08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Szerepzavar
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA.
AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL

A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma, amely éppen ideiglenességével, performativitásával ad lehetőséget egy életmű, egy életszakasz, egy koncentrált probléma feltárására. A dokumentációs kényszer, s az írás, a könyv hitelességének máig tartó mítosza arra predesztinálta a kurátort (kurátorokat), hogy átfordítsa vízióját a katalógus(?), életműkötet(?), laza szövetű tanulmánygyűjtemény(?) formájába is. A bizonytalanság írásjelei a végül megjelent kötet kiforratlanságára, az életművet elközhelyesítő, sőt, olykor elbulvárosító értelmezésére utalnak. A nagyívű kísérlet elbukott, képtelen volt befogni azt az ívet, amelyet vizuálisan bejárt. A képtelenség nem magyarázható a hamis kultuszteremtő ideákkal: „a művész nagyszerűségével”, „életművének rejtelmességével”, „személyiségének befoghatatlanságával”. Ezek mind a kitérés közhelyei, az el nem végzett filoszi munka elsimítására tett ügyetlen kísérletek.

A kötet identitászavarral küzd, nem tudja megmondani önmagáról, mi volt a szerzők, a szerkesztő célja vele. S főleg a benne szereplő tanulmányok(?), írások mind szemléletükben, tudományos apparátus-használatukban, mind retorikailag rendkívül egyenetlen színvonalat képviselnek, tovább növelve a zavarodottságot. Míg a kiállítás koncentrált, határozott utat járt, e szándék és eszköz a kötetre teljességgel szétesett, szabad utat engedve a talmi és hazug kultuszteremtésnek, az álhírek, álolvasatok megalapozatlan manipulációjának.

Már a kötet elején, a Nagy Boldizsár jegyezte beköszöntő a kukkoló attitűdöt vezeti be. Ha az avítt, de a könyv tanulmányaitól nem idegen életrajzi szemléletű magyarázattal fordulunk ezen írói(?) pozíció felé, akkor tudnunk kell, hogy ez a legidegenebb El Kazovszkijtól, hiszen egész színházi tevékenysége, és főleg panoptikumai annak a 19. századi polgári színjátszásnak, a kukucskáló passzív néző pozíciójának radikális megújítására törekedtek, amely még sajnos most is uralja a magyarországi kőszínházi kultúrát. Nemcsak elhibázott, de veszélyes is a bulvárba oltott személyi kultusz, amely a kötet bevezetőjét jellemzi, mivel hamis célokat, hamis ideákat jelöl ki, egyáltalán nem artikulálja azokat a felvetéseket, kérdéseket, amelyek az El Kazovszkij-életművel kapcsolatban a művészettörténeti-kutatásban fel-felmerültek, s kulminálódtak a kiállítás újszerű szemléletében. Egy roppant maradi, nemhogy a kortárs művészetteóriában, de még a kritikai elméletekben is járatlan amatőr felvezető szavai ezek.

A következő tanulmány Siklós Péter tollából hatalmas információhalmazzal lepi el, illetve meg az olvasóját. Látszólag a Kazovszkij-életmű interpretálásának szempontjából fontos és elengedhetetlen orosz kötődések feltérképezésébe kezd, de hangsúlyozom, csak látszólag. Mivel a filológusi munkát, mind annak hagyományos, mind a „big data” felőli értelmezésében elmulasztja. A filosz alapvető képessége és metódusa a kíváncsiság, az adatok egymáshoz és egyéb forrásokhoz való viszonyítása, a folytonos kutatás, az újonnan előkerült adatok azonnali és friss értelmezése és beépítése a reflektált gondolatokba, szövegekbe. Siklós Péter tanulmányában azonban semmi jelét nem látjuk e folyamatnak. A hagyatékból előkerült adatokat egyáltalán nem veti össze a közgyűjteményi forrásanyaggal, nem súlyoz, nem gondolkodik, egyszerűen és gépiesen „darálja” az információt. Egyáltalán nem érthető, hogy ki, miért, hogyan kapcsolódik az életműhöz, mennyiben erősítik vagy cáfolják az emlegetett dokumentumok a kialakult vagy kialakítandó El Kazovszkij-képet. Ez a reflektálatlanság és hanyagság, amellyel a szerző az adatokat kezeli, elértékteleníti és elfedi azoknak az életműben betöltött szerepét. A tanulmány egy rossz értelemben vett pozitivista, túlzottan biografikus megközelítése El Kazovszkij munkásságának. Rossz értelemben pozitivista, mert az anyaggyűjtés pontosságára és kritikai vizsgálatára nem ügyel, nem egyszer előfordul ellentmondás a tanulmány szövege és a kötet egyéb helyein megjelenő adatok között. Sajnálatos, hogy ez nem tűnt fel senkinek a „szerkesztők” között, mivel az ezek feloldására tett kísérletek mindenképpen előrevitték volna az életmű további kutatását.

Míg a Kazovszkij-kötet első felében a hagyományos interpretációs metódusok buknak el, addig a tanulmányok egy másik része arról tanúskodik, hogy a kortárs teóriák elsajátítása és alkalmazása is akadozik egy életmű kibontása kapcsán. Erdő Rebeka és Iricsek Zsuzsanna írásai jól tükrözik azt a hirtelen munkamódszert, amely elharapózóban van: végy egy trendy értelmezési módszert, húzd rá erőszakkal egy alkotóra, jól rázd össze és készen is van a dolgozat! A mix talán, illetve látszólag elfedi a két szerzőnek a magyar és nemzetközi művészet történetében való tájékozatlanságát. Rossz hír, de művekről, a források ismerete nélkül, nem lehet, illetve etikusan nem lenne szabad kinyilatkoztatásokat tenni.

Retorikai fordulatként a következőkben a kötet erényei következnek. Rényi András nagyívű apparátust mozgató értekezése a Kazovszkij-értelmezések kiváló darabja, folytatva, kiegészítve és újragondolva mindazokat a feltevéseket, amelyek a művészről megjelent korábbi írásaiban megjelentek. Érződik az életművel való birkózás, a fáradtan-felemelő képekkel eltöltött idő, a sűrítettség, a megértés és megértetés gyakorta radikálisan újragondolt lehetősége. Szigorúság, pontosság jellemzi Rényi tanulmányát, kutatói attitűdjét, miközben ezen erényeket elhanyagolta szerkesztői mivoltában. Brilliáns esszéje mellett a kötetben helyet kapott a kiegészített kiállítási vezető is, amely már a tárlat idején megjelent. Sajnos az ismétlés, még ha képhasználatában változatosabb is, jelen esetben redundáns, s azt mutatja, hogy El Kazovszkijról – egyelőre – nincs több, nincs más mondanivalója a magyar művészettörténet-írásnak. Pedig lehetne, főleg, ha a rendkívül precíz adattár (Király Judit kiváló és értő munkája) információinak átolvasását, megnézését és végiggondolását a szerzők kötelező alapnak tekintették volna ahhoz, hogy az életmű tárgyalásába kezdjenek. Az El Kazovszkij-kötet ebből a szempontból csak egy elmulasztott lehetősége a lokális művészettörténet-írásnak, megmutatva mindazokat a késleltető, visszahúzó erőket, amelyek a tudomány jelenkori helyzetét jellemzik. Ami viszont igazán sajnálatos, hogy a művész hagyatékának vizuális felmérése és értelmezése is elmaradt a kötetben. A családi archívumban megmaradt dokumentumfotók katasztrofális technikai paraméterein nem javítottak, a műtárgyfotók minősége kevés kivételtől eltekintve a nemzetközi standardokat figyelembe véve elégtelen, az attraktív kiállítási installációról készült helyszíni fotók az utómunkák teljes hiánya miatt önmaguk paródiájába fordulnak a kötetben. A kiadvány vizuális gondozatlansága és kaotikussága mindenképpen arra utaló jelek, hogy az alapkutatásokhoz szükséges kép és szöveg adatbázis elkészítéséhez sem sikerült eljutni a kötet összeállításakor. A hiány árnyéka figyelmeztető.

(Szerkesztette és a műtárgyjegyzéket összeállította: Rényi András)

Uhl Gabriella

(Megjelent a Tiszatáj 2017/11. számában)

 

El Kazovszkij Alapítvány

Budapest, 2017

362 oldal, ár 11 990 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.08.21 - tiszatáj

CEREDI NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZTELEP
Van egy kis utca Cereden, aminek nincs neve. Mintha nem is létezne, pedig a község fő utcájából, a Kossuth Lajos utcából kanyarodik ki. A nincs neve utca sarkán áll a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep tájháza, amit tavaly vásároltak meg, teljesen lerobbant állapotban, de már a tavaly annyira rendbe tették, hogy abban az évben ott is sor kerülhetett kiállításra. Még sok a tennivaló az épületen… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.21 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.20 - tiszatáj

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA ÉS
AZ M STUDIO
Két „táncelőadást” is láttunk a Thealteren, s bár látszólag semmi közük egymáshoz, eszembe jutott a kérdés, vajon mit tenne az a három, liftbe szorult férfi, ha beszabadulnának Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadásának a színpadára? – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő