01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Lubickoljunk a Jókai-tengerben!
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME. IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK

Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát.

A múlttal való foglalatoskodás, a letűnt korok irodalmi alkotásainak értelmezése, sajátos összefüggésbe helyezése sokszor valóban a homokvárépítést juttathatja eszünkbe. Rakosgatjuk egymásra a gondolatainkat, mint kőművesmester a téglákat, de hogy földrengésálló lesz-e a ház, csak később derül ki, ha ugyan kiderül valaha.

A múlt ugyanis nem ismerhető meg igazán, ahogyan a posztmodern történelemelmélet is rávilágít, s nem is birtokolható. „A múltról többféle, egymással gyakran nehezen vagy egyáltalán nem összeegyeztethető, a saját maga által alkalmazott komplexitás-redukció alapján mégis érvényes narratíva hozható létre” – írja Szajbély Mihály A homokvárépítés öröme című kötetének Bevezetőjében. (7.) Úgy véli, a jelen múlttá válásával párhuzamosan mindig újabb és újabb narratívák létrehozása szükséges. Ebből kapunk rendkívül izgalmas ízelítőt, ám olvasás közben ne felejtsük: „Állandó csak az anyag, az irodalomtörténet-írás médiuma, melynek komplexitása nem a mi számunkra való – de a miénk az állandó formázás, a homokvárépítés, az éppen érvényesnek bizonyuló megértés öröme.” (8.)

Az egyik kulcsszó a megértés, a másik az öröm. Az irodalomtörténeti kutatást ugyanis nem lehet örömtelenül végezni. Mindig ott kell lennie a kíváncsiság és a várakozással teli izgalom mellett a felfedezés és az esetleges összefüggések felfejtése, megtalálása közben érzett örömnek. A kutatás igenis lehet szórakoztató, elvégre eleink írásait tanulmányozva számunkra ismeretlen világ tárul fel. Móricz Zsigmond írta egy helyütt, a múlt arra való, hogy ráálljunk s éljünk – s bizony élni (is) tanít valamennyi veretes szöveg, legyen szó akár Jókairól, Csáth Gézáról vagy épp Asbóth Jánosról, Ottlik Gézáról. A Szajbély Mihály kötetében felbukkanó írók között kettőt is találunk, akikkel akár egy-egy konferencián, könyvheti dedikáláson vagy író-olvasó találkozón összefuthatunk: Bodor Ádámról és Darvasi Lászlóról van szó. Merész, ám nem indokolatlan társítással kerül egymás mellé például Jókai, Csáth és Darvasi, a Bodor című, különálló fejezetben pedig „a hatalom mártírjait megváltó hatalom mártíromságát” vizsgálja a szerző az Utasemberek novellából kiindulva.

Jókai persze minduntalan elő-előkerül. Nem véletlen mindez, hiszen Szajbély Mihály kismonográfiát is írt a legtermékenyebb magyar íróról, ám az újdonság, hogy a 19. század nagymesterét 20., sőt 21. századi kontextusba kapcsolja. A szerző egy interjúban utalt arra, hogy a monográfia írása közben számos digitális jegyzet, cédula gyűlt össze a számítógépén, s most, hogy „szabadon lubickolhat a Jókai-tengerben”, előveszi ezeket: „Olyasféle, nagyon izgalmas és élvezetes munka ez, mint amilyet a fotós végez Antonioni Nagyítás című filmjében.” (http://www.litera.hu/hirek/szajbely-mihaly-sziszifusz-lubickol – utolsó letöltés: 2017. augusztus 14.)

A kötet egészén érezhető a kutatással és értelmezéssel, az új és olykor szokatlan gondolatmenetek kidolgozásával együtt járó rácsodálkozás, felszabadult öröm, amely csak azok sajátja, akik igazán értik a dolgukat, s nemcsak saját szakterületükön tájékozottak, hanem más tudományágakban is. Szajbély a Történetek egy ócska kastélyban című Jókai-elbeszélésről szóló tanulmányában például a szubvokalizáció jelenségét (egy szépirodalmi szöveg néma és lassú olvasása során az olvasó tudatában megképződő, belső hangjait) vizsgálja. Hogy juthatott mindez az eszébe? A Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének professzoraként a kommunikáció szakos hallgatóknak tartott szemináriumán rendszeresen beszélgetnek a hangos irodalomról, és hangjátékokat elemezve felfigyelnek a hangban és hangzásban rejlő lehetőségekre. A kötetben szereplő írás nagyon érdekesen vezeti végig, hogyan némult el az olvasás, hogyan olvasunk egyre gyorsabban, s miként alkalmazható például írott szövegben nyelvi erőszak. Jókai elbeszélése arra is példa, hogy „az ember nem léphet ki a maga természetes közegéből, a nyelven alapuló társas érintkezéseken alapuló, kommunikációkból álló társadalomból.” (30.)

A Virágzabálók és a Jókai-típusú 19. századi nagyregény című dolgozat arra példa, hogy nemcsak az író, költő, hanem az irodalomtörténész is lehet homo ludens. Szajbély Mihály eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó korábbi igazgatója fölkérné Jókait, dolgozza át Darvasi regényét „a serdültebb ifjúság és a serdülőkor szintjén megrekedt felnőtt olvasók számára”. (189.) A játék nem tudománytalan, és nagyon szórakoztató. Kiderül, hogy Jókaihoz hasonlóan Darvasi is meglehetősen tarka és sok műfajú alkotó, „rokonszellemű író”, ám Jókaitól eltérően benne két író is lakik: egy újságot író író és egy könyvíró író. Éppen ezért teremtette meg a tárcaíró Szív Ernőt, aki sosem ír regényt, ellentétben Darvasival. Jókai viszont – mint arra többször is kitér igen tudatosan szerkesztett kötetében Szajbély – tárcaregény író, hiszen a lapokban folytatásokban megjelent regényei írása közben figyelemmel kellett lennie azokra az olvasókra is, akik esetleg kihagynak egy-egy epizódot. Nem hozhatott létre tehát túlzottan bonyolult regényszerkezetet, nem alkothatott összetett figurákat. Darvasi viszont igen – s ezért sem hasonlítanak regényei Jókai kevésbé megszerkesztett regényeire.

A kötetben Jókai mellett – a már említetteken kívül – megjelenik Kemény Zsigmond, Danilo Kiš, Tolnai Ottó, Niklas Luhmann, Wim Wenders, Eötvös József is. Valamennyi párhuzam újabb és újabb megvilágításba helyezi Jókai írásművészetét, s az időben távol eső alkotók kapcsolatba kerülve segítik egymást és nem utolsósorban az olvasót. Szerencsére Szajbély Mihály nem viszi túlzásba, épp arányosan adagolja az elméletet, s ha elő is áll ilyesféle fejtegetéssel, nagyon olvasmányosan teszi. Olyannyira, hogy kedvet csinál a Mikszáth által érdektelen és értéktelen kacattárnak minősített novellagyűjtemény (Jókai Dekameronja) vagy a Fövenyóra, de még A falu jegyzője vagy A rajongók elolvasásához és az Iskola a határon újraolvasásához is. Ottlik regényéről megállapítja, „nem modernitáskritika, hanem vigasz” (238.). Szajbély kötete is az. Vigasztaló, hogy a szellem napvilága fényesen ragyog, s a gondolkodó ember képes új és új, merészebbnél merészebb ötletekkel, irodalomtörténeti újdonságokkal előállni. Ez benne a nagyszerű. S az, hogy ha kedvünk tartja, mi magunk is fölfedezhetjük a homokvárépítés örömét.

Gajdó Ágnes

(Megjelent a Tiszatáj 2018/10. számában)

 

JATEPress

Szeged, 2016

278 oldal, 3465 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:

Az irodalomtörténet instabilitása, avagy: mindenki azt lát, amit lát (Mikola Gyöngyi kritikája)


Címke: , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő