11.26.
| Tiszatáj Szalon – Megszólal az Olvasó >>>
12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Fényszögek és együttállás
2018.08.27 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR, SEJBEN LAJOS ÉS POPOVICS LŐRINC A CSONGRÁDI VÁROSI GALÉRIÁBAN

A kiállítás is egy műfaj. Művészeti alkotások társulása, időleges kapcsolódása egy kiválasztott térben. A művek – bár önálló életet élnek – egymás társaságában való közös hatásuk is fontos. Ha több alkotó munkáit kell kontextusba helyezni, megtörténhet, hogy a művek egymás erejét gyengítik. Csongrádon a Városi Galériában Aranyi Sándor, Sejben Lajos és Popovics Lőrinc Fényszögek című kiállításán ennek épp ellenkezője történt, festmények, fotók, kisplasztikák együttállása különös hatást generált. A vizualitás három instrumentumán, három művész, három szólamban játszott, olyan összhangot keletkeztetve, mely a művek saját erejéhez is hozzáadott. Egyszerűen: jól állnak egymásnak a három művész alkotásai (rendező: Tanács Gábor). Aranyi és Sejben izgalmas kalandokba bocsátkozó világának Popovics tömör, formarendje kiegyensúlyozó nyugalmat kölcsönöz, a szobrász nemesen megállapodott formarendjét pedig  jótékonyan oldja társai munkáinak színessége, játékossága.Izgalmas együttállás ez: Aranyi vízkékjei dinamikusan felelgetnek Popovics üvegzöldjeinek, Sejben patinatürkizeinek, csillogó aranyainak, selymes sárgáinak. Fénytől átitatott derű lengi át az egész kiállítást. Sejben narratív és groteszk plasztikai világa és Popovics jelbe komponált, tömbben való gondolkodása nagyon különböző, műveik mégis szeretik egymást. Aranyi a kenőolaj, a kohéziót teremtő kapocs ezen a tárlaton, hisz fotóit a két művész művei (is) ihlették.

Az első traktusban Popovics plasztikái fogadják a nézőt: semmi fecsegés, letisztult formavilág az övé, anyagszeretettel simogatott elegancia. A jelszerű kő-üveg kombinációk a formaredukálás mesterművei, a Mágikus jel, a Szintező, az Üzenet, az Útjelző afféle kultikus töltetű bálvány-művek. Ezerféle finom csiszolat, téri megcsillanás rejtezik bennük, az apró üveglapokból mozaikolt metszeteket zárványokként örökítette kövekbe az alkotó. Egyszer az üvegrétegek, „palás szerkezetével”, átlátszóságával, másszor – talán tükröket is elrejtve (?) – a törésvonalak megsokszorozásával játszott komolyan a szobrász. Elvarázsolja a nézőt, aki a kőszerkezetekbe bekukkantva nem tudja milyen térbeli hatás illúziójának lett fogja. Popovics plasztikái kis méretben is monumentálisak. A Labirintus a tárlat talán legtitokzatikusabb műve: egy üvegprizma, melyen keresztül a fények egymást kergetni látszanak, mindez valamely ősi, etruszk kultúrából, vagy a Machu Picchuból származó kőtalapzatra állítva. Így lett belőle mitikus tárgy, vagy valamiféle archaikus csillagászati mérőeszköz égi mása.

Sejben festményeket és objekt-plasztikákat tett be a közösbe. Északi fények I. II. a gesztusfestészet remekei, ezeken egy jégvilág kék-zöldjei és az olvadást ígérő napfény sárgái osztoznak, ezer árnyalatban. Finoman lengő, lágyan illó költészet ez. Más hangnemben szólnak hozzánk, az archaikus világhoz való vonzódás remekei, Sejben, apró kövekből épített bástyái, idoljai, melyekben az ókori és középkori várfalak ereje is benne lakik. Az Itáliai emlék: az opálos kőzetdarabra installált Fórum Románum részlet, római oszlopsorokat sorjáztat elénk, a Colosseum görbülete is megjelenítődik egy másik munkán, idolformába beépítve. A Mesés kelet sorozat egyik márvány-fehérre hangolt opusza, egy erőd-torony, a tetején arany kupolácskával ékszer és mini építészet egyszerre. Egy másik, féldrágakövekből készült mesebeli körépítmény tetejét színjátszó üvegbuborékokkal fedte le az alkotó, csúcsdíszként valódi rézcsengőt használt. Sejben miközben gyermekien „legózik” és az anyag himnikus lehetőségeit ünnepli, mesésen meséli a mesét. A sokoldalú művésztől jó ideig absztrakt síkbeli munkákat láttuk, egy ideje azonban a plasztikák, objektek megszállottja lett, konkrét tárgyakat is használ montázsaihoz. A humor és a groteszk is sajátja, a most kiállított Angyalcsapda, egy korsószerű toronyféle, aminek tetején gyilkos fémtüskék várják a gyanútlan angyalokat. A Cloaca Maxima pedig profánul szellemes műtárgy, ami mosolyra fakasztja a nézőt.

Aranyi fotókollekciója művészet a művészetről. A festő izgalmas fotó-parafrázisokat készít, Sejben és Popovics plasztikáiról, azoknak részleteiről, miközben saját, önálló fény-kép-műfajt alkot. Az Ezotér bentről sorozat üvegzöldjei és a Tükröződések textúrája fényből szövődik. A Villanásé is fénytől ragyogó szín-organikus világ, a Macskaszemek című kép pirosai mágikus fény-erőként villannak elő egy sötéten szürkéllő közegből. A Tenger alatti történetben a víz és a homokszemcsés felület ötvöződik mikro-bio-világgá, a Jégvilág fényei, színei pedig úgy keverednek, tükröződnek, mint gyermekkorunk vásári kaleidoszkópjában az üvegcsillámok. A Jaj de szép a cápa foga, vagy a Vízinyuszi című művekben a humor is felfedezhető, de ezekben is a márványló, erezetes finomságok a domináns elemek. Az Áradat és a Hullám című képek láttán eszébe jut a nézőnek Gauguin, Van Gogh, Matisse és azok a posztimpresszionisták, akik a tiszta kékeket, zöldeket ilyen bátran használták. Vagy felrémlik a japán Hokuszai:A nagy hullám Kanagavánál című műve is, amit az impresszionisták tekintettek példának. Aranyi fotóiról leordít, hogy alkotójuk a festészet boszorkánykonyhájában tanulta a művészetet. Az Enyészet című sorozat is árulkodó, az Ország Lili világára emlékeztető, hieroglifa-képen a textúrát képező, egymást átölelő vonal-szálak organikus buborékokat zárnak struktúrákba. A fotó Sejben Varázslatok című képe mellé került, talán mert a két mű nagyon is rokon vonásokat mutat, de míg Sejben a valódi anyaggal, homokkal, rusztikus felületekkel örömködik mesterien, addig Aranyi az anyagok kohézióját a fotós szemével láttatja.

A művészek e tárlaton két kollégának is emléket állítottak. Sejben Szuromi Pál emlékére című kisplasztikájával az elhunyt barát írói tevékenysége előtt tiszteleg, ünnepélyes kisplasztikáján üvegtömbbe „fagyasztott” egy nyomtatott könyvlapot. Aranyi is feldolgozta a művet ő a „Befagyasztott információ címet adta fotójának. Lázár Pál festőművész emlékét, a festő mozaikos „poentilizmusát” is megidézték a kollégák. Sejben fehér kőkockába bújtatott el áttetsző kicsi sárga kockákat, a mozaikot Aranyi átvilágította és Napcsapda címmel készített „ragyogó”fotót róla.

Saját világának kiteljesítésében mindhárom alkotó pengeélen táncol, de a veszélyes zónákba egyikőjük se szédül bele: Sejben a mesés munkáival kifeszített kötélen jár, ha egy kicsit félrelépne, akár bele is szédülhetne egy édeskés kifejezésmódba, Popovics a jól bevált struktúraépítés során beletévedhetne a veszélyes önismétlés, sematizmus zsákutcájába, Aranyi pedig, a szépséges felületekbe beleszeretve eshetne a hatásvadászat az öncélú dekorativitás csapdájába. De nagyon nem ez történik. A három művész pontosan ismeri a mezsgyéket, az artisztikum teremtés játék-szabályait. Tudja, hogy saját belső töltete, szellemi élményvilága tartja frissen a műveket és, hogy a befogadó is megérzi hol ér véget a művészi hitelesség és hol kezdődik a rutin, a hatáskeltés mantrája.

És a mai atomizált világban nagyon jó látni, hogy tehetséges művészek képesek szellemi szimbiózisban létezni, meghallani egymás szavát, látni, keresni egymás munkájának értékeit s kapcsolódni azokhoz. Az együttállás a csillagok sajátossága s néha talán nem árt felfelé tekinteni, leképezni az égi szokásokat, és közben visszatükrözni a fényt, ami onnan érkezik.

Pacsika Emília

 


Címke: , , , , , , , ,
2018.11.21 - tiszatáj

SZILÁGYI ZSÓFIA FILMJE
Milyen képet fest az Egy nap a mai magyar társadalomról? Azért érdemes talán megkísérelni a választ erre a kérdésre, mert a filmben tulajdonképpen hangsúlytalanul, a maga természetességében történik minden, nincs szó átfogó társadalomkritikáról. Egyértelműen középosztályos közeget látunk, amelynek súlyos, de folytonosan kimondatlan problémái éppen ezért ütik szíven a nézőt: egy háromgyerekes, nem rosszul elengedett, értelmiségi munkát végző házaspár hatalmas nehézségek árán tud csak boldogulni fizetéstől fizetésig… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő