11.26.
| Tiszatáj Szalon – Megszólal az Olvasó >>>
12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Őrült ska a Vajdaságból
2018.08.27 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SÓTI JULI ÉNEKESNŐVEL

A Sin Seekas zenekar a Malomfesztivál egyik, szinte állandó fellépője. Reggae, ska, balkán zenéjükkel nem csak a vajdasági fiatalok körében, de a Hangfoglaló Programnak köszönhetően Magyarország több nagyobb szórakozóhelyén és fesztiválján is ismertté váltak. A első nagylemezről, a Bodnár Tibivel való közös munkáról, és a vega kajába aprított szalonnáról Sóti Julival, a zenekar énekesnőjével beszélgettünk a helyszínen. Interjú az árokpartról.

Milyen kapcsolat fűz bennetek a Malomfesztiválhoz?

– Ez már a negyedik év, hogy fellépünk a Malomfesztiválon, és próbáljuk minden alkalommal kicsit jobban bevonni a Vajdaságot és a közönséget. A tavalyi évben sikerült egy szökőkutas szódalocsolást létrehoznunk a fesztiválon, idén ismét készültünk. Kicsit kapcsolódik a videoklipünkhöz, a Don Quijotehez, ugyanis ő is fel fog jönni a színpadra teljes harci díszben, valamint mindazok, akik a klipben szerepeltek, beöltözve a ’80-as és ’90-es évek neoncuccaiba. A Malomfesztivál számunkra a legfontosabb vajdasági helyszín. Azt hiszem, nagyon sok vajdasági fiatal nevében mondhatom, hogy nagyon-nagy űrt tölt be a zenei életben, illetve az alternatív zenei világban. Ez a helyszín mindig olyan hely marad, ahová teljes mértékben be tudjuk vonni a barátainkat, a közönségünket; akikhez szeretünk lemenni a színpadról.

 

 

– Az egyik klipeteket is itt, a Malomfesztiválon forgattátok…

– Igen, itt készült a Playground című videoklipünk, ami valójában két koncertfelvétel – a Malomfesztivál mellett a Ladánybene 27 Reggae Campje volt a másik helyszín. Nagyon-nagyon jó élmény, és spontán jövő dolog volt. A barátaink, akik a Malomfesztiválnak is forgattak, kint voltak, kameráztak amúgy is, és megbeszéltük, hogy mi lenne, ha készülne ebből egy videoklip. A szegedi Elephant Studio nagyon jófej volt, és nagyon nyitott minden ilyen tényezőre, valamint Szabó Endre is, aki pedig megvágta az egész anyagot. Meg persze maga a Malomfesztivál, aki engedélyezte és zöld utat adott.

– Említetted, hogy a zenétekben sokszor közreműködnek a barátaitok, és a közönség felé is nagyon közvetlenek vagytok. Beszélnél erről bővebben?

– Bármilyen zenekarról beszélünk, elsősorban az tudja motiválni, ha a közönségnek tetszik, amit csinál. Amikor fölmennek először a színpadra, hát kik vannak az első sorban? A barátok. Természetesen ez az egyik legfontosabb tényező – hogy az egész társaság számára teljes mértékben elfogadható és szerethető legyen az, amit előadunk. Nekünk is, magában a Sin Seekasban, nagyon fontos a barátkozás és a befogadás.

 

Nincs mögöttünk olyan menedzsment vagy marketing, ami által nekünk gördülékenyebben menne a történet –

 

inkább nagyon sok segítség, baráti hozzáállás, és semmiből jövő történetek. Például sok esetben tőlük is jönnek ötletek. Ha csak a klipforgatást nézzük, rengeteg ember vett részt benne, és tett bele apait-anyait. Persze visszanézve mindenki azt érzi, hogy: „úúú, most egy kicsit leégettem magam”. Azonban, ha azt nézzük, hogy mindenki maximálisan megőrült és csinált magából hülyét, kijelenthetjük: „igen, egy emberként voltunk őrültek és hülyék”, ezáltal senki nem érzi magát furcsán. Sokan segítenek nekünk a háttérben, támogatnak minket különböző módon. Ha szükségünk van valamire, akkor szólunk valakinek, hogy tudna-e valakit, aki szintén… tehát kapcsolatokon, barátokon, barátok barátain keresztül nagyon sok mindent el lehet érni. Ezért jó a Vajdaság, mert kicsi, itt szinte mindenki mindenkit ismer, ezáltal valahol mindenki mindenkit támogat is.

 

 

Bekerültetek a Hangfoglaló Programba. Milyen lehetőségeitek lettek, esetleg történt-e változás a zenétekben?

– Bodnár Tibi a mentorunk, aki inkább mint egy nagyon erős, pozitív megerősítés van mellettünk. Természetesen olyan múlttal, gondolati világgal és tapasztalattal rendelkezik, ami nekünk még nem adatott meg, emellett nagyon jó rálátása van a zenére is. Ő már akkor bent volt a stúdióban velünk, amikor vettük fel a dolgokat, és a meglátásait nagyon-nagyon szépen mondta el nekünk, tényleg úgy, hogy ne azt érezzük, ő most szeretné megváltoztatni a zenénket. Őszintén, amit a próbateremben eljátszottunk, azt játszottuk fel. Tehát végérvényesen nem igazán hatott ránk zeneileg senki, de nagyon sok pozitív és negatív kritikát meghallgattunk, mert mindenki másképp látja, mi lenne a jobb, milyen ízekkel, hangszínekkel lehetne felépíteni egy lemezt. Ebben persze nekünk még nincs tapasztalatunk, ugyanis ez lesz az első nagylemezünk.

A Hangfoglaló Programmal a pályázatok, az elszámolás, a pénzügy, a szerződések, szóval minden olyan, ami a zene mögött van, és amit eddig nem igazán ismertünk, most megnyílt előttünk. Tibi jelenléte ebben is nagyon-nagyon nagy segítség. Mindenkitől hallom, hogy „a mi mentorunk aztán 200%-kal ott áll mellettünk”, és olyannyira, hogy az idei LB27 Reggae Campen engem, mint vajdaságit – tudva azt, hogy nekem van egy bizonyos tájszólásom – felkértek a nagyszínpad ceremóniamesterének. A nagyszínpadon Bob Marley fiát, Julian Marley-t konferáltam, és olyan előadókat, akik tényleg Jamaicából és Dél-Afrikából jöttek. Korábban ilyet még nem csináltam, úgyhogy számomra ez a munka kihívás volt, és nagyon-nagyon örültem neki. Jól sikerült, az egész szervezéssel és magammal is maximálisan meg vagyok elégedve. Beleláthattam egy fesztivál mögöttes oldalába is, hogy minden probléma ellenére mennyire gördülékenyen tud működni. Hat koncerten keresztül a Ladánybene előzenekara is voltunk, ezáltal felmerült bennünk az ötlet, hogy írnánk egy dalt közösen az énekessel, Miksával. Meg is született ez a dal, fent lesz a lemezen. Valamint a Pannonia Allstars Ska Orchestra frontemberével, KRSával is van egy közös dalunk.

 

Tibi bíztatott minket, hogy igenis érdemes egy ismeretlen zenekarnak megkeresni nagyobb embereket.

 

A kis zenekar mindig azt gondolja a nagyobbról, hogy az nem is ember, hanem egy fölöttes lény, egy sztárallűrt képzel hozzá, de a Ladánybene és a Pannonia Allstars Ska Orchestra esetében ez abszolút nem így van. Annyira tisztalelkű, jófej, befogadó emberek, hogy nekünk szinte hihetetlen az a szeretet, amit tőlük kaptunk. Már a tavalyi koncerten, amikor itt voltak nálunk a Vajdaságban, vendégül láttuk őket – hát az nagyon jól sikerült. Kicsit megalapozza a baráti kapcsolatot, amikor együtt bulizik a két zenekar. Később az a sok élmény, ami megtörtént, a következő találkozásnál olyan meghatározó – már ölelkezünk, hogy: „emlékeztek, amikor valaki a vega kajába szalonnát szelt, hogy jobb íze legyen?”

 

Visszatérve a Hangfoglalóra, a legfontosabb az első album. Ezt mi saját anyagi keretből nem igazán tudtuk volna létrehozni, mert a két fúvósunk kint tanul jazz szakon a Zeneakadémián, Rotterdamban. Sajnos a jegyek miatt általában minden pénzünk az útiköltségre megy el. Ha megnézzük, hogy csak a próba mennyibe kerül, akkor ki lehet számolni, mit jelent egy lemezre való felkészülés, vagy összejátszás. Ez így van három éve, és így is lesz még évekig. De ettől függetlenül mi teljes vállszélességgel kiállunk a fúvósaink mellett, nagyon fontos, hogy ők legyenek velünk a színpadon, és amit most tanulnak, azt hazahozzák. Ennek hála, nem úgy éltük meg ezt a távolságot, hogy akkor ők most nincsenek, és kevesebbek vagyunk, hanem minden, amit tanulnak, azáltal mi is többek lehetünk.

 

 

Ebből kifolyólag a Hangfoglaló lemez készítése is bonyolultabb volt, de ettől függetlenül nagyon jól sikerült. Olyan stúdióba vonulhattunk, ami nagy álmom volt: Nóniusz Gáborral dolgozhattunk, ugyanis ő csinált több Pannonia Allstars Ska Orchestra lemezt. Nagyon jó füle van, és nagyon jó a rálátása is. Emellett nagyon karakán személyiség, kihozza belőled a maximumot, addig üti a vasat, amíg van ott valami. Óriási élmény volt minden apróság, belelátni a marketing oldalába, amire költhettünk is egy kicsit, illetve a grafikai oldalára is, nem beszélve a videoklip forgatásról, ami nagyon-nagyon jól sült el.  Szeptember 4-én a Kobuci kertben mutatjuk be a lemezt, valamint a Vajdaságban, Zentán 6-án vagy 7-én.

 

Nekünk mindez olyan, mintha rögtön öt lépést tudtunk volna megtenni a lépcsőn felfelé.

 

2017-ben készült egy road movietok. Honnan jött az ötlet?

– Ez a road movie nem volt teljes mértékben tervezett dolog. Mindenkinek van már okostelefonja, kis kamerás alkalmatossága. A basszusgitárosunk épp nyaraláson volt, és elhívtuk Mészáros Armandot csere-basszusgitárosnak, aki nagyon szeret kamerázni. A történet onnan indult, hogy minden évben van egy Demofest, ami a lemezzel még nem rendelkező zenekarok felléptetésére irányul a Balkánon. Az egész térségből jelentkeznek zenekarok, kiválasztanak 30-at, akik ott felléphetnek. Ez Boszniában zajlott, ahol még nem játszottunk soha, utána utaztunk a Művészetek Völgyére, végül a Kobuci kertben zártuk a történetet, ami azért elég nagy ív. A versenyen mindenki egy dalt adott elő. Kicsit zúzósabb zenék voltak, mi némileg kakukktojásnak számítottunk, de legalább megtáncoltattuk a közönséget, elértük, hogy kicsit megmozduljanak, és nekünk már ez nagy siker volt. A versenyt sajnos nem mi nyertük meg, de ettől függetlenül az ellátás, a hotelos elszállásolás, és éttermi kiszolgálás miatt kicsit sztárnak érezhettük magunkat. Ebből a hotel-nagyszínpad életből átváltottunk, elmentünk Horvátországba, időt hagyva annak is, hogy élvezzük az utazást. Majd odaértünk estére a Művészetek Völgyébe, ott kicsit asszimilálódtunk a társasággal. Amikor elkezdtünk zenélni hárman, akkor még csak lézengtek, de mire befejeztük, azon felül, hogy mindenki ugrált és tombolt, többen egy embertornyot alkottak. Később nagyon jó visszajelzéseket kaptunk teljesen ismeretlen emberektől, akik egy dalunkat sem ismerték. Ez egyébként nagy pozitívum a Sin Seekas-nál:

 

nem szükséges előre ismerniük a dalainkat ahhoz, hogy rögtön át tudják érezni őket.

 

Anélkül is tudnak mozogni, ugrálni, bulizni rá, ugyanis valahol magával ragadó a zenei stílus: megtáncoltat. Mi nagyon élvezzük a színpadon a bulit, és a közönségnek is rögtön lejön. Ez történt a Művészetek Völgyében is. Utána utaztunk a Kobuciba, amit nem kell bemutatni: egy jó, kinti helyszín, ahol családias, kisfesztivál érzése van az embernek. Látva a koncertünket a szervezők már akkor mondták, hogy a lemezbemutatót náluk csináljuk meg.

 Földesi Csenge

    

Fotó: Miskolci Renné [Instagram]

Borítókép: Peter Agoston 

 


Címke: , , , , ,
2018.11.21 - tiszatáj

SZILÁGYI ZSÓFIA FILMJE
Milyen képet fest az Egy nap a mai magyar társadalomról? Azért érdemes talán megkísérelni a választ erre a kérdésre, mert a filmben tulajdonképpen hangsúlytalanul, a maga természetességében történik minden, nincs szó átfogó társadalomkritikáról. Egyértelműen középosztályos közeget látunk, amelynek súlyos, de folytonosan kimondatlan problémái éppen ezért ütik szíven a nézőt: egy háromgyerekes, nem rosszul elengedett, értelmiségi munkát végző házaspár hatalmas nehézségek árán tud csak boldogulni fizetéstől fizetésig… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő