07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Szepesi Kornél: Dinnyemagok
2018.07.28 - tiszatáj

Teliholdkor ugatnak csak a kutyák igazán. Nem szeretem a kutyákat, nem szeretem a teliholdat, meg az Ida nénit sem. Nagy már ez a Krisztián, miért nincsen külön szobája. Nem akarok külön szobát és nem vagyok még nagy. Az apát szeretem, aki tegnap kivitt magával a dinnyékhez, azt mondta, ha ezek nem lennének, vége lenne a világnak. Nem fér a fejembe, hogy lenne vége. Arra gondol, hogy megállna a Föld? De, hogy hatnak erre a dinnyék? Olyan súllyal nyomják a talajt, hogy az tartja mozgásban? Mer’ van súlyuk az biztos. Az apa azt is mondta, Isten megáldotta a mi földünket, ezért terem ennyi dinnyét. Meglékelt egyet, édes volt, végigcsorgott a leve az államon. Sütött a nap, izzadt is a pöcsöm. A kezembe nyomott az apa egy dinnyét, fogjad, vigyük haza anyádnak, de olyan nehéz volt, mintha ólomból készült volna. Hazajövet az apa egy szivarkára gyújtott és leslagolta a lábam, nehogy behordjam a sarat. Aztán kiültünk a teraszra, levágta a körmeimet. Azt mondta, kiszaggatja már a csizma orrát. Arra meg nincsen pénzünk, hogy minden évben újat vegyünk. A tenyerembe gyűjtöttem a lepattogó sárga csíkokat. Szeretem, mikor az apa vágja a körmeimet, olyankor nem fáj. Mikor magamnak vágom, olyankor fáj. Van, hogy vérezni is kezd. Nem szeretem a vért. Mint a kutyákat. Meg, mint az Ida nénit. Talán az Ida nénit a legjobban nem szeretem. Pedig a kutyákat nagyon utálom. Azt is utálom, hogy az anya nem tud felkelni. Este az apa melegít egy lavór vizet, mi mosdatjuk. Az apa szerint, nekem is meg kell tanulnom, mert ki tudja, bármi megesik. Nem értem, mi bármi esik meg. Az anya mindig mosolyog fürdetéskor. Ez az egyetlen óra a napból, mikor az anya mosolyog. Az apa soha nem mosolyog. Felszeli a dinnyét, együtt fekszünk az ágyba. Egy nagy cseréptálból szedegetjük, az apa a bicskájával, én kézzel. Az apa még a nagyapától kapta azt a csontnyeles kést, mikor olyan idős volt, mint amilyen most én vagyok. Mindig elmeséli, ez tartotta életben nagyapát, miután megszökött az orosz fogságból. Állítólag saját kezűleg készítette egy törött kasza pengéjéből. – Jó így? – kérdezi evés közben, azután mesél. Az anya ránk pillant, bólint, hogy jó. A dinnyehéjat az apa viszi ki, én közben azon gondolkodom, ha a földünket Isten áldotta meg, akkor ezek áldott dinnyék. Az jár a fejemben, ha az anyát mindig ezzel etetjük, akkor örökké fog élni. Lefekszünk mellé, úgy alszunk el, hogy közben az apa a kezét fogja és a nagyapáról mesél. A nagyapáról, aki egy árokban megbújva szökött el az orosz hadifogságból. Azt mondja, amúgy is jól ismerte már az árkokat, miután jöttek a téeszek, ahova a nagymama szintén belépett, ő is vállalt munkát. Cölöppel döngölt utakat a faluban, mellette óriási árkokat ásott. Mindig azt hajtogatja, a nagypapa nagy tenyeres-talpas kulák volt. Mindenesetre, az elmondása alapján, én biztosan bírtam volna a nagyapát. A dinnyével a hasunkban majd ki pukkadunk, de kis idő múlva nyomban elalszunk. Később hallom, azt amire már számítottam, hogy az apa hajnalban megint felkel a hörgésre, én ezalatt játszom a mozdulatlant. Hallom, ahogy beszél hozzá, megtörölgeti, vizet ad neki. Ilyenkor arra gondolok, hogy az anya csak rosszat álmodott, meg, hogy ha lehet, máskor több dinnyét etetünk majd vele. Szorítom össze a szemhéjamat, muszáj visszaaludni, másnap templomba megyünk. Az apa korán ébreszt, sietünk, nem maradhatunk soká, anyát nem lehet soká magára hagyni. Az apa az ilyen napokon mindig mérges, nincs isten, mondja, már hogy a fenébe ne lenne, mondom, a dinnyéket is ő áldotta meg. Könnyezek, attól, hogy ő is könnyezik, jó fiú vagy Krisztián, mondja, azután hallgatunk.

Hazaérve otthon találjuk az Ida nénit. Az Ida néni már olyan öreg, hogy nem értem, hogy tud menni, anya pedig, hogy nem tud. Pedig az apa azt mondja, az Ida néninél jobb helyen leszek, és, hogy vele kell mennem egy rövid időre a városba, ő majd megtanít nekem olyan dolgokat, amiket itthon nem tanulhatok. Gyűlölöm az apát. Gyűlölöm mindkettőt. Az Ida néni lekváros kenyerét is gyűlölöm, amit aközben készít, mialatt az apával beszél. Az apa azt mondja, nálunk alszik pár napot, aztán elmegyek vele a városba. Az Ida néni soha nem beszél hozzám közvetlenül, mindig csak az apával. Az én szemembe soha nem néz. A sűrű szilvalekvárt kanalazza a dunsztos üvegből és hatalmas csomókat sorakoztat a vastagon szelt kenyérre. Ezek az anya befőttjei. Undorodom attól, ha csak rápillantok a kenyérre. Az Ida néni a járóbotot a sifonérhoz támasztja közel kartávolságba. Mindig ronda színes fejkendőkkel érkezik. Álla alatt nagy csomó, olyan szoros, hogy tiszta ráncos tőle az egész arca. Valójában azt sem tudom van-e még haja vagy teljesen kopasz a kendő alatt. Az Apa mindig kedves vele, olyankor is mikor az Ida néni kiabál. Az apa azt mesélte róla, hogy fiatalkorában tanító volt és akkor is sokat kiabált. A neveletlen tanulókat gyakran büntette, hogy örökre elvegye a kedvüket a rosszalkodástól. Az Ida néni soha nem néz a szemembe, még akkor sem mikor kettesben vagyunk.

Van ugyanis egy titkunk az Ida nénivel. Miután az éjjel az apa elalszik, én kiosonok a szobából, úgy teszek, mintha az árnyékszékre mennék, de igazából a vendégszobába megyek, ahol az Ida néni már vár rám. Háttal áll nekem, az ablak felé fordul. Leveszi a hálóinget, de a fején rajta hagyja a kendőt. Vizet melegítek a lavórba, átnedvesítem a szivacsot, közben a pókhálószerű repedést figyelem a plafonon, ami mindig nagyobb és nagyobb, ha rápillantok. Nyitva van az ablak, messziről hallom, ahogy ugatnak a kutyák, a telihold világítja meg az Ida néni arcát, mikor eltartott fejjel felém fordul. Úgy szereti, ha forró a víz, olyankor a fehér nyúlós, tésztaszerű bőre egészen vörös lesz a dörzsöléstől. Nem néz a szemembe. Az Ida néni szereti, ha nem beszélünk közben, csak, ha nagyon muszáj. Azt mondja, szeret hozzánk járni, de ha valaha ezt az apa megtudja, soha többet nem jön majd. Azt azért mégsem akarom, hogy magunkra hagyjon minket, még akkor sem, ha szerintem még soha az életemben nem nézett a szemembe. Akkor sem teszi, mikor azt kérdezi szőrös-e már a pöcsöm. Nem válaszolok. Nem szabad erről beszélnem. Azt mondja, nagy vagyok már, arról beszélek, amiről csak akarok. Az Ida néni nem is igazán kérdez, inkább parancsol. Álljak rendesen, fegyelmezzem magam, válaszoljak! Szőrös, dadogom. A szoba közepén állunk, ő a botjára támaszkodik, én meg közben egy sámlira teszem a lavórt. Mindig felülről indítok: arc, nyak, mellkas, hónalj, majd végül lent mosom. Csípő, láb, fenék, combok, pina. Az Ida néninek olyan a pinája, mint egy öreg jóllakott csiga. A kertben szoktunk esős időben ilyeneket összeszedni az apával. A szivaccsal jól átdörzsölöm ezt a csigát, és már vége is van. Visszaveszi a hálóinget, nem merek már a plafonra nézni, félek egészen széles a repedés, teljesen megnyílt felettünk a szoba teteje, és a hold onnan világítja be a szobát. Azt mondja, takarodjak vissza a szobába, és én amilyen gyorsan tudom, megteszem. Úgy alszom el, hogy arra gondolok, az Ida nénihez kell költöznöm. Úgy alszom el, hogy az orromban a fürdetőszivacs szaga, úgy alszom el, hogy látom a házukat hátrahagyott csigák testeit egy vörös vödörben. Úgy alszom el, hogy az anya jár a fejemben, az, hogy nem fogom őt többet látni, ha innen elmegyek. Hajnalban a hörgésre ébredek, férfias hörgés, az apa felkel, vizet ad neki, megtörölgeti. Mikor mindketten visszaalszanak, szorítom a szemhéjam, szinte már izzadok. Nem megy az alvás, kilopózom a szobából. A konyhaasztalon lévő maradék dinnyét pillantom meg. Mellette az asztalon a csontnyeles bicska. Kihajtom a hasítékból a pengét, óvatosan végighúzom rajta a mutatóujjam, elbűvöl milyen éles. Belevágom a dinnye közepébe, kihasítok onnét egy jókora vörös falatot és a számba veszem. Ugyanolyan mézédes, mint kinn a földeken. Ezt a dinnyét maga Isten áldotta meg. És Isten tudja, mi a jó nekünk. Isten tudja, mi hárman összetartozunk. Ha ezt a dinnyét esszük, örökké fogunk élni. A vendégszoba felől hallom az Ida néni horkolását, hangos, férfias hang. Hasítok még egy falatot, de aztán nem merek többet enni, nehogy az anyának ne maradjon belőle. Egy beszakadt szúnyoghálós ajtó választja el a bentet a kinttől. Kinyitom, nézem, ahogy vöröslik az ég alja.

Az apa hangjára ébredek. Kinn ülök a földön, körülöttem dinnyemagok. Az apa ordít, nem hallottam még ilyennek. Mezítláb ugrál mellettem, a dinnyemagok beleragadnak a talpába, a ragadós dinnyelébe tenyerelek, mikor felránt a földről. Megüt, úgy érzem leszakad a fejem. Pofozza az arcom, rémülten cibál, közben markolom a vállát, belemarok az arcába. Nem értem mi történik, miért ordít, eltompulnak a szavai, az artikulálatlan üvöltés egyre távolabbról hallatszik, egy pillanatra elájulok. Félek most az apától, félek, hogy nekiesik a torkomnak és megöl. Fojtogatni kezd, alig tudom kihúzni a nyakamat a szorításából. Akkor értem először, mit ordít: – Te ördög, te! Mit tettél? Mi a faszt tettél? Kinek a gyereke vagy te? Az apa szaggatja a ruhát rajtam, elönt a forróság. Mit tettem? – kérdezem magamtól. De hát mit tettem, kérdezem alig hallhatóan. Nem kapok levegőt, szédülök, az apa feje úgy vöröslik, mint egy kettéhasított görögdinnye. Potyognak a könnyei, a földre zuhan a sírástól és a fáradtságtól. Belököm a beszakadt szúnyoghálós ajtót a lábammal, betámolygok a házba, a dinnye levén és a magokon csúszkálok. Szeretem ezt az édes illatot, most mégis forogni kezd a gyomrom, szédülés kap el. Mit tettem? Mi baja az apának? A vendégszoba felé veszem az irányt, benyitok, de csak poros bútorokat és egy asztalt találok. Hová tűnt az Ida néni? – felkavarodik bennem a dinnyelé, hányni tudnék, keserű és édes a szám egyben, de mire feljutna valami a gyomromból, elmosódott fénynyalábok úsznak be a szemem elé, torzulni kezdenek a bútorok és a fények, a padlón találom magam, végül minden elsötétedik.

Pont egy hét múlva jövünk haza a temetésről. Az apa bő öltönyt visel, lóg rajta, még soha nem láttam őt ilyen kifejezéstelennek. Kevés az ember, csak egy két ismerős öregasszony a faluból. Sírnak, jó fiú vagy Krisztián, mondják. Van aki, a szemembe sem néz, pont mint az Ida néni. A pap beszéde alatt az apa végig zokogott, azóta az eset óta folyton zokog. Mikor a föld alá eresztették a koporsót, az apa azt mondta, a városba költözünk, eladta a házat. A polgármester fia is ott volt a temetésen, pirospozsgás arcú, velem egykorú fiú. Az apa rámutatott. Látod, ő kapta meg a házunkat. Én a dinnyék és az anya felől érdeklődtem, de az apa lesütötte a szemét, azt mondta, ne aggódjak, jó helyünk lesz a városban. Csepelre költöztünk. Az Ida néni hagyott ránk évekkel ezelőtt egy lakást, még a halála előtt. Nem volt más hozzátartozója, mi vagyunk az egyetlen örökösök, tudom meg az apától. Csepel egy nagy sziget Budapesten, a nagyapa dolgozott itt egy motorgyárban még az utcadöngölés után. Évek óta üresen áll a lakás, mióta szegény Ida néni elment. De hát az Ida nénit csak a múlt hét óta nem láttuk, nézek kérdőn az apára, aki nem néz a szemembe, csak zokogni kezd. Mikor letesszük a csepeli lakás közepén a csomagokat, már nem gondolok az Ida nénire. Az apa a lábamra néz, ingatni kezdi a fejét, azt mondja, kiszaggatják már a cipő orrát a körmeim. Kinyitja az ablakot, egy nagy újságpapírt terít a szoba közepére, arra pakolja a lábamat. Szivarkára gyújt. Kintről a buszok és a város zaja hallatszik be. Az apa a körmeimre néz, a tenyerembe pakolja a lepattogott darabkákat. Szeretem, mikor ő vágja a körmeimet, jár a fejemben, olyankor nem fáj. Olyankor nem fáj semmi.


Címke: , ,
2019.07.15 - tiszatáj

A 29. THEALTER Fesztiválon augusztus 2. és 10. között 32 társulat 30 produkcióját láthatják a kortárs színház rajongói Szegeden. Idén a női témákra, női alkotókra, illetve a fiatal csapatokra fókuszálnak, a nemzetközi és a hazai fellépők mellett helyieket is hívtak. A jegyértékesítés július 27-én kezdődik.

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

SZERELMES SHAKESPEARE
Remek ötlet volt Tom Stoppardtól ez a történet! Nem sok igaz belőle, viszont nagyonis valódi. Shakespeare nemcsak a világirodalom legnagyobb drámaírója volt, de egyben korának színes közéleti figurája, színházi embere. Nemcsak darabírónak, de egy darab hősének is kiváló. Ebből az indíttatásból született meg a Szerelmes Shakespeare, eredetileg film forgatókönyvnek szánták. Miután a belőle készült mozi 1999-ben nyert egy csomó Oscart és más díjakat, nem csoda, hogy hamarosan elkészült a színdarab-változat is… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Szeged nyári kulturális kínálatának húzóeseménye természetesen a Szegedi Szabadtéri Játékok. Idén a szokásos bulvárprodukciók mellett főleg a programsorozat berkein belül működő Újszegedi Szabadtéri Színpad műsorterve kecsegtet izgalmas előadásokkal…
Ha augusztus és független színház, akkor Thealter. A Régi Zsinagóga és a Kisszínház mellett a Csillag Börtön ezúttal is előadáshelyszínül fog szolgálni, ismét lesz kritikusműhely, továbbá workshop is Ivo Dimcsev bolgár koreográfus vezetésével… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PÓKEMBER: IDEGENBEN
Véget ért a Marvel-univerzum harmadik fázisa. Jóllehet, a tényleges pontot az áprilisban felfordulást okozó Bosszúállók: Végjáték nyomta oda, a Rendőrautót dirigáló Jon Watts második hálószövő-kalandja így is helyre szórakozás – hovatovább magával ragadóbb, mint az eposzinak szánt, de oktalan humorizálásba fulladó Thanos-megalomániák. Az Idegenben nemcsak az ún. Infinity Saga legvégére tűzött pofás kis epilógus, hanem önmagában is szellemes, de hangsúlyos pontokon érett kalandmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

BEMUTATTÁK
AZ IRODALMI SÉTÁK TOLNAI OTTÓVAL
MOBILAPPLIKÁCIÓT IS
A CULTSTREAM – A víz új kultúrája című projekt keretében rendezték meg Szegeden és Magyarkanizsán 2019. június 6-7-én a Tiszavirág Fesztivált. Mivel a tiszavirágzás a Tisza-menti régió népeinek közös élménye, a hozzá kapcsolódó művészeti értékek, irodalmi, képzőművészeti, filmes alkotások bemutatása kiváló lehetőség a fiatalabb generációk interkulturális tapasztalatainak gazdagítására és a szomszédos ország kultúrájával való mélyebb kapcsolat kialakítására…

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Molière Don Juanjával nyit újra az Újszegedi Szabadtéri Színpad. Kicserélték a nézőtéri padokat, új világítótornyok épültek, és a színpad fölött is egy lámpasor gazdagítja a technikai lehetőségeket. Az öltözőket is fölújították. A címszereplő Jakab Tamás, de olyan országosan ismert sztárok is színpadra lépnek, mint Csákányi Eszter, Bodrogi Gyula, vagy Kulka János. A bemutató július 18-án lesz… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PALKÓ TIBOR: PRE REPRO CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ

Szeplős a terem – és
szeplős a teremtés
(és-és-és-és) és:
szeplős az ég is…

Szeplős a hal,
szeplős a halál,
szeplős a bárány – és
szeplős a kés is…

>>>
2019.07.09 - tiszatáj

A FORUM KÖNYVKIADÓ ESTJE AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN
Népes társaság gyűlt össze június 14-én a Dugonics téren, majd a Grand Café színpadán, ahol bemutatkozott az újvidéki Forum Könyvkiadó. Antalovics Péter, Antal Szilárd, Balázs Attila, Benedek Miklós, Böndör Pál, Kormányos Ákos, Papp Katalin, Patócs László és Szilágyi Mária mutatták be frissen megjelent könyveiket. A szerzőkkel Berényi Emőke, Bicskei Gabriella, Brenner János és Losoncz-Kelemen Emese, a Fórum szerkesztőgárdája beszélgetett… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő