végre mintha

őstükörben látná magát, egy tű-

hegynyi ér cikkan át tűzpirosan

a hártyás bőrön, s ahol gyűrődés jön,

ráncokat vet a viaszosan nehéz

tükör, akárha bronzzal bevont cserzett

pajzson, amelyről az apostol szól

elhíresült levelében. De ki harcol

itt a képen kívül, vagy magán kívül

a szóban forgó pajzs mögött? A hang

bújna meg ott, lecsapni készen rá

arra, aki a képet – mely “Dereng már!” –

fölfedi? – Az ábrázattól visszahőköl;

beleborzong, ahogy a víz borzolódik,

kezdődvén a harsány reggel. Mikor

az éj felszakad, s ürítkezni kezd el

ki-ki, s a korán kelő ráébred,

hogy egyelőre dolgavégezetlen

ő is; holott guggol, mint a szöcskék,

s a szó közepén elfekvő hangyapár;

majd amit a papír töröl, s a víz el-

öblöget – de nem tükrözi vissza már.

 

 

Harmatfű

 

Csupasz, egykedvű tekintet,

hasonlatos lehet az Úréhoz,

mielőtt épp teremteni kezdett

volna. Kék szemét most rajtam tartja.

Türkiznek látom egy fél perc múlva.

Vagy még hamarább. De hát mondják is,

hogy ki-ki olyan színben találja

szíve flóráját, amilyenben az

a sorsát festi meg ecsetvonásra

ecsetvonásról – attól függően,

hogy állványával, mely a saját két lába,

éppen hol húzta meg magát. Flórája

a bokrok mögül lesi őt, a tőzeg

ezüstnyárfásából. Pucérságom

mintha vonzaná, és ifjúságom

nemkülönben, s hogy férfi vagyok.

Bőröm olvadni kezd, vörös izmok

kötegei tűnnek elő belőlem,

fehér inak, szürke porcok, minden

pillantása lesújt, hajlít, eltöröl,

csapnivalóságom formálja tovább,

létem kínját bontja ki kínos

valóságomból. Szemléltető tárgyat

állít elő belőlem, majd megvárat,

hogy ismerős-e a magyarázat

nekem is. A gondolat erőmet veszi,

s szempilláival cirógatom magam.

S akkor a szemhéja rám csukódik,

és emésztőnedveiben füröszt meg

a húsevő harmatfű.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2017/11. számában)


Címke: , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő