12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.17.
| Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról a Capa Központban >>>
12.14.
| Az Amadinda Ütőegyüttessel ünnepel a Pannon Filharmonikusok >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Kihűlt világ – Farkas István festményei a Nemzeti Galériában >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.12.
| Győri Andrea Éva, Nemes Márton és Puklus Péter az Esterházy Art Award idei díjazottjai >>>
12.12.
| Tovarisi Tschüss – Megérkezett Berlinbe az MMA művészeinek kiállítás >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.12.
| Barokk freskófestészetről szóló sorozat első kötetét mutatták be Budapesten >>>
12.12.
| Ellopott Klimt-portré bukkant fel Olaszországban >>>
12.12.
| Az Alice az ágyban című Susan Sonntag-dráma bemutatására készül a kolozsvári magyar színház >>>
12.11.
| Nők helyzete a zenei életben és oktatásban >>>
12.11.
| Különleges Árpád-kori kőfaragványok kerültek elő a romániai Borosjenőn >>>
12.11.
| Díjazták a Magyarország 365 fotópályázat legjobb képeit >>>
12.10.
| Meghalt Varga Imre, a nemzet művésze >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Klasszikusok nyomában
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE
A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN

A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója. Ezt szépen példázta, hogy a szerdai napon Szegeden debütált Soltis Lajos Színház Szentivánéji álom című előadását (rendezőként a még egyetemista Nagy Péter István jegyzi) egy rendkívül élénk, dinamikus, ötletekben gazdag, a dramatikus szöveget bátran átíró, a színpadi szituációkat merészen (újra)értelmező, s egyben önnön keletkezésére (a vidéki szegény színházra) is reflektáló játék jellemezte. Az előadás kezdetekor akár a Paraszthamlet című Ivo Brešan-darabra is asszociálhat a szemfüles néző, hiszen a társulat a régi zsinagóga előterében elkezdett játéka egy kerettörténetbe ágyazva jeleníti meg a szegény színház valóságát. Az előadásbeli celldömölki társulat ugyanis egy olyan pályázaton szeretne indulni, amely pozitív üzenetű produkciók létrehozására buzdít, s amelyet valójában saját esküvője apropójából maga Théseus (Pesti Arnold) írt ki. Ezen felbuzdulva a társulat Püramusz és Thiszbé történetét próbálja meg színre vinni, ennek a színrevitelnek a folyamata pedig összefonódik a Szentivánéji álomjeleneteivel, azaz az álom és a valóság, a színpadi és a színpadon kívüli realitás világának összefonódása ennek a kerettörténetnek a segítségével jelenik meg. A menyegző, a Szentivánéji erdeje és a Püramusz-történet próbájának összegabalyodása, a terek elmosódása igencsak kreatív rendezői megoldásokkal, valamint dinamikus színészi játék eredményeként jut érvényre. A térszervezést meghatározza, hogy a játék a zsinagóga előtere után az épület nézőterén folytatódik, majd a második felvonás végén Pukk (Boznánszky Anna) utasítására a teljes nézőtér a színpadra költözik át. A show-elemek, a hatásvadász vizualitás, a technikai lehetőségek kiaknázása az előadás fő szervezőelvét képezi, így a kétségtelenül szórakoztató produkciónak az árnyoldalai sem maradnak észrevétlenek. Ez a generációs világérzékelést is magába foglaló színházi program (asszociálhatunk a Sztalker Csoport ötletektől túlcsorduló rendezéseire is) nemcsak az alkotócsapat színház iránti elkötelezettségét és feltétlen szeretetét tudatosítja, hanem az ötletorgia által olykor infantilis megoldásokat is eredményez. Ilyennek tekinthetőek az öncélú állatjelenetek (az egyébként kitűnő Bruckner Roland alakításában), vagy színészek szívecskére formált kezekkel búcsúzó fináléja is. (Az pedig aligha derül ki, hogy a kétszáz decibellel felcsendülő popslágerekkel, konfettiáradattal, imitált állatbőgéssel és vászonra vetített orgiajelenetekkel tűzdelt játéknak mik voltak a valódi tétjei.)

 

Szentivánéji álom

 

Az idei Thealteren talán a csütörtöki nap bizonyult az egyik legizgalmasabbnak: délután a Váróterem Projekt keretében volt látható a Qkac – bábjáték Varró Dániel verseire című előadás, este ismét a színművészetisek (ezúttal a negyedéves zenész színház szakosok) népesítették be a régi zsinagóga színpadát. A kitartóak számára mindezek után a temesváriak Shakespeare, Sonnet 66 című produkciója bizonyult kitűnő napvégi programnak.

 

Félelem és fogcsikor – zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban

 

A színművészetisek Brecht Félelem és fogcsikor – zenés nyomorgás a Harmadik Birodalomban című tandrámájával érkeztek, az előadás rendezője a még szintén egyetemista Tárnoki Márk. Az ifjú alkotó munkája határozottan arról tanúskodik, hogy igenis lehet kreatívan kísérletező és ironikusan pimasz egy pályakezdőkből álló produkció. Ebben az előadásban nincs mellébeszélés: kristálytisztán látszik, hogy a rendező és a színészek igenis gondoltak valamit az irodalmi alapanyagról, s azt a valamit nagyon innovatívan voltak képesek egy másfél órás estbe beletölteni (dramaturg: Sényi Fanni). Az előadást egyébként meghatározza a generációs életérzés közvetítésének vágya: a kezdőjelenetkor a színészek ismert tüntetésszólamokat skandálnak, a szöveg rendkívül friss és közvetlenül szól, a songok szövege és hangszerelése pedig az alkotók egyéni leleményének gyümölcseként született meg. Utóbbiak egyébként fülbemászó és tömör mivoltukból fakadóan rendkívül szuggesztív összhatást eredményeztek az előadás folyamán. Ami a prózai textust illeti: a rendezés egy olyan finoman kidolgozott határhelyzetet igyekszik kimunkálni, amely leginkább a kettős beszéd értelmezési kódjaira emlékeztetheti a befogadót. A darab jelenkori állapotokra rezonáló párhuzamai ugyanis finom iróniával fűszerezve jelennek meg, így semmi sem az, aminek első hallásra látszik, minden pusztán a nézői értelmezés és döntés függvénye. Mindez egyébként az előadás legvégén felcsendülő songban kulminálódik, amely a darab talán legkomplexebb rendezői megoldása. A dal ugyanis reflektál a teljes előadás esztétikai stratégiájára, önnön magát leplezi le annak kinyilvánításával, hogy a néző és az egyetem érzékenységének megsértését elkerülendő nem alkalmazott radikálisabb színházi formát.

A színészi játék hovatovább helyén van, olyan, mintha a karakterek találták volna meg a színművészetis hallgatókat. Szántó Balázs magabiztosan játssza a náci funkcionáriust, s kitűnően hozza a hatalmát fitogtató kisember alakját is. Vizi Dávid bírója szintén ül, Martinkovics Máté zseniális az „én itt sem vagyok” opportunista szerepében (miközben a BBC History Horthy-számát olvassa), míg Messaoudi Emina az emigrálni vágyó zsidó feleség karakterével nyújt emlékezetes alakítást, Nagy-Bakonyi Boglárka pedig érzéki az alávetett feleség és megragadó az almaárus szerepében egyaránt. Az előadás összhatása egyértelműen azt példázza, hogy a kevesebb több. A színészek minimalista eszközkészlettel dolgoznak, játékukon mégis érződik, hogy karakterformálásukat áthatja valami magabiztos és fiatalos derű, amelyet viszonylag ritkán lehet megtapasztalni hazai színpadon.

 

Shakespeare, Sonnet 66

 

Még mindig a mozgalmas csütörtöki nap krónikájához tartozik Kokan Mladenović második thealteres debütje. A temesvári Csiky Gergely Színház Shakespeare, Sonnet 66 című előadása a 66. szonett 14 sorára szcenírozva nemcsak a szonettet, hanem Shakespeare műveinek világát montázsolja jelenkorunk társadalmi és geopolitikai valóságával. A játék ráadásul rendkívül feszes, hiszen egy digitális kivetítőn 66 percről induló visszaszámlálás szorítja szűk keretek közé a produkciót. A színházi gesztusok közül a mozgásra épített játék szimultán határhelyzetek sokaságát teremti meg, látjuk Hamletet, Macbethet, III. Richárdot, Ophéliát, melléjük pedig a kortárs valósághorror szekvenciái jelennek meg. Így a környezetszennyezés, a menekülttáborok, a gyerekeiktől elszakított családok, az Európát szétfeszítő ideológiai árkok, a liberális demokrácia álcázott elnyomásformái megkapóan tömör színpadi nyelven juttatják érvényre a jelen világgal szembeni illúziótáplálás értelmetlenségét. A performativitásra, a közvetlen akcióra, a mozgalmiságra, a zene, a tánc, a szöveg és a látvány összhatására alapozott apokaliptikus atmoszféra egyszerre taszítja és bevonja a nézőt, a spontán akciójáték azonban közvetlenül is kísérletet tesz a nézők aktivizálására. Hol azzal, hogy a Hamletként előlépő Bandi András Zsolt a pénzérmékkel teli Yorick koponyáját perselyként kínálja a nézők felé, hol a menekültgyerekeket szimbolizáló játékbabák publikum felé hajításával.  Az előadás ettől függetlenül nem az olcsó didaktikusság útján halad, a játék önnön referenciapontokat megképezve egy olyan világot teremt meg, amelyben a színházi hatásképzés és posztmodern világérzékelés határozza meg az előadás dramaturgiáját. A mű tér- és időkoncepciója korrelál az örök jelen kitágult idő- és tértapasztalatával: a körülöttünk zajló, egymástól időben és térben távoli események összehúzódnak, egymás mellé helyeződnek. Mladenović rendezése a szimultaneitás eme élményét a színházi forma mélyrétegeiben képes felmutatni: ilyen az, amikor a színház a saját esztétikai eszközeivel politizál, s nem politikai lózungokat puffogtatva akar olcsó provokációval hatást generálni. Nem véletlen, hogy előbbi etikai üzenete is nagyobb, hiszen axiómának tekinti a néző felnőttségét.

Fritz Gergely

 

 

Fotók: thealterfoto2018


Címke: , , , , , , , , , , , ,
2019.12.12 - tiszatáj

A brit irodalom egyik markáns, szívemhez közelálló vonulata görbe tükröt tart a kortárs társadalomnak, maró gúnnyal pellengérre állítja a jogtiprást, kifigurázza az igazságtalanságokat, csúfot űz a visszásságokból, nevetségessé teszi a képmutatást és más emberi gyarlóságokat, a kinevettetés fegyverét alkalmazza a morális rend helyreállításának érdekében. Így tettek-tesznek sokan Jonathan Swift óta. Közéjük tartozik a rendkívül termékeny és népszerű, sokak által méltó női utódnak tekintett dráma-, novella-, regény-, újság-, rádió- és tévéjáték forgatókönyv-író Fay Weldon is… – SOHÁR ANIKÓ ÍRÁSA

>>>
2019.12.12 - tiszatáj

SZÍV ERNŐ: MEGHÍVÁS A RIENZI MARISKA SZABADIDŐ KLUBBA
Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-regényt kedvelő Szív Ernő-olvasó finom összefüggést észlelhet, amint a Darvasi-alteregó új kötetének 58. oldalához ér. Szív a Klima Ilona című írásban az irodalomtörténeti legendárium ismert eseményét beszéli el: Juhász Gyula 1907-es öngyilkossági kísérletét, melyet a tárcanovella címszereplője a költő első verseskötetének megjelenéséről szóló hírrel hiúsított meg… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.11 - tiszatáj

HÁZASSÁGI TÖRTÉNET
Bármelyik pillanatban nyakig gázolhatna a szirupban Noah Baumbach új, Netflixnél készült családi dramedyje, és az, hogy mégis jóra fordulnak a dolgok – okozzon akármilyen meglepetést –, nem kis részben színészeinek köszönhető. A Házassági történet a legutolsó karakterét is precízen felépítő darab, mely nemcsak a ’70-es évek hollywoodi drámáihoz, hanem a New York-i Iskola realizmusához is visszakanyarodik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI: CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL
A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - MTI

Meghalt életének 97. évében Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze – tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kedden. A neves művész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után december 9-én hunyt el otthonában. Varga Imre a nemzet művésze, több […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉSEK: 
AZ ART CAMP, XXIX. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
A *jászberényi művésztelep kiállítás megnyitója utáni napokban, a leíró az alábbiakat jegyzi naplójába:
Az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával… Minden […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

INTERJÚ BARTHA MÁTÉVAL
Bartha Máté a Színház és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm Rendező Szakán készített vizsgafilmjével elnyerte a Verzió Filmfesztivál Diák- és elsőfilmes szekciójának díját. A fotóművész és dokumentumfilmes alkotóval a Szél viszi című 36 perces szociografikus mozijáról, a vidéki Magyarországról és a fiatalokban rejlő lehetőségekről beszélgettünk… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

LÁSZLÓ MIKLÓS VÍGJÁTÉKA,
AZ ILLATSZERTÁR HATALMAS SIKER
A KISSZÍNHÁZBAN
Sztarenki Pál színészközpontú rendezésében telitalálat az Illatszertár a Szegedi Nemzeti Színház kisszínházában. László Miklós örökzöld vígjátéka olyan üdítő, mintha egy nehéz nap után frissítő fürdősóval fűszerezett meleg vízzel teli kádban zamatos portóit kortyolgatnánk… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.07 - tiszatáj

AKIK MÁR NEM ÖREGSZENEK MEG
Nagyapjának, az I. világháborúban a brit hadseregnél szolgált William Jackson őrmesternek dedikálta dokumentumfilmjét A gyűrűk ura-trilógia rendezője: cseppet sem meglepő, hogy Peter Jackson a legszemélyesebb projektjének titulálta a művet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis épp a résztvevők legintimebb benyomásait tárja fel, emberként tekint a Nagy Háború veteránjaira és ehhez nem rest kimondottan ügyes formabravúrokat segítségül hívni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő