10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Kertvárosi láncreakció
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT

Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way (melyből David Gordon Green készített remake-et Prince Avalanche – Texas hercege címmel) férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél.

Az izlandi direktornak nemcsak szomorúság és vidámság ötvözése van a kisujjában, ugyanúgy megy neki a hagyományos maszkulinitás fejtetőre állítása is. Most ráadásul három szálon futtatja ugyanezt a témát: beszél Atli, a neje által kidobott hűtlen férj csatangolásáról, apja, Baldvin eltévelyedéséről, valamint az ő szomszédja, Konrad nyűglődéséről. Hiba volna azonban kizárólag a férfiszerepekre redukálni A fa alatt drámai ütközéspontjait. Sigurdsonnál a női szerepelők, hovatovább, gyermekkarakterek is tűzpróbának tétetnek ki. Remek húzás például Inga, a főszereplő anyjának viselkedését firtatni. Összetett karakter, ugyanis bár joviálisnak álcázza magát, valójában durva pokrócként kirekesztő, szexista trágárságokkal küldi melegebb éghajlatra szomszédnőjét, Eybjorgot. Rendezőnk gyorsan tisztázza: A fa alatt a rendezett felszín, a csinosra fazonírozott kertvárosi miliő lassú rothadásáról szól, és ez a lejtmenet pedig még feszélyezőbb, ha csupán pár átlagemberre szűkül, mivel e felütés értelmében bármelyikünkből kitörhet a rejtező bestia.

 

 

Halk szavakból, mindennapi csínyekből sejlik fel a legrosszabb: Inga viselkedésén keresztül a női szerepek is árnyalódnak. Mellette ellenpontként villan fel Agnes, a megcsalt feleség, Rakel, a titkos szerető és Eybjorg, a szomszéd neje – A fa alatt a nőiség eltérő módozatairól is regél a sutba dobottságot követő talpra állástól a kabalaszerepen át egészen a hiábavaló jóságig. Sigurdssont más fénytörésben sem hagyja cserben gender-politikája: Atli vesszőfutása során ugyanis tényleg egy emocionálisan hátba döfő, megcsaló, ám tettéért vezekelni igyekvő férfi portréja tárul fel. Jóvá szeretné tenni a hibáját, ám csak problémát problémára halmoz – a direktor már a férfialak hányattatásaiból képes levezetni, mennyire a pokolba vezet az ártó szándék híján kövezett út, helyesebben hogyan gyarapítja a gondokat az átgondolatlan reakcióra érkező még veszélyesebb ellenreakció. Férjként, apaként sem kíván leszerepelni Atli, pedálozása azonban zaklatásba, rendőrségi ügybe, majd perifériára szorulásba csap át: A fa alatt csodálatosan bök rá az embert totálisan felemésztő, orientációs pontokat alig kínáló láncreakcióra, karakterdrámai vetületre.

Születhetne az alaphelyzetből egy európai Fargo vagy a Peter Berg jegyezte Ronda ügy didergető átirata, Sigurdsson viszont okosabban jár el – ilyen rangban mozija sokkal inkább a Sam Raimi-féle, havas közegben játszódó neo noir, a Szimpla ügy gyalázatos tévedés- és balvégzet-láncolatával dédelget rokonságot. Pusztán centrális férfialakja, Atli hőstelenítését, ha úgy tetszik, jelképes kasztrációját is vizuális eszközökkel, figurája lokalizációjával képes megoldani. Hitvesi ágyból rugdalják ki, ajtót mutatnak neki, emancipált neje munkahelyén kelt feltűnést, ahonnan ugyancsak kiebrudalják, majd óriáscsecsemővé degradálódva idős szülei mellett falatozik a konyhában, hogy végül az ősök kertjében, sátorban fekve hunyja le a szemét. Zseniális, ártalmatlannak tűnő szituációkba ágyazott levezetése ez a férfi pozícióvesztésének: Atli ezen felül apaként is lebőg, még kislányát is csak illegálisan, jószerivel az óvodából kicsempészve tudja improvizált piknikre vinni. Csendes, halk szavú sötét komédia A fa alatt, iróniát csak szőrmentén tartalmaz, jóval inkább önhibájukon kívül szánalmas nyárspolgárok kínos pillanatain feszengünk, a nyomorúságnak pedig lassan, de biztosan átadja helyét a lélekbe maró, mozdulatlanságra késztető tragédia. Sigurdsson fokozatosan leépített humorbetétei a férj-feleség, szülő-gyerek és szomszédi viszony elmérgesedését is ügyesen szolgálják. Kihagyásos szerkesztésmóddal játszik el a film, a vélt vagy valós sérelmekről jó darabig nem tudni, valóban az váltotta-e ki őket, akit az adott gaztettel vádolnak, így még inkább tótágast áll az izlandi jedermannok mikrovilága. Ujjal mutogatás zajlik az összes sarokban, kapukon átpillantva, dörgedelmesen a másik udvarára átkiáltva, felesleges vádaskodás mérgezi az addig viszonylag békés, jelentéktelen bosszankodásokat hallgatók napjait.

 

 

Különösen a fináléra izzik be a tévedések végjátékán nyugvó dramaturgia: itt már nem is csak zűrös konfliktusok rakódnak egymásra, hanem egyenesen a legvéresebb erőszak robban ki vulkánszerűen. Civilizált attitűd módosul ösztönszerű, állatias tekintélycsatára, naturalista melldöngetésre, szinte a Park Chan-wook készítette A bosszú ura revans-körforgásában enyésződnek a figurák hol bűnösként, hol földre kényszerített hullajelöltként, vagy éppen a véletlen összjátékának áldozataként. Legutóbbi kapcsán igazán fájdalmas a jószomszédi iszony: az erőszak ugyanis nem válogatós, a miniháború járulékos károkat, a fő problémában szerepet nem vállaló illetéktelenek ok nélküli lefejezését vonja maga után. Sigurdsson filmjének záróképe ráadásul újabb gyomrost visz be: igazából meg sem kellett volna történnie az egész hajcihőnek, a nagy csatározást előidéző probléma eleve nem létezett, a figurák egész idő alatt délibábot kergettek.

Ahogy az Either Way-ben, úgy itt is gyakran nyúl tájmetaforához a rendező, de míg ott a narratíva tényleg sivár közegbe ágyazta a bumfordi, de kiútra vágyó férfikaraktereket, A fa alatt egyszer találóan, másszor ügyetlenebbül támaszkodik ugyanarra a központi természet-snittre. Az egész haddelhaddot kiváltó, túl nagy árnyékot vető, levelein keresztül napfényt átszűrő címbéli fa, vagy a figurák züllésére utaló, földben kúszó giliszta vágóképe is olykor didaktikusabbak a kelleténél, plusz a játékidő közepe táján le is ül a cselekmény, mégsem lehet haragudni a filmre. Érzékletes, idővel mind jobban nyugtalanító, tanulságos darab másokkal és önmagukkal is feleslegesen hadat viselő kispolgárokról.

Szabó Ádám

 

 

 

Undir trénu, 2017
izlandi-francia fekete komédia, 89 perc

Rendező: Hafsteinn Gunnar Sigurdsson

Szereplők: Steinbór Hróar Steinbórsson, Edda Björgvinsdóttir, Sigurdur Sigurjónsson, Borsteinn Bachmann, Selma Björnsdóttir

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő