12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Klasszikusok nyomában
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE
A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN

A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója. Ezt szépen példázta, hogy a szerdai napon Szegeden debütált Soltis Lajos Színház Szentivánéji álom című előadását (rendezőként a még egyetemista Nagy Péter István jegyzi) egy rendkívül élénk, dinamikus, ötletekben gazdag, a dramatikus szöveget bátran átíró, a színpadi szituációkat merészen (újra)értelmező, s egyben önnön keletkezésére (a vidéki szegény színházra) is reflektáló játék jellemezte. Az előadás kezdetekor akár a Paraszthamlet című Ivo Brešan-darabra is asszociálhat a szemfüles néző, hiszen a társulat a régi zsinagóga előterében elkezdett játéka egy kerettörténetbe ágyazva jeleníti meg a szegény színház valóságát. Az előadásbeli celldömölki társulat ugyanis egy olyan pályázaton szeretne indulni, amely pozitív üzenetű produkciók létrehozására buzdít, s amelyet valójában saját esküvője apropójából maga Théseus (Pesti Arnold) írt ki. Ezen felbuzdulva a társulat Püramusz és Thiszbé történetét próbálja meg színre vinni, ennek a színrevitelnek a folyamata pedig összefonódik a Szentivánéji álomjeleneteivel, azaz az álom és a valóság, a színpadi és a színpadon kívüli realitás világának összefonódása ennek a kerettörténetnek a segítségével jelenik meg. A menyegző, a Szentivánéji erdeje és a Püramusz-történet próbájának összegabalyodása, a terek elmosódása igencsak kreatív rendezői megoldásokkal, valamint dinamikus színészi játék eredményeként jut érvényre. A térszervezést meghatározza, hogy a játék a zsinagóga előtere után az épület nézőterén folytatódik, majd a második felvonás végén Pukk (Boznánszky Anna) utasítására a teljes nézőtér a színpadra költözik át. A show-elemek, a hatásvadász vizualitás, a technikai lehetőségek kiaknázása az előadás fő szervezőelvét képezi, így a kétségtelenül szórakoztató produkciónak az árnyoldalai sem maradnak észrevétlenek. Ez a generációs világérzékelést is magába foglaló színházi program (asszociálhatunk a Sztalker Csoport ötletektől túlcsorduló rendezéseire is) nemcsak az alkotócsapat színház iránti elkötelezettségét és feltétlen szeretetét tudatosítja, hanem az ötletorgia által olykor infantilis megoldásokat is eredményez. Ilyennek tekinthetőek az öncélú állatjelenetek (az egyébként kitűnő Bruckner Roland alakításában), vagy színészek szívecskére formált kezekkel búcsúzó fináléja is. (Az pedig aligha derül ki, hogy a kétszáz decibellel felcsendülő popslágerekkel, konfettiáradattal, imitált állatbőgéssel és vászonra vetített orgiajelenetekkel tűzdelt játéknak mik voltak a valódi tétjei.)

 

Szentivánéji álom

 

Az idei Thealteren talán a csütörtöki nap bizonyult az egyik legizgalmasabbnak: délután a Váróterem Projekt keretében volt látható a Qkac – bábjáték Varró Dániel verseire című előadás, este ismét a színművészetisek (ezúttal a negyedéves zenész színház szakosok) népesítették be a régi zsinagóga színpadát. A kitartóak számára mindezek után a temesváriak Shakespeare, Sonnet 66 című produkciója bizonyult kitűnő napvégi programnak.

 

Félelem és fogcsikor – zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban

 

A színművészetisek Brecht Félelem és fogcsikor – zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban című tandrámájával érkeztek, az előadás rendezője a még szintén egyetemista Tárnoki Márk. Az ifjú alkotó munkája határozottan arról tanúskodik, hogy igenis lehet kreatívan kísérletező és ironikusan pimasz egy pályakezdőkből álló produkció. Ebben az előadásban nincs mellébeszélés: kristálytisztán látszik, hogy a rendező és a színészek igenis gondoltak valamit az irodalmi alapanyagról, s azt a valamit nagyon innovatívan voltak képesek egy másfél órás estbe beletölteni (dramaturg: Sényi Fanni). Az előadást egyébként meghatározza a generációs életérzés közvetítésének vágya: a kezdőjelenetkor a színészek ismert tüntetésszólamokat skandálnak, a szöveg rendkívül friss és közvetlenül szól, a songok szövege és hangszerelése pedig az alkotók egyéni leleményének gyümölcseként született meg. Utóbbiak egyébként fülbemászó és tömör mivoltukból fakadóan rendkívül szuggesztív összhatást eredményeztek az előadás folyamán. Ami a prózai textust illeti: a rendezés egy olyan finoman kidolgozott határhelyzetet igyekszik kimunkálni, amely leginkább a kettős beszéd értelmezési kódjaira emlékeztetheti a befogadót. A darab jelenkori állapotokra rezonáló párhuzamai ugyanis finom iróniával fűszerezve jelennek meg, így semmi sem az, aminek első hallásra látszik, minden pusztán a nézői értelmezés és döntés függvénye. Mindez egyébként az előadás legvégén felcsendülő songban kulminálódik, amely a darab talán legkomplexebb rendezői megoldása. A dal ugyanis reflektál a teljes előadás esztétikai stratégiájára, önnön magát leplezi le annak kinyilvánításával, hogy a néző és az egyetem érzékenységének megsértését elkerülendő nem alkalmazott radikálisabb színházi formát.

A színészi játék hovatovább helyén van, olyan, mintha a karakterek találták volna meg a színművészetis hallgatókat. Szántó Balázs magabiztosan játssza a náci funkcionáriust, s kitűnően hozza a hatalmát fitogtató kisember alakját is. Vizi Dávid bírója szintén ül, Martinkovics Máté zseniális az „én itt sem vagyok” opportunista szerepében (miközben a BBC History Horthy-számát olvassa), míg Messaoudi Emina az emigrálni vágyó zsidó feleség karakterével nyújt emlékezetes alakítást, Nagy-Bakonyi Boglárka pedig érzéki az alávetett feleség és megragadó az almaárus szerepében egyaránt. Az előadás összhatása egyértelműen azt példázza, hogy a kevesebb több. A színészek minimalista eszközkészlettel dolgoznak, játékukon mégis érződik, hogy karakterformálásukat áthatja valami magabiztos és fiatalos derű, amelyet viszonylag ritkán lehet megtapasztalni hazai színpadon.

 

Shakespeare, Sonnet 66

 

Még mindig a mozgalmas csütörtöki nap krónikájához tartozik Kokan Mladenović második thealteres debütje. A temesvári Csiky Gergely Színház Shakespeare, Sonnet 66 című előadása a 66. szonett 14 sorára szcenírozva nemcsak a szonettet, hanem Shakespeare műveinek világát montázsolja jelenkorunk társadalmi és geopolitikai valóságával. A játék ráadásul rendkívül feszes, hiszen egy digitális kivetítőn 66 percről induló visszaszámlálás szorítja szűk keretek közé a produkciót. A színházi gesztusok közül a mozgásra épített játék szimultán határhelyzetek sokaságát teremti meg, látjuk Hamletet, Macbethet, III. Richárdot, Ophéliát, melléjük pedig a kortárs valósághorror szekvenciái jelennek meg. Így a környezetszennyezés, a menekülttáborok, a gyerekeiktől elszakított családok, az Európát szétfeszítő ideológiai árkok, a liberális demokrácia álcázott elnyomásformái megkapóan tömör színpadi nyelven juttatják érvényre a jelen világgal szembeni illúziótáplálás értelmetlenségét. A performativitásra, a közvetlen akcióra, a mozgalmiságra, a zene, a tánc, a szöveg és a látvány összhatására alapozott apokaliptikus atmoszféra egyszerre taszítja és bevonja a nézőt, a spontán akciójáték azonban közvetlenül is kísérletet tesz a nézők aktivizálására. Hol azzal, hogy a Hamletként előlépő Bandi András Zsolt a pénzérmékkel teli Yorick koponyáját perselyként kínálja a nézők felé, hol a menekültgyerekeket szimbolizáló játékbabák publikum felé hajításával.  Az előadás ettől függetlenül nem az olcsó didaktikusság útján halad, a játék önnön referenciapontokat megképezve egy olyan világot teremt meg, amelyben a színházi hatásképzés és posztmodern világérzékelés határozza meg az előadás dramaturgiáját. A mű tér- és időkoncepciója korrelál az örök jelen kitágult idő- és tértapasztalatával: a körülöttünk zajló, egymástól időben és térben távoli események összehúzódnak, egymás mellé helyeződnek. Mladenović rendezése a szimultaneitás eme élményét a színházi forma mélyrétegeiben képes felmutatni: ilyen az, amikor a színház a saját esztétikai eszközeivel politizál, s nem politikai lózungokat puffogtatva akar olcsó provokációval hatást generálni. Nem véletlen, hogy előbbi etikai üzenete is nagyobb, hiszen axiómának tekinti a néző felnőttségét.

Fritz Gergely

 

 

Fotók: thealterfoto2018


Címke: , , , , , , , , , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő