12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

A háttérmunka arcai (II. rész)
2018.08.14 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS OLÁH DÓRIVAL
A MALOMFESZTIVÁLRÓL

Egy fesztiválon rengeteg múlik a külső dizájnelemek, installáció kivitelezésén, az apró részleteken. Azon, milyen hangulatot árasztanak, akár a fodrozódó díszek, akár az olyan praktikus tárgyak, mint egy útjelző tábla vagy lámpabura. A Malomfesztivál 16-án csütörtökön kezdődik, a szépítő táborban viszont már tempóznak az ujjak a dekorok összerakásán. Arról, hogyan érdemes az anyagokat újrahasznosítani, Oláh Dórival, a Malomfesztivál egyik szervezőjével beszélgettünk a helyszínen, Oromon.

– Mióta tartozol a Malomfesztivál szervezői közé? Hogy kezdődött a közös munka?

– Van egy másik, középiskolásoknak szóló művészeti rendezvény, ahová a társaságunk minden évben kimegy, és öt éve, április utolsó hétvégéjén megjelentek a srácok, és azt mondta nekem a Tomi: van egy ötletünk. És: Akarsz-e plakátot rajzolni? Mondtam, hogy hát persze, miért ne akarnék. Rá körülbelül egy hónapra kifejtették, hogy lenne itt egy fesztivál.

Tudni kell, hogy akkoriban már nem volt meg a Nyári Ifjúsági Játékok, az egy zentai fesztivál, ami gyűjtőpontja volt a vajdasági magyarságnak. Évek óta nem működött talán. Közösségkovácsoló, „játékok határok nélkül” típusú dolog volt, este koncertekkel, aztán átment egy zenei rendezvénybe, és meg is halt. Ezért mi is olyat akartunk, ami több mint zenei rendezvény, de ami bárkinek szimpatikus lehet. Nem egy művésztelepet akartunk építeni.

Nagyjából egy hónap alatt összeállt az első fesztivál programja. Akkor egy színpadunk volt, arra pályázat lett kiírva, és az oromi emberek építették meg. Ezzel ugye munkát tudtunk adni a falunak, nekünk is jó volt, meg a falu minden rendezvényén ez a színpad van használatban, szóval ez egy folyamatosan működő dolog.

 

 

Megvolt az első fesztivál, ami inkább egy nagyon nagy házibuli volt. A haverok, meg a haverok haverjai. Következő évben, sőt már a rendezvény közben kialakult az új helyszín, amikor a dj srácok átcuccoltak az akácosba az egyik hajnal, mert ott kell fel a nap. Jött, hogy legyen itt is egy színpad. Talán harmadik évben jött be a népzenei sátor, teljes programmal, nem csak egy-egy zenekar vagy táncház volt benne. Zajlott délutántól hajnalig, mert mindig ott bírják legtovább a zenészek.

Aztán tavaly új színpadunk nem is lett, de idén meg kettő is. Ez, hogy bővítjük a fesztivált azért van, mert annyira bővül a közönségünk, hogy öt év alatt 500-tól 5000 főig jutunk, vagy legalább is ez a limitünk. Muszáj volt a jegyek számát korlátozni, mert akkora lehet az érdeklődés, amit ez a terület nem tud felvenni. Arra akarunk építeni, hogy legyen egy közösségünk, ami időben be tudja vonni a barátait, ismerőseit, bárkit, nehogy tömegrendezvénnyé váljon.

 

 

– Mit javasolnál azok számára, aki mostanában hallottak először a fesztiválról?

– Azt tudjuk ajánlani, hogy érkezzenek meg kapunyitásra, szerda délután 16 órakor, amikor nyit a jegyvásárló pultunk, és akkor biztos, hogy be tudnak jutni. Még vannak olyan jegyeink, amik a fesztivál kezdetekor kerülnek eladásra, de hogy meddig, azt nem tudjuk. Péntek este már valószínűleg nem fogunk tudni bérletet adni.

De aki először jön, az még úgyse tudja, mivel áll szemben. Nincs más ilyen rendezvény, főleg nem Magyarországon. Valahol a világon biztos van. Eddig mindig azt kaptuk vissza, akár budapesti ismerősöktől, akár teljesen random emberektől, hogy itt valami máshogy működik. És talán mindannyian abban látjuk ezt a másságot, hogy mi közösséget építünk az egyszerű fesztiválozókból is. Vagy épül ez magától valahogy, mert tavaly volt bent négyezer plusz valahányszáz ember, és nem volt szemét a fesztiválon. Azt láttad, hogy mennek, söröznek a fiatalok, de ha valaki észreveszi, hogy le lett dobva egy cigis doboz, felkapja és kidobja.

Mindenki vigyáz a fesztiválra. Annyi önkéntesünk van, annyira erősen ezt kommunikáljuk kifelé – az építés, a dekor, a szervezés, a kiszolgáló személyzet, a parkoló-felügyelet, itt minden önkéntes alapon működik. Szerintem ez látszik kifelé, érezhető, és az önkéntesség belemosódik a fesztivál három napjába. Sikerült elérnünk – bár nem tudnám megmondani, melyik volt az a pont, amelyikkel elértük –, hogy mindenki érezze egy kicsit magáénak a dolgot. Ezért működhet ez így.

 

 

– Milyen feladatok testálódnak rád a fesztivál megvalósításakor?

– Én ugye egy plakát megrajzolására lettem felkérve az első évben. Utána kérdezték, ha már szépen rajzolok, nem akarok-e egy nappal hamarabb lejönni, valamit csinálni? Szedtünk napraforgót, vázákba tettük, vesszőből fontunk asztaldíszeket, szalmabálából csináltunk asztalt meg székeket, ez volt az első fesztivál dekorja. Következő évben már volt talán 8-10 önkéntes, aki jelentkezett, hogy segít. Elkezdtünk gyűjteni ruhákat, lepedőket, hozzánk bárki hozhat bármit, mert fel tudjuk használni.

Talán én vagyok annak a vezetője, aki kitalálja, hogy a kapott dolgokból mit csináljunk és hogyan.

– Van egy erős ráérzésed, hogy milyen hangulatot akarsz megfogni az egyes programterületeken?

– Abszolút. Mindegyik színpadunk tematikus. Nem teljesen elkülöníthető egyik a másiktól, de megvan, hogy az kisszínpadunk egy alternatívabb vonalat képvisel, a nagyszínpadon a fellépők hozzáállásban, zeneileg is mást visznek, a chillsátor pedig az, ami mindig a legdekorosabb, legkellemesebb és legkényelmesebb hely. Ennek indiai, hippi-fesztivál hangulata lesz. A népzenei színpad természetesen ilyen slingelt, kapott anyagokból készül, falvédő, csizma, kalap. Persze a kapott anyag korlát, de a kreativitás mindenen túl tud tenni.

Idén bekerült a medence mellé a napközben is játszó, baZen elektronikus zenei színpad, ennek a dekorja szörfdeszka és kukoricalevél-füzér lesz, mintha, nem is tudom, a Copacabana beachen lennél. A falusi medence mellett egy egészen californiai, caribi hangulatú színpad – teljesen abszurd.

Nekünk nincsen pálmafánk, nekünk kukoricánk van, amennyit csak akar az ember. Ez itt végig kukoricás. Mi ebből oldjuk meg.

– Honnan és mennyi dekoranyagot tudtok beszerezni?

– Kapunk szövödéből olyanokat, ami nekik már hulladékanyag, de mi még száz párnát le tudunk gyártani belőle. És gyönyörű anyagok. Megtömjük szalmával, mert abból is annyi van itt, amennyit akarunk, és máris vannak ülőhelyeink. Az emberek is hoznak jó pár zsáknyi anyagot.

 

 

– Az önkéntesek foglalkoznak hobbiként vagy hivatásszerűen varrással, dizájnnal, képzőművészettel?

Nem kikötés. Csak annyit szoktam kérni – ami az önkéntesség alapja –: hogyha vállalod, hogy jössz, és szeretnéd csinálni, akkor csináld is. Mindenki máshonnan érkezik, és szerintem jelenleg senki nincs lent, aki képzőművészetet tanul. Tegnap derült ki Erikáról, aki két éve jár hozzánk dekorozni, hogy ő varrónő. Eddig ezt nem tudtuk. Ő hagyott és segített más embereket megtanulni varrni a varrógépen.

Amúgy nem nehezek a feladatok, amiket el kell végezni. Most például botokat kell összekötözni, lámpabura lesz belőle. Ha elsőre nem is sikerül, majd másodszorra, vagy segítséget kérsz, csapatként működsz, mert ennek van értelme. Ettől lesz ez közösség, nem attól, hogy szakmunkásokat válogatunk be. Tavaly volt két lány, akik csinálgatták, csinálgatták, aztán mondták, hogy ők akarnak egy padot készíteni, átmehetnének-e a fiúgárdába? Mondom, persze, nincs külön fiú- meg lánygárda, van átjárás, bár a fiúk kötözgetni valahogy nem annyira akarnak.

 

 

– A csapattal együtt találjátok ki a dekorelemeket, vagy van előre egy benyomásod a hozott anyagokkal kapcsolatban?

– Ez úgy néz ki, hogy azért már télen elkezdek gondolkozni, hogy mi legyen idén pluszban, Pinterest-et és egyéb internetes segédoldalakat böngészek, vadászok, és azon gondolkodok, hogy lehet kapunk ilyet, az jó lesz, de lehet nem – mindig kell egy B opció. Tegnap az Erik hozott két égősort, megkért minket, hogy valami burát csináljunk rá, mert a kempingbe megy, ne legyen olyan erős a fénye. Elkezdtünk gondolkodni, hogy használjunk-e fel műanyag palackokat, vagy a textilekből készüljön. Ma jött az ötlet, hogy csináljuk botokból, merthogy még úgyis szanaszét elvannak szórva, aztán Erik mondta, hogy: na, hoztam ehhez valami jót. Egy másik anyagot, amivel körbehúztuk őket, és kész.

Tehát nem nagyon kell stresszelni azon, hogy mondjuk nekünk kéne hidegen hengerelt drótszál, hogy abból könnyen hajlíthassunk szép, kerek formájú és stabil lampiont. Nem erre megyünk rá. Nálunk tényleg minden arról szól, hogy kézműves, hogy újrahasznosított, hogy emberek építik. Semminek nem kell tökéletesnek lennie. Legalább is a dekorosoknál, az építőácsok munkája komolyabb, nagyobb a felelősség. Nem mindegy, hogy egy lámpabura nem sikerül tökéletesen, vagy leszakad-e a tető. (Nevetés.)

De tényleg, már az ötletelés során arra próbáljuk fektetni a hangsúlyt, hogy legyen minden újrahasznosított. Legyen az, hogy feldolgozzuk, akár az általunk termelt hulladékot, akár az előre begyűjtötteket. Édesanyám egész évben gyűjtötte a kávéfedő fóliákat, mondta, milyen jól néz ki, majd biztosan felhasználjátok a Malomfesztiválon. Abból is lesz lámpabura – aranyszínű, fényvisszaverős. Úgyhogy bármiből lehet csinálni bármit.

Ha egészen új dolog jön be, amire én nem is gondoltam, és van rá anyag, akkor azt szoktam mondani, hogy mindenféleképpen valósuljon meg.

– Hányan szépítetek ebben az évben?

– Úgy tudom, 22-en leszünk. Nem egy időben, mert azért vannak váltások. Most előkészítjük a dolgokat, amiket, mikor már állnak a helyszínek, fel tudunk pakolni.

 

 

– Készítetek táblákat is. Azokat milyen nyelven szoktátok kiírni?

– Ez mindig egy nagy probléma. Mert ugye a térség jellemzően magyarok lakta, de nem akarunk elzárkózni semmi elől. A fesztivál is erről szól. Hogy nyissuk meg a határokat minden téren. Szerintem most még spanyol nyelvű tábláink is vannak, mert a spanyol lányok a szépítőtáborban ráírták kedves üzeneteiket néhány táblára. De a magyart, angolt és szerbet használjuk a legtöbbet. Az angol menekülőút a magyar és szerb között. Ha még ezután is lenne gond, még mindig le lehet rajzolni. Ami sürgős és fontos lehet, az a térképen is rajzzal szerepel.

Idén elneveztük az összes színpadunkat, nem kell nagyszínpad, velika bina, meg main stage külön elnevezés, hanem lett például egy Bitang nagystédzsünk – tavaly bitang jó fesztivál voltunk –: a Bitang valahol itt van, ő egy hatalmas komondor.

 

 

– Minden évben van egy állatotok a plakáton. Az idei kecske hogy jött?

– Igen, és általában mindig mást mondok ezekre a kérdésekre. Igazából az első fesztivál úgy indul, hogy csirke volt a totemállat, de nem volt ennyire hangsúlyos, mint az utóbbi években. Rájöttünk, hogy mindenki annyira szereti a csirkét – volt, aki magára is tetováltatta. Azóta is használjuk. Meg ugye minden plakáton rajta vannak az előző év állatai. Elmesélem, hogy honnan jöttek az eddigiek, hátha közben eszembe jut valami a kecskére.

A csirke egyértelmű a falusi helyzetből, jó állat. A következő évben a Pannon-tenger bálnája szerepelt a képen, ezt nagyon elrontottuk, mert végig szakadt az eső, tehát megpróbálta a Pannon-tenger elhozni magát a fesztiválra. (Nevetés.) Ezzel nem nyúltam jó felé. Rákövetkező évben egy hatalmas napot és egy majmot rajzoltam, és azóta minden évben csak napos dolgok szerepelnek a plakáton. A majom meg onnan jött, hogy Malomfesztivál – Majomfesztivál. Ha nem mi lőjük el, márpedig ez egy jó asszociáció, akkor lehet, hogy valaki más, és pejoratív értelemben fogja ellenünk felhasználni. A következő évben a Bitang volt a fesztiválkutya, akit addigra már mindenki ismert és tudott hova kötni. Elég jól is néz ki ez az állat.

Idén meg a kecske. Én szerettem volna visszatérni egy olyan állathoz, ami falusi. De mindenkinek van egy képe a kecskéről, az valahogy többet hordoz magában, mint egy szimpla tejtermelő állat. Mindezt úgy akartam megoldani a plakáton, hogy legyen ez egy ilyen mitológiai lény, népmeseszerű karakter, ezért ez egy egyszarvú kecske lett, unikornis-kecske. Hallottam mástól, hogy ez egy sárkány, vagy egy kakas. Én ennek örülök: mindenki mást lát bele. Le lehetne ezt rajzolni úgy is, hogy egyértelmű legyen, csak annak nincs értelme. Az nem vicces, az nem érdekes. Mi ennyivel is többet akarunk adni.

Szutorisz Szabolcs

Fotó: Ács Péter

MALOMFESZTIVÁL 2018 >>>

A háttérmunka arcai (I. rész) >>>


Címke: , , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő