11.26.
| Tiszatáj Szalon – Megszólal az Olvasó >>>
12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Teli torokból
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP
A THEALTEREN

A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs, csak üvöltések vagy hangfoszlányok dolgoztatják meg időnként a színészek hangszálait.

A menedzser-világ atmoszféráját megidéző térben mindhárom színész elegáns öltönyt visel, a jelenetről jelenetre változó mozgásalakzatok pedig a filmes snittek gyorsaságát idézik. Olyan ez a lift mint egyfajta szelep, karneváli menedék, utazóit a realistásokból néhány percre kimetsző időgép, ahol a maszkokat magukra öltő business manek egy időre kiléphetnek a közegük által megszabott viselkedésnormákból és – ha rövid időre is – de levezethetik a felgyülemlett stresszt. A stresszlevezetés azonban alá-fölérendeltségi viszonyokat generál a liftbeli mikrokozmoszban: megjelenik a mindennapi munka daráló-üzemmódja, az aláírásokért sorban álló csinovnyik-szerep, ám hirtelen váltással az egyik szereplőből felbukkan az ősember-állapotot megidéző transzlét, ennek megfelelően a közeg macsóságából fakadó gyermeki kisszerűség valósága is. A Lift dinamikus, az időt és a teret egyaránt besűrítő, tűpontosan megkoreografált játék, amelyben a menedzserek világa csak eszköz és kiindulópont, benne a mozdulatokon keresztül sokkalta egyetemesebb módon fogalmazódik meg a verbális konfliktusok mögötti agresszió, valamint az elfojtott feszültségek testet szétfeszítő hálózata.

 

 

A sepsiszentgyörgyiek előadása után két frissen végzett színművész szereplésével volt látható Carly Wijs Mi és ők című, a beszláni túszdrámát két gyermek szemszögéből ábrázoló alkotása. A darabot Fehér Balázs Benő rendezte, aki izgalmas formanyelv alkalmazásával, a színészek által kihúzott selyemzsinórháló segítségével érzékeltette a foglyul ejtettség szorongató állapotát. A két színész, így László Lili és Vilmányi Benett arányosan kidolgozott karakterépítése és őszinte játéka egy igencsak emlékezetes színházi élményt kínált.

A Thealter utolsó, szombati napjának programja pedig kis híján keretes szerkezetűre sikeredett: a második napon bemutatott Hasszán aga felesége című Urbán András-rendezést követően szintén a vajdasági művész munkája zárta a kilencnapos fesztivált. Maga Urbán egy politikailag brutálisan inkorrekt előadásnak aposztrofálta saját, Az Úr nevében című rendezését. A téma a menekültkérdés, pontosabban a menekültekről folytatható európai diskurzus feltérképezése. Az előadás formanyelve az Urbán-rendezéseknek megfelelően többnyire minimalista akciók, azaz a színészek nézőkkel történő szembenállásán, s eltérő hosszúságú, a menekültekről szóló gyűlöletmonológok felmondásán alapul. A négy színészt, így Kucsov Boriszt, Mészáros Gábort, Mikes Imre Eleket és Nagyabonyi Emesét foglalkoztató előadásban a színészek által elbeszélt migráns-történetek a túlzás esztétikai minőségére épülnek. A játék ezáltal egyfajta szelep-funkciót lát el, a letiltott és elfojtott idegenellenes gondolatok felnyitását, s azok eltitkolásán alapuló ál-altruista társadalmi valóságunkat igyekszik megragadni. Ez a parádésan ironikus és humoros dramaturgia azonban számtalanszor megszakad: Urbán a kultúrák és identitások ütköztetésekor kipárolgó ideológiamorzsákat igyekszik színre vinni, azaz a kereszténység-iszlám törésvonal megjelenítése tulajdonképpen az előadás látványvilágával és színpadi akcióival fonódik egybe. A színen szétszabdalt disznófej vagy a színészek meztelenre vetkőzése az iszlám hagyományokkal való inkompatibilitást hivatott kifejezni, miközben a gyűlölet egyre inkább az előadás jelhasználatának is integráns része lesz. Ahogy a témával kapcsolatos számtalan valóságkonstrukció, narratíva, elbeszélés és világmagyarázat cirkulál a színen, úgy próbál az előadás verbális és vizuális szinten egyaránt határsértővé válni, azaz olyan határterületeket keresni, amely ízléstelensége okán vált ki ellenszenvet a nézőkből. A vizuális, audiovizuális, valamint verbális sokkolás túlzásra épülő gesztusrendszere egyfelől kellő iróniával távolítja el a befogadót az előadásbeli gyűlöletmonológok komolyan vehetőségétől, míg az olyan közjátékszerű szekvenciák, mint Nagyabonyi Emese kiszólása („elég mocskosnak érzem most magunkat”) képes egyfajta etikai önreflexiót is kiváltani a gyűlöletfortissimóra épülő előadásnyelvvel szemben.

 

 

Az előadás másik rétege egyfajta európai szorongástérképet rajzol ki: a német és európai bűntudat, a kelet-európai ostromlott erőd-szindróma szimptómái mellé az iszlám fenyegetettség-érzés különböző jelölőinek sokasága illesztődik, így a nikábot viselő nő (szintén Nagyabonyi Emese alakításában) alakja a test és a testek feletti uralom kérdését boncolgatja. Ebbe a motívumhálóba illeszkedik a csontvázakból kiállított hármas feszület installációja, illetve a színészek által magukra kent fehér festék ártatlanság-szimbóluma is, amely az individuális nyugati testképet az idegennek minősített testképekkel hozza párbeszédbe, ezáltal elbizonytalanítva a kulturális különbségekkel szembeni, berögzült értelmezések helytállóságát.

Megrázó és elgondolkodtató előadás Az Úr nevében, s korántsem a divatosan provokatívnak címkézhető volta miatt, hanem abból kifolyólag, hogy igyekezett formát keresni és találni az erőszak-, társadalom-, és politikakritika színházi megfogalmazásához a kultúraköziség oly aktuális kontextusában. Méltó zárása volt a kilencnapos Thealternek.

Fritz Gergely

 

Fotók: thealterfoto2018


Címke: , , , , , , , ,
2018.11.21 - tiszatáj

SZILÁGYI ZSÓFIA FILMJE
Milyen képet fest az Egy nap a mai magyar társadalomról? Azért érdemes talán megkísérelni a választ erre a kérdésre, mert a filmben tulajdonképpen hangsúlytalanul, a maga természetességében történik minden, nincs szó átfogó társadalomkritikáról. Egyértelműen középosztályos közeget látunk, amelynek súlyos, de folytonosan kimondatlan problémái éppen ezért ütik szíven a nézőt: egy háromgyerekes, nem rosszul elengedett, értelmiségi munkát végző házaspár hatalmas nehézségek árán tud csak boldogulni fizetéstől fizetésig… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő