10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Nők és férfiak
2018.08.20 - tiszatáj

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA ÉS
AZ M STUDIO

Két „táncelőadást” is láttunk a Thealteren, s bár látszólag semmi közük egymáshoz, eszembe jutott a kérdés, vajon mit tenne az a három, liftbe szorult férfi, ha beszabadulnának Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadásának a színpadára?

A kérdés költői, de előbb tegyük rendbe a dolgot, hogy azok is értsék, akik nem látták a Thealter Fesztiválon  Fehér Ferenc Lift című koreográfiáját, és a Rózsavölgyi Zsuzsa által előadott… oktatást (ez félrevezetően hangzik, pedig van benne igazság), de táncdarabot se írhatok, hiszen több volt benne a beszéd, mint a mozgás, inkább maradok a performansznál, hiszen az szó szerint eljátszást, előadást jelent.

Kezdjük ezzel. Ugye maguk elé tudják képzelni a Willendorfi Vénuszt, azt a tenyérben elférő, apró őskori szobrocskát, amely egy arc nélküli nőalakot ábrázol túlhangsúlyozott nemi jegyekkel? Azért olyan, amilyen, mert a nő személyéről ennek a kornak (és még utána jónéhánynak) nincs más mondanivalója, mint a termékenység hangsúlyozása. Rózsavölgyi Zsuzsa ennyire nem megy vissza az időben, de lényegében abból indul ki az előadása, hogy hajdan, a nőtől elvárt összes pozitív cselekedet az utódok nemzésében maximalizálódott. Ellenben ma: „vagyunk szűzmáriák, anyák, amazonok, jó nők, rossz nők, kurvák, szeretők, feleségek, kislányok, istennők, celebek, cselédek, úrnők, évák, pandórák… de mikor leszünk emberek? Mikor leszünk többek egy születési rátánál? Mikor dönthetünk a testünk felett?”

 

 

Az előadás varázslatosan kezdődik, a színpad közepén, egy fényes lepelbe burkolt alak (mint egy Hold istennő) lassan, mantrázva forog körbe-körbe, majd elkezd kibújni a palástból, s anyaszült meztelenül áll előttünk. Nem csak áll, elkezd beszélni hozzánk, jön-megy, kezeli a laptopot, miközben úgy viseli saját ruhátlanságát, mint más a kabátot. Nem csak megmutatja, de olyan természetességgel elemzi saját testének paramétereit, mint mi a sajátunkét a fürdőszobánkban. Témába vágó ábrákat és videókat mutat a kivetítőn, tudományos kutatások szövegrészleteit olvassa hangosan, majd fel- és többször átöltözik. No, nem valami szokásos táncos, vagy szolid utcai ruhába, hanem a fent idézőjelben sorolt szerepek valamelyikébe, fitnesz csodának, amazonnak, teszi mindezt a szemünk előtt, nem kevés humorral, pl. egy fürdőruhát lufikkal töm ki, hogy bombanővé formázza magát. Az előhívott figurákat a táncos-koreográfus természetesen mozgás-kompozíciókkal is jellemzi, ám emellett folyamatosan szóval tart bennünket, a női szerepről vallott sztereotípiáinkat, nőgyógyászati műtéti titkainkat, társadalmilag mutatós (mert kirakatszerű), de valójában hátrányos helyzetünket folyamatosan célba véve.

Szokatlan előadás, még a Thealter újdonságokhoz szokott maroknyi közönségének is kell idő, mire veszi a lapot (vagy nem). Pedig nem teljesen ismeretlen ez az őszinte és önreflexív, akut társadalmi kérdésekre (is) reagáló, a műfajokat határtalan szabadsággal keverő színpadi forma, hiszen Szabó Réka és a Tünet Együttes hasonló utat járnak. Rózsavölgyi Zsuzsa (aki Belgiumban tanult, Ausztriában tanít, s előadásaival a világot járja) azonban egyedül van a színpadon, szó szerint és kertelés nélkül a saját bőrét viszi vásárra, olyan fokú spontaneitással, ami talán váratlanul éri a nézőket.

 

 

Képzeletemben ide sétált volna be az a három, öltönyös macsó, akik egy liftben ragadva randalíroznak férfias versenyszellemben. Froclizzák egymást, az izmok megfeszülnek a menedzser-egyenruhák alatt, a jól szabott zakóknak meg se kottyan egy kis földön hempergés. A teremtés koronái szórakoznak komoly tét nélkül, csak úgy, passzióból. Vajon hogy néz ki a feleségük, vagy barátnőjük, esetleg ők is nemük kitermelt, trendi díszpéldányai, vagy épp ellenkezőleg?

Ezeket a kérdéseket nem az ő előadásuk generálta, hanem a Rózsavölgyi Zsuzsáé. Mert bár Fehér Ferenc is jellemez, nem ás túl mélyre, azt mutatja meg, hogy az üzletember-jelmez, és a hozzá viselt, kötelező lárva arc infantilis férfiakat (vagy, ha tetszik, túlérett kamaszokat) takar, s csak alkalom kérdése, hogy ez előtörjön belőlük. A koreográfus nem is akart többet kihozni ebből a képletből, megmaradt a zárt ajtók mögött lebonyolított, egész testes szkandernél, ily módon a közönséget sem késztette túl sok fejtörésre. Nagyobb feladatot adott a szereplőknek – a sepsiszentgyörgyi M Stúdió táncosainak, Deák Zoltánnak, Szekrényes Lászlónak, Veres Nagy Attilának – akiknek egy 2×2 méteres, behatárolt területen kellett igen koncentráltan, a kohéziót tartva megvívniuk egymással.

Az előadásuk teljes címe így hangzik: Lift – boys will be boys. És ennyi. A másik címe sokkal talányosabb: 1.7. Pedig ez is egyszerű, ha már ismerjük a megfejtést, átlagban ennyi gyereket vállalnak ma az európai nők.

Ibos Éva

 

Fotók: thealterfoto2018 


Címke: , , , , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő