10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Fényszögek és együttállás
2018.08.27 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR, SEJBEN LAJOS ÉS POPOVICS LŐRINC A CSONGRÁDI VÁROSI GALÉRIÁBAN

A kiállítás is egy műfaj. Művészeti alkotások társulása, időleges kapcsolódása egy kiválasztott térben. A művek – bár önálló életet élnek – egymás társaságában való közös hatásuk is fontos. Ha több alkotó munkáit kell kontextusba helyezni, megtörténhet, hogy a művek egymás erejét gyengítik. Csongrádon a Városi Galériában Aranyi Sándor, Sejben Lajos és Popovics Lőrinc Fényszögek című kiállításán ennek épp ellenkezője történt, festmények, fotók, kisplasztikák együttállása különös hatást generált. A vizualitás három instrumentumán, három művész, három szólamban játszott, olyan összhangot keletkeztetve, mely a művek saját erejéhez is hozzáadott. Egyszerűen: jól állnak egymásnak a három művész alkotásai (rendező: Tanács Gábor). Aranyi és Sejben izgalmas kalandokba bocsátkozó világának Popovics tömör, formarendje kiegyensúlyozó nyugalmat kölcsönöz, a szobrász nemesen megállapodott formarendjét pedig  jótékonyan oldja társai munkáinak színessége, játékossága.Izgalmas együttállás ez: Aranyi vízkékjei dinamikusan felelgetnek Popovics üvegzöldjeinek, Sejben patinatürkizeinek, csillogó aranyainak, selymes sárgáinak. Fénytől átitatott derű lengi át az egész kiállítást. Sejben narratív és groteszk plasztikai világa és Popovics jelbe komponált, tömbben való gondolkodása nagyon különböző, műveik mégis szeretik egymást. Aranyi a kenőolaj, a kohéziót teremtő kapocs ezen a tárlaton, hisz fotóit a két művész művei (is) ihlették.

Az első traktusban Popovics plasztikái fogadják a nézőt: semmi fecsegés, letisztult formavilág az övé, anyagszeretettel simogatott elegancia. A jelszerű kő-üveg kombinációk a formaredukálás mesterművei, a Mágikus jel, a Szintező, az Üzenet, az Útjelző afféle kultikus töltetű bálvány-művek. Ezerféle finom csiszolat, téri megcsillanás rejtezik bennük, az apró üveglapokból mozaikolt metszeteket zárványokként örökítette kövekbe az alkotó. Egyszer az üvegrétegek, „palás szerkezetével”, átlátszóságával, másszor – talán tükröket is elrejtve (?) – a törésvonalak megsokszorozásával játszott komolyan a szobrász. Elvarázsolja a nézőt, aki a kőszerkezetekbe bekukkantva nem tudja milyen térbeli hatás illúziójának lett fogja. Popovics plasztikái kis méretben is monumentálisak. A Labirintus a tárlat talán legtitokzatikusabb műve: egy üvegprizma, melyen keresztül a fények egymást kergetni látszanak, mindez valamely ősi, etruszk kultúrából, vagy a Machu Picchuból származó kőtalapzatra állítva. Így lett belőle mitikus tárgy, vagy valamiféle archaikus csillagászati mérőeszköz égi mása.

Sejben festményeket és objekt-plasztikákat tett be a közösbe. Északi fények I. II. a gesztusfestészet remekei, ezeken egy jégvilág kék-zöldjei és az olvadást ígérő napfény sárgái osztoznak, ezer árnyalatban. Finoman lengő, lágyan illó költészet ez. Más hangnemben szólnak hozzánk, az archaikus világhoz való vonzódás remekei, Sejben, apró kövekből épített bástyái, idoljai, melyekben az ókori és középkori várfalak ereje is benne lakik. Az Itáliai emlék: az opálos kőzetdarabra installált Fórum Románum részlet, római oszlopsorokat sorjáztat elénk, a Colosseum görbülete is megjelenítődik egy másik munkán, idolformába beépítve. A Mesés kelet sorozat egyik márvány-fehérre hangolt opusza, egy erőd-torony, a tetején arany kupolácskával ékszer és mini építészet egyszerre. Egy másik, féldrágakövekből készült mesebeli körépítmény tetejét színjátszó üvegbuborékokkal fedte le az alkotó, csúcsdíszként valódi rézcsengőt használt. Sejben miközben gyermekien „legózik” és az anyag himnikus lehetőségeit ünnepli, mesésen meséli a mesét. A sokoldalú művésztől jó ideig absztrakt síkbeli munkákat láttuk, egy ideje azonban a plasztikák, objektek megszállottja lett, konkrét tárgyakat is használ montázsaihoz. A humor és a groteszk is sajátja, a most kiállított Angyalcsapda, egy korsószerű toronyféle, aminek tetején gyilkos fémtüskék várják a gyanútlan angyalokat. A Cloaca Maxima pedig profánul szellemes műtárgy, ami mosolyra fakasztja a nézőt.

Aranyi fotókollekciója művészet a művészetről. A festő izgalmas fotó-parafrázisokat készít, Sejben és Popovics plasztikáiról, azoknak részleteiről, miközben saját, önálló fény-kép-műfajt alkot. Az Ezotér bentről sorozat üvegzöldjei és a Tükröződések textúrája fényből szövődik. A Villanásé is fénytől ragyogó szín-organikus világ, a Macskaszemek című kép pirosai mágikus fény-erőként villannak elő egy sötéten szürkéllő közegből. A Tenger alatti történetben a víz és a homokszemcsés felület ötvöződik mikro-bio-világgá, a Jégvilág fényei, színei pedig úgy keverednek, tükröződnek, mint gyermekkorunk vásári kaleidoszkópjában az üvegcsillámok. A Jaj de szép a cápa foga, vagy a Vízinyuszi című művekben a humor is felfedezhető, de ezekben is a márványló, erezetes finomságok a domináns elemek. Az Áradat és a Hullám című képek láttán eszébe jut a nézőnek Gauguin, Van Gogh, Matisse és azok a posztimpresszionisták, akik a tiszta kékeket, zöldeket ilyen bátran használták. Vagy felrémlik a japán Hokuszai:A nagy hullám Kanagavánál című műve is, amit az impresszionisták tekintettek példának. Aranyi fotóiról leordít, hogy alkotójuk a festészet boszorkánykonyhájában tanulta a művészetet. Az Enyészet című sorozat is árulkodó, az Ország Lili világára emlékeztető, hieroglifa-képen a textúrát képező, egymást átölelő vonal-szálak organikus buborékokat zárnak struktúrákba. A fotó Sejben Varázslatok című képe mellé került, talán mert a két mű nagyon is rokon vonásokat mutat, de míg Sejben a valódi anyaggal, homokkal, rusztikus felületekkel örömködik mesterien, addig Aranyi az anyagok kohézióját a fotós szemével láttatja.

A művészek e tárlaton két kollégának is emléket állítottak. Sejben Szuromi Pál emlékére című kisplasztikájával az elhunyt barát írói tevékenysége előtt tiszteleg, ünnepélyes kisplasztikáján üvegtömbbe „fagyasztott” egy nyomtatott könyvlapot. Aranyi is feldolgozta a művet ő a „Befagyasztott információ címet adta fotójának. Lázár Pál festőművész emlékét, a festő mozaikos „poentilizmusát” is megidézték a kollégák. Sejben fehér kőkockába bújtatott el áttetsző kicsi sárga kockákat, a mozaikot Aranyi átvilágította és Napcsapda címmel készített „ragyogó”fotót róla.

Saját világának kiteljesítésében mindhárom alkotó pengeélen táncol, de a veszélyes zónákba egyikőjük se szédül bele: Sejben a mesés munkáival kifeszített kötélen jár, ha egy kicsit félrelépne, akár bele is szédülhetne egy édeskés kifejezésmódba, Popovics a jól bevált struktúraépítés során beletévedhetne a veszélyes önismétlés, sematizmus zsákutcájába, Aranyi pedig, a szépséges felületekbe beleszeretve eshetne a hatásvadászat az öncélú dekorativitás csapdájába. De nagyon nem ez történik. A három művész pontosan ismeri a mezsgyéket, az artisztikum teremtés játék-szabályait. Tudja, hogy saját belső töltete, szellemi élményvilága tartja frissen a műveket és, hogy a befogadó is megérzi hol ér véget a művészi hitelesség és hol kezdődik a rutin, a hatáskeltés mantrája.

És a mai atomizált világban nagyon jó látni, hogy tehetséges művészek képesek szellemi szimbiózisban létezni, meghallani egymás szavát, látni, keresni egymás munkájának értékeit s kapcsolódni azokhoz. Az együttállás a csillagok sajátossága s néha talán nem árt felfelé tekinteni, leképezni az égi szokásokat, és közben visszatükrözni a fényt, ami onnan érkezik.

Pacsika Emília

 


Címke: , , , , , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő