10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Rapid randiként a moralitásról
2018.06.19 - tiszatáj

A HELY

Önmagunk elfogadásáról szólt leginkább Paolo Genovese itthon különösen nagy sikert aratott dramedy-je, a Teljesen idegenek, plusz olyan témákkal flörtölt még a film, mint házastársi hűtlenség vagy homoszexualitás, amelyekből a játékidő végére sikerült előnyt kovácsolni. Az olasz rendező tavalyi dobása látszólag hasonló felütéssel kecsegtet: A hely őrzi a 2016-os darab tematikai és stilisztikai jegyeit, ám sajnos nemcsak hozzáadni képtelen a korábbiakhoz, redukálja is a méltán dicsért film sajátosságait.

Holott a premissza jóval többet ígér: A hely nevű kávézóban éjjel-nappal ugyanannál az asztalnál ül egy meg nem nevezett férfi, aki különböző és rendszerint drasztikus ellenszolgáltatások fejében valóra váltja szorult helyzetben lévő kliensei vágyait. Fausti alku bontakozna ki, és ezen túl Genovese rengeteg komplex dilemmakört boncolgathatna, úgymint a moralitás szerepe, erkölcsi határok áthágása gyakran ártalmatlan óhajok teljesüléséért, disztingválás jó és rossz között, valamint a titokzatos férfi hátsó szándékainak kiismerése, a vele történő szembeszegülés, netán a parancsainak való passzív megadás. Igaz, A hely végigszánkózik a potenciális témákon, jobb esetben csupán felszínesen érinti azokat, rosszabb pillanataiban semmit nem kezd velük és lelkiismeret-furdalás nélkül kihajítja őket az ablakon.

 

 

Így a könnyed és fajsúlyosabb momentumokkal zsonglőrködni igyekvő tragikomédia végig parkolópályán strázsál, némileg több mint másfél óra során egyre testesebb alakot ölt az unalom. Genovese főként a karakterdinamikán át érvényesülő összetett problémakörökkel kölcsönözhetne lendületet mozijának, ám ezzel is adós marad. Figurái alapvető jellemvonásokra egyszerűsített, pejoratív értelemben „különös ismertetőjegyekkel” rendelkező papírmasék. Idős hölgy, haragvó apa, válságba jutott szerelmesek, egy apáca, illetve egy kétségbeesett vak fiatalember ülnek le a Férfivel szemben. Az őt játszó Valerio Mastandrea alakításával nincs is gond. Szigorú, zömmel hideg racionalitású abszolútumként uralja a sztorit, a direktor olykor utalásokat tesz a hatalomgép volta és gyötrő magánya közötti ellentétre – ilyenkor valamelyest szárnyra kap A hely, látni a komplexusait páncél mögé rejtő, kételyeit szigorú parancsolgatásokkal leplező pőrére csupaszított átlagembert, ráadásul a folyton elé álló pincérnő szeretetteljes mondatain keresztül tárul fel szerepjátszása. Az ilyen finom, jól eltalált nüanszok repítik kis időre a középszer fölé A helyet, ám Genovese dramedyje pontosan emiatt válik bántóan egyoldalúvá, ugyanis a Férfi opponenseivé szegődő karakterekkel már sokkal hanyagabbul bánik az író-rendező, félkézzel kenve oda a betoppanó ügyfelek motivációit.

Jóllehet, olykor akad egy-egy szereplő, akiben ott rejlik a drámai potenciál, a nagy izgalom legfeljebb percekre tör be az életükbe és A hely játékidejébe. Erről sokszor a film stilisztikája tehet: az esetek túlnyomó részében Genovese ügyet sem vet az ábrázolásra, láthatóan nem is kíván rávilágítani, pláne eljátszani a szituációk üdvös perspektívájából és zavaró árnyoldalából fakadó dinamikával. Helyette beéri az európai szerzői drámák papírvékonnyá koptatott, mára avatatlan kezekben akadémikussá silányult párbeszéd-központúságával, megfosztva A helyet a jól eső árnyaltságtól. Írhatnánk, ugyanez lendítette át a holtponton a Teljesen idegenek baráti összeröffenését, a társaság széthullását, majd újjászületését, ismételt egységbe kovácsolódását, ám míg a korábbi – több ponton a Lawrence Kasdan jegyezte A nagy borzongás dramaturgiáján nyugvó – moziban számtalanszor ólomsúllyal nehezedett a vállunkra a kínzó problémák tömkelege, plusz emlékezetes, szellemes, pergő screwball-párbeszédek avatták élővé, lélegzővé a karaktereket, addig A helyből kimarad ugyanez a hétköznapi naturalizmus. Évtizedes tévéfilmek fogásait idézi az örökös leblendézés: mintha színházban ülnénk és vontatottan lecsengő felvonásokat bámulnánk, az aktuális Genovese-film beszédközpontúsága mérhetetlenül teátrálissá zülleszti az ígéretes felvetéseket.

 

 

Rapid randikra emlékeztet A hely szerkezete. A férfi elé járul az aktuális kuncsaft, elmondja, éppen hol tart az élete, miközben a direktor képtelen ritmust kölcsönözni az egyszer fent, egyszer lent lévő kisemberek drámájának, majd átmenet nélkül jön egy snitt, és a következő páciens foglal helyet a kávézó székében. Genovese tulajdonképpen ezt a folyamatot nyújtja egy végtelen Möbius-szalaggá, elvéve a filmből a lendületet. Sok beszédnek még több lesz az alja, ezért a figurák iránti szimpátiánk lassan elszivárog, nincs idő, sem lehetőség belehelyezkedni a karakterek bőrébe, pláne nincs mód átélni az őket nyomorító gondokat – a nemi erőszakra bírt, önmagával viaskodó vak férfi verbális kálváriája csak ideig-óráig érdekes, csakúgy, mint a gyermekvállalásra igent mondó apáca ritka felbukkanása vagy éppen a férje gyógyulásában reménykedő, ám a felépülésért tévútra lépő öregasszony szomorúsága. Nincs laktató thriller-feszültség, az érdektelen mellékalakok halmában elenyészik a meg nem mutatott, csupán szóban elbeszélt rémtettek súlya, emiatt A hely végső megoldása, ha tetszik, csavarja sem ütőképes: egyesek képesek lesznek túlnőni önmagukon, mások isteni üdvként élik meg álmuk beteljesülését, ismét mások némileg szégyellősen ugyan, de végül ráböknek a feladatokat adó Férfi álságosságára, szorongásaira. Az élet pedig megy tovább, a néhány külső snitt után továbbra is A hely nevű helyen maradunk, mindig akadnak újabb delikvensek újabb égető problémákkal – szól a képek nyelvén üzenő epilóg végső summázata.

Genovese zárt szituációs tragikomédiája/ kamaradrámája így didaktikus tanmese is, A hely rendre tévéjátékokra rímelő narratívája gyorsan emlékezteti a nézőt: a direktor inkább a Paolo Sorrentino, Paolo Virzi, Saverio Constanzo-féle megrögzött klasszicisták párja azok modoros, átélhetetlen húzásaival, semmint a Matteo Garrone, Stefano Sollima-típusú midcult-rendezők párja az ő műfaji és szerzői filmes csomagolásban tálalt kényelmetlen kérdésfelvetéseikkel.

Szabó Ádám

 

 

 

The Place, 2017

Rendező: Paolo Genovese

Szereplők: Valerio Mastandrea, Marco Giallini, Alessandro Borghi, Silvio Muccino, Alba Rohrwacher

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő