Szellem a gépben

A HANGYA ÉS A DARÁZS
Rövid teszthalált követően ismét a régi fényében tündököl a Marvel moziuniverzuma. A kelleténél drámaibbra, viccesre pedig kevéssé hangolt Thor: Ragnarök, valamint az ide-oda csapongó, széteső Bosszúállók: Végtelen háború után igencsak meglepő, hogy épp a szuperhős-konglomerátum gyakran perifériára lökött, aprócska hérosza hozza be a lemaradást – A Hangya és a Darázs felvont szemöldököket generálva ügyesen rálicitál a 2015-ös első részre, váratlan zöngékkel egészítve ki elődjét… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

A HANGYA ÉS A DARÁZS

Rövid teszthalált követően ismét a régi fényében tündököl a Marvel moziuniverzuma. A kelleténél drámaibbra, viccesre pedig kevéssé hangolt Thor: Ragnarök, valamint az ide-oda csapongó, széteső Bosszúállók: Végtelen háború után igencsak meglepő, hogy épp a szuperhős-konglomerátum gyakran perifériára lökött, aprócska hérosza hozza be a lemaradást – A Hangya és a Darázs felvont szemöldököket generálva ügyesen rálicitál a 2015-ös első részre, váratlan zöngékkel egészítve ki elődjét.

Pusztán ügyesen összerakott, de szórakoztató eredetsztori volt Scott Lang korábbi bevetése. Tisztességes karakterívvel és kalandfilm-narratívával bírt, a teszetosza, cseppnyi felelősséggel sem rendelkező lúzer vitézi gúnyája felöltésével, mentora, haverjai támogatásával, kislánya szeretetére hagyatkozva mentette meg a napot. Peyton Reed rendező a folytatások „nagyobb, hangosabb, jobb” elvére ügyelve immár növeli a tétet, és csodák csodájára, a három kívánalomból az utolsó is teljesül, míg az első kettővel csínján bánik. Bizalomthrillerként és Disney-szintre applikált karakterdrámaként sóz oda az új epizód. Hibázó, különleges adottságaik dacára is emberléptékű csodalények válnak útkereső, elveszett lényekké. Múltjukon kívánnak javítani a főalakok, szálljanak bár alá a Hangya-univerzum csiricsáré alvilágába, a kvantumszférába. Ösvényük így egyszerre külső és belső nekiveselkedés: e második részben a fő- és a mellékfigurák vállát is nyomasztó terhek passzírozzák, kénytelenek hát zsugorodni, rúgni és ütni, picit morfondírozni, hogy újra egyenesbe jöjjenek.

Természetesen Reed és csapata ügyel az arányokra: A Hangya és a Darázs zömmel humorral bélelt, akcióvígjátéki hatásdinamikára húzott móka, az aktuális Bosszúállók-eposzoknál sokkal személyesebb, ha tetszik, hétköznapibb perspektívával. Márványból faragott bálványaik nem világmentésbe bocsátkoznak, csupán önző érdekektől vezérelt ellenlábasok útját igyekszenek állni, nemeziseik kimerülnek egy molekulárisan instabil, traumatizált tolvajlányban és egy önmagát nagystílűnek álcázó, ám valójában piti gengszterben. Ám ez nem jelenti, hogy a direktor adós marad ígéretével, és hagyja parlagon heverni drámai premisszáját. Mozija épp e kisebb volumen révén élettelibb, emiatt dobog benne a szív: tekintve, hogy figurái testközelbe hozott, égetőbb problémák orvoslásába fognak, sci-fi kalandvígjáték dramaturgiába illesztett bajvívásuk egyszerre vállaltan bugyuta, színes-szagos, ugyanakkor lendületes egzisztencialista színezetet ölt. Akárcsak a Halálos iramban-filmek nehézfiúi és a Fox-istállóból érkező Deadpool 2. mocskos szájú zsoldosai, a második rész legényei és nőkarakterei is a „Család” lózungjával lépnek a tettek mezejére. Langnek, a címszereplőnek saját becsülete visszanyerésén túl újra be kell lopnia magát Cassie, a kislány szívébe, Dr. Hank Pym az őt 30 éve gyötrő feleséghalál csorbáját küszöbölné ki rég elveszettnek/ halottnak hitt neje felkutatásával, lánya, Hope kölyökévei után ölelné át rég látott anyukáját. Még a főhőst segítő, tökkelütöttekből álló rablóbrigád (élükön a „vicces mexikói” szerepkört dagadó kebellel viselő, Pablo nevű börtönviselt cimboráját utánzó, ezúttal kevesebbet improvizáló, mégis ugyanolyan vicces Michael Pena-féle Luisszal) is hű pajtásokként követik a szubatomira zsugorodó főszereplőt.

Az új rész aduásza viszont másban keresendő: Reedék már-már a jó és a rossz határait összemosva injektálják a cselekménybe Szellem, a fehérruhás antihős-lány, illetve nevelőapja, Dr. Foster fátyolos történetét múltbéli halálesettel, bosszúszállal és megváltással. A három évvel korábbi epizód galád üzletemberének sematikusságához képest valódi szubsztanciával töltött karaktert látunk a lány személyében. Ő is békére lelne, közösséghez tartozna, a sikeres feladatvégzés után boldogan egy família része lenne – A Hangya és a Darázs végül megadja neki a jutalmat, tündérmesébe illő kalandozásai után még az elsőre rosszarcúnak vélt figura is mennybe mehet. Ilyen fénytörésben bocsánatos bűn a finálé giccsesre vett víg, könnyes szemű összeborulás-pillanata. Éppen ellenkezőleg, kellően izgalmas a Doctor Strange pszichedelikus látványvilágából kölcsönzött utazás a kvantumbirodalomba, netán a kompos-vizes hacacáré a főgonosszal. Mi több, a film az elődjénél jóval ügyesebben variálja az összemenő, óriásra növő tárgyakkal való játékot, a vizuális gegeket, elég a befejezésre időzített, lehengerlő autós hajszára, esetleg a gigászira duzzasztott Pez-figurára, sótartóra és a zsebpiszokként levegőbe hajított kések pengéjén végigfutó Darázs akciójára gondolni, ráadásul még a verbális riposztokra óhajtozók is örvendhetnek, a visszatérő igazságszérum-vita nekik tálalt mosoly-momentum. Igaz, az átverős thriller-narratívával és a szereplők búslakodásával egyszerre zsonglőrködő cselekményvezetés nem mindig áll a helyzet magaslatán, az apró ötletek mindig jókor érkeznek, így a film sosem töredezik szét vagy válik túlzsúfolttá, végig egyben marad.

Kisebb léptékű, ám pontosan ezért hatásosabb folytatás A Hangya és a Darázs. Hősei ugyan nem várt akadályokba ütköznek, érzelmi problémákban érintettek, vagy épp kísértet bújik a technológiai eszközeikbe, legyen az meghibásodás vagy a „szellem a gépben” gikszert beszédes nevével, halmazállapot-változásával jelképesen is szemléltető Szellem csalafintasága, de a nagy küzdelem lecsengésével mindenkit fény vár az alagút végén. Pontosabban várhatna, ugyanis a Marvel jól ismert végefőcím utáni „húsvéti tojásainak” egyike a pluszjelenetek történelmének legpimaszabbjaként kaján mosollyal húzza keresztül e második rész happy endjét, a Végtelen háború sokkolónak szánt zárlatához csatolva azt. És ennyi rögtön elég is ahhoz, hogy lelkesebben malmozzunk a Thanossal való utolsó harcig.

Szabó Ádám