12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Rapid randiként a moralitásról
2018.06.19 - tiszatáj

A HELY

Önmagunk elfogadásáról szólt leginkább Paolo Genovese itthon különösen nagy sikert aratott dramedy-je, a Teljesen idegenek, plusz olyan témákkal flörtölt még a film, mint házastársi hűtlenség vagy homoszexualitás, amelyekből a játékidő végére sikerült előnyt kovácsolni. Az olasz rendező tavalyi dobása látszólag hasonló felütéssel kecsegtet: A hely őrzi a 2016-os darab tematikai és stilisztikai jegyeit, ám sajnos nemcsak hozzáadni képtelen a korábbiakhoz, redukálja is a méltán dicsért film sajátosságait.

Holott a premissza jóval többet ígér: A hely nevű kávézóban éjjel-nappal ugyanannál az asztalnál ül egy meg nem nevezett férfi, aki különböző és rendszerint drasztikus ellenszolgáltatások fejében valóra váltja szorult helyzetben lévő kliensei vágyait. Fausti alku bontakozna ki, és ezen túl Genovese rengeteg komplex dilemmakört boncolgathatna, úgymint a moralitás szerepe, erkölcsi határok áthágása gyakran ártalmatlan óhajok teljesüléséért, disztingválás jó és rossz között, valamint a titokzatos férfi hátsó szándékainak kiismerése, a vele történő szembeszegülés, netán a parancsainak való passzív megadás. Igaz, A hely végigszánkózik a potenciális témákon, jobb esetben csupán felszínesen érinti azokat, rosszabb pillanataiban semmit nem kezd velük és lelkiismeret-furdalás nélkül kihajítja őket az ablakon.

 

 

Így a könnyed és fajsúlyosabb momentumokkal zsonglőrködni igyekvő tragikomédia végig parkolópályán strázsál, némileg több mint másfél óra során egyre testesebb alakot ölt az unalom. Genovese főként a karakterdinamikán át érvényesülő összetett problémakörökkel kölcsönözhetne lendületet mozijának, ám ezzel is adós marad. Figurái alapvető jellemvonásokra egyszerűsített, pejoratív értelemben „különös ismertetőjegyekkel” rendelkező papírmasék. Idős hölgy, haragvó apa, válságba jutott szerelmesek, egy apáca, illetve egy kétségbeesett vak fiatalember ülnek le a Férfivel szemben. Az őt játszó Valerio Mastandrea alakításával nincs is gond. Szigorú, zömmel hideg racionalitású abszolútumként uralja a sztorit, a direktor olykor utalásokat tesz a hatalomgép volta és gyötrő magánya közötti ellentétre – ilyenkor valamelyest szárnyra kap A hely, látni a komplexusait páncél mögé rejtő, kételyeit szigorú parancsolgatásokkal leplező pőrére csupaszított átlagembert, ráadásul a folyton elé álló pincérnő szeretetteljes mondatain keresztül tárul fel szerepjátszása. Az ilyen finom, jól eltalált nüanszok repítik kis időre a középszer fölé A helyet, ám Genovese dramedyje pontosan emiatt válik bántóan egyoldalúvá, ugyanis a Férfi opponenseivé szegődő karakterekkel már sokkal hanyagabbul bánik az író-rendező, félkézzel kenve oda a betoppanó ügyfelek motivációit.

Jóllehet, olykor akad egy-egy szereplő, akiben ott rejlik a drámai potenciál, a nagy izgalom legfeljebb percekre tör be az életükbe és A hely játékidejébe. Erről sokszor a film stilisztikája tehet: az esetek túlnyomó részében Genovese ügyet sem vet az ábrázolásra, láthatóan nem is kíván rávilágítani, pláne eljátszani a szituációk üdvös perspektívájából és zavaró árnyoldalából fakadó dinamikával. Helyette beéri az európai szerzői drámák papírvékonnyá koptatott, mára avatatlan kezekben akadémikussá silányult párbeszéd-központúságával, megfosztva A helyet a jól eső árnyaltságtól. Írhatnánk, ugyanez lendítette át a holtponton a Teljesen idegenek baráti összeröffenését, a társaság széthullását, majd újjászületését, ismételt egységbe kovácsolódását, ám míg a korábbi – több ponton a Lawrence Kasdan jegyezte A nagy borzongás dramaturgiáján nyugvó – moziban számtalanszor ólomsúllyal nehezedett a vállunkra a kínzó problémák tömkelege, plusz emlékezetes, szellemes, pergő screwball-párbeszédek avatták élővé, lélegzővé a karaktereket, addig A helyből kimarad ugyanez a hétköznapi naturalizmus. Évtizedes tévéfilmek fogásait idézi az örökös leblendézés: mintha színházban ülnénk és vontatottan lecsengő felvonásokat bámulnánk, az aktuális Genovese-film beszédközpontúsága mérhetetlenül teátrálissá zülleszti az ígéretes felvetéseket.

 

 

Rapid randikra emlékeztet A hely szerkezete. A férfi elé járul az aktuális kuncsaft, elmondja, éppen hol tart az élete, miközben a direktor képtelen ritmust kölcsönözni az egyszer fent, egyszer lent lévő kisemberek drámájának, majd átmenet nélkül jön egy snitt, és a következő páciens foglal helyet a kávézó székében. Genovese tulajdonképpen ezt a folyamatot nyújtja egy végtelen Möbius-szalaggá, elvéve a filmből a lendületet. Sok beszédnek még több lesz az alja, ezért a figurák iránti szimpátiánk lassan elszivárog, nincs idő, sem lehetőség belehelyezkedni a karakterek bőrébe, pláne nincs mód átélni az őket nyomorító gondokat – a nemi erőszakra bírt, önmagával viaskodó vak férfi verbális kálváriája csak ideig-óráig érdekes, csakúgy, mint a gyermekvállalásra igent mondó apáca ritka felbukkanása vagy éppen a férje gyógyulásában reménykedő, ám a felépülésért tévútra lépő öregasszony szomorúsága. Nincs laktató thriller-feszültség, az érdektelen mellékalakok halmában elenyészik a meg nem mutatott, csupán szóban elbeszélt rémtettek súlya, emiatt A hely végső megoldása, ha tetszik, csavarja sem ütőképes: egyesek képesek lesznek túlnőni önmagukon, mások isteni üdvként élik meg álmuk beteljesülését, ismét mások némileg szégyellősen ugyan, de végül ráböknek a feladatokat adó Férfi álságosságára, szorongásaira. Az élet pedig megy tovább, a néhány külső snitt után továbbra is A hely nevű helyen maradunk, mindig akadnak újabb delikvensek újabb égető problémákkal – szól a képek nyelvén üzenő epilóg végső summázata.

Genovese zárt szituációs tragikomédiája/ kamaradrámája így didaktikus tanmese is, A hely rendre tévéjátékokra rímelő narratívája gyorsan emlékezteti a nézőt: a direktor inkább a Paolo Sorrentino, Paolo Virzi, Saverio Constanzo-féle megrögzött klasszicisták párja azok modoros, átélhetetlen húzásaival, semmint a Matteo Garrone, Stefano Sollima-típusú midcult-rendezők párja az ő műfaji és szerzői filmes csomagolásban tálalt kényelmetlen kérdésfelvetéseikkel.

Szabó Ádám

 

 

 

The Place, 2017

Rendező: Paolo Genovese

Szereplők: Valerio Mastandrea, Marco Giallini, Alessandro Borghi, Silvio Muccino, Alba Rohrwacher

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő