12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Lubickoljunk a Jókai-tengerben!
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME. IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK

Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát.

A múlttal való foglalatoskodás, a letűnt korok irodalmi alkotásainak értelmezése, sajátos összefüggésbe helyezése sokszor valóban a homokvárépítést juttathatja eszünkbe. Rakosgatjuk egymásra a gondolatainkat, mint kőművesmester a téglákat, de hogy földrengésálló lesz-e a ház, csak később derül ki, ha ugyan kiderül valaha.

A múlt ugyanis nem ismerhető meg igazán, ahogyan a posztmodern történelemelmélet is rávilágít, s nem is birtokolható. „A múltról többféle, egymással gyakran nehezen vagy egyáltalán nem összeegyeztethető, a saját maga által alkalmazott komplexitás-redukció alapján mégis érvényes narratíva hozható létre” – írja Szajbély Mihály A homokvárépítés öröme című kötetének Bevezetőjében. (7.) Úgy véli, a jelen múlttá válásával párhuzamosan mindig újabb és újabb narratívák létrehozása szükséges. Ebből kapunk rendkívül izgalmas ízelítőt, ám olvasás közben ne felejtsük: „Állandó csak az anyag, az irodalomtörténet-írás médiuma, melynek komplexitása nem a mi számunkra való – de a miénk az állandó formázás, a homokvárépítés, az éppen érvényesnek bizonyuló megértés öröme.” (8.)

Az egyik kulcsszó a megértés, a másik az öröm. Az irodalomtörténeti kutatást ugyanis nem lehet örömtelenül végezni. Mindig ott kell lennie a kíváncsiság és a várakozással teli izgalom mellett a felfedezés és az esetleges összefüggések felfejtése, megtalálása közben érzett örömnek. A kutatás igenis lehet szórakoztató, elvégre eleink írásait tanulmányozva számunkra ismeretlen világ tárul fel. Móricz Zsigmond írta egy helyütt, a múlt arra való, hogy ráálljunk s éljünk – s bizony élni (is) tanít valamennyi veretes szöveg, legyen szó akár Jókairól, Csáth Gézáról vagy épp Asbóth Jánosról, Ottlik Gézáról. A Szajbély Mihály kötetében felbukkanó írók között kettőt is találunk, akikkel akár egy-egy konferencián, könyvheti dedikáláson vagy író-olvasó találkozón összefuthatunk: Bodor Ádámról és Darvasi Lászlóról van szó. Merész, ám nem indokolatlan társítással kerül egymás mellé például Jókai, Csáth és Darvasi, a Bodor című, különálló fejezetben pedig „a hatalom mártírjait megváltó hatalom mártíromságát” vizsgálja a szerző az Utasemberek novellából kiindulva.

Jókai persze minduntalan elő-előkerül. Nem véletlen mindez, hiszen Szajbély Mihály kismonográfiát is írt a legtermékenyebb magyar íróról, ám az újdonság, hogy a 19. század nagymesterét 20., sőt 21. századi kontextusba kapcsolja. A szerző egy interjúban utalt arra, hogy a monográfia írása közben számos digitális jegyzet, cédula gyűlt össze a számítógépén, s most, hogy „szabadon lubickolhat a Jókai-tengerben”, előveszi ezeket: „Olyasféle, nagyon izgalmas és élvezetes munka ez, mint amilyet a fotós végez Antonioni Nagyítás című filmjében.” (http://www.litera.hu/hirek/szajbely-mihaly-sziszifusz-lubickol – utolsó letöltés: 2017. augusztus 14.)

A kötet egészén érezhető a kutatással és értelmezéssel, az új és olykor szokatlan gondolatmenetek kidolgozásával együtt járó rácsodálkozás, felszabadult öröm, amely csak azok sajátja, akik igazán értik a dolgukat, s nemcsak saját szakterületükön tájékozottak, hanem más tudományágakban is. Szajbély a Történetek egy ócska kastélyban című Jókai-elbeszélésről szóló tanulmányában például a szubvokalizáció jelenségét (egy szépirodalmi szöveg néma és lassú olvasása során az olvasó tudatában megképződő, belső hangjait) vizsgálja. Hogy juthatott mindez az eszébe? A Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének professzoraként a kommunikáció szakos hallgatóknak tartott szemináriumán rendszeresen beszélgetnek a hangos irodalomról, és hangjátékokat elemezve felfigyelnek a hangban és hangzásban rejlő lehetőségekre. A kötetben szereplő írás nagyon érdekesen vezeti végig, hogyan némult el az olvasás, hogyan olvasunk egyre gyorsabban, s miként alkalmazható például írott szövegben nyelvi erőszak. Jókai elbeszélése arra is példa, hogy „az ember nem léphet ki a maga természetes közegéből, a nyelven alapuló társas érintkezéseken alapuló, kommunikációkból álló társadalomból.” (30.)

A Virágzabálók és a Jókai-típusú 19. századi nagyregény című dolgozat arra példa, hogy nemcsak az író, költő, hanem az irodalomtörténész is lehet homo ludens. Szajbély Mihály eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó korábbi igazgatója fölkérné Jókait, dolgozza át Darvasi regényét „a serdültebb ifjúság és a serdülőkor szintjén megrekedt felnőtt olvasók számára”. (189.) A játék nem tudománytalan, és nagyon szórakoztató. Kiderül, hogy Jókaihoz hasonlóan Darvasi is meglehetősen tarka és sok műfajú alkotó, „rokonszellemű író”, ám Jókaitól eltérően benne két író is lakik: egy újságot író író és egy könyvíró író. Éppen ezért teremtette meg a tárcaíró Szív Ernőt, aki sosem ír regényt, ellentétben Darvasival. Jókai viszont – mint arra többször is kitér igen tudatosan szerkesztett kötetében Szajbély – tárcaregény író, hiszen a lapokban folytatásokban megjelent regényei írása közben figyelemmel kellett lennie azokra az olvasókra is, akik esetleg kihagynak egy-egy epizódot. Nem hozhatott létre tehát túlzottan bonyolult regényszerkezetet, nem alkothatott összetett figurákat. Darvasi viszont igen – s ezért sem hasonlítanak regényei Jókai kevésbé megszerkesztett regényeire.

A kötetben Jókai mellett – a már említetteken kívül – megjelenik Kemény Zsigmond, Danilo Kiš, Tolnai Ottó, Niklas Luhmann, Wim Wenders, Eötvös József is. Valamennyi párhuzam újabb és újabb megvilágításba helyezi Jókai írásművészetét, s az időben távol eső alkotók kapcsolatba kerülve segítik egymást és nem utolsósorban az olvasót. Szerencsére Szajbély Mihály nem viszi túlzásba, épp arányosan adagolja az elméletet, s ha elő is áll ilyesféle fejtegetéssel, nagyon olvasmányosan teszi. Olyannyira, hogy kedvet csinál a Mikszáth által érdektelen és értéktelen kacattárnak minősített novellagyűjtemény (Jókai Dekameronja) vagy a Fövenyóra, de még A falu jegyzője vagy A rajongók elolvasásához és az Iskola a határon újraolvasásához is. Ottlik regényéről megállapítja, „nem modernitáskritika, hanem vigasz” (238.). Szajbély kötete is az. Vigasztaló, hogy a szellem napvilága fényesen ragyog, s a gondolkodó ember képes új és új, merészebbnél merészebb ötletekkel, irodalomtörténeti újdonságokkal előállni. Ez benne a nagyszerű. S az, hogy ha kedvünk tartja, mi magunk is fölfedezhetjük a homokvárépítés örömét.

Gajdó Ágnes

(Megjelent a Tiszatáj 2018/10. számában)

 

JATEPress

Szeged, 2016

278 oldal, 3465 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:

Az irodalomtörténet instabilitása, avagy: mindenki azt lát, amit lát (Mikola Gyöngyi kritikája)


Címke: , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő