10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Lubickoljunk a Jókai-tengerben!
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME. IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK

Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát.

A múlttal való foglalatoskodás, a letűnt korok irodalmi alkotásainak értelmezése, sajátos összefüggésbe helyezése sokszor valóban a homokvárépítést juttathatja eszünkbe. Rakosgatjuk egymásra a gondolatainkat, mint kőművesmester a téglákat, de hogy földrengésálló lesz-e a ház, csak később derül ki, ha ugyan kiderül valaha.

A múlt ugyanis nem ismerhető meg igazán, ahogyan a posztmodern történelemelmélet is rávilágít, s nem is birtokolható. „A múltról többféle, egymással gyakran nehezen vagy egyáltalán nem összeegyeztethető, a saját maga által alkalmazott komplexitás-redukció alapján mégis érvényes narratíva hozható létre” – írja Szajbély Mihály A homokvárépítés öröme című kötetének Bevezetőjében. (7.) Úgy véli, a jelen múlttá válásával párhuzamosan mindig újabb és újabb narratívák létrehozása szükséges. Ebből kapunk rendkívül izgalmas ízelítőt, ám olvasás közben ne felejtsük: „Állandó csak az anyag, az irodalomtörténet-írás médiuma, melynek komplexitása nem a mi számunkra való – de a miénk az állandó formázás, a homokvárépítés, az éppen érvényesnek bizonyuló megértés öröme.” (8.)

Az egyik kulcsszó a megértés, a másik az öröm. Az irodalomtörténeti kutatást ugyanis nem lehet örömtelenül végezni. Mindig ott kell lennie a kíváncsiság és a várakozással teli izgalom mellett a felfedezés és az esetleges összefüggések felfejtése, megtalálása közben érzett örömnek. A kutatás igenis lehet szórakoztató, elvégre eleink írásait tanulmányozva számunkra ismeretlen világ tárul fel. Móricz Zsigmond írta egy helyütt, a múlt arra való, hogy ráálljunk s éljünk – s bizony élni (is) tanít valamennyi veretes szöveg, legyen szó akár Jókairól, Csáth Gézáról vagy épp Asbóth Jánosról, Ottlik Gézáról. A Szajbély Mihály kötetében felbukkanó írók között kettőt is találunk, akikkel akár egy-egy konferencián, könyvheti dedikáláson vagy író-olvasó találkozón összefuthatunk: Bodor Ádámról és Darvasi Lászlóról van szó. Merész, ám nem indokolatlan társítással kerül egymás mellé például Jókai, Csáth és Darvasi, a Bodor című, különálló fejezetben pedig „a hatalom mártírjait megváltó hatalom mártíromságát” vizsgálja a szerző az Utasemberek novellából kiindulva.

Jókai persze minduntalan elő-előkerül. Nem véletlen mindez, hiszen Szajbély Mihály kismonográfiát is írt a legtermékenyebb magyar íróról, ám az újdonság, hogy a 19. század nagymesterét 20., sőt 21. századi kontextusba kapcsolja. A szerző egy interjúban utalt arra, hogy a monográfia írása közben számos digitális jegyzet, cédula gyűlt össze a számítógépén, s most, hogy „szabadon lubickolhat a Jókai-tengerben”, előveszi ezeket: „Olyasféle, nagyon izgalmas és élvezetes munka ez, mint amilyet a fotós végez Antonioni Nagyítás című filmjében.” (http://www.litera.hu/hirek/szajbely-mihaly-sziszifusz-lubickol – utolsó letöltés: 2017. augusztus 14.)

A kötet egészén érezhető a kutatással és értelmezéssel, az új és olykor szokatlan gondolatmenetek kidolgozásával együtt járó rácsodálkozás, felszabadult öröm, amely csak azok sajátja, akik igazán értik a dolgukat, s nemcsak saját szakterületükön tájékozottak, hanem más tudományágakban is. Szajbély a Történetek egy ócska kastélyban című Jókai-elbeszélésről szóló tanulmányában például a szubvokalizáció jelenségét (egy szépirodalmi szöveg néma és lassú olvasása során az olvasó tudatában megképződő, belső hangjait) vizsgálja. Hogy juthatott mindez az eszébe? A Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének professzoraként a kommunikáció szakos hallgatóknak tartott szemináriumán rendszeresen beszélgetnek a hangos irodalomról, és hangjátékokat elemezve felfigyelnek a hangban és hangzásban rejlő lehetőségekre. A kötetben szereplő írás nagyon érdekesen vezeti végig, hogyan némult el az olvasás, hogyan olvasunk egyre gyorsabban, s miként alkalmazható például írott szövegben nyelvi erőszak. Jókai elbeszélése arra is példa, hogy „az ember nem léphet ki a maga természetes közegéből, a nyelven alapuló társas érintkezéseken alapuló, kommunikációkból álló társadalomból.” (30.)

A Virágzabálók és a Jókai-típusú 19. századi nagyregény című dolgozat arra példa, hogy nemcsak az író, költő, hanem az irodalomtörténész is lehet homo ludens. Szajbély Mihály eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó korábbi igazgatója fölkérné Jókait, dolgozza át Darvasi regényét „a serdültebb ifjúság és a serdülőkor szintjén megrekedt felnőtt olvasók számára”. (189.) A játék nem tudománytalan, és nagyon szórakoztató. Kiderül, hogy Jókaihoz hasonlóan Darvasi is meglehetősen tarka és sok műfajú alkotó, „rokonszellemű író”, ám Jókaitól eltérően benne két író is lakik: egy újságot író író és egy könyvíró író. Éppen ezért teremtette meg a tárcaíró Szív Ernőt, aki sosem ír regényt, ellentétben Darvasival. Jókai viszont – mint arra többször is kitér igen tudatosan szerkesztett kötetében Szajbély – tárcaregény író, hiszen a lapokban folytatásokban megjelent regényei írása közben figyelemmel kellett lennie azokra az olvasókra is, akik esetleg kihagynak egy-egy epizódot. Nem hozhatott létre tehát túlzottan bonyolult regényszerkezetet, nem alkothatott összetett figurákat. Darvasi viszont igen – s ezért sem hasonlítanak regényei Jókai kevésbé megszerkesztett regényeire.

A kötetben Jókai mellett – a már említetteken kívül – megjelenik Kemény Zsigmond, Danilo Kiš, Tolnai Ottó, Niklas Luhmann, Wim Wenders, Eötvös József is. Valamennyi párhuzam újabb és újabb megvilágításba helyezi Jókai írásművészetét, s az időben távol eső alkotók kapcsolatba kerülve segítik egymást és nem utolsósorban az olvasót. Szerencsére Szajbély Mihály nem viszi túlzásba, épp arányosan adagolja az elméletet, s ha elő is áll ilyesféle fejtegetéssel, nagyon olvasmányosan teszi. Olyannyira, hogy kedvet csinál a Mikszáth által érdektelen és értéktelen kacattárnak minősített novellagyűjtemény (Jókai Dekameronja) vagy a Fövenyóra, de még A falu jegyzője vagy A rajongók elolvasásához és az Iskola a határon újraolvasásához is. Ottlik regényéről megállapítja, „nem modernitáskritika, hanem vigasz” (238.). Szajbély kötete is az. Vigasztaló, hogy a szellem napvilága fényesen ragyog, s a gondolkodó ember képes új és új, merészebbnél merészebb ötletekkel, irodalomtörténeti újdonságokkal előállni. Ez benne a nagyszerű. S az, hogy ha kedvünk tartja, mi magunk is fölfedezhetjük a homokvárépítés örömét.

Gajdó Ágnes

(Megjelent a Tiszatáj 2018/10. számában)

 

JATEPress

Szeged, 2016

278 oldal, 3465 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:

Az irodalomtörténet instabilitása, avagy: mindenki azt lát, amit lát (Mikola Gyöngyi kritikája)


Címke: , , , ,
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő