| | | Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>> |
| | | Trafó – Motus (IT): MDLSX >>> |
| | | Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>> |
| | | MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>> |
| | | MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>> |
| | | ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>> |
| | | MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>> |
| | | Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>> |
| | | Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>> |
| | | Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>> |
| | | MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>> |
| | | A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>> |
| | | Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>> |
| | | Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>> |
| | | Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>> |
| | | Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>> |
| | | Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>> |
| | | Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>> |
| | | Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>> |
| | | A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>> |
| | | Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>> |
| | | Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>> |
|
Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya A Velencei Építészeti Biennáléról Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról >>> |
|
BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL |
BESZÁMOLÓ
A MALOMFESZTIVÁL
MÁSODIK NAPJÁRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta.
A fesztivál vizesblokkjának felfedezésével kapcsolatban, már az előzetes egyeztetések során elhangzik néhány biztató szó: „Ne mondj neki semmit, kelleni fog a beszámolókhoz az első benyomás”. A meleg víz hiányát gyorsan feldolgozom, a fesztivál környezettudatos működése pedig el is nyeri a szimpátiámat. Ez az első olyan fesztiválom, ahol mindez nem pusztán jól hangzó szlogenként érvényesül, hanem tényleg működik. Ami csak lehet, természetes anyagokból van felépítve, így például a zuhanyzók is. Talán ezt az atmoszféra teremti meg, vagy a Malomfesztiválra tényleg csak a legjobb fej emberek járnak, mindenesetre valahogy a résztvevők is teljes összhangban működnek a környezettudatos koncepcióval. Sehol nem találkozok eldobált műanyagtányérokkal vagy evőeszközökkel. Kőkút van a malom tövében, a szélén nagymamák konyhájából kölcsönvett étkészletek, békebeli virágmintás porcelánok – mindenki mosogat maga után és őrzi a re-poharát.
A délután a malom árnyékában telik, próbáljuk pótolni az éjszaka kimaradt alvásmennyiséget. Nem nagyon jön össze a dolog, úgyhogy belemélyedek némi otthonról hozott szépirodalomba. Később elkezdődik az idei slam poetry verseny az Akácos színpadon, de sajnos nem az én műfajom. Társaságunkkal meglátogatjuk inkább a kézműves workshopokat.
Ekkor szól közbe a minden fesztiválon rettegett időjárás, és ránk szakad az ég – hiába mantrázom, hogy csak futó zápor. Valahogy sorsszerű, hogy a Malomfesztiválon még a vihar is villámok és ragyogó napsütés kellemes eklektikájában jelentkezik. Miközben fedett térbe menekülve imádkozunk a sátrunkért, bátrabb emberek arra a belátásra jutnak, hogy nem lesznek már vizesebbek a medencében. Sajnos az időjárás nemcsak az övékbe, de a teljes fesztiválprogramba beleszól, csúsznak az esti koncertek. Egy sörsátor védelmét élvezve veszek el a lírai képben, ahogy füst szűrődik át a szakadó esőn és a szürkülő fényeken.
Az este tökéletes összhangban folytatódik, keserédes hangulattal: Platon Karatev koncert, az elmúlt heteim egyik legkellemesebb felfedezése zenei téren. Lélektépő akusztika, Orange nights in Orom. Később vissza egy vidámabb valóságba, a sZempöl Offchestra segítségével. Korábban nem ismertem őket, most viszont rendesen átmozgatják az izomzatom. A magukat balkan-teatro-discoként besoroló zenekar koncertélményét csak tovább fokozza az erőteljes vizuál a háttérben. A visszatapsolás után elhangzik a Béla vagyok című műremek adaptációja a szokásos koreográfiával, mely, biztos vagyok benne, hogy nem csak bennem ébreszti fel az egyetemi gólyatáborok meghatározó emlékeit ennek a mondókának a lelkes skandálásával.
Az estét a Sin Seekas reggae performansza zárja – Sóti Juli közönség által táncoltatott hatalmas szoknyája fokozza az élményt. Gyorsan átszaladok az akácok alá Csaknekedkislány koncertre, amely már a Momés lány felcsendülésétől kezdve biztosítja az utánozhatatlan, szalmabálákon ugrálós táncot. A röszkei határ nem csak a mi útjainkat nehezíti a fesztiválra, a Bohemian Betyars kettőkor tudja elkezdeni a koncertjét, így bármennyire próbálok rendíthetetlen kitartást tanúsítani, sajnos a sátor vonzó nyugalma erősebbnek bizonyul nálam. Holnap vár minket az utolsó nap, mely kötelező jelleggel magában hordozza, hogy meg kell néznünk, ahogy a malom mögül feljön a nap.
Varga Réka
Fotó: Miskolci Renné [Instagram]
Címke: beszámoló, Csaknekedkislány, kultúra, Malomfesztivál, Platon Karatev, Sin Seekas, sZempöl Offchestra, Varga Réka
 |  |  |  |  |  |  | ![Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)](http://tiszatajonline.hu/wp-content/uploads/2017/12/FI-borító.jpg "Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)") |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |
