08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
07.21.
| PASO: Park, Sziget, aztán Müpa >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

„…nem is vagyok próféta”
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL

Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel

Kemény István első kötete a nyolcvanas években jelent meg az ELTE gondozásában, és ahogyan az interjúiból kiderül, szeretettel gondol vissza azokra az időkre, tudhattuk meg Klajkó Dánieltől. Ezzel kapcsolatban Klajkó arra volt kíváncsi, mit jelent és jelentett Kemény számára a bölcsészkar, a bölcsészet. Válaszában a költő először a mai viszonyra reflektált, ti. kevesen jelentkeznek a bölcsész szakokra. Ellenben az ő idejében ezek a képzések menőnek számítottak, és ahhoz képest hányan jelentkeztek, kevesen kerültek be. Meglátása szerint, aki tanulni akart, olyan oktatókat hallgathatott, akik felkészültek voltak az akkor trendinek számító tudományos irányzatokból (a kommunista rendszer ellenére is). Úgy érezte, a bölcsész oktatás hatására nagyjából a világgal is képbe kerültek.

 

Kiderült, a 2010-ben megjelent, Bartis Attilával közös esszékötet egyik állítása szerint bizonyos fogalmak, mint például a kommunizmus, mára elveszítették jelentéshordozó erejüket. Klajkó kérdése arra irányult, továbbadhatóak-e ezek a fogalmak, és ha igen, az író feladatai közé tartozik-e ez az átadás? Kemény szerint a kötet megjelenése idején úgy tűnt, nem lehet mit kezdeni a kommunista ideológiával, hiszen a rendszerváltás és 2010 közt nagy változás ment végbe. ’10 óta pedig ismét rengeteg átalakulás zajlott le világpolitikai szinten is, ami miatt úgy érzi, mintha visszatért volna az az idő, amelyben felnőtt. Mint mondta, nem a jó értelemben vett szabadság valósult meg, hanem egy demagógabb rendszer. Klajkó kifejtette, mind a Nílus, mind a Lúdbőr szövegeit foglalkoztatja a 20. századi trauma, a történelem és a politika kérdésköre, és az irodalmat sem lehet ezekről leválasztani. Kemény egyetértett, ugyanakkor hozzátette, napjainkban a jelenben való lét dominál – a múlt és a jövő homályosnak tűnik.

A történelmi tudás, a történelmi tudat hiánya jellemzi társadalmunkat.

Kemény esszéiben jellemző a negatív hangvétel, jóllehet megjelenik bennük a jövőbe vetett tekintet is. A modernista ember jövőbe vetett tekintetéről például többször is szót ejtenek a szövegek, hívta fel rá a figyelmet Klajkó, majd megkérdezte: mennyire esnek egybe ezek a tekintetek? Kemény, saját bevallása szerint, fél életében arról gondolkozott, mennyi ideje van még hátra az emberiségnek – ehhez képest kifejezetten derűlátóak a szövegei. A politikát, a technológiát, a technológiai szingularitást, vagy a mesterséges intelligenciát érintő kérdésekhez ugyanakkor hozzátartozik egy 20, 30, 40 éves borúlátó jóslat. Az ilyesmikkel szemben ő igyekszik derűsebb dolgokat is beleépíteni a műveibe. „Hál’ istennek nem is vagyok próféta”, mondta.

 

 

Klajkó rákérdezett a Lúdbőr Ötven+1 irodalmi pillér elnevezésű fejezetére is, amely ötven kiemelkedő irodalmi alkotásról szóló kisesszét tartalmaz. Kemény elmesélte, ennek a résznek a mintáját William H. Gass esszéi adták, maga az ötlet pedig a lánya egyik barátjától származott. Feleségével első nekirugaszkodásra 300 világirodalmi mű címét írták fel, és ha nem nem lett volna határidő, valószínűleg 6-800 könyv is rákerül a listára. A szelekció végül aztán az iskolásság felé tolta el az esszék összetételét: Homérosztól kezdve a klasszikusokon át Esterházy Péterig sok híres alkotás szerepel az esszék témája között, Kemény ugyanakkor az „üssünk a saját rendszeren” válogatási elv szerint is emelt be kevésbé ismert műveket. Az esszék közül kettőt fel is olvasott a közönségének. Míg az egyik az Iliászra és az Odüsszeiára fókuszált, addig a másik Venyegyikt Jerofejev Moszkva – Petuski című regényét dolgozta fel.

Klajkó a szerző egy korábbi, a Csokonai Gimnáziumban tartott beszélgetését is szóba hozta, abban ugyanis Kemény Csokonai menőségét hirdette. Klajkó Kemény kánonról való elképzeléseit pedzegető kérdésére a szerző elárulta, a kánon kifejezést szándékosan nem írta le egyik kötetében sem, hatásmechanizmusát mégis érintette. Mint mondta, érdekli a kánon alakulása, ahogy az valakik között eldől. Csokonai és Berzsenyi kapcsán is gondolkozott a kérdésről, hiszen az akkori kánonformálók számára egyikük sem felelt meg a kánon kívánalmainak, az utókor mégis beemelte őket. Kemény valószínűnek tartja, hogy a korabeli Európának az öt legjobb költőjéből kettő magyar volt, ám mivel az akkori kánonformálók még csak ott tartottak, miért nincs magyar nyelv, így ezeket a szerzőket észre sem vehették.

 

 

Klajkó arról is beszélt, hogy a politika, a történelem és az irodalom elválaszthatatlannak mutatkozik Kemény szövegeiben. Kemény hangsúlyozta, nem akarja direkt elválasztani ezeket a területeket egymástól. A történelem nagyon fontos számára, így a kisesszékben az egyenlőség kérdéshez beillesztette a kommunista kiáltványt. Érdekelte, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség fogalmai hogyan éltek tovább Európában. Meglátása szerint a második világháború után nyugaté lett a szabadság, keleté pedig az egyenlőség. A kelet, vezette tovább Kemény, vagyis

a Szovjetunió összeomlásával az egyenlőség helyét a szabadság vette át. Ma az akkor megszerzett szabadság van eltűnőben.

Kemény egy korábban Adyról írt esszéjében arról beszélt, hogy az irodalomból lassan kiveszik az a „lúdbőrös” érzés, amit többek között a pátosz keltett. Klajkó arra volt kíváncsi, ehhez az állításához képest lát-e a szerző elmozdulást azóta. Kemény elmondta, a nyolcvanas években az irónia jellemezte az irodalmat, de a következő évtizedre unalmassá vált ez a beszédmód. Zavarta, hogy nem lehetett idézőjel nélkül olvasni. Utána bekövetkezett egy változás, amely a komoly témák, a tragédia kerülésében állt. Adynál a komolyság, tragikum és erő dominált. Kemény meglátása szerint manapság az irodalomban tiltva van annak a kimondása, ha egy vers nagy vers.

 

 

A Nílus c. kötetet két folyóról írott vers keretezi: a folyók egyike a címadó Nílus, a másik a Duna. Utóbbiról szólót a költő fel is olvasta, Klajkó pedig kapott az alkalmon és elemzésbe fogott: pesszimizmus, irónia és boldogság vegyül ebben a versben. Kemény egyik esszében kifejtett gondolatát is ide szervezte: a költőnek feladata, hogy egyszerre szemlélje kívülről és belülről is a társadalmat. A szerző megerősítette Klajkó olvasatát, és bevallotta, eddig bele sem gondolt ebbe a vers kapcsán. Ebből a szempontból tehát ez az értelmezés szép példája lehet a versek és esszék egymástól való kölcsönzésének.

Klajkó ezt követően néhány mű képversszerűségére hívta fel a figyelmet. Kérdése arra irányult, mennyire voltak tudatosak ezek a szerkesztések. Kemény elárulta, a Nílus írásakor először fel sem tűnt neki, hogy a szöveg maga is próbálja lekövetni a folyó deltatorkolatát. A Leglassúbb Teve tánca is hasonlóan képversként működik, hiszen vizuálisan a karavánokat idézi meg, és A legalsó sor című egysoros vers is annak tekinthető az oldal alján való elhelyezése miatt. Utóbbi így szól:

„Kukák a pokol kapuja mellett.”

A beszélgetés zárásában Kemény Petri Györgyhöz való viszonya került elő, Kemény ugyanis egy interjújában azt mondta, talán jobb lett volna nélküle. Klajkó kérdése éppen ezért arra vonatkozott, miért gondolja így. Kemény a körülményeket felvázolva elmesélte, egy Petri-évfordulóra írt verse kapcsán merült fel ez a kijelentése. Ebben a versében úgy próbált tisztelettel közeledni Petrihez, hogy közben be tudja mutatni a költő folyamatos negativitásának tiszteletlen voltát is. Petri nagy költő volt, fűzte hozzá, de végtelen keserűséget sugallnak szövegei, innen ez a kettősség.

Borbíró Aletta

 

   

Fotó: Erlauer Balázs

 

Kemény István: Lúdbőr

Magvető Kiadó

Budapest, 2017

228 oldal, 3299 Ft

 

 

 

 

 

Kemény István: Nílus 

Magvető Kiadó

Budapest, 2018

88 oldal, 2699 Ft

 

 

 


Címke: , , , , , , , , ,
2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.19 - tiszatáj

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő