10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Meglepetés!
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ

A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást.

A sokunk által eddig nem ismert celldömölki Soltis Lajos Színház két előadást hozott Szegedre, szerdán délután egy mesejátékot, ugyanaznap este a Szentivánéji álmot láttuk tőlük. A Hantocska egy olyan mese, amely a halál szükségszerű eljöveteléről beszél, arról, hogy az élet elmúlik egyszer (lehetőleg jó soká és természetes módon), de ettől nem kell megijedni, mert ez az élet rendje. Fontos megértetni az elmúlást a gyerekekkel, nem véletlen, hogy a népmesékben ez a tény gyakran, és magától értetődően szerepel.

Kellő humorral, jó tempóban, és a megfelelő nyelven a legkomolyabb kérdésekről is lehet a kicsikkel értekezni, főleg színpadon. Persze csak akkor, ha a lényeg körbe van kerítve olyan fordulatos meseelemekkel, amelyek a való életre rímelnek. Vagyis van feladat és (ebben az esetben nagyon is életszerű) rivalizálás, aminek a szerencsés végkifejletét lehet latolgatni, a döntéseket mérlegelni, belátni és elfogadni, s közben különböző érzelmi stációkat átélni. Mindezeken túl a K2-s Fábián Péter dramaturgi beavatkozásával létrejött „modern, zenés mű-népmese” epizódjai meg vannak tűzdelve közkeletű mai jegyekkel, a figurák és a szituációk telve vannak (papírforma szerint) gyerekeknek szóló jóféle, friss humorral, amin mellesleg a felnőtt nézők is nagyokat nevetnek.

A darabkezdet már rögtön megnyerő, hiszen igen szokatlan, hogy egy 10 évestől ajánlott színjáték a halál-osztályban induljon, aminek három vizsgára váró diákja van, egy stréber, egy sokszorosan bukott, és egy gyámoltalan-szelíd teremtés. Ő Hantocska, aki elnyeri a vizsgázás jogát, ami nyilvánvalóan abból áll, hogy valakit át kell kísérnie a másvilágra. A kiválasztott személy egy vénséges vén király, aki hiába van túl a kétszázon, a lánynak megesik rajta a szíve.

 

 

És innentől minden összezavarodik, mert a háttér komplikált, ugyanis a királynak van egy lánya, aki elveszett (épp az örök élet füvét keresvén), megjelenik egy dali vitéz, akibe mindkét lány beleszeret, és így tovább, a megnyugtató és kiegyensúlyozott végkifejletig. A rendezőpáros Fábián Péter és Benkó Bence már sokszor bizonyított, gyerekdarabot azonban még nem láttunk tőlük, még sok ilyet remélünk!

A délután sodró élvezettel játszó színészeknek nem sok pihenőidejük maradt az újabb jóleső meglepetést okozó, két és fél órás Shakespeare előadásig, amit megint csak egy fiatal erő, a celldömölki származású, a társulatból indult Nagy Péter István, az SZFE fizikai színházi rendező szakos hallgatója állított színpadra. Százféle változatát láthattuk már a Szentivánéji álomnak, a társulatnak mégis sikerült újat hoznia, nem csak a játék dinamikájában, a személyes viszonyok hangsúlyainak élőbb és hihetőbb áttolásában, hanem a szöveg megfiatalításával is (dramaturg: Sándor Júlia), melyek főleg a mesteremberek jeleneteit tették ironikusan időszerűvé és lokalizálttá.

A mesejátékban megismert, és az ebbe a darabba belépő újabb társulati tagok újfent megszerezték a szimpátiánkat. Iszonyú energiákat mozgatva, élő zenével dúsítva (a remek Gregorich testvéreknek köszönhetően), valamint különösen szép, sőt virtuóz (máskor meg humoros) vizuális megoldásokkal tették élvezetessé az előadást, miközben a zsinagóga kínálta térbeli adottságokat is kihasználták.

 

 

A mű alkotóinak értelmezése olykor az angol humor abszurditását, máskor meg a honi hétköznapi attitűdöt idézte. Ez utóbbival indít az előadás, a mesteremberek széttartóan serény, zilált igyekezetével. Változó mértékű kedvvel, külön-külön mindenki csinál valamit, míg nem beugrik a nagy ötlet, egy közös projekt lehetősége. Ez nem más, mint egy kezükbe került pályázati kiírás, miszerint „pozitív üzenetet hordozó darab” létrehozását várják. A szereplők némi huzavona után szövetkeznek, és a maradék játékidőben – az ismert, darabbéli hajtűkanyarokkal és soltisos szellemességgel – a „pozitív üzenet” bravúros megvalósulását követjük.

Mindkét előadásban Boznánszky Anna vitte a prímet (akit mellesleg a társulat otthon az évad legjobb színésznőjének választott), délután a címszerepet, este Robint (azaz Puck-ot) alakította, ártatlan kópésággal, megértő szeretettel dirigálva az előadást. Tetszett Oberon, vagyis Pesti Arnold a kettős szerepében (plusz mesterember), Piller Ádám és Tóth Ákos (akik szintén kettőztek), továbbá Nagy Zsuzsi, aki délután halál-osztályfőnököt, este pedig Titániát alakított, s mi tagadás, a többi szereplő is, mind.

A Thealter nézőiben semmiféle hiányérzet nem támadt, ám a társulat előadásiról szóló cikkek megjegyzéseiből tudható, mekkora önerő fekszik a létrehozott előadásokban. „A Soltis Lajos Színház Nagy Gábor vezetésével valami egészen különleges, a mai Magyarországon már-már elképzelhetetlen képződmény” – írta róluk például a prae.hu. A Szentivánéji álom rendezője pedig, a darab kapcsán egy interjúban így fogalmazott: „Az egész egy nagy alkotói önvallomás nem csak a magam, de a társulat részéről is. Hogyan lehet szerelemből, a semmiből színházat teremteni.”

Hát így!

Ibos Éva

 

Fotók: thealterfoto2018


Címke: , , , , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő