05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Klasszikusok nyomában
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE
A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN

A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója. Ezt szépen példázta, hogy a szerdai napon Szegeden debütált Soltis Lajos Színház Szentivánéji álom című előadását (rendezőként a még egyetemista Nagy Péter István jegyzi) egy rendkívül élénk, dinamikus, ötletekben gazdag, a dramatikus szöveget bátran átíró, a színpadi szituációkat merészen (újra)értelmező, s egyben önnön keletkezésére (a vidéki szegény színházra) is reflektáló játék jellemezte. Az előadás kezdetekor akár a Paraszthamlet című Ivo Brešan-darabra is asszociálhat a szemfüles néző, hiszen a társulat a régi zsinagóga előterében elkezdett játéka egy kerettörténetbe ágyazva jeleníti meg a szegény színház valóságát. Az előadásbeli celldömölki társulat ugyanis egy olyan pályázaton szeretne indulni, amely pozitív üzenetű produkciók létrehozására buzdít, s amelyet valójában saját esküvője apropójából maga Théseus (Pesti Arnold) írt ki. Ezen felbuzdulva a társulat Püramusz és Thiszbé történetét próbálja meg színre vinni, ennek a színrevitelnek a folyamata pedig összefonódik a Szentivánéji álomjeleneteivel, azaz az álom és a valóság, a színpadi és a színpadon kívüli realitás világának összefonódása ennek a kerettörténetnek a segítségével jelenik meg. A menyegző, a Szentivánéji erdeje és a Püramusz-történet próbájának összegabalyodása, a terek elmosódása igencsak kreatív rendezői megoldásokkal, valamint dinamikus színészi játék eredményeként jut érvényre. A térszervezést meghatározza, hogy a játék a zsinagóga előtere után az épület nézőterén folytatódik, majd a második felvonás végén Pukk (Boznánszky Anna) utasítására a teljes nézőtér a színpadra költözik át. A show-elemek, a hatásvadász vizualitás, a technikai lehetőségek kiaknázása az előadás fő szervezőelvét képezi, így a kétségtelenül szórakoztató produkciónak az árnyoldalai sem maradnak észrevétlenek. Ez a generációs világérzékelést is magába foglaló színházi program (asszociálhatunk a Sztalker Csoport ötletektől túlcsorduló rendezéseire is) nemcsak az alkotócsapat színház iránti elkötelezettségét és feltétlen szeretetét tudatosítja, hanem az ötletorgia által olykor infantilis megoldásokat is eredményez. Ilyennek tekinthetőek az öncélú állatjelenetek (az egyébként kitűnő Bruckner Roland alakításában), vagy színészek szívecskére formált kezekkel búcsúzó fináléja is. (Az pedig aligha derül ki, hogy a kétszáz decibellel felcsendülő popslágerekkel, konfettiáradattal, imitált állatbőgéssel és vászonra vetített orgiajelenetekkel tűzdelt játéknak mik voltak a valódi tétjei.)

 

Szentivánéji álom

 

Az idei Thealteren talán a csütörtöki nap bizonyult az egyik legizgalmasabbnak: délután a Váróterem Projekt keretében volt látható a Qkac – bábjáték Varró Dániel verseire című előadás, este ismét a színművészetisek (ezúttal a negyedéves zenész színház szakosok) népesítették be a régi zsinagóga színpadát. A kitartóak számára mindezek után a temesváriak Shakespeare, Sonnet 66 című produkciója bizonyult kitűnő napvégi programnak.

 

Félelem és fogcsikor – zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban

 

A színművészetisek Brecht Félelem és fogcsikor – zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban című tandrámájával érkeztek, az előadás rendezője a még szintén egyetemista Tárnoki Márk. Az ifjú alkotó munkája határozottan arról tanúskodik, hogy igenis lehet kreatívan kísérletező és ironikusan pimasz egy pályakezdőkből álló produkció. Ebben az előadásban nincs mellébeszélés: kristálytisztán látszik, hogy a rendező és a színészek igenis gondoltak valamit az irodalmi alapanyagról, s azt a valamit nagyon innovatívan voltak képesek egy másfél órás estbe beletölteni (dramaturg: Sényi Fanni). Az előadást egyébként meghatározza a generációs életérzés közvetítésének vágya: a kezdőjelenetkor a színészek ismert tüntetésszólamokat skandálnak, a szöveg rendkívül friss és közvetlenül szól, a songok szövege és hangszerelése pedig az alkotók egyéni leleményének gyümölcseként született meg. Utóbbiak egyébként fülbemászó és tömör mivoltukból fakadóan rendkívül szuggesztív összhatást eredményeztek az előadás folyamán. Ami a prózai textust illeti: a rendezés egy olyan finoman kidolgozott határhelyzetet igyekszik kimunkálni, amely leginkább a kettős beszéd értelmezési kódjaira emlékeztetheti a befogadót. A darab jelenkori állapotokra rezonáló párhuzamai ugyanis finom iróniával fűszerezve jelennek meg, így semmi sem az, aminek első hallásra látszik, minden pusztán a nézői értelmezés és döntés függvénye. Mindez egyébként az előadás legvégén felcsendülő songban kulminálódik, amely a darab talán legkomplexebb rendezői megoldása. A dal ugyanis reflektál a teljes előadás esztétikai stratégiájára, önnön magát leplezi le annak kinyilvánításával, hogy a néző és az egyetem érzékenységének megsértését elkerülendő nem alkalmazott radikálisabb színházi formát.

A színészi játék hovatovább helyén van, olyan, mintha a karakterek találták volna meg a színművészetis hallgatókat. Szántó Balázs magabiztosan játssza a náci funkcionáriust, s kitűnően hozza a hatalmát fitogtató kisember alakját is. Vizi Dávid bírója szintén ül, Martinkovics Máté zseniális az „én itt sem vagyok” opportunista szerepében (miközben a BBC History Horthy-számát olvassa), míg Messaoudi Emina az emigrálni vágyó zsidó feleség karakterével nyújt emlékezetes alakítást, Nagy-Bakonyi Boglárka pedig érzéki az alávetett feleség és megragadó az almaárus szerepében egyaránt. Az előadás összhatása egyértelműen azt példázza, hogy a kevesebb több. A színészek minimalista eszközkészlettel dolgoznak, játékukon mégis érződik, hogy karakterformálásukat áthatja valami magabiztos és fiatalos derű, amelyet viszonylag ritkán lehet megtapasztalni hazai színpadon.

 

Shakespeare, Sonnet 66

 

Még mindig a mozgalmas csütörtöki nap krónikájához tartozik Kokan Mladenović második thealteres debütje. A temesvári Csiky Gergely Színház Shakespeare, Sonnet 66 című előadása a 66. szonett 14 sorára szcenírozva nemcsak a szonettet, hanem Shakespeare műveinek világát montázsolja jelenkorunk társadalmi és geopolitikai valóságával. A játék ráadásul rendkívül feszes, hiszen egy digitális kivetítőn 66 percről induló visszaszámlálás szorítja szűk keretek közé a produkciót. A színházi gesztusok közül a mozgásra épített játék szimultán határhelyzetek sokaságát teremti meg, látjuk Hamletet, Macbethet, III. Richárdot, Ophéliát, melléjük pedig a kortárs valósághorror szekvenciái jelennek meg. Így a környezetszennyezés, a menekülttáborok, a gyerekeiktől elszakított családok, az Európát szétfeszítő ideológiai árkok, a liberális demokrácia álcázott elnyomásformái megkapóan tömör színpadi nyelven juttatják érvényre a jelen világgal szembeni illúziótáplálás értelmetlenségét. A performativitásra, a közvetlen akcióra, a mozgalmiságra, a zene, a tánc, a szöveg és a látvány összhatására alapozott apokaliptikus atmoszféra egyszerre taszítja és bevonja a nézőt, a spontán akciójáték azonban közvetlenül is kísérletet tesz a nézők aktivizálására. Hol azzal, hogy a Hamletként előlépő Bandi András Zsolt a pénzérmékkel teli Yorick koponyáját perselyként kínálja a nézők felé, hol a menekültgyerekeket szimbolizáló játékbabák publikum felé hajításával.  Az előadás ettől függetlenül nem az olcsó didaktikusság útján halad, a játék önnön referenciapontokat megképezve egy olyan világot teremt meg, amelyben a színházi hatásképzés és posztmodern világérzékelés határozza meg az előadás dramaturgiáját. A mű tér- és időkoncepciója korrelál az örök jelen kitágult idő- és tértapasztalatával: a körülöttünk zajló, egymástól időben és térben távoli események összehúzódnak, egymás mellé helyeződnek. Mladenović rendezése a szimultaneitás eme élményét a színházi forma mélyrétegeiben képes felmutatni: ilyen az, amikor a színház a saját esztétikai eszközeivel politizál, s nem politikai lózungokat puffogtatva akar olcsó provokációval hatást generálni. Nem véletlen, hogy előbbi etikai üzenete is nagyobb, hiszen axiómának tekinti a néző felnőttségét.

Fritz Gergely

 

 

Fotók: thealterfoto2018


Címke: , , , , , , , , , , , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő