07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
07.19.
| Gyulai Várszínház – Duda Éva Társulat: Virtus >>>
07.14.
| BERGMAN 100 – Évfordulós vetítések az Urániában >>>
07.12.
| Frenk koncert a 10 éves Kobuci kertben >>>
07.12.
| Tiger Lillies, Térey és a Hamletek >>>
07.10.
| Szöveghullám – A FISZ irodalmi turnéja a Balaton körül >>>
07.09.
| Hétfőn kezdődik a Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Gyulán >>>
07.03.
| Képzel& Kiállításmegnyitó >>>
07.03.
| Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Rapid randiként a moralitásról
2018.06.19 - tiszatáj

A HELY

Önmagunk elfogadásáról szólt leginkább Paolo Genovese itthon különösen nagy sikert aratott dramedy-je, a Teljesen idegenek, plusz olyan témákkal flörtölt még a film, mint házastársi hűtlenség vagy homoszexualitás, amelyekből a játékidő végére sikerült előnyt kovácsolni. Az olasz rendező tavalyi dobása látszólag hasonló felütéssel kecsegtet: A hely őrzi a 2016-os darab tematikai és stilisztikai jegyeit, ám sajnos nemcsak hozzáadni képtelen a korábbiakhoz, redukálja is a méltán dicsért film sajátosságait.

Holott a premissza jóval többet ígér: A hely nevű kávézóban éjjel-nappal ugyanannál az asztalnál ül egy meg nem nevezett férfi, aki különböző és rendszerint drasztikus ellenszolgáltatások fejében valóra váltja szorult helyzetben lévő kliensei vágyait. Fausti alku bontakozna ki, és ezen túl Genovese rengeteg komplex dilemmakört boncolgathatna, úgymint a moralitás szerepe, erkölcsi határok áthágása gyakran ártalmatlan óhajok teljesüléséért, disztingválás jó és rossz között, valamint a titokzatos férfi hátsó szándékainak kiismerése, a vele történő szembeszegülés, netán a parancsainak való passzív megadás. Igaz, A hely végigszánkózik a potenciális témákon, jobb esetben csupán felszínesen érinti azokat, rosszabb pillanataiban semmit nem kezd velük és lelkiismeret-furdalás nélkül kihajítja őket az ablakon.

 

 

Így a könnyed és fajsúlyosabb momentumokkal zsonglőrködni igyekvő tragikomédia végig parkolópályán strázsál, némileg több mint másfél óra során egyre testesebb alakot ölt az unalom. Genovese főként a karakterdinamikán át érvényesülő összetett problémakörökkel kölcsönözhetne lendületet mozijának, ám ezzel is adós marad. Figurái alapvető jellemvonásokra egyszerűsített, pejoratív értelemben „különös ismertetőjegyekkel” rendelkező papírmasék. Idős hölgy, haragvó apa, válságba jutott szerelmesek, egy apáca, illetve egy kétségbeesett vak fiatalember ülnek le a Férfivel szemben. Az őt játszó Valerio Mastandrea alakításával nincs is gond. Szigorú, zömmel hideg racionalitású abszolútumként uralja a sztorit, a direktor olykor utalásokat tesz a hatalomgép volta és gyötrő magánya közötti ellentétre – ilyenkor valamelyest szárnyra kap A hely, látni a komplexusait páncél mögé rejtő, kételyeit szigorú parancsolgatásokkal leplező pőrére csupaszított átlagembert, ráadásul a folyton elé álló pincérnő szeretetteljes mondatain keresztül tárul fel szerepjátszása. Az ilyen finom, jól eltalált nüanszok repítik kis időre a középszer fölé A helyet, ám Genovese dramedyje pontosan emiatt válik bántóan egyoldalúvá, ugyanis a Férfi opponenseivé szegődő karakterekkel már sokkal hanyagabbul bánik az író-rendező, félkézzel kenve oda a betoppanó ügyfelek motivációit.

Jóllehet, olykor akad egy-egy szereplő, akiben ott rejlik a drámai potenciál, a nagy izgalom legfeljebb percekre tör be az életükbe és A hely játékidejébe. Erről sokszor a film stilisztikája tehet: az esetek túlnyomó részében Genovese ügyet sem vet az ábrázolásra, láthatóan nem is kíván rávilágítani, pláne eljátszani a szituációk üdvös perspektívájából és zavaró árnyoldalából fakadó dinamikával. Helyette beéri az európai szerzői drámák papírvékonnyá koptatott, mára avatatlan kezekben akadémikussá silányult párbeszéd-központúságával, megfosztva A helyet a jól eső árnyaltságtól. Írhatnánk, ugyanez lendítette át a holtponton a Teljesen idegenek baráti összeröffenését, a társaság széthullását, majd újjászületését, ismételt egységbe kovácsolódását, ám míg a korábbi – több ponton a Lawrence Kasdan jegyezte A nagy borzongás dramaturgiáján nyugvó – moziban számtalanszor ólomsúllyal nehezedett a vállunkra a kínzó problémák tömkelege, plusz emlékezetes, szellemes, pergő screwball-párbeszédek avatták élővé, lélegzővé a karaktereket, addig A helyből kimarad ugyanez a hétköznapi naturalizmus. Évtizedes tévéfilmek fogásait idézi az örökös leblendézés: mintha színházban ülnénk és vontatottan lecsengő felvonásokat bámulnánk, az aktuális Genovese-film beszédközpontúsága mérhetetlenül teátrálissá zülleszti az ígéretes felvetéseket.

 

 

Rapid randikra emlékeztet A hely szerkezete. A férfi elé járul az aktuális kuncsaft, elmondja, éppen hol tart az élete, miközben a direktor képtelen ritmust kölcsönözni az egyszer fent, egyszer lent lévő kisemberek drámájának, majd átmenet nélkül jön egy snitt, és a következő páciens foglal helyet a kávézó székében. Genovese tulajdonképpen ezt a folyamatot nyújtja egy végtelen Möbius-szalaggá, elvéve a filmből a lendületet. Sok beszédnek még több lesz az alja, ezért a figurák iránti szimpátiánk lassan elszivárog, nincs idő, sem lehetőség belehelyezkedni a karakterek bőrébe, pláne nincs mód átélni az őket nyomorító gondokat – a nemi erőszakra bírt, önmagával viaskodó vak férfi verbális kálváriája csak ideig-óráig érdekes, csakúgy, mint a gyermekvállalásra igent mondó apáca ritka felbukkanása vagy éppen a férje gyógyulásában reménykedő, ám a felépülésért tévútra lépő öregasszony szomorúsága. Nincs laktató thriller-feszültség, az érdektelen mellékalakok halmában elenyészik a meg nem mutatott, csupán szóban elbeszélt rémtettek súlya, emiatt A hely végső megoldása, ha tetszik, csavarja sem ütőképes: egyesek képesek lesznek túlnőni önmagukon, mások isteni üdvként élik meg álmuk beteljesülését, ismét mások némileg szégyellősen ugyan, de végül ráböknek a feladatokat adó Férfi álságosságára, szorongásaira. Az élet pedig megy tovább, a néhány külső snitt után továbbra is A hely nevű helyen maradunk, mindig akadnak újabb delikvensek újabb égető problémákkal – szól a képek nyelvén üzenő epilóg végső summázata.

Genovese zárt szituációs tragikomédiája/ kamaradrámája így didaktikus tanmese is, A hely rendre tévéjátékokra rímelő narratívája gyorsan emlékezteti a nézőt: a direktor inkább a Paolo Sorrentino, Paolo Virzi, Saverio Constanzo-féle megrögzött klasszicisták párja azok modoros, átélhetetlen húzásaival, semmint a Matteo Garrone, Stefano Sollima-típusú midcult-rendezők párja az ő műfaji és szerzői filmes csomagolásban tálalt kényelmetlen kérdésfelvetéseikkel.

Szabó Ádám

 

 

 

The Place, 2017

Rendező: Paolo Genovese

Szereplők: Valerio Mastandrea, Marco Giallini, Alessandro Borghi, Silvio Muccino, Alba Rohrwacher

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

HEWAR & THE GURDJIEFF ENSEMBLE
Örömmel nyugtázza az ember, hogy Berlinben van valami olyasmi, amit polgári kultúrának lehet nevezni. Nem mintha itthon ne lehetne látni tucatnyi embert a színházak és a koncerttermek előtt, csak persze Berlinben, a 3,5 milliós fővárosban ez nagyon más: nagyobb a város, több a lehetőség, nehéz is olyan utcát találni, ahol ne álldogálna csomó ember, aki éppen arra vár, hogy bemenjen az épületbe, és valami olyasmit halljon, amit komolyzenének szokás nevezni… – GERA MÁRTON BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.05 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NÁTYI RÓBERTTEL
A TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Július 7-ig még látogatható a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé a REÖK-ben. A palota két szintjén absztrakt és figurális alkotásokra bontva tekinthetik meg a látogatók az országos szintű kortárs festészeti seregszemlét. Nátyi Róbert művészettörténészt, a REÖK művészeti vezetőjét kérdeztük a kiállításról… – VARGA RÉKA INTERJÚJA

>>>
2018.07.04 - tiszatáj

INTERJÚ TAPASZTÓ ERNŐ RENDEZŐVEL
Magyarországi magyar, romániai magyar, romániai román színészek egy hónapig Aradon és Gyulán együtt, ez csak szép lehet. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen próbafolyamatból. A próbafolyamat ilyen nyári együttműködés esetén igen intenzív, különleges; a sok helyről jött ember csodákra képes. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen alkalomból […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő