10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

2018.08.02 - tiszatáj

INTERJÚ TASCHLER ANDREÁVAL

A közelmúlt magyar művészfilmjeinek nyomvonalán halad Bogdán Árpád új filmje, a Genezis. A sűrű szimbólumokkal szőtt szociodráma mély, komplex, sokrétű alkotás. A millenniumi évek végén bekövetkezett cigánygyilkosság-sorozat a modern magyar társadalomtörténet egyik legsötétebb foltja. Az a kegyetlenség, ahogy a tettesek lemészárolták a kisebbségi családokat, nem meglepő módon számos magyar művészt inspirált. Színpadra Mikó Csaba és Gáspár Ildikó állította (Mese az igazságtételről avagy A hét szamuráj), papírra Tábor Zoltán vetette (Cigány rulett), dokumentumfilmet Hajdú Eszter készített belőle (Ítélet Magyarországon), játékfilmet pedig Fliegauf Bence forgatott az események inspirációjából (Csak a szél). A feldolgozás folyamatának legújabb alkotása Bogdán Árpád Genezise, amivel kapcsolatban a rendező a film világpremierje előtt a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon azt nyilatkozta, nem „cigányfilm” a Genezis, és nem a 2008–2009-es magyarországi romagyilkosságokról szól, hanem egy általános emberi problémáról és arról a reményről, hogy minden tragédia után újra lehet építeni a gonosztól megvédő erkölcsi „tűzfalakat”. A film kapcsán Taschler Andreával, a film producerével beszélgettünk. 

– A valós történésekből kiinduló művészeti interpretáció mindig hordoz magában egy csomó veszélyt. A Genezisnek sikerült megbirkóznia a hitelesség és az objektivitás kihívásaival?

Inkább úgy mondanám, hogy természetesen – mint minden művészeti alkotás – szubjektív szemszögből mutat meg egy társadalmi jelenséget, mégis megmarad hitelesnek. Az elejétől fogva ez volt a szándékunk, nem dokumentumfilmet akartunk készíteni, hanem a egy történetet elmesélni, ami fontos és aktuális témát feszeget. Volt szerencsénk különböző országok különböző közönségeinek levetíteni a filmet, Berlin, Kolozsvár, Valencia, Sophia, Belgrád, és minden alkalommal mellbe vágóan erős volt a reakció, a film hitelessége elég jól átjött.

– A Genezisről egyértelműen kijelenthető, hogy gazdaságföldrajzi rétegződés által kiszélesített szociodráma, miközben elbeszélésmódjában lírai tud maradni?

Számomra a líraisága erősebb, mint a szociodráma volta. A roma közösségekkel való bánásmód egy nagyon érzékeny téma a mi régiónkban, amihez mindenkinek megvan a maga személyes viszonya. A kisebbségek küzdelme, a faji megkülönböztetés ellen vívott harc azonban a világ minden társadalmában jelen van. A játékfilm feladata nem az ítélkezés, hanem a jelenség bemutatása lírai eszközökkel, ami remélhetőleg elmozdítja a holtpontról az emberek gondolkodásmódját.

– A film kulcsfogalma a család?  

Igen. A család a társadalom legkisebb egysége, itt dől el minden, egy kisebb prizma alatt mutatja meg ugyanazokat a folyamatokat, amik nagyban is lezajlanak.

– A trauma bizonyos tekintetben akkor oldható fel, ha kibeszéljük. Mi történik akkor ha valaki már nem tud beszélni, és ha a trauma önmagában egy kollektív bűnösség következménye?

Szerintem a film megmutatja, hogy hogyan válnak aktív vagy passzív részeseivé a bűnnek a társadalom különböző rétegeiből származó szereplők, a kollektív bűnösség nem egyszerűen annyit jelent, hogy nem teszel ellene semmit, tehát bűnös vagy. A társadalmi traumák feloldása hosszú folyamat, és jelenleg úgy tűnik, hogy nagyon nem erre megy a világ, sőt még több trauma pakolódik a régiekre. Nincs olyan jelentős ideológiai, művészeti vagy egyéb áramlat, ami segítene pozitív irányba mozdítani a gondolkodást, mindenki úgy tesz az ügyért, ahogy tud, mi ezzel a filmmel.

 

 

– Ha létezik megkönnyebbülés, hol kell keresnünk, hogy megtaláljuk azt? Magunkon kívül, vagy éppen az empátia útján keresztül valahol egészen máshol?

Nem hiszek az empátiában, nem gondolom, hogy ez lenne a megfelelő érzelem. Az empátia mindig feltételez egyfajta felsőbbrendű szemléletet, felülről ránézést egy problémára. Nem szánalomra van szükség, hanem tiszteletre. A társadalmi elnyomás és a faji megkülönböztetés elszenvedőinek tisztelet jár a harcukért, nem szánakozás.

– Producerként maga a téma, kibeszélésének fontossága, vagy az alkotás művészi kvalitásainak összessége volt fontosabb, ha ezt a két dolgot mérlegre tesszük?

Engem a kihívások érdekelnek, hogy valami aktuálisan fontos kérdésről beszéljünk, olyan témát vegyünk elő, ami kimozdít a komfortzónából, aminek társadalmi és politikai üzenete van, kényelmetlen érzést okoz, megosztó, akár szélsőséges is. Ezért készítjük ezeket a filmeket, nem a két óra felhőtlen szórakoztatásért. Régebben jobban hittem a művészi kvalitás mindenhatóságában, mostanra fontosabb lett számomra a téma.

– Mennyire nehéz emberi módon ábrázolni az embertelenséget?

Ez a legfontosabb kérdés. Épp ebbe kell beleállni. Egy alkotónak az a feladata, hogy ebben világosan állást foglaljon, és feketén-fehéren kimondja: emberek, ébredjetek fel, a világ beteg, és az egyik legszörnyűbb betegsége a rasszizmus. A gyógyulás felé kell próbálni mozdulni, amíg még nem késő.

– A film nem csak profi, amatőr színészekkel is dolgozik, illetve sok jelenet autentikus helyszínen készült. Ez mennyiben jelentett nehézséget, külön odafigyelést és szervezést?

Sokkal időigényesebb és bonyolultabb. A rendezőnek kifinomult pszichológiai viszonyt kell kiépítenie az amatőr szereplőkkel ahhoz, hogy hiteles játékot hozzon ki belőlük. Kiszolgáltatott, törékeny állapot ez, nagy energiát és odafigyelést igényel, hogy a kamera és stáb jelenlétéhez nem szokott emberek ilyen mértékben megnyíljanak. Az autentikus helyszín pedig annyit jelent, a helyiek jóindulatára vagyunk utalva, a forgatási nap sikere nagyban múlik azon, hogy támogatóan vagy ellenszenvvel állnak a stábhoz, a témához. Ennek például a roma faluban, ahol forgattunk, óriási jelentősége volt.

– A filmforgatáshoz szükséges források előteremtése során ütközött bármiféle nehézségbe?

Tulajdonképpen nem, de hozzá kell tennem, hogy anyagi szempontból kötöttünk kompromisszumokat annak érdekében, hogy minél tempósabban elkészüljön a film. Ha például nemzetközi koprodukcióban készül, ahogy terveztük eredetileg, akkor minimum egy, de inkább több évvel tovább tart, mire a források megnyílnak.

– Mennyire fontos egy film szempontjából a fesztiválokon való jelenlét?

Egy alkotói filmnél nagyon fontos. Sem marketingre, sem forgalmazásra nincs soha elég pénz ahhoz, hogy egy film bármi egyéb módon fel tudná kelteni a közönség és a szakma figyelmét, mint egy fesztiválszereplés adta presztízzsel. Nekünk, akik nem népszerű műfajban készítünk filmeket, ez gyakorlatilag az egyetlen platform, aminek segítségével eljuttathatjuk a filmeket a nézőihez.

Sirbik Attila

 

 

 

Bogdán Árpád: Genezis

magyar dráma, 120 perc, 2018

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,

2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő