10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Géczi Marno János versei
2018.08.29 - tiszatáj

 

Hommage à Ady

 

Testükbe zárva haladnak el egymás

mellett a felszabadult lelkek,

akaratuk, mint két inga,

egymáson keresztül átleng:

előre és egyelőre van még pár perc

a nyárból hátra, mely ha beteljesült,

marad veszteg, ami mégsem

veszett vele együtt kárba.

 

Jogot formál a két lélek

a hegyet hágva és

visszaereszkedve a völgybe,

vagy – az Írás szerint – a pusztába;

és a hegynek, maguk között, nevet adnak.

Mást, mint amire a hegyoldalban

lakó népek még hallgatnak.

 

És átkelve a völgy hídján

rálépnek egy vaslapra –

ó, vasakarat, mely egybeköti

a lengve függőt a súlyos szárazfölddel.

Ívet ír le a lélekpár,

a testüket fel-feltárva,

mintha zárkájuknak szárnya

kelne, épülvén alattuk

a legkorszerűbb kaszárnya.

 

 

A legrosszabbkor, alvásidőben

 

Szomszédai verik a falat, és

rendőrt emlegetnek. Engem álmomból

ver fel a nyüszítése, mintha szél-

lökésekre ébrednék, úgy zokog

öklendezve, tanácsosabb talán

visszafordulnom a jobb oldalamra,

hátat fordítanom ennek a panel

panaszfalnak. Most már üvölt szinte.

Most pedig már nem is marad abba.

 

Ordít. A vihart utánozza. Fák

dőlnek ki, hasogatnak tőle a

fejemben, mintha artikulált szót

még az életben nem is hallott volna,

talán nem állt szóba vele senki,

pedig szótárakkal teletömve

a szája, szájpadlása, torkig van

különböző nyelvű beszédekkel,

beszédekkel a nyomorról, pénzről,

mely olaj a nyomor máglyájára,

és még egy rakás hasonló beszéddel,

amit csak nem vesz be a gyomrom,

 

félálomban, mikor tudod, hogy alszom,

és álmodod csupán, hogy valami

olcsóbb helyen eszem, a legrosszabbkor,

alvásidőben. Szomszédaidtól

úgy értesülsz, válófélben vannak,

épp egymás torkának esve falnak

ők is, míg a falban magában éh-

ínség pusztít, és kúszik felfelé

benne a hideg nyiroktartalom,

kínai konyhaképek a falon,

kinek jár, kinek árt a szánalom.

 

Falat bontani határesetben –

mit segít az a nyomorultakon?

Küldik a járőrkocsit, hallod át

végre a válságba került szomszédból,

s nyomban rá a szirénázó járőr-

kocsit is, most pedig már a beledben

csikordul a hirtelen rohamosztag,

benne leszel egy új sorozatban,

várod hát, hogy hozzám is behatolnak,

és hozzád, akit most alig hallak,

meghaltál, gondolom, vagy készülsz

felszívódni csöndben a vénádba,

jó lesz ott megaludni rossz időben,

mikor pár napnyi zsenge tavasz után

nyomban a legkomiszabb ősz jön.

 

 

Dereng már

 

Hommage à Arthur Rimbaud

 

Ott guggol a kelő napnak háttal

lent a parton, a régi tónál,

mintha gyermekkorába ugrana

vissza szöcske gyanánt; úgy is guggol

szinte, az igét megfelezve, hogy

a két ‘g’ elheverve szembesüljön

egymással, akár a hangyák. Feje

árnyékot vet a tó vizére, mely

most sötét még és nyugodt, míg rézsút

fölébb nem hág a Nap, kitakarva

árnyékát, mint sűrű álmát, melyből

egy halott hangja sürgette ide ki;

a hang még mindig benne, belefagyva;

s így a vizen, mint a parton, a hangya

betűk szaporodnak… Végre mintha

őstükörben látná magát, egy tű-

hegynyi ér cikkan át tűzpirosan

a hártyás bőrön, s ahol gyűrődés jön,

ráncokat vet a viaszosan nehéz

tükör, akárha bronzzal bevont cserzett

pajzson, amelyről az apostol szól

elhíresült levelében. De ki harcol

itt a képen kívül, vagy magán kívül

a szóban forgó pajzs mögött? A hang

bújna meg ott, lecsapni készen rá

arra, aki a képet – mely “Dereng már!” –

fölfedi? – Az ábrázattól visszahőköl;

beleborzong, ahogy a víz borzolódik,

kezdődvén a harsány reggel. Mikor

az éj felszakad, s ürítkezni kezd el

ki-ki, s a korán kelő ráébred,

hogy egyelőre dolgavégezetlen

ő is; holott guggol, mint a szöcskék,

s a szó közepén elfekvő hangyapár;

majd amit a papír töröl, s a víz el-

öblöget – de nem tükrözi vissza már.

 

 

Harmatfű

 

Csupasz, egykedvű tekintet,

hasonlatos lehet az Úréhoz,

mielőtt épp teremteni kezdett

volna. Kék szemét most rajtam tartja.

Türkiznek látom egy fél perc múlva.

Vagy még hamarább. De hát mondják is,

hogy ki-ki olyan színben találja

szíve flóráját, amilyenben az

a sorsát festi meg ecsetvonásra

ecsetvonásról – attól függően,

hogy állványával, mely a saját két lába,

éppen hol húzta meg magát. Flórája

a bokrok mögül lesi őt, a tőzeg

ezüstnyárfásából. Pucérságom

mintha vonzaná, és ifjúságom

nemkülönben, s hogy férfi vagyok.

Bőröm olvadni kezd, vörös izmok

kötegei tűnnek elő belőlem,

fehér inak, szürke porcok, minden

pillantása lesújt, hajlít, eltöröl,

csapnivalóságom formálja tovább,

létem kínját bontja ki kínos

valóságomból. Szemléltető tárgyat

állít elő belőlem, majd megvárat,

hogy ismerős-e a magyarázat

nekem is. A gondolat erőmet veszi,

s szempilláival cirógatom magam.

S akkor a szemhéja rám csukódik,

és emésztőnedveiben füröszt meg

a húsevő harmatfű.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2017/11. számában)


Címke: , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő