10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Őrült ska a Vajdaságból
2018.08.27 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SÓTI JULI ÉNEKESNŐVEL

A Sin Seekas zenekar a Malomfesztivál egyik, szinte állandó fellépője. Reggae, ska, balkán zenéjükkel nem csak a vajdasági fiatalok körében, de a Hangfoglaló Programnak köszönhetően Magyarország több nagyobb szórakozóhelyén és fesztiválján is ismertté váltak. A első nagylemezről, a Bodnár Tibivel való közös munkáról, és a vega kajába aprított szalonnáról Sóti Julival, a zenekar énekesnőjével beszélgettünk a helyszínen. Interjú az árokpartról.

Milyen kapcsolat fűz bennetek a Malomfesztiválhoz?

– Ez már a negyedik év, hogy fellépünk a Malomfesztiválon, és próbáljuk minden alkalommal kicsit jobban bevonni a Vajdaságot és a közönséget. A tavalyi évben sikerült egy szökőkutas szódalocsolást létrehoznunk a fesztiválon, idén ismét készültünk. Kicsit kapcsolódik a videoklipünkhöz, a Don Quijotehez, ugyanis ő is fel fog jönni a színpadra teljes harci díszben, valamint mindazok, akik a klipben szerepeltek, beöltözve a ’80-as és ’90-es évek neoncuccaiba. A Malomfesztivál számunkra a legfontosabb vajdasági helyszín. Azt hiszem, nagyon sok vajdasági fiatal nevében mondhatom, hogy nagyon-nagy űrt tölt be a zenei életben, illetve az alternatív zenei világban. Ez a helyszín mindig olyan hely marad, ahová teljes mértékben be tudjuk vonni a barátainkat, a közönségünket; akikhez szeretünk lemenni a színpadról.

 

 

– Az egyik klipeteket is itt, a Malomfesztiválon forgattátok…

– Igen, itt készült a Playground című videoklipünk, ami valójában két koncertfelvétel – a Malomfesztivál mellett a Ladánybene 27 Reggae Campje volt a másik helyszín. Nagyon-nagyon jó élmény, és spontán jövő dolog volt. A barátaink, akik a Malomfesztiválnak is forgattak, kint voltak, kameráztak amúgy is, és megbeszéltük, hogy mi lenne, ha készülne ebből egy videoklip. A szegedi Elephant Studio nagyon jófej volt, és nagyon nyitott minden ilyen tényezőre, valamint Szabó Endre is, aki pedig megvágta az egész anyagot. Meg persze maga a Malomfesztivál, aki engedélyezte és zöld utat adott.

– Említetted, hogy a zenétekben sokszor közreműködnek a barátaitok, és a közönség felé is nagyon közvetlenek vagytok. Beszélnél erről bővebben?

– Bármilyen zenekarról beszélünk, elsősorban az tudja motiválni, ha a közönségnek tetszik, amit csinál. Amikor fölmennek először a színpadra, hát kik vannak az első sorban? A barátok. Természetesen ez az egyik legfontosabb tényező – hogy az egész társaság számára teljes mértékben elfogadható és szerethető legyen az, amit előadunk. Nekünk is, magában a Sin Seekasban, nagyon fontos a barátkozás és a befogadás.

 

Nincs mögöttünk olyan menedzsment vagy marketing, ami által nekünk gördülékenyebben menne a történet –

 

inkább nagyon sok segítség, baráti hozzáállás, és semmiből jövő történetek. Például sok esetben tőlük is jönnek ötletek. Ha csak a klipforgatást nézzük, rengeteg ember vett részt benne, és tett bele apait-anyait. Persze visszanézve mindenki azt érzi, hogy: „úúú, most egy kicsit leégettem magam”. Azonban, ha azt nézzük, hogy mindenki maximálisan megőrült és csinált magából hülyét, kijelenthetjük: „igen, egy emberként voltunk őrültek és hülyék”, ezáltal senki nem érzi magát furcsán. Sokan segítenek nekünk a háttérben, támogatnak minket különböző módon. Ha szükségünk van valamire, akkor szólunk valakinek, hogy tudna-e valakit, aki szintén… tehát kapcsolatokon, barátokon, barátok barátain keresztül nagyon sok mindent el lehet érni. Ezért jó a Vajdaság, mert kicsi, itt szinte mindenki mindenkit ismer, ezáltal valahol mindenki mindenkit támogat is.

 

 

Bekerültetek a Hangfoglaló Programba. Milyen lehetőségeitek lettek, esetleg történt-e változás a zenétekben?

– Bodnár Tibi a mentorunk, aki inkább mint egy nagyon erős, pozitív megerősítés van mellettünk. Természetesen olyan múlttal, gondolati világgal és tapasztalattal rendelkezik, ami nekünk még nem adatott meg, emellett nagyon jó rálátása van a zenére is. Ő már akkor bent volt a stúdióban velünk, amikor vettük fel a dolgokat, és a meglátásait nagyon-nagyon szépen mondta el nekünk, tényleg úgy, hogy ne azt érezzük, ő most szeretné megváltoztatni a zenénket. Őszintén, amit a próbateremben eljátszottunk, azt játszottuk fel. Tehát végérvényesen nem igazán hatott ránk zeneileg senki, de nagyon sok pozitív és negatív kritikát meghallgattunk, mert mindenki másképp látja, mi lenne a jobb, milyen ízekkel, hangszínekkel lehetne felépíteni egy lemezt. Ebben persze nekünk még nincs tapasztalatunk, ugyanis ez lesz az első nagylemezünk.

A Hangfoglaló Programmal a pályázatok, az elszámolás, a pénzügy, a szerződések, szóval minden olyan, ami a zene mögött van, és amit eddig nem igazán ismertünk, most megnyílt előttünk. Tibi jelenléte ebben is nagyon-nagyon nagy segítség. Mindenkitől hallom, hogy „a mi mentorunk aztán 200%-kal ott áll mellettünk”, és olyannyira, hogy az idei LB27 Reggae Campen engem, mint vajdaságit – tudva azt, hogy nekem van egy bizonyos tájszólásom – felkértek a nagyszínpad ceremóniamesterének. A nagyszínpadon Bob Marley fiát, Julian Marley-t konferáltam, és olyan előadókat, akik tényleg Jamaicából és Dél-Afrikából jöttek. Korábban ilyet még nem csináltam, úgyhogy számomra ez a munka kihívás volt, és nagyon-nagyon örültem neki. Jól sikerült, az egész szervezéssel és magammal is maximálisan meg vagyok elégedve. Beleláthattam egy fesztivál mögöttes oldalába is, hogy minden probléma ellenére mennyire gördülékenyen tud működni. Hat koncerten keresztül a Ladánybene előzenekara is voltunk, ezáltal felmerült bennünk az ötlet, hogy írnánk egy dalt közösen az énekessel, Miksával. Meg is született ez a dal, fent lesz a lemezen. Valamint a Pannonia Allstars Ska Orchestra frontemberével, KRSával is van egy közös dalunk.

 

Tibi bíztatott minket, hogy igenis érdemes egy ismeretlen zenekarnak megkeresni nagyobb embereket.

 

A kis zenekar mindig azt gondolja a nagyobbról, hogy az nem is ember, hanem egy fölöttes lény, egy sztárallűrt képzel hozzá, de a Ladánybene és a Pannonia Allstars Ska Orchestra esetében ez abszolút nem így van. Annyira tisztalelkű, jófej, befogadó emberek, hogy nekünk szinte hihetetlen az a szeretet, amit tőlük kaptunk. Már a tavalyi koncerten, amikor itt voltak nálunk a Vajdaságban, vendégül láttuk őket – hát az nagyon jól sikerült. Kicsit megalapozza a baráti kapcsolatot, amikor együtt bulizik a két zenekar. Később az a sok élmény, ami megtörtént, a következő találkozásnál olyan meghatározó – már ölelkezünk, hogy: „emlékeztek, amikor valaki a vega kajába szalonnát szelt, hogy jobb íze legyen?”

 

Visszatérve a Hangfoglalóra, a legfontosabb az első album. Ezt mi saját anyagi keretből nem igazán tudtuk volna létrehozni, mert a két fúvósunk kint tanul jazz szakon a Zeneakadémián, Rotterdamban. Sajnos a jegyek miatt általában minden pénzünk az útiköltségre megy el. Ha megnézzük, hogy csak a próba mennyibe kerül, akkor ki lehet számolni, mit jelent egy lemezre való felkészülés, vagy összejátszás. Ez így van három éve, és így is lesz még évekig. De ettől függetlenül mi teljes vállszélességgel kiállunk a fúvósaink mellett, nagyon fontos, hogy ők legyenek velünk a színpadon, és amit most tanulnak, azt hazahozzák. Ennek hála, nem úgy éltük meg ezt a távolságot, hogy akkor ők most nincsenek, és kevesebbek vagyunk, hanem minden, amit tanulnak, azáltal mi is többek lehetünk.

 

 

Ebből kifolyólag a Hangfoglaló lemez készítése is bonyolultabb volt, de ettől függetlenül nagyon jól sikerült. Olyan stúdióba vonulhattunk, ami nagy álmom volt: Nóniusz Gáborral dolgozhattunk, ugyanis ő csinált több Pannonia Allstars Ska Orchestra lemezt. Nagyon jó füle van, és nagyon jó a rálátása is. Emellett nagyon karakán személyiség, kihozza belőled a maximumot, addig üti a vasat, amíg van ott valami. Óriási élmény volt minden apróság, belelátni a marketing oldalába, amire költhettünk is egy kicsit, illetve a grafikai oldalára is, nem beszélve a videoklip forgatásról, ami nagyon-nagyon jól sült el.  Szeptember 4-én a Kobuci kertben mutatjuk be a lemezt, valamint a Vajdaságban, Zentán 6-án vagy 7-én.

 

Nekünk mindez olyan, mintha rögtön öt lépést tudtunk volna megtenni a lépcsőn felfelé.

 

2017-ben készült egy road movietok. Honnan jött az ötlet?

– Ez a road movie nem volt teljes mértékben tervezett dolog. Mindenkinek van már okostelefonja, kis kamerás alkalmatossága. A basszusgitárosunk épp nyaraláson volt, és elhívtuk Mészáros Armandot csere-basszusgitárosnak, aki nagyon szeret kamerázni. A történet onnan indult, hogy minden évben van egy Demofest, ami a lemezzel még nem rendelkező zenekarok felléptetésére irányul a Balkánon. Az egész térségből jelentkeznek zenekarok, kiválasztanak 30-at, akik ott felléphetnek. Ez Boszniában zajlott, ahol még nem játszottunk soha, utána utaztunk a Művészetek Völgyére, végül a Kobuci kertben zártuk a történetet, ami azért elég nagy ív. A versenyen mindenki egy dalt adott elő. Kicsit zúzósabb zenék voltak, mi némileg kakukktojásnak számítottunk, de legalább megtáncoltattuk a közönséget, elértük, hogy kicsit megmozduljanak, és nekünk már ez nagy siker volt. A versenyt sajnos nem mi nyertük meg, de ettől függetlenül az ellátás, a hotelos elszállásolás, és éttermi kiszolgálás miatt kicsit sztárnak érezhettük magunkat. Ebből a hotel-nagyszínpad életből átváltottunk, elmentünk Horvátországba, időt hagyva annak is, hogy élvezzük az utazást. Majd odaértünk estére a Művészetek Völgyébe, ott kicsit asszimilálódtunk a társasággal. Amikor elkezdtünk zenélni hárman, akkor még csak lézengtek, de mire befejeztük, azon felül, hogy mindenki ugrált és tombolt, többen egy embertornyot alkottak. Később nagyon jó visszajelzéseket kaptunk teljesen ismeretlen emberektől, akik egy dalunkat sem ismerték. Ez egyébként nagy pozitívum a Sin Seekas-nál:

 

nem szükséges előre ismerniük a dalainkat ahhoz, hogy rögtön át tudják érezni őket.

 

Anélkül is tudnak mozogni, ugrálni, bulizni rá, ugyanis valahol magával ragadó a zenei stílus: megtáncoltat. Mi nagyon élvezzük a színpadon a bulit, és a közönségnek is rögtön lejön. Ez történt a Művészetek Völgyében is. Utána utaztunk a Kobuciba, amit nem kell bemutatni: egy jó, kinti helyszín, ahol családias, kisfesztivál érzése van az embernek. Látva a koncertünket a szervezők már akkor mondták, hogy a lemezbemutatót náluk csináljuk meg.

 Földesi Csenge

    

Fotó: Miskolci Renné [Instagram]

Borítókép: Peter Agoston 

 


Címke: , , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő