11.26.
| Tiszatáj Szalon – Megszólal az Olvasó >>>
12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Décsy Eszter: Duokróm fázisok
2018.06.26 - tiszatáj

 

MÓRICZ 2018 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be.

Décsy Eszter 1987-en született Budapesten. Az egyetemet Szegeden végezte, majd nekilátott világot látni; két év London legjobb pubjában, majd közel egy év Indonézia ösztöndíjjal, stoppal, helyi legendákkal, melyből rendhagyó útinaplót írt, ami 2013-ban jelent meg az Ab Ovo Kiadónál Hello miszter, áj láv jú!! – Befejezetlen festmény Indonéziáról címmel. Ekkortájt csatlakozott a Fiatal Írók Szövetségének prózaműhelyéhez, melyet másfél évig vezetett is. 2016-ban a String Theory zenekarral közösen az Ördöggerinc című novellatrilógiájából összművészeti projektként elkészült egy lemez, avagy hangvíziós zenovellák. 2012 óta alapító-főszerkesztője és újságírója a NOWmagazinnak, ennek side-projektje a NOW Books & Music kollektíva, aminek égisze alatt zenei és irodalmi eseményeket szervez, menedzseli a The Royal Freak Out zenekart, és bátor, progresszív könyveket adnak ki. Jelenleg egy regényen és egy novellásköteten dolgozik, melyekre idén megkapta a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat.

 

(RÉSZLET)

Anyu kurvára ki lesz akadva. Ez volt az egyetlen gondolat, amit lüktető halántéka mögött agya ki tudott préselni magából. Már fél órája otthon kellett volna lennie. Az ízületei tompán fájtak, képtelen volt gyorsabban szedni a lábát. Borongós volt az idő, de napszemüvegét még a földalattin sem vette le. Akarta, de bevillant az ébredés utáni tükörképe. Vörös szemek, mély karikák, sápadt bőr. Az alapozó sem segített. A francnak kellett nyolckor hazamenni. Erősen koncentrált, hogy eltalálja a kaputelefon gombjait. Senki nem szólt bele, egy halk berregés jelezte, hogy nyitva az ajtó. A hűvös lépcsőházban vonszolta magát felfelé fokról fokra. Indulás előtt magába erőszakolt majdnem egy liter vizet, a torka mégis porzott, mire felért a harmadikra. Rohadt bérházak. Lenyomta a kilincset. Az étkezőből evőeszközök csörrenését hallotta. Már elkezdték az ebédet. Lerúgta a cipőjét az előszobában, és bement.

– Sziasztok – köszönt halkan.

Öccse vele szemben, a szépen terített fehérabroszos asztal túloldalán ült szenvedő arccal a tányérja felett. Még csak a húslevesnél tartottak. Apja felállt az asztalfőről bátortalan mosollyal és adott neki két puszit. Anyja háttal ült, és kanalára cérnametéltet tekergetve közölte:

– Késtél.

– Bocsi. Elment az orrom előtt a földalatti – válaszolta és lehuppant az üres székre.

– Nem hűlt ki teljesen? – kérdezte az apja.

Szofi tányérja rendesen tele volt szedve zöldségekkel, tésztával és csirkehús darabokkal.

– Nem, finomnak tűnik – vetette rá magát.

Másnaposan a húsleves életmentő tudott lenni, és az évek során anyja megtanulta igazán finomra csinálni. Még mindig nem volt olyan, mint ahogy a nagymamája készítette, de belőle már nem tudták kiszedni a titkot.

– Direkt mondtam, hogy indulj el időben. Mégis csak az öcséd születésnapja.

– Pont ezért késtünk – mondta Soma, és cinkos félmosollyal Szofira nézett.

– Te is késtél? – suttogta Szofi.

– Jah – fájdalmas vigyor – Meddig voltatok még Andrisékkal?

Anyja kezében alig észrevehetően megállt a kanál egy pillanatra.

– Majd elmondom – suttogta.

A beállt csendben enyhén vibrált a levegő.

– És, hogy mennek a dolgok? – kérdezte az apja.

– Minden okés. A héten nem volt semmi izgalmas, de jövő héttől megint sok lesz a munka. Meg úgy néz ki egy újabb interjú is befigyel. Egy angol blogtól kerestek meg.

Az anyjára pillantott, és úgy döntött, inkább nem megy bele a részletekbe. Számolt vissza magában, hogy mikor fog újra előkerülni, hogy elbaszta az életét, és semmire sem fogja vinni, de az anyja nem szólt semmit, csak felállt, kiment a konyhába a levessel, és behozta a rántott húst.

– Most lesz egy új projekt, amin hétfőtől kezdek majd melózni – mondta Soma – Nagyon sok programozás, de elvileg plusz zsét is adnak érte.

– És ez most milyen projekt? – kérdezte az apja, akinek a tányérjára egy nagy adag krumplipüré került éppen.

– Annyi a lényege, hogy van egy mobil app, ami…

Soma hangja egyre távolodott. Szofi az asztalra könyökölt, forgott körülötte a világ. Laposakat pislogva ivott néhány korty vizet és igyekezett mély levegőket venni. Gyomortájékon nőtt a nyomás. Kurva életbe. Mérsékelten elegánsan felállt az asztaltól, elindult a fürdőszoba irányába. Az ajtófélfát nem sikerült teljesen kikerülnie és a küszöb is hirtelen magasabb lett a szokásosnál. Magára zárta az ajtót és a csaphoz rohant. Elvétette, a keze lecsúszott a mosdókagyló széléről és majdnem lefejelte a csapot. A szeme megtelt könnyel, az arca vörösödött, majd szépen a komplett húslevest kipakolta. Próbált minél kisebb zajt csapni. Csak a száján kapott levegőt, torkát marta a reggeli alkohol és gyomorsav keveréke. Csukott szemmel tapogatta ki a vécélehúzót, a lezúduló víz leple alatt próbálta felköhögni, ami még bennmaradt. Kívülről a szappantól, belülről egy borsónyi fogkrémtől várta, hogy eltűntesse a savas–keserű ízt. A tükörben megjelent erőlködéstől vörös arca. Hideg vízzel próbálta helyre rakni. Elszámolt tízig, aztán könnyedén kisétált a fürdőszobából. A közérzete ugrásszerűen javult.

– … úgyhogy úgy döntöttünk, inkább Julikáékkal megyünk a tengerpartra – magyarázta az anyja Somának, mikor Szofi visszaült az asztalhoz.

Hálás volt, hogy nem tulajdonítottak jelentőséget a kis intermezzójának.

– Ti nem mentek nyaralni? – kérdezte az apjuk.

– Szerintem csak fesztiválokat fogok csapatni Szofiékkal.

– Az nem nyaralás – kezdte az anyjuk.

Szofi eközben a rántott húsba szúrta a villáját. Levágott belőle egy megfontoltan kis darabot. Késével mellékent egy keveset a krémes püréből, és a még mindig kesernyés-mentolos szájába tolta.

– De a gyerekek szeretik – válaszolta apjuk megnyugtató hangon.

Lassan rágta a falatot. A ropogós panír, az omlós hús és a krumplipüré lágyan keveredett a szájában, és nagyságrendekkel kellemesebb szájízt adott. Lenyelte, várt pár másodpercet. Úgy tűnt, a gyomra szerette ezt a falatot. Szerencsére a következőket is. Anyja tovább mesélt a terveiről, amivel a nyári iskolaszünetet akarta eltölteni. Ebben nagyon kis szerep jutott a férjének, akinek amúgy szintén kevés munkája akadt nyáron. Amikor gyerekek voltak, apjuk ezt mindig azzal magyarázta, hogy a napsütés és a fagyi elfeledteti az emberekkel a válást és az örökösödést.

A kávé és a sarki cukrászdából hozott krémes után Soma és Szofi elköszöntek a szüleiktől, és együtt indultak el.

– Sétáljunk? – kérdezte Soma, amint kiléptek a hűvös lépcsőházból.

– Aha.

Szofi a gondolataiba merülve bambult a szürke betonjárdára, hol a jobb, hol a bal cipőorra került a képbe. Hiányérzete volt. Úgy rémlett, mintha valami zseniális minta jutott volna eszébe éjszaka. Valahol a Csengery utca környékén villant be, hogy talán narancsos színek domináltak benne. Arra is emlékezett, hogy izgatott lett tőle, és elhatározta, akár ingyen is rátetoválná valakire, csak csinálhassa meg. De bárhogy törte a fejét, nem állt össze a kép. Az Oktogonnál feladta. Még egy, amit sose fogok megcsinálni, fújta ki a levegőt bosszúsan. Mikor hazaért, felrakott egy Joy Division lemezt, és végig feküdt a kanapén. A Disorder végére már mélyen járt egy furcsa, démonokkal teli rémálomban.

 

(Fotó: Zsiga Pál)


Címke: , , ,
2018.11.21 - tiszatáj

SZILÁGYI ZSÓFIA FILMJE
Milyen képet fest az Egy nap a mai magyar társadalomról? Azért érdemes talán megkísérelni a választ erre a kérdésre, mert a filmben tulajdonképpen hangsúlytalanul, a maga természetességében történik minden, nincs szó átfogó társadalomkritikáról. Egyértelműen középosztályos közeget látunk, amelynek súlyos, de folytonosan kimondatlan problémái éppen ezért ütik szíven a nézőt: egy háromgyerekes, nem rosszul elengedett, értelmiségi munkát végző házaspár hatalmas nehézségek árán tud csak boldogulni fizetéstől fizetésig… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő