07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Klasszikusok nyomában
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE
A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN

A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója. Ezt szépen példázta, hogy a szerdai napon Szegeden debütált Soltis Lajos Színház Szentivánéji álom című előadását (rendezőként a még egyetemista Nagy Péter István jegyzi) egy rendkívül élénk, dinamikus, ötletekben gazdag, a dramatikus szöveget bátran átíró, a színpadi szituációkat merészen (újra)értelmező, s egyben önnön keletkezésére (a vidéki szegény színházra) is reflektáló játék jellemezte. Az előadás kezdetekor akár a Paraszthamlet című Ivo Brešan-darabra is asszociálhat a szemfüles néző, hiszen a társulat a régi zsinagóga előterében elkezdett játéka egy kerettörténetbe ágyazva jeleníti meg a szegény színház valóságát. Az előadásbeli celldömölki társulat ugyanis egy olyan pályázaton szeretne indulni, amely pozitív üzenetű produkciók létrehozására buzdít, s amelyet valójában saját esküvője apropójából maga Théseus (Pesti Arnold) írt ki. Ezen felbuzdulva a társulat Püramusz és Thiszbé történetét próbálja meg színre vinni, ennek a színrevitelnek a folyamata pedig összefonódik a Szentivánéji álomjeleneteivel, azaz az álom és a valóság, a színpadi és a színpadon kívüli realitás világának összefonódása ennek a kerettörténetnek a segítségével jelenik meg. A menyegző, a Szentivánéji erdeje és a Püramusz-történet próbájának összegabalyodása, a terek elmosódása igencsak kreatív rendezői megoldásokkal, valamint dinamikus színészi játék eredményeként jut érvényre. A térszervezést meghatározza, hogy a játék a zsinagóga előtere után az épület nézőterén folytatódik, majd a második felvonás végén Pukk (Boznánszky Anna) utasítására a teljes nézőtér a színpadra költözik át. A show-elemek, a hatásvadász vizualitás, a technikai lehetőségek kiaknázása az előadás fő szervezőelvét képezi, így a kétségtelenül szórakoztató produkciónak az árnyoldalai sem maradnak észrevétlenek. Ez a generációs világérzékelést is magába foglaló színházi program (asszociálhatunk a Sztalker Csoport ötletektől túlcsorduló rendezéseire is) nemcsak az alkotócsapat színház iránti elkötelezettségét és feltétlen szeretetét tudatosítja, hanem az ötletorgia által olykor infantilis megoldásokat is eredményez. Ilyennek tekinthetőek az öncélú állatjelenetek (az egyébként kitűnő Bruckner Roland alakításában), vagy színészek szívecskére formált kezekkel búcsúzó fináléja is. (Az pedig aligha derül ki, hogy a kétszáz decibellel felcsendülő popslágerekkel, konfettiáradattal, imitált állatbőgéssel és vászonra vetített orgiajelenetekkel tűzdelt játéknak mik voltak a valódi tétjei.)

 

Szentivánéji álom

 

Az idei Thealteren talán a csütörtöki nap bizonyult az egyik legizgalmasabbnak: délután a Váróterem Projekt keretében volt látható a Qkac – bábjáték Varró Dániel verseire című előadás, este ismét a színművészetisek (ezúttal a negyedéves zenész színház szakosok) népesítették be a régi zsinagóga színpadát. A kitartóak számára mindezek után a temesváriak Shakespeare, Sonnet 66 című produkciója bizonyult kitűnő napvégi programnak.

 

Félelem és fogcsikor – zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban

 

A színművészetisek Brecht Félelem és fogcsikor – zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban című tandrámájával érkeztek, az előadás rendezője a még szintén egyetemista Tárnoki Márk. Az ifjú alkotó munkája határozottan arról tanúskodik, hogy igenis lehet kreatívan kísérletező és ironikusan pimasz egy pályakezdőkből álló produkció. Ebben az előadásban nincs mellébeszélés: kristálytisztán látszik, hogy a rendező és a színészek igenis gondoltak valamit az irodalmi alapanyagról, s azt a valamit nagyon innovatívan voltak képesek egy másfél órás estbe beletölteni (dramaturg: Sényi Fanni). Az előadást egyébként meghatározza a generációs életérzés közvetítésének vágya: a kezdőjelenetkor a színészek ismert tüntetésszólamokat skandálnak, a szöveg rendkívül friss és közvetlenül szól, a songok szövege és hangszerelése pedig az alkotók egyéni leleményének gyümölcseként született meg. Utóbbiak egyébként fülbemászó és tömör mivoltukból fakadóan rendkívül szuggesztív összhatást eredményeztek az előadás folyamán. Ami a prózai textust illeti: a rendezés egy olyan finoman kidolgozott határhelyzetet igyekszik kimunkálni, amely leginkább a kettős beszéd értelmezési kódjaira emlékeztetheti a befogadót. A darab jelenkori állapotokra rezonáló párhuzamai ugyanis finom iróniával fűszerezve jelennek meg, így semmi sem az, aminek első hallásra látszik, minden pusztán a nézői értelmezés és döntés függvénye. Mindez egyébként az előadás legvégén felcsendülő songban kulminálódik, amely a darab talán legkomplexebb rendezői megoldása. A dal ugyanis reflektál a teljes előadás esztétikai stratégiájára, önnön magát leplezi le annak kinyilvánításával, hogy a néző és az egyetem érzékenységének megsértését elkerülendő nem alkalmazott radikálisabb színházi formát.

A színészi játék hovatovább helyén van, olyan, mintha a karakterek találták volna meg a színművészetis hallgatókat. Szántó Balázs magabiztosan játssza a náci funkcionáriust, s kitűnően hozza a hatalmát fitogtató kisember alakját is. Vizi Dávid bírója szintén ül, Martinkovics Máté zseniális az „én itt sem vagyok” opportunista szerepében (miközben a BBC History Horthy-számát olvassa), míg Messaoudi Emina az emigrálni vágyó zsidó feleség karakterével nyújt emlékezetes alakítást, Nagy-Bakonyi Boglárka pedig érzéki az alávetett feleség és megragadó az almaárus szerepében egyaránt. Az előadás összhatása egyértelműen azt példázza, hogy a kevesebb több. A színészek minimalista eszközkészlettel dolgoznak, játékukon mégis érződik, hogy karakterformálásukat áthatja valami magabiztos és fiatalos derű, amelyet viszonylag ritkán lehet megtapasztalni hazai színpadon.

 

Shakespeare, Sonnet 66

 

Még mindig a mozgalmas csütörtöki nap krónikájához tartozik Kokan Mladenović második thealteres debütje. A temesvári Csiky Gergely Színház Shakespeare, Sonnet 66 című előadása a 66. szonett 14 sorára szcenírozva nemcsak a szonettet, hanem Shakespeare műveinek világát montázsolja jelenkorunk társadalmi és geopolitikai valóságával. A játék ráadásul rendkívül feszes, hiszen egy digitális kivetítőn 66 percről induló visszaszámlálás szorítja szűk keretek közé a produkciót. A színházi gesztusok közül a mozgásra épített játék szimultán határhelyzetek sokaságát teremti meg, látjuk Hamletet, Macbethet, III. Richárdot, Ophéliát, melléjük pedig a kortárs valósághorror szekvenciái jelennek meg. Így a környezetszennyezés, a menekülttáborok, a gyerekeiktől elszakított családok, az Európát szétfeszítő ideológiai árkok, a liberális demokrácia álcázott elnyomásformái megkapóan tömör színpadi nyelven juttatják érvényre a jelen világgal szembeni illúziótáplálás értelmetlenségét. A performativitásra, a közvetlen akcióra, a mozgalmiságra, a zene, a tánc, a szöveg és a látvány összhatására alapozott apokaliptikus atmoszféra egyszerre taszítja és bevonja a nézőt, a spontán akciójáték azonban közvetlenül is kísérletet tesz a nézők aktivizálására. Hol azzal, hogy a Hamletként előlépő Bandi András Zsolt a pénzérmékkel teli Yorick koponyáját perselyként kínálja a nézők felé, hol a menekültgyerekeket szimbolizáló játékbabák publikum felé hajításával.  Az előadás ettől függetlenül nem az olcsó didaktikusság útján halad, a játék önnön referenciapontokat megképezve egy olyan világot teremt meg, amelyben a színházi hatásképzés és posztmodern világérzékelés határozza meg az előadás dramaturgiáját. A mű tér- és időkoncepciója korrelál az örök jelen kitágult idő- és tértapasztalatával: a körülöttünk zajló, egymástól időben és térben távoli események összehúzódnak, egymás mellé helyeződnek. Mladenović rendezése a szimultaneitás eme élményét a színházi forma mélyrétegeiben képes felmutatni: ilyen az, amikor a színház a saját esztétikai eszközeivel politizál, s nem politikai lózungokat puffogtatva akar olcsó provokációval hatást generálni. Nem véletlen, hogy előbbi etikai üzenete is nagyobb, hiszen axiómának tekinti a néző felnőttségét.

Fritz Gergely

 

 

Fotók: thealterfoto2018


Címke: , , , , , , , , , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő