08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

2018.08.02 - tiszatáj

INTERJÚ TASCHLER ANDREÁVAL

A közelmúlt magyar művészfilmjeinek nyomvonalán halad Bogdán Árpád új filmje, a Genezis. A sűrű szimbólumokkal szőtt szociodráma mély, komplex, sokrétű alkotás. A millenniumi évek végén bekövetkezett cigánygyilkosság-sorozat a modern magyar társadalomtörténet egyik legsötétebb foltja. Az a kegyetlenség, ahogy a tettesek lemészárolták a kisebbségi családokat, nem meglepő módon számos magyar művészt inspirált. Színpadra Mikó Csaba és Gáspár Ildikó állította (Mese az igazságtételről avagy A hét szamuráj), papírra Tábor Zoltán vetette (Cigány rulett), dokumentumfilmet Hajdú Eszter készített belőle (Ítélet Magyarországon), játékfilmet pedig Fliegauf Bence forgatott az események inspirációjából (Csak a szél). A feldolgozás folyamatának legújabb alkotása Bogdán Árpád Genezise, amivel kapcsolatban a rendező a film világpremierje előtt a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon azt nyilatkozta, nem „cigányfilm” a Genezis, és nem a 2008–2009-es magyarországi romagyilkosságokról szól, hanem egy általános emberi problémáról és arról a reményről, hogy minden tragédia után újra lehet építeni a gonosztól megvédő erkölcsi „tűzfalakat”. A film kapcsán Taschler Andreával, a film producerével beszélgettünk. 

– A valós történésekből kiinduló művészeti interpretáció mindig hordoz magában egy csomó veszélyt. A Genezisnek sikerült megbirkóznia a hitelesség és az objektivitás kihívásaival?

Inkább úgy mondanám, hogy természetesen – mint minden művészeti alkotás – szubjektív szemszögből mutat meg egy társadalmi jelenséget, mégis megmarad hitelesnek. Az elejétől fogva ez volt a szándékunk, nem dokumentumfilmet akartunk készíteni, hanem a egy történetet elmesélni, ami fontos és aktuális témát feszeget. Volt szerencsénk különböző országok különböző közönségeinek levetíteni a filmet, Berlin, Kolozsvár, Valencia, Sophia, Belgrád, és minden alkalommal mellbe vágóan erős volt a reakció, a film hitelessége elég jól átjött.

– A Genezisről egyértelműen kijelenthető, hogy gazdaságföldrajzi rétegződés által kiszélesített szociodráma, miközben elbeszélésmódjában lírai tud maradni?

Számomra a líraisága erősebb, mint a szociodráma volta. A roma közösségekkel való bánásmód egy nagyon érzékeny téma a mi régiónkban, amihez mindenkinek megvan a maga személyes viszonya. A kisebbségek küzdelme, a faji megkülönböztetés ellen vívott harc azonban a világ minden társadalmában jelen van. A játékfilm feladata nem az ítélkezés, hanem a jelenség bemutatása lírai eszközökkel, ami remélhetőleg elmozdítja a holtpontról az emberek gondolkodásmódját.

– A film kulcsfogalma a család?  

Igen. A család a társadalom legkisebb egysége, itt dől el minden, egy kisebb prizma alatt mutatja meg ugyanazokat a folyamatokat, amik nagyban is lezajlanak.

– A trauma bizonyos tekintetben akkor oldható fel, ha kibeszéljük. Mi történik akkor ha valaki már nem tud beszélni, és ha a trauma önmagában egy kollektív bűnösség következménye?

Szerintem a film megmutatja, hogy hogyan válnak aktív vagy passzív részeseivé a bűnnek a társadalom különböző rétegeiből származó szereplők, a kollektív bűnösség nem egyszerűen annyit jelent, hogy nem teszel ellene semmit, tehát bűnös vagy. A társadalmi traumák feloldása hosszú folyamat, és jelenleg úgy tűnik, hogy nagyon nem erre megy a világ, sőt még több trauma pakolódik a régiekre. Nincs olyan jelentős ideológiai, művészeti vagy egyéb áramlat, ami segítene pozitív irányba mozdítani a gondolkodást, mindenki úgy tesz az ügyért, ahogy tud, mi ezzel a filmmel.

 

 

– Ha létezik megkönnyebbülés, hol kell keresnünk, hogy megtaláljuk azt? Magunkon kívül, vagy éppen az empátia útján keresztül valahol egészen máshol?

Nem hiszek az empátiában, nem gondolom, hogy ez lenne a megfelelő érzelem. Az empátia mindig feltételez egyfajta felsőbbrendű szemléletet, felülről ránézést egy problémára. Nem szánalomra van szükség, hanem tiszteletre. A társadalmi elnyomás és a faji megkülönböztetés elszenvedőinek tisztelet jár a harcukért, nem szánakozás.

– Producerként maga a téma, kibeszélésének fontossága, vagy az alkotás művészi kvalitásainak összessége volt fontosabb, ha ezt a két dolgot mérlegre tesszük?

Engem a kihívások érdekelnek, hogy valami aktuálisan fontos kérdésről beszéljünk, olyan témát vegyünk elő, ami kimozdít a komfortzónából, aminek társadalmi és politikai üzenete van, kényelmetlen érzést okoz, megosztó, akár szélsőséges is. Ezért készítjük ezeket a filmeket, nem a két óra felhőtlen szórakoztatásért. Régebben jobban hittem a művészi kvalitás mindenhatóságában, mostanra fontosabb lett számomra a téma.

– Mennyire nehéz emberi módon ábrázolni az embertelenséget?

Ez a legfontosabb kérdés. Épp ebbe kell beleállni. Egy alkotónak az a feladata, hogy ebben világosan állást foglaljon, és feketén-fehéren kimondja: emberek, ébredjetek fel, a világ beteg, és az egyik legszörnyűbb betegsége a rasszizmus. A gyógyulás felé kell próbálni mozdulni, amíg még nem késő.

– A film nem csak profi, amatőr színészekkel is dolgozik, illetve sok jelenet autentikus helyszínen készült. Ez mennyiben jelentett nehézséget, külön odafigyelést és szervezést?

Sokkal időigényesebb és bonyolultabb. A rendezőnek kifinomult pszichológiai viszonyt kell kiépítenie az amatőr szereplőkkel ahhoz, hogy hiteles játékot hozzon ki belőlük. Kiszolgáltatott, törékeny állapot ez, nagy energiát és odafigyelést igényel, hogy a kamera és stáb jelenlétéhez nem szokott emberek ilyen mértékben megnyíljanak. Az autentikus helyszín pedig annyit jelent, a helyiek jóindulatára vagyunk utalva, a forgatási nap sikere nagyban múlik azon, hogy támogatóan vagy ellenszenvvel állnak a stábhoz, a témához. Ennek például a roma faluban, ahol forgattunk, óriási jelentősége volt.

– A filmforgatáshoz szükséges források előteremtése során ütközött bármiféle nehézségbe?

Tulajdonképpen nem, de hozzá kell tennem, hogy anyagi szempontból kötöttünk kompromisszumokat annak érdekében, hogy minél tempósabban elkészüljön a film. Ha például nemzetközi koprodukcióban készül, ahogy terveztük eredetileg, akkor minimum egy, de inkább több évvel tovább tart, mire a források megnyílnak.

– Mennyire fontos egy film szempontjából a fesztiválokon való jelenlét?

Egy alkotói filmnél nagyon fontos. Sem marketingre, sem forgalmazásra nincs soha elég pénz ahhoz, hogy egy film bármi egyéb módon fel tudná kelteni a közönség és a szakma figyelmét, mint egy fesztiválszereplés adta presztízzsel. Nekünk, akik nem népszerű műfajban készítünk filmeket, ez gyakorlatilag az egyetlen platform, aminek segítségével eljuttathatjuk a filmeket a nézőihez.

Sirbik Attila

 

 

 

Bogdán Árpád: Genezis

magyar dráma, 120 perc, 2018

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,

2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ
A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL
Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.06 - tiszatáj

NYÁR
Noha Kirill Szerebrennyikov legújabb filmje beilleszthető volna a témáját politikai szemszögből vizsgáló szerzői darabok közé, a Nyár egyszerre laktatóan könnyed és rendkívül fajsúlyos alkotás. Bizonyos rétegeit akár fogyaszthatónak is nevezhetnénk, ha aztán a játékidő második felét nem uralná el a borongósabb tónus, az egyre jobban moralizáló hangvétel. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon debütáló zenés ballada csaknem észrevétlen az itthoni mozikban, pedig meglepetésmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő