01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

2018.08.02 - tiszatáj

INTERJÚ TASCHLER ANDREÁVAL

A közelmúlt magyar művészfilmjeinek nyomvonalán halad Bogdán Árpád új filmje, a Genezis. A sűrű szimbólumokkal szőtt szociodráma mély, komplex, sokrétű alkotás. A millenniumi évek végén bekövetkezett cigánygyilkosság-sorozat a modern magyar társadalomtörténet egyik legsötétebb foltja. Az a kegyetlenség, ahogy a tettesek lemészárolták a kisebbségi családokat, nem meglepő módon számos magyar művészt inspirált. Színpadra Mikó Csaba és Gáspár Ildikó állította (Mese az igazságtételről avagy A hét szamuráj), papírra Tábor Zoltán vetette (Cigány rulett), dokumentumfilmet Hajdú Eszter készített belőle (Ítélet Magyarországon), játékfilmet pedig Fliegauf Bence forgatott az események inspirációjából (Csak a szél). A feldolgozás folyamatának legújabb alkotása Bogdán Árpád Genezise, amivel kapcsolatban a rendező a film világpremierje előtt a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon azt nyilatkozta, nem „cigányfilm” a Genezis, és nem a 2008–2009-es magyarországi romagyilkosságokról szól, hanem egy általános emberi problémáról és arról a reményről, hogy minden tragédia után újra lehet építeni a gonosztól megvédő erkölcsi „tűzfalakat”. A film kapcsán Taschler Andreával, a film producerével beszélgettünk. 

– A valós történésekből kiinduló művészeti interpretáció mindig hordoz magában egy csomó veszélyt. A Genezisnek sikerült megbirkóznia a hitelesség és az objektivitás kihívásaival?

Inkább úgy mondanám, hogy természetesen – mint minden művészeti alkotás – szubjektív szemszögből mutat meg egy társadalmi jelenséget, mégis megmarad hitelesnek. Az elejétől fogva ez volt a szándékunk, nem dokumentumfilmet akartunk készíteni, hanem a egy történetet elmesélni, ami fontos és aktuális témát feszeget. Volt szerencsénk különböző országok különböző közönségeinek levetíteni a filmet, Berlin, Kolozsvár, Valencia, Sophia, Belgrád, és minden alkalommal mellbe vágóan erős volt a reakció, a film hitelessége elég jól átjött.

– A Genezisről egyértelműen kijelenthető, hogy gazdaságföldrajzi rétegződés által kiszélesített szociodráma, miközben elbeszélésmódjában lírai tud maradni?

Számomra a líraisága erősebb, mint a szociodráma volta. A roma közösségekkel való bánásmód egy nagyon érzékeny téma a mi régiónkban, amihez mindenkinek megvan a maga személyes viszonya. A kisebbségek küzdelme, a faji megkülönböztetés ellen vívott harc azonban a világ minden társadalmában jelen van. A játékfilm feladata nem az ítélkezés, hanem a jelenség bemutatása lírai eszközökkel, ami remélhetőleg elmozdítja a holtpontról az emberek gondolkodásmódját.

– A film kulcsfogalma a család?  

Igen. A család a társadalom legkisebb egysége, itt dől el minden, egy kisebb prizma alatt mutatja meg ugyanazokat a folyamatokat, amik nagyban is lezajlanak.

– A trauma bizonyos tekintetben akkor oldható fel, ha kibeszéljük. Mi történik akkor ha valaki már nem tud beszélni, és ha a trauma önmagában egy kollektív bűnösség következménye?

Szerintem a film megmutatja, hogy hogyan válnak aktív vagy passzív részeseivé a bűnnek a társadalom különböző rétegeiből származó szereplők, a kollektív bűnösség nem egyszerűen annyit jelent, hogy nem teszel ellene semmit, tehát bűnös vagy. A társadalmi traumák feloldása hosszú folyamat, és jelenleg úgy tűnik, hogy nagyon nem erre megy a világ, sőt még több trauma pakolódik a régiekre. Nincs olyan jelentős ideológiai, művészeti vagy egyéb áramlat, ami segítene pozitív irányba mozdítani a gondolkodást, mindenki úgy tesz az ügyért, ahogy tud, mi ezzel a filmmel.

 

 

– Ha létezik megkönnyebbülés, hol kell keresnünk, hogy megtaláljuk azt? Magunkon kívül, vagy éppen az empátia útján keresztül valahol egészen máshol?

Nem hiszek az empátiában, nem gondolom, hogy ez lenne a megfelelő érzelem. Az empátia mindig feltételez egyfajta felsőbbrendű szemléletet, felülről ránézést egy problémára. Nem szánalomra van szükség, hanem tiszteletre. A társadalmi elnyomás és a faji megkülönböztetés elszenvedőinek tisztelet jár a harcukért, nem szánakozás.

– Producerként maga a téma, kibeszélésének fontossága, vagy az alkotás művészi kvalitásainak összessége volt fontosabb, ha ezt a két dolgot mérlegre tesszük?

Engem a kihívások érdekelnek, hogy valami aktuálisan fontos kérdésről beszéljünk, olyan témát vegyünk elő, ami kimozdít a komfortzónából, aminek társadalmi és politikai üzenete van, kényelmetlen érzést okoz, megosztó, akár szélsőséges is. Ezért készítjük ezeket a filmeket, nem a két óra felhőtlen szórakoztatásért. Régebben jobban hittem a művészi kvalitás mindenhatóságában, mostanra fontosabb lett számomra a téma.

– Mennyire nehéz emberi módon ábrázolni az embertelenséget?

Ez a legfontosabb kérdés. Épp ebbe kell beleállni. Egy alkotónak az a feladata, hogy ebben világosan állást foglaljon, és feketén-fehéren kimondja: emberek, ébredjetek fel, a világ beteg, és az egyik legszörnyűbb betegsége a rasszizmus. A gyógyulás felé kell próbálni mozdulni, amíg még nem késő.

– A film nem csak profi, amatőr színészekkel is dolgozik, illetve sok jelenet autentikus helyszínen készült. Ez mennyiben jelentett nehézséget, külön odafigyelést és szervezést?

Sokkal időigényesebb és bonyolultabb. A rendezőnek kifinomult pszichológiai viszonyt kell kiépítenie az amatőr szereplőkkel ahhoz, hogy hiteles játékot hozzon ki belőlük. Kiszolgáltatott, törékeny állapot ez, nagy energiát és odafigyelést igényel, hogy a kamera és stáb jelenlétéhez nem szokott emberek ilyen mértékben megnyíljanak. Az autentikus helyszín pedig annyit jelent, a helyiek jóindulatára vagyunk utalva, a forgatási nap sikere nagyban múlik azon, hogy támogatóan vagy ellenszenvvel állnak a stábhoz, a témához. Ennek például a roma faluban, ahol forgattunk, óriási jelentősége volt.

– A filmforgatáshoz szükséges források előteremtése során ütközött bármiféle nehézségbe?

Tulajdonképpen nem, de hozzá kell tennem, hogy anyagi szempontból kötöttünk kompromisszumokat annak érdekében, hogy minél tempósabban elkészüljön a film. Ha például nemzetközi koprodukcióban készül, ahogy terveztük eredetileg, akkor minimum egy, de inkább több évvel tovább tart, mire a források megnyílnak.

– Mennyire fontos egy film szempontjából a fesztiválokon való jelenlét?

Egy alkotói filmnél nagyon fontos. Sem marketingre, sem forgalmazásra nincs soha elég pénz ahhoz, hogy egy film bármi egyéb módon fel tudná kelteni a közönség és a szakma figyelmét, mint egy fesztiválszereplés adta presztízzsel. Nekünk, akik nem népszerű műfajban készítünk filmeket, ez gyakorlatilag az egyetlen platform, aminek segítségével eljuttathatjuk a filmeket a nézőihez.

Sirbik Attila

 

 

 

Bogdán Árpád: Genezis

magyar dráma, 120 perc, 2018

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,

2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő