10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

A Káli-medence élőholt lelkiismerete
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL

Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző.

A cím kapcsán már a beszélgetés elején felmerült az életmű darabjaiban folytonos fókuszpozíciót elfoglaló tér, ami ezúttal Budapest, Isztambul, Szentpétervár, Kolozsvár és elsősorban a Káli-medence. A cím gyakorlatilag metacím, a regény főszereplője, a művelt színészfigura, Csáky Alex, mint énelbeszélő az adott régióban forgatja épp Káli holtak című zombisorozatát, melyben a térség falvainak lakossága, amely török hódoltság alatt elhunyt, feltámad. A szerző hangsúlyozta ennek metaforikus jellegét. A Káli-medence a 16. században, majd később a II. világháború alatt sokszor pusztult, majd feltámadott. A szövegben szereplő élőholtak tehát ennek a terének a lelkét, élőholt-lelkiismeretét szimbolizálják.

 

 

A szerző a térválasztás indoklását azzal a felvetéssel kezdte, hogy alig vannak Balaton-regényeink, különösen az új-próza berkein belül. Míg az adott térség a médiában szinte folyamatos szerepet kap, addig az irodalmi reflexió gyakorlatilag teljesen hiányzik. Jancsó Miklós, Sára Sándor filmrendezők és Somogyi Győző grafikus nevét emelte ki mint a magyar kulturális élet azon képviselőit, akik a 60-as évek végén gyakorlatilag újra felfedezték a Káli-medencét és elkezdték megmenteni az itt pusztulásnak indult parasztházakat. Ezek az elhagyott romok, mint az életműben oly gyakran, itt is szerepet kaptak. Somogyi Győző rajzolta a könyv belső borítóján található Káli-medence térképet, melynek párja a kötet hátuljában szerepel, itt Kolozsvár bukkan fel. A szerző elmondta, hogy ez egy lényeges kötetszervezői elv volt, hiszen a szöveg magvát adja ez a két térdarab, ráadásul a teljes narratíva Kolozsvárra fut ki.

Nem kevésbé lényeges paratextus a mottók után szereplő némiképpen ironikus „használati utasítás”:

Bármilyen hasonlóság a kortárs magyar kultúra alakjaihoz és eseményeihez csupán véletlen. Egészen más a helyzet a tájjal.

A szerző ezzel kapcsolatban elmondta, hogy rendkívül fontos volt számára a tér megragadása annak teljes realitásában. A régió felfedezésében Lanczkor Gábor költő volt a segítségére, akit a regény apropóján rendszeresen látogatott, majd útmutatásai alapján fedezte fel a térséget. Hangsúlyozta, hogy a Káli-medence ábrázolásába nem kerültek be fiktív helyszínek, nem kívánta összegyúrni a szövegben megnevezett falvakat más helységekkel, a valós helyszín teljes leképezése volt a cél. Ellenben Budapesttel, mellyel már szándékában állt játszani, így kerültek új szórakozóhelyek a Gozsdu udvarba és így alakult meg a Füst Milán Színház is.

A már idézett „használati utasítás” első fele a színházregény műfaji anomáliáihoz kötődik. Ennek kapcsán kiemelte a szerző, hogy bár fontosnak érezte az általa ismert színházi tér realista leképezését, mégsem egy ehhez fűződő kulcsregény megalkotása volt a cél, tehát nem szerepelt a tervei között, hogy valós karaktereket írjon meg, azonban az intenzív viszonya a színház világával ezt óhatatlanul is implikálta.

 

 

Lengyel Zoltán kiemelte, hogy Csáky Alex figurájában egy koherens módon működtetett énelbeszélő érvényesül. Félig belső monológra, itt-ott megíratlan naplóra emlékeztető nyelvhasználatban működteti a szöveget. Hangsúlyozta, hogy bár nem akarja a karaktert analógiába hozni az író valós személyével, mégis az a meglátása, hogy a főszereplő problémafelvetései hasonlók azokhoz, melyeket maga Térey helyez fókuszpozícióba esszéiben. Így került elő Trianon, a Holokauszt unortodox művészi értelmezése és a Saul fiához fűzött sajátos kritikai attitűd.

Trianon egészen különleges módon kerül a szövegbe. A regényben szereplő Füst Milán Színtársulat egy Hamlet-rendezésen dolgozik, amely Kolozsvár 1918 és 1920 közötti állapotát rögzíti, tehát Trianont parafrazeál. A szövegbe a teljes Hamlet bekerül, pusztán Kolozsvár, mint kulissza tér el az eredeti darabtól. A szerző elmondta, hogy a regény egyik legnagyobb kihívása volt ennek a fiktív drámának szövegbe épített megrendezése, mely tulajdonképpen a nagy angolszász bölcseleti tragédiát a nagy magyar tragédiával ötvözi. Arra is kitért, hogy amennyiben ez a fiktív darab a megfelelő rendező kezébe kerülne, megvalósítását egyáltalán nem tartaná abszurd ötletnek.

 

 

Lengyel Zoltán kitért az író életművéhez képest szokatlannak látszó műfaji váltásra. Térey elmondta, hogy nem valamiféle előzetes koncepció alapozta ezt meg, a műfaj nem egy meghatározó aspektus számára, csupán maga az anyag vívta ki magának a nagyprózai jelleget.

A színházregény kapcsán, mint esetleges hatás merült fel Spiró György Ikszek című munkája, majd többek között Thomas Bernhard és Márton László szintén a színház világához kapcsolható művei. Bár a rá gyakorolt hatásukat nem vitatta a szerző, befolyásolónak mégsem érezte őket, a saját színházregényét akarta megírni. A színház világát olyan közegként értelmezi, amit meg kell írni, hiszen önmagában regénybe illő, hatalmas és látványos bukásokkal, sikerekkel, a magánéletről leválaszthatatlan munkaközeggel.

Lengyel Zoltán itt kitért Térey eddig megjelent drámáira, melyeket sokszor nehezen színrevihetőnek bélyegez a szakma a terjedelmük, és például a Kazamaták esetén a szereplők mennyisége miatt. Ennek kapcsán vetődött fel Térey kritikai meglátása, miszerint érez valamiféle egyszerűsödést a színjátszás terén, melyet problematikusnak gondol. Ezek következtében jelentkezni vél egyfajta sekélyesedést, minőségbeli romlást, hiszen mindig ugyanazokat a drámákat viszik színre, megvágva, egyszerűsítve, kockázatot nem vállalva. Megjegyezte, hogy bízik valami pozitív változásban a következő évadra nézve változatosság, újítás és bátorság terén.

Varga Réka

 

Fotó: Höffler Norbert

 

Térey János: Káli holtak

Jelenkor Kiadó

Pécs, 2018

534 oldal, 3999 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , , ,
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő