Szegregációtól a motivációig

INTERJÚ STEIGLER ANETTAL,
A MOTIVÁCIÓ MŰHELY MUNKATÁRSÁVAL

Magyarországon a hátrányos helyzetű gyerekek sok esetben szegregált környezetben és intézményekben kénytelenek tanulni, ami hosszú távon negatívan hathat ki fejlődésükre, valamint a munkaerőpiacon való elhelyezkedési lehetőségeikre. Az így kialakult folyamat megfordításában nyújt segítséget a Motiváció Műhely. Az intézmény kialakulásáról és működéséről Steigler Anettal, a Motiváció Műhely szegedi tanodájának vezetőjével beszélgettünk.

– Mióta létezik a Motiváció Műhely? Mi a célja?

– Nagyjából 10 évvel ezelőtt az egyesületünk egyik vezetőjének – együttműködve másokkal – sikerült elérnie egy szegregált iskola bezárását Szegeden, ahol több hátrányos helyzetű gyerek is tanult. Az ilyen típusú intézményekhez sok negatív körülmény társul, mint például az alacsony minőségű oktatás, vagy a rossz infrastruktúra. Éppen ezért úgy gondolták, nem elég bezáratni: létrehoztak egy támogató rendszert azoknak a gyerekeknek és pedagógusoknak a megsegítésére, akik onnan továbbmentek más intézményekbe. Megszervezték a Hallgatói Mentorprogramot azzal a céllal, hogy egy-egy segítő szakmát tanuló hallgatót rendeljenek azok mellé, akik a szegregált iskolából máshova kerültek. Ők segítették a gyerekek tanulmányi előmenetelét, támogatva ezzel a pedagógusok munkáját is. Egyrészt a Hallgatói Mentorprogramot vittük tovább, illetve 2013 óta vannak tanodáink is. Az előbbiekből kiindulva jött létre a Motiváció Műhely, az a tér, ahol dolgozunk, és ennek részeként a Motiváció Tanodák, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk.

A szervezet a célja a hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok motiválása, képessé tevése – tulajdonképpen a társadalmi integrációjuk elősegítése –, hogy az iskolában, majd később a munkaerőpiacon könnyebben tudjanak boldogulni.

Ennek érdekében szervezünk oktatási programokat számukra. Két tanodánk van: az egyik Szegeden, a másik Balástyán, utóbbi egy tanyasi környezetben. Délutánonként, iskola után járnak hozzánk a gyerekek különböző személyiség- és alapkészségfejlesztő foglalkozásokra. Fontos számunkra a pályaorientáció, ebben is próbálunk segíteni nekik azáltal, hogy érdekes és hasznos szabadidős programokat szervezünk, illetve kollégáink különböző kutatásokban vesznek részt, próbálnak belefolyni a szakpolitikába, és ezáltal előrébb vinni az ügyünket.

Az említett Hallgatói Mentorprogram iskolákban működik, ahova kijárnak mentoraink, főleg szövegértésfejlesztő foglalkozásokat tartani. Nagyjából így néz ki a működésünk. Ezenfelül nagyon sok önkéntessel dolgozunk együtt, mert nem csak a gyerekeknek való segítést tartjuk célunknak, hanem a pedagógusképzés támogatását, kiegészítését is. Onnan, illetve más segítő szakmákból is szoktak hozzánk érkezni, hogy a hallgatók attitűdjét kicsit formáljuk. Eleve közelebb hozzuk őket a gyerekekkel való foglakozáshoz, ugyanis az egyetem keretein belül kevésbé van lehetőségük rá. Emellett akár a roma/cigány, akár a hátrányos helyzet témáját picit jobban át tudják érezni, hogy adott esetben megoldásokat találjanak rá.

Az oktatási programokon túl havonta egy alkalommal szoktuk megrendezni a Motiváció Műhely Beszélgetéseket, ahol közönség előtt egy adott témáról beszélgetünk. Az idei tanév utolsó ilyen eseményén a tanulócsoportok álltak a téma középpontjában.

– Mik a tapasztalataitok? A segítségetekkel a gyerekek ki tudnak törni az addigi helyzetükből?

– Nehéz kérdés. A konkrét siker ellenére sem jelenthetjük ki, hogy „Igen, ez a mi érdemünk!”, viszont, ha kudarc van, az sem csak rajtunk múlik. Nagyon sok tényező befolyásolja az életútjukat: a családi környezet, a szülők iskolázottsága, illetve az anyagi helyzet –utóbbi nagyban ront az esélyeiken. Ezeken kívül maga az iskola, ahol tanulnak, az, hogy ott a pedagógusok mennyire elfogadóak, milyen fejlesztéseken vesznek részt adott esetben; eleve egy szegregált iskolába járnak-e, ahol nagyon sok a hátrányos helyzetű, vagy pedig integrált közösségben töltik-e a napjaikat. Mindehhez jön még, hogy amennyiben járnak hozzánk, akkor mi miben tudunk nekik segíteni. Büszke vagyok, mert most van öt középiskolásunk, és mindannyian érettségit adó intézményben tanulnak – ez már nagyon szuper eredmény. Igyekszünk támogatni őket, hogy később esetleg egyetemre is bekerülhessenek. Meglátásunk szerint, ha valaki az iskolarendszerben minél magasabb fokra jut, annál nagyobb eséllyel kap munkát, és ezáltal boldogulni tud majd az életében.

– Maga a kapcsolatfelvétel hogyan történik? A családok fordulnak hozzátok segítségért, vagy az intézmény (ahol a gyerekek tanulnak) keres fel benneteket?

– Vegyesen. Alapvetően a felszámolt iskola „régi gyerekei” keresnek fel bennünket, a hozzájuk fűződő testvéreken és rokonokon keresztül fut tovább a láncolat. Másrészt az iskolákkal, intézményekkel is tartjuk a kapcsolatot. Iskolaigazgatóktól, igazgatóhelyettesektől, fejlesztőpedagógusoktól szoktunk bizonyos időközönként ajánlást kérni, szerintük ki az, akinek szüksége lenne a foglalkozásainkra. Kapunk szülői elérhetőséget, először velük beszélünk, majd a gyerekkel, aki később eljön egy próbafoglalkozásra. Ha tetszik neki, akkor még egyszer leülünk, és átbeszéljük a konkrétumokat, hogy bekapcsolódjon hozzánk.

– Kik azok, akik itt dolgoznak?

– Van egy tanodavezető – aki itt Szegeden én vagyok –, vannak félállású kollégáim, és szerencsére van nagyon sok önkéntesünk. Mindannyian segítőterületen tanultak, vagy éppen ott folytatják a tanulmányaikat: van tanító, tanár, szociális munkás, pszichológus-hallgató. Nagyjából ezekről a területekről érkeznek hozzánk.

Aki velünk szeretne dolgozni, annak különböző képzéseken kell részt vennie; egyrészt esélyegyenlőségi, másrészt szövegértésfejlesztő területen.

Ezeken kívül heti rendszerességű találkozókon próbálunk szakmai támogatást nyújtani nekik.

– Jelenleg hány gyerekkel foglalkoztok?

– Harminc gyerekkel Szegeden, harminccal Balástyán és tizenöt fővel a mentorprogramban. Nálunk vegyes korosztályúak, de Balástyán csak 3-4-5-ik osztályosok vannak. Picit más a környezet, ugyanis egy iskolával van együttműködés, az odatartozó gyerekek mind tanyasiak vagy falusiak, ellentétben Szegeddel, ahol nagyobb szórtság van.

– Magában a módszertanban befolyásoló tényező az, hogy milyen környezetből – falusi vagy városi közegből – érkeznek a gyerekek?

– Nem gondolnám, hogy a módszertanban kell különbséget tenni. Szerintem az a fontos, hogy odafigyeljünk a gyerekekre, legyen egyfajta bizalmi légkör, és a bennük lévő igényekre próbáljunk reagálni. Nyilván megvannak a fejlesztési célok is, amik mentén mi szervezzük a foglalkozásokat, ugyanakkor az kétségtelen, hogy teljesen más érdeklődési köre lehet egy szegedi, mint egy tanyán felnövő gyereknek. Szerintem nem a módszertani elemek megválasztásával tudunk erre elsősorban reagálni, hanem inkább a tematikát figyelembe véve, arra építve.

– Hogy találhatnak meg benneteket?

– Van egy honlapunk, a www.motivaciomuhely.hu, valamint Facebook-on is fent vagyunk. Inkább ott találhatóak az aktualitások, mint például a szegregációval kapcsolatos kutatási tevékenységet bemutató kötetünk, az Én vétkem.

Földesi Csenge

Fotó: Höffler Norbert