03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Visszatérés a valóságba
2018.08.21 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ
A MALOMFESZTIVÁL
HARMADIK NAPJÁRÓL

Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk.

A fesztivál zárónapjára virradtunk. Ilyenkor természetesen mindenkiben ott motoszkál a terv, hogy ebbe bizony még bele kell adni apait-anyait, de a harmadik nap fáradtsága sajnos bármikor közbe szólhat.

A malom árnyékában töltött csendes pihenő után meglátogatom Décsy Eszter író és Oláh Tamás dramaturg „bicskanyitogató” irodalmi workshopját. Egy nagyjából tíz fős csapat gyűlik össze a Chill sátor szalmabáláin, bemutatkozással kezdünk. Többségben vannak a lírások, néhányukat már publikálják is, kíváncsian várom a felolvasott műveket. Egy novellával kezdünk, kétségtelenül nem a legegyszerűbben meghangosítható műfaj, majd versekkel folytatjuk. Halott rókák, bogarak, vörös festék, akasztott madarak, nem kifejezetten a legvidámabb fesztiválhangulat árad a szövegekből, viszont igazán konstruktív vita kerekedik körülöttük. A workshop végén eljátszunk a gondolattal, milyen jól jönne jövőre egy külön sátor az irodalomnak szentelve, majd beszélgetek még Eszterrel néhány percet a program alapkoncepciójáról.

 

 

Elmondja, hogy három évvel ezelőtt látogatta meg az első Malomfesztivált, mely olyan nagyregényes, első látásra szerelem volt. Évekig vezetett prózaműhelyeket a FISZ táborban, tulajdonképpen ezek koncepcióját viszi ki néhány éve fesztiválokra, idén például a Malomfesztiválon kívül a Kolorádón is megrendezésre kerültek már a workshopok. Úgy gondolja, ezeket a programokat érdemes néha kiszakítani az irodalmi közegből – erre egy zenei fesztivál tökéletes helyszínként szolgál. Alapvetően szereti, ha különböző művészeti ágak találkoznak és lépnek fúzióba egymással, többször vett már részt olyan projektekben, ahol DJ-k keze alá juttatott szövegeket. Zenén keresztül szélesebb körben közvetíthetőnek érzi az irodalmat, a fesztiválokat pedig olyan helyszínnek tartja, ahol a legkülönbözőbb érdeklődési körrel rendelkező emberek is bevonzhatók a műhelymunkába. Oláh Tamást a Malomfesztivál szervezői ajánlották, mint a műhely másik vezetőjét, így a vajdasági HÍD Kör és a Fiatal Írók Szövetsége egyszerre képviselteti magát.

 

 

A délután további része fröccsök és a Vajdaság történelmi perspektíváinak boncolgatásával telik egy frissen megismert, helyi társasággal. Közben a kétségek között tartott hazautunk is rendeződik: valakinél akad még hely Szegedre. Később szemrevételezzük a Csaknekedkislány akusztikus, lovaskocsis koncertjét a szántóföldeken. A legszórakoztatóbb az, ahogy az emberek, akik nem fértek fel a kocsira, kitartóan gyalogolnak a mozgó koncert után.

Az este ismét egy kellemes, új zenei felfedezéssel kezdődik a régi vajdasági fesztiválok nevét idéző Etnocamp színpadon. Az Aurevoir. névre hallgató, feldolgozásokat és saját eklektikus, folk szerzeményeket egyaránt játszó zenekar koncertje meghozza a hangulatom a hasonló szellemben működő bulizáshoz, innen a nagyszínpadhoz vezet az utam, ahol meghallgatom a Góbé koncertjét. Miután kitomboltam magam a népzenei taktusokra, nehezen bírom tovább. Mivel a napközben leginkább várt Fraser-buli hajnali időpontban várható –, ami  nálam már egyáltalán nem kompatibilis az utolsó nap fáradtságával –, így szomorúan visszavonulok a sátorba. Szerencsére teljesen azért nem maradok le róla: reggel fél hét körül még javában tart, és bár máshol teljesen elképzelhetetlen lenne egy napfelkeltés, pizsamás goa buli a kávé mellé, de a Malomfesztiválon nem az.

 

 

Sátorpakolás közben valaki egy remek ötlettől vezérelve Hiperkarmát hallgat, ettől pedig a fesztiváltól való búcsúzkodás is kevésbé keserű. Hazafelé természetesen nem maradhat ki a három órás kocsisor a határon. Visszatérni a valóságba soha nem kellemes. Immár az – egyébként minden fesztiválozó számára életmentő felfújható matrac helyett az ágyam kényelméből révedek vissza az elmúlt napok varázsvilágára a malom tövében, az akácfák alatt. Számos fesztivált meglátogattam már, de az a családias közösségi élmény, amit itt tapasztaltam teljesen eltért az eddigiektől. Azt hiszem, ez az, ami garantálja, hogy a következő éveim programjának részévé fog válni ez a fesztivál.

Varga Réka

 

    

Fotó: Peter Agoston [Instagram]


Címke: , , , , , , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő