07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Teli torokból
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP
A THEALTEREN

A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs, csak üvöltések vagy hangfoszlányok dolgoztatják meg időnként a színészek hangszálait.

A menedzser-világ atmoszféráját megidéző térben mindhárom színész elegáns öltönyt visel, a jelenetről jelenetre változó mozgásalakzatok pedig a filmes snittek gyorsaságát idézik. Olyan ez a lift mint egyfajta szelep, karneváli menedék, utazóit a realistásokból néhány percre kimetsző időgép, ahol a maszkokat magukra öltő business manek egy időre kiléphetnek a közegük által megszabott viselkedésnormákból és – ha rövid időre is – de levezethetik a felgyülemlett stresszt. A stresszlevezetés azonban alá-fölérendeltségi viszonyokat generál a liftbeli mikrokozmoszban: megjelenik a mindennapi munka daráló-üzemmódja, az aláírásokért sorban álló csinovnyik-szerep, ám hirtelen váltással az egyik szereplőből felbukkan az ősember-állapotot megidéző transzlét, ennek megfelelően a közeg macsóságából fakadó gyermeki kisszerűség valósága is. A Lift dinamikus, az időt és a teret egyaránt besűrítő, tűpontosan megkoreografált játék, amelyben a menedzserek világa csak eszköz és kiindulópont, benne a mozdulatokon keresztül sokkalta egyetemesebb módon fogalmazódik meg a verbális konfliktusok mögötti agresszió, valamint az elfojtott feszültségek testet szétfeszítő hálózata.

 

 

A sepsiszentgyörgyiek előadása után két frissen végzett színművész szereplésével volt látható Carly Wijs Mi és ők című, a beszláni túszdrámát két gyermek szemszögéből ábrázoló alkotása. A darabot Fehér Balázs Benő rendezte, aki izgalmas formanyelv alkalmazásával, a színészek által kihúzott selyemzsinórháló segítségével érzékeltette a foglyul ejtettség szorongató állapotát. A két színész, így László Lili és Vilmányi Benett arányosan kidolgozott karakterépítése és őszinte játéka egy igencsak emlékezetes színházi élményt kínált.

A Thealter utolsó, szombati napjának programja pedig kis híján keretes szerkezetűre sikeredett: a második napon bemutatott Hasszán aga felesége című Urbán András-rendezést követően szintén a vajdasági művész munkája zárta a kilencnapos fesztivált. Maga Urbán egy politikailag brutálisan inkorrekt előadásnak aposztrofálta saját, Az Úr nevében című rendezését. A téma a menekültkérdés, pontosabban a menekültekről folytatható európai diskurzus feltérképezése. Az előadás formanyelve az Urbán-rendezéseknek megfelelően többnyire minimalista akciók, azaz a színészek nézőkkel történő szembenállásán, s eltérő hosszúságú, a menekültekről szóló gyűlöletmonológok felmondásán alapul. A négy színészt, így Kucsov Boriszt, Mészáros Gábort, Mikes Imre Eleket és Nagyabonyi Emesét foglalkoztató előadásban a színészek által elbeszélt migráns-történetek a túlzás esztétikai minőségére épülnek. A játék ezáltal egyfajta szelep-funkciót lát el, a letiltott és elfojtott idegenellenes gondolatok felnyitását, s azok eltitkolásán alapuló ál-altruista társadalmi valóságunkat igyekszik megragadni. Ez a parádésan ironikus és humoros dramaturgia azonban számtalanszor megszakad: Urbán a kultúrák és identitások ütköztetésekor kipárolgó ideológiamorzsákat igyekszik színre vinni, azaz a kereszténység-iszlám törésvonal megjelenítése tulajdonképpen az előadás látványvilágával és színpadi akcióival fonódik egybe. A színen szétszabdalt disznófej vagy a színészek meztelenre vetkőzése az iszlám hagyományokkal való inkompatibilitást hivatott kifejezni, miközben a gyűlölet egyre inkább az előadás jelhasználatának is integráns része lesz. Ahogy a témával kapcsolatos számtalan valóságkonstrukció, narratíva, elbeszélés és világmagyarázat cirkulál a színen, úgy próbál az előadás verbális és vizuális szinten egyaránt határsértővé válni, azaz olyan határterületeket keresni, amely ízléstelensége okán vált ki ellenszenvet a nézőkből. A vizuális, audiovizuális, valamint verbális sokkolás túlzásra épülő gesztusrendszere egyfelől kellő iróniával távolítja el a befogadót az előadásbeli gyűlöletmonológok komolyan vehetőségétől, míg az olyan közjátékszerű szekvenciák, mint Nagyabonyi Emese kiszólása („elég mocskosnak érzem most magunkat”) képes egyfajta etikai önreflexiót is kiváltani a gyűlöletfortissimóra épülő előadásnyelvvel szemben.

 

 

Az előadás másik rétege egyfajta európai szorongástérképet rajzol ki: a német és európai bűntudat, a kelet-európai ostromlott erőd-szindróma szimptómái mellé az iszlám fenyegetettség-érzés különböző jelölőinek sokasága illesztődik, így a nikábot viselő nő (szintén Nagyabonyi Emese alakításában) alakja a test és a testek feletti uralom kérdését boncolgatja. Ebbe a motívumhálóba illeszkedik a csontvázakból kiállított hármas feszület installációja, illetve a színészek által magukra kent fehér festék ártatlanság-szimbóluma is, amely az individuális nyugati testképet az idegennek minősített testképekkel hozza párbeszédbe, ezáltal elbizonytalanítva a kulturális különbségekkel szembeni, berögzült értelmezések helytállóságát.

Megrázó és elgondolkodtató előadás Az Úr nevében, s korántsem a divatosan provokatívnak címkézhető volta miatt, hanem abból kifolyólag, hogy igyekezett formát keresni és találni az erőszak-, társadalom-, és politikakritika színházi megfogalmazásához a kultúraköziség oly aktuális kontextusában. Méltó zárása volt a kilencnapos Thealternek.

Fritz Gergely

 

Fotók: thealterfoto2018


Címke: , , , , , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő