07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
07.19.
| Gyulai Várszínház – Duda Éva Társulat: Virtus >>>
07.14.
| BERGMAN 100 – Évfordulós vetítések az Urániában >>>
07.12.
| Frenk koncert a 10 éves Kobuci kertben >>>
07.12.
| Tiger Lillies, Térey és a Hamletek >>>
07.10.
| Szöveghullám – A FISZ irodalmi turnéja a Balaton körül >>>
07.09.
| Hétfőn kezdődik a Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Gyulán >>>
07.03.
| Képzel& Kiállításmegnyitó >>>
07.03.
| Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Décsy Eszter: Duokróm fázisok
2018.06.26 - tiszatáj

 

MÓRICZ 2018 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be.

Décsy Eszter 1987-en született Budapesten. Az egyetemet Szegeden végezte, majd nekilátott világot látni; két év London legjobb pubjában, majd közel egy év Indonézia ösztöndíjjal, stoppal, helyi legendákkal, melyből rendhagyó útinaplót írt, ami 2013-ban jelent meg az Ab Ovo Kiadónál Hello miszter, áj láv jú!! – Befejezetlen festmény Indonéziáról címmel. Ekkortájt csatlakozott a Fiatal Írók Szövetségének prózaműhelyéhez, melyet másfél évig vezetett is. 2016-ban a String Theory zenekarral közösen az Ördöggerinc című novellatrilógiájából összművészeti projektként elkészült egy lemez, avagy hangvíziós zenovellák. 2012 óta alapító-főszerkesztője és újságírója a NOWmagazinnak, ennek side-projektje a NOW Books & Music kollektíva, aminek égisze alatt zenei és irodalmi eseményeket szervez, menedzseli a The Royal Freak Out zenekart, és bátor, progresszív könyveket adnak ki. Jelenleg egy regényen és egy novellásköteten dolgozik, melyekre idén megkapta a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat.

 

(RÉSZLET)

Anyu kurvára ki lesz akadva. Ez volt az egyetlen gondolat, amit lüktető halántéka mögött agya ki tudott préselni magából. Már fél órája otthon kellett volna lennie. Az ízületei tompán fájtak, képtelen volt gyorsabban szedni a lábát. Borongós volt az idő, de napszemüvegét még a földalattin sem vette le. Akarta, de bevillant az ébredés utáni tükörképe. Vörös szemek, mély karikák, sápadt bőr. Az alapozó sem segített. A francnak kellett nyolckor hazamenni. Erősen koncentrált, hogy eltalálja a kaputelefon gombjait. Senki nem szólt bele, egy halk berregés jelezte, hogy nyitva az ajtó. A hűvös lépcsőházban vonszolta magát felfelé fokról fokra. Indulás előtt magába erőszakolt majdnem egy liter vizet, a torka mégis porzott, mire felért a harmadikra. Rohadt bérházak. Lenyomta a kilincset. Az étkezőből evőeszközök csörrenését hallotta. Már elkezdték az ebédet. Lerúgta a cipőjét az előszobában, és bement.

– Sziasztok – köszönt halkan.

Öccse vele szemben, a szépen terített fehérabroszos asztal túloldalán ült szenvedő arccal a tányérja felett. Még csak a húslevesnél tartottak. Apja felállt az asztalfőről bátortalan mosollyal és adott neki két puszit. Anyja háttal ült, és kanalára cérnametéltet tekergetve közölte:

– Késtél.

– Bocsi. Elment az orrom előtt a földalatti – válaszolta és lehuppant az üres székre.

– Nem hűlt ki teljesen? – kérdezte az apja.

Szofi tányérja rendesen tele volt szedve zöldségekkel, tésztával és csirkehús darabokkal.

– Nem, finomnak tűnik – vetette rá magát.

Másnaposan a húsleves életmentő tudott lenni, és az évek során anyja megtanulta igazán finomra csinálni. Még mindig nem volt olyan, mint ahogy a nagymamája készítette, de belőle már nem tudták kiszedni a titkot.

– Direkt mondtam, hogy indulj el időben. Mégis csak az öcséd születésnapja.

– Pont ezért késtünk – mondta Soma, és cinkos félmosollyal Szofira nézett.

– Te is késtél? – suttogta Szofi.

– Jah – fájdalmas vigyor – Meddig voltatok még Andrisékkal?

Anyja kezében alig észrevehetően megállt a kanál egy pillanatra.

– Majd elmondom – suttogta.

A beállt csendben enyhén vibrált a levegő.

– És, hogy mennek a dolgok? – kérdezte az apja.

– Minden okés. A héten nem volt semmi izgalmas, de jövő héttől megint sok lesz a munka. Meg úgy néz ki egy újabb interjú is befigyel. Egy angol blogtól kerestek meg.

Az anyjára pillantott, és úgy döntött, inkább nem megy bele a részletekbe. Számolt vissza magában, hogy mikor fog újra előkerülni, hogy elbaszta az életét, és semmire sem fogja vinni, de az anyja nem szólt semmit, csak felállt, kiment a konyhába a levessel, és behozta a rántott húst.

– Most lesz egy új projekt, amin hétfőtől kezdek majd melózni – mondta Soma – Nagyon sok programozás, de elvileg plusz zsét is adnak érte.

– És ez most milyen projekt? – kérdezte az apja, akinek a tányérjára egy nagy adag krumplipüré került éppen.

– Annyi a lényege, hogy van egy mobil app, ami…

Soma hangja egyre távolodott. Szofi az asztalra könyökölt, forgott körülötte a világ. Laposakat pislogva ivott néhány korty vizet és igyekezett mély levegőket venni. Gyomortájékon nőtt a nyomás. Kurva életbe. Mérsékelten elegánsan felállt az asztaltól, elindult a fürdőszoba irányába. Az ajtófélfát nem sikerült teljesen kikerülnie és a küszöb is hirtelen magasabb lett a szokásosnál. Magára zárta az ajtót és a csaphoz rohant. Elvétette, a keze lecsúszott a mosdókagyló széléről és majdnem lefejelte a csapot. A szeme megtelt könnyel, az arca vörösödött, majd szépen a komplett húslevest kipakolta. Próbált minél kisebb zajt csapni. Csak a száján kapott levegőt, torkát marta a reggeli alkohol és gyomorsav keveréke. Csukott szemmel tapogatta ki a vécélehúzót, a lezúduló víz leple alatt próbálta felköhögni, ami még bennmaradt. Kívülről a szappantól, belülről egy borsónyi fogkrémtől várta, hogy eltűntesse a savas–keserű ízt. A tükörben megjelent erőlködéstől vörös arca. Hideg vízzel próbálta helyre rakni. Elszámolt tízig, aztán könnyedén kisétált a fürdőszobából. A közérzete ugrásszerűen javult.

– … úgyhogy úgy döntöttünk, inkább Julikáékkal megyünk a tengerpartra – magyarázta az anyja Somának, mikor Szofi visszaült az asztalhoz.

Hálás volt, hogy nem tulajdonítottak jelentőséget a kis intermezzójának.

– Ti nem mentek nyaralni? – kérdezte az apjuk.

– Szerintem csak fesztiválokat fogok csapatni Szofiékkal.

– Az nem nyaralás – kezdte az anyjuk.

Szofi eközben a rántott húsba szúrta a villáját. Levágott belőle egy megfontoltan kis darabot. Késével mellékent egy keveset a krémes püréből, és a még mindig kesernyés-mentolos szájába tolta.

– De a gyerekek szeretik – válaszolta apjuk megnyugtató hangon.

Lassan rágta a falatot. A ropogós panír, az omlós hús és a krumplipüré lágyan keveredett a szájában, és nagyságrendekkel kellemesebb szájízt adott. Lenyelte, várt pár másodpercet. Úgy tűnt, a gyomra szerette ezt a falatot. Szerencsére a következőket is. Anyja tovább mesélt a terveiről, amivel a nyári iskolaszünetet akarta eltölteni. Ebben nagyon kis szerep jutott a férjének, akinek amúgy szintén kevés munkája akadt nyáron. Amikor gyerekek voltak, apjuk ezt mindig azzal magyarázta, hogy a napsütés és a fagyi elfeledteti az emberekkel a válást és az örökösödést.

A kávé és a sarki cukrászdából hozott krémes után Soma és Szofi elköszöntek a szüleiktől, és együtt indultak el.

– Sétáljunk? – kérdezte Soma, amint kiléptek a hűvös lépcsőházból.

– Aha.

Szofi a gondolataiba merülve bambult a szürke betonjárdára, hol a jobb, hol a bal cipőorra került a képbe. Hiányérzete volt. Úgy rémlett, mintha valami zseniális minta jutott volna eszébe éjszaka. Valahol a Csengery utca környékén villant be, hogy talán narancsos színek domináltak benne. Arra is emlékezett, hogy izgatott lett tőle, és elhatározta, akár ingyen is rátetoválná valakire, csak csinálhassa meg. De bárhogy törte a fejét, nem állt össze a kép. Az Oktogonnál feladta. Még egy, amit sose fogok megcsinálni, fújta ki a levegőt bosszúsan. Mikor hazaért, felrakott egy Joy Division lemezt, és végig feküdt a kanapén. A Disorder végére már mélyen járt egy furcsa, démonokkal teli rémálomban.

 

(Fotó: Zsiga Pál)


Címke: , , ,
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

HEWAR & THE GURDJIEFF ENSEMBLE
Örömmel nyugtázza az ember, hogy Berlinben van valami olyasmi, amit polgári kultúrának lehet nevezni. Nem mintha itthon ne lehetne látni tucatnyi embert a színházak és a koncerttermek előtt, csak persze Berlinben, a 3,5 milliós fővárosban ez nagyon más: nagyobb a város, több a lehetőség, nehéz is olyan utcát találni, ahol ne álldogálna csomó ember, aki éppen arra vár, hogy bemenjen az épületbe, és valami olyasmit halljon, amit komolyzenének szokás nevezni… – GERA MÁRTON BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.05 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NÁTYI RÓBERTTEL
A TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Július 7-ig még látogatható a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé a REÖK-ben. A palota két szintjén absztrakt és figurális alkotásokra bontva tekinthetik meg a látogatók az országos szintű kortárs festészeti seregszemlét. Nátyi Róbert művészettörténészt, a REÖK művészeti vezetőjét kérdeztük a kiállításról… – VARGA RÉKA INTERJÚJA

>>>
2018.07.04 - tiszatáj

INTERJÚ TAPASZTÓ ERNŐ RENDEZŐVEL
Magyarországi magyar, romániai magyar, romániai román színészek egy hónapig Aradon és Gyulán együtt, ez csak szép lehet. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen próbafolyamatból. A próbafolyamat ilyen nyári együttműködés esetén igen intenzív, különleges; a sok helyről jött ember csodákra képes. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen alkalomból […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő