08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

„Bennünket csak a magyar nép sorsa érdekel…”
2018.07.02 - tiszatáj

SÁRKÖZI GYÖRGY VÁLLALÁSA

Szavaknak szelíd pásztora lettem:
De káromkodni volna kedvem.
(Pásztorok)

Méltó tagja volt a 20. század első felében jelentkező, Ady Endrét követő költő-nemzedéknek. De több is ennél: olyan ember, aki – Illyés Gyula szavaival – „mindig a bajban lévők sorsát vállalta”. Vállalta a népi írók összefogását, egyengetve a közöttük lévő olykor eltérő álláspontokat. Megalkotta a korabeli népsorsot bemutatni szándékozó „Magyarország felfedezése” könyvsorozat tervét, részt vett a Márciusi Front programjának, 12 pontjának megfogalmazásában, s ezért 1938 áprilisában bíróság elé állították Illyés Gyulával, Erdei Ferenccel, Kovács Imrével és Féja Gézával együtt. Egy hónapi fogházra ítélték, valamint egy évi hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanilyen időtartamra való felfüggesztésére. Vallomásában a bíróság előtt a következőket mondotta: „A magyarság nagy része igenis nyomorúságban él. Ezen szeretnénk mi segíteni… Mi nem vagyunk a faji mítosz megszállottjai, nem vagyunk internacionalisták, és nem világforradalomért küzdünk, bennünket csak a magyar nép sorsa érdekel.” Ez a törékeny alkatú költő bátor, a magyar elesettek ügyéért kiálló ember volt!

Miután a Válasz szerkesztője lett, vállalta az olykori nélkülözést is, hogy a folyóiratot fenntarthassa. Élete végén pedig – nem élve a többször felkínált menekülés lehetőségével – barátainak mártír sorsában osztozott. A vállalás mellett a becsület is vele született tulajdonsága volt. A lírai költő alkata, életérzése és humanizmusa mellett élt benne egy másik „én” is: az irodalmi harcot felvállaló, a társadalmi igazságosságért és a magyar népsors javításért küzdő ember. Emellett mindvégig szerény, a látványos szerepléstől idegenkedő maradt. Regénye, drámája, elbeszélései, műfordításai nem mindennapi tehetségről és sokoldalúságról tanúskodnak. Költészete, sajnos, a várható mértékben nem teljesedhetett ki: fogyatkoztak versei, mert részint a vállalat küzdelem szólította más útra, részint negyvenhat éves korában a mártír-sors vetett véget az életének.

Versei nyomán emlékezünk reá, ami részben személyes indítású, hiszen egy többhúrú, változatos tematikájú költészetnél mindig egyedi, hogy melyik verse, hangulata, sora ragadja meg az olvasót. Egyéni hangja mellett költészetünk múltjának értékeire – Petőfire, Aranyra, József Attilára – épített, ahogy kortársai, akár Illyés Gyula vagy Szabó Lőrinc. A magyar líra értékes hagyományainak követője. A derűs életöröm, a szerelem, a természet varázsa éppúgy témája volt, mint a haza féltése és az élet elmúlása.

Már az első verseskötetében, az Angyalok harcában, huszonhét évesen, érett költőként jelentkezett, teljesen új, egyéni hangon, nagy gonddal, művészien megformált versekkel. Babits Mihály az elsők között ismerte fel tehetségét és adta meg költői rangját: „mélyen vallásos lélek, ki a föld virágaitól az éj csillagain át egyenesen Istenig szárnyal… hazafias lélek, kinek hazája romlására legfeljebb sóhaja van… több köze van az angyalokhoz, mint a harchoz.” Valóban hívő, senkinek sem ártó ember volt. Fokozatosan gazdagodó költői pályájára mindvégig jellemzők e megállapítások.

Sárközi György mestere az érzékletes költői képalkotásnak, varázsa és zenéje, olykor időmértékes ritmusa van a sorainak, és az elégikus hangulatok mellett áradó, szinte vallásos rajongással szól a természetről, a kertekről és az évszakok múlásáról, melyek Radnóti Miklósnak is hasonló élményt jelentettek. A Hegytetőn első sorai gyönyörű őszi képpel kezdődnek: Ismeritek szeptember könnyű szelét, mely a szőke avarba / Lágy ujjakkal kotorász, (hisz kedvese aranyhaja az), / S fürge lábbal rugaszkodik a fák borzongó ormain által? – Csupa szín, hang a Nyári kert is.

Elénk tűnik Sárközi György belső világa, az értékei, és amiből a költészete sarjadt, akikhez tartozónak érezte magát, mindezt a Magyar árnyakban fogalmazta meg: ők a „magyar sors halhatatlan árnyai”, és ezek az árnyak „jajongják… ezer év hiába folyását”. Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Vajda János és Ady nevét és értékeit idézi.

Második kötete, a Váltott lélekkel, egy év múlva jelent meg, kisebb terjedelmű, negyven verset tartalmaz. A költő vívódásai, kételyei fogalmazódnak meg, az önvizsgálat, az átmeneti lelki válság jelentkezik soraiban, és mindez zömében egyéni szerkesztésű szabadversekben. Az előző kötet bukolikus tájai és idilljei foszlanak, hullnak. Ebből a hangulatából fakadt fel a Sírvers, a kötet egyik legértékesebb darabja. De végül itt is az értékek szertefoszlásához érkezik: S immár ajkatlan vigyorgó fogak csikorogják sárgán: ó jaj, mit ér, hogy / E koponyának egykor lelke volt, s nagyon tudott szeretni, / S e koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni? A kötet címadó versének utolsó sora jellemző az akkori életérzésére: semmi, semmi sem jó úgy, ahogy van.

Az 1941-ben megjelenő Higgy a csodában! már az elkomorulás kötete. Tematikájában ugyan megjelenik egy újabb terület: a népiek feltárta élethelyzet, akár a Pásztorok, a Cigányok vagy a Balogh András című verseit olvassuk. Kapával vállán / Bandukol hazafelé Balogh András, / Együtt lépünk a porban, / De lépésem nyomtalan, árnyékom láthatatlan. – Azonosul a népével, a kötetnek már felépítésében is tükröződik a táguló majd szűkülő világ: Falu, Város, Ország, Én, Te. Egybeforr a vállalt társadalmi küzdelemmel, de a mélyen humanista költő ekkor már érzi, hogy a vész felé rohan az ország. A jég alatt című versében a környező világ lényegét tömören fogalmazza meg: Van egy ország a jég alatt, / S ködös álmokban nő egy másik, – / Jég alatt élünk s az idő / Fölöttünk gyorsan korcsolyázik Segítségül itt már csak a csodák jöhetnek… .

Az utolsó kötetének tervezett címe: Mindhalálig. Munkaszolgálatba indulása előtt rendezte kötetbe ezt a huszonkét költeményt, melyek már csak a halála után jelenhettek meg. Döbbenetesen találó és egyben a szomorú véget sejtető cím! Egyre inkább szembekerült elsötétülő korával, és csupán a családja nyújtott belső támaszt. Versei a legnagyobbak közé sorolhatók, árad belőlük az aggódás, a súlyos előérzet népének várható sorsáért, a vállalt közös szenvedés megsejtése, és az egyéni elmúlás gondolata. A November őszi képébe ágyazva már ott a halál előérzete. A fák csupaszon állnak: csontra-bőrre vált / tagokkal, várván a halált… Ősz vicsorog rám, messzeküld.  / ”Meghalsz, ha el nem menekülsz!”… De én csak állok, mint a fák, / kopaszon várom a halált. – A Nyári ég zivatar előtt is a közelgő vihar sejtetése.

Lélekben mérhetetlenül magára hagyott lett ebben az eldurvuló időben, ahogy az Öregségben megfogalmazta: csak én magam tündököltem, / mint a betlehemi csillag. Fájdalmas ars poetica, visszatekintés az életére: a megbékélni vágyó, de erre mégsem képes költőre. Végül pedig a kötet záró versfüzére következik: az Esőcseppek, amely négysorosokból áll, ezek a legszomorúbbak, a legmeghatóbbak, bennük a jövő jóslatával: Eljön a nap, hogy többet nem leszek, / a könyvespolcon kis kötet leszek. / Mi életem volt: öröm, szenvedés, / sötét sorok örök csendjébe vész.  – A komoruló időben a Faustot fordította, olvasta, amíg még könyv lehetett a kezében.

Gyermekkori emlék él bennem: még nyolc éves sem lehettem, amikor apám magával vitt, és az Athenaeum Kiadónál először találkoztam véle, egy könyvet kaptam tőle, Benedek Elek meséivel. Ebből tanultam meg folyamatosan olvasni. Utána szinte vártam az újabb találkozásokat és az újabb könyveket, de egy idő után, sajnos, már hiába… Íróasztalomon az első versesköteteinek az Athenaeum által kiadott szerény formátumú példányai, dedikálva. Megható emlékek a múltból. Vannak ereklyék és vannak emberek, akiket mindvégig őrzünk, részint magyarázható, részint tudat alatti kötődéssel…

A balfi táborban, ahol az éhező, hiányos ruházatú munkaszolgálatosakkal naphosszat védővonalat ásattak, kitartott barátai, Szerb Antal és Halász Gábor mellett, az emberi tisztesség példáját vállalva. Velük volt az utolsó óráikban, enyhíteni próbálva szenvedésüket, majd pár nap múlva követte őket a jeltelen sírba. Kínok között, éhezve, szenvedve halt meg, s a halál már megváltás lehetett a testi fájdalom és a megaláztatások közepette. Élete során többször volt nagybeteg, halálérzetei is támadtak, de az Angyalai mellette állottak. Ebben a szörnyű helyzetben azonban már nem tudták megvédeni a földi Sátánokkal szemben. Ennek a mindvégig tiszta jellemű, életének jelentős részét a magyarságért áldozó embernek a zsidó származása miatt kellett meghalnia! Az Ő mártír-sorsa is példázza: mennyi emberi és szellemi értékünket pusztította el a tébolyult kor. Őrizzük jobban az emlékét! Nem teljesedhet be az Esőcseppek utolsó sorainak jóslata!

Mint lehelet a hideg ablakon,
úgy sorvad el emlékem egy napon,
s mint a porszem, mely sivatagba hull,
az időbe veszek nyomtalanul.
 

2017.

Féja Endre


Címke: , , ,
2018.08.21 - tiszatáj

CEREDI NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZTELEP
Van egy kis utca Cereden, aminek nincs neve. Mintha nem is létezne, pedig a község fő utcájából, a Kossuth Lajos utcából kanyarodik ki. A nincs neve utca sarkán áll a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep tájháza, amit tavaly vásároltak meg, teljesen lerobbant állapotban, de már a tavaly annyira rendbe tették, hogy abban az évben ott is sor kerülhetett kiállításra. Még sok a tennivaló az épületen… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.21 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.20 - tiszatáj

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA ÉS
AZ M STUDIO
Két „táncelőadást” is láttunk a Thealteren, s bár látszólag semmi közük egymáshoz, eszembe jutott a kérdés, vajon mit tenne az a három, liftbe szorult férfi, ha beszabadulnának Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadásának a színpadára? – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő