12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Maskarák, szertartások, diplomaosztók, páholyok
2018.07.09 - tiszatáj

A szokások, kulturális kódok, gyakran megmerevednek; fölösleges, nehezen értelmezhető, de sérthetetlen szabályokká válnak. Diplomaosztóra utazom, s az autósrádióban éppen a visegrádi várjátékokról beszélnek. A korhűség védjegyéről.

Hát nem is tudom! Jártam már hagyományőrző rendezvényeken, Damjanichék szolnoki csatájának újrajátszására többször elvittem a gyerekeimet, amikor még kicsik voltak – változó színterekre, a Malomzugba, a Tiszaligetbe, de a főtérre is, mert sokáig kereste végleges helyszínét a rendezvény. Jöttek lengyel, osztrák, német, talán még francia hagyományőrzők is a hazaiakon kívül, fiatalok és öregek, s beöltöztek mindenféle egyenruhákba, csattogtatták kardjaikat, lovas- és szuronyrohamot vezényeltek maguknak, elsütötték dobhártyarepesztő ágyúikat… S mindig a magyarok győztek! Nem mondom, hogy olykor nem feledkeztem bele az élménybe, de valójában sosem értettem ezt a fajta múltidézést.

Egyébként a zsigeri lényeg mindig megőrződik, a díszlet változik csak, a körítés. Nézem a foci-világbajnokságot, meg a stadionok közönségét, az utcai kivetítőkét. Az egyik képernyőóriásnál én is megállok a fiammal. Szurkolunk, bámuljuk a modern gladiátorokat. Ez persze így közhely.

A diplomaosztón hatalmas a tömeg, a végzetteket egy órával a kezdés előtt odarendelik, hogy elpróbálják az ülés- és vonulásrendet. Végül besodródunk mi is a légkondicionált előadóterembe, aztán egyszer csak érkezik valami maskarás ceremóniamester, botját a földhöz veri, s idétlen hangsúllyal bejelenti a szenátus, a kari tanács érkezését. S jönnek is az egyetemi urak és hölgyek, ki ünnepi ruhában, öltönyben, ki pedig talárban. Divat ez persze szerte a világban – az öltözék mint a közösséghez tartozás kifejezése. De mégis olyan furcsa az egész. Számomra nevetséges. Mint amikor valaki elhagyja, elfeledi a múltját, aztán később eszébe jut, mégiscsak vissza kellene szerezni akciósan. Vagy nem volt múltja, kimaradt egy fejezet a történelméből, s megálmodja magának a hiányzó részt. Az utcák macskakövezése régen fontos városfejlesztési mozzanat lehetett, de ha manapság macskaköveznek és díszburkolnak minden talpalatnyi helyet, azt már csak bolond nosztalgiázásnak gondolhatnánk, ha nem tudnánk: kőkemény üzlet.

Szóval van a hagyomány, a rítus, a talárok, a bojtos sapkák, a meghatott szülők, rokonok, a virágcsokrok, a fényképezkedés, a közösségi oldalak posztjai, én pedig azon töprengek, milyen érzés lehet a középkori, egyházi hagyományokat idéző ruhában díszletként végigülni a diplomaosztók rituáléit. Vajon belenő-e az egyetemi méltóság a díszes talárjába? Szívesen viseli-e, vagy éppenséggel feszélyezi, és csupán valamiféle környezeti elvárásnak, protokollnak kíván megfelelni? A műsornak. Végül is mindegy! Nekem mindegy. Mindenesetre mosolygok az ilyesmin. Befelé, láthatatlanul. De a fiam is azt mondja (nem így, kicsit szlengesebben), hogy a diplomaosztó némely pillanatában alig bírta visszafojtani a nevetést.

Hát igen, a rítusok, a szertartások, bár szabályozni és jellemezni akarják viszonyainkat, egy kívülállónak olykor igazán röhejesek. Persze az idegenkedés, a nevetés a viszonyulót is jellemzi, jellemezheti.

Herczeg Ferenc önéletírásában olvasom, hogy patikus édesapja tagja volt a verseci szabadkőműves páholynak. Úgy százötven éve. Az apa rendszeresen eljárt az összejövetelekre, egyszer azonban a páholytestvérek feleségeiket is elvitték egy úgynevezett nővérestélyre. Herceg szerint „meg akarták nyugtatni asszonyaikat, akiknek a szabadkőműves munka miatt sok magányos estét kellett tölteniük”. Ám a „nőestély” gyorsan véget ért, a kis Herczeg-fiúk még ébren voltak, amikor szüleik hazaértek. „Édesanyám egyenesen a kanapéhoz ment” – olvasható a visszaemlékezésben –, „ott leroskadt, és elkezdett úgy nevetni, ahogyan soha még nevetni nem hallottuk. Édesapánk pedig tanácstalanul állt előtte.

Később megtudtuk, mi történt a páholyban. A testvérek bizonyos szertartásokkal vezették be az estét, közben a jól ismert verseci bugrisok olyan ünnepélyesen és fontoskodva viselkedtek, hogy édesanyámon ellenállhatatlan nevetési inger vett erőt. Jó hangosan nevetni kezdett. Sajnos, a jókedve járványszerűen átragadt az összes többi nővérre is. A könnyezésig, az ájulásig nevettek, és az ünnepélyes hangulat belefulladt a kacagó kórusba. A páholymester nem tehetett egyebet, minthogy berekesztette a nőestélyt.”

A diplomaosztókra szerencsére nem járnak régi verseci polgárasszonyok, így nem tör ki nevetésjárvány, nem fulladnak botrányba a rendezvények, amelyek valószínűleg jövőre is hasonló díszletek között zajlanak majd – a büszkeség, a meghatódás, az unalom és a nevetségesség határmezsgyéjén.

Jenei Gyula


Címke: , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő