07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
07.19.
| Gyulai Várszínház – Duda Éva Társulat: Virtus >>>
07.14.
| BERGMAN 100 – Évfordulós vetítések az Urániában >>>
07.12.
| Frenk koncert a 10 éves Kobuci kertben >>>
07.12.
| Tiger Lillies, Térey és a Hamletek >>>
07.10.
| Szöveghullám – A FISZ irodalmi turnéja a Balaton körül >>>
07.09.
| Hétfőn kezdődik a Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Gyulán >>>
07.03.
| Képzel& Kiállításmegnyitó >>>
07.03.
| Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Kertvárosi láncreakció
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT

Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way (melyből David Gordon Green készített remake-et Prince Avalanche – Texas hercege címmel) férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél.

Az izlandi direktornak nemcsak szomorúság és vidámság ötvözése van a kisujjában, ugyanúgy megy neki a hagyományos maszkulinitás fejtetőre állítása is. Most ráadásul három szálon futtatja ugyanezt a témát: beszél Atli, a neje által kidobott hűtlen férj csatangolásáról, apja, Baldvin eltévelyedéséről, valamint az ő szomszédja, Konrad nyűglődéséről. Hiba volna azonban kizárólag a férfiszerepekre redukálni A fa alatt drámai ütközéspontjait. Sigurdsonnál a női szerepelők, hovatovább, gyermekkarakterek is tűzpróbának tétetnek ki. Remek húzás például Inga, a főszereplő anyjának viselkedését firtatni. Összetett karakter, ugyanis bár joviálisnak álcázza magát, valójában durva pokrócként kirekesztő, szexista trágárságokkal küldi melegebb éghajlatra szomszédnőjét, Eybjorgot. Rendezőnk gyorsan tisztázza: A fa alatt a rendezett felszín, a csinosra fazonírozott kertvárosi miliő lassú rothadásáról szól, és ez a lejtmenet pedig még feszélyezőbb, ha csupán pár átlagemberre szűkül, mivel e felütés értelmében bármelyikünkből kitörhet a rejtező bestia.

 

 

Halk szavakból, mindennapi csínyekből sejlik fel a legrosszabb: Inga viselkedésén keresztül a női szerepek is árnyalódnak. Mellette ellenpontként villan fel Agnes, a megcsalt feleség, Rakel, a titkos szerető és Eybjorg, a szomszéd neje – A fa alatt a nőiség eltérő módozatairól is regél a sutba dobottságot követő talpra állástól a kabalaszerepen át egészen a hiábavaló jóságig. Sigurdssont más fénytörésben sem hagyja cserben gender-politikája: Atli vesszőfutása során ugyanis tényleg egy emocionálisan hátba döfő, megcsaló, ám tettéért vezekelni igyekvő férfi portréja tárul fel. Jóvá szeretné tenni a hibáját, ám csak problémát problémára halmoz – a direktor már a férfialak hányattatásaiból képes levezetni, mennyire a pokolba vezet az ártó szándék híján kövezett út, helyesebben hogyan gyarapítja a gondokat az átgondolatlan reakcióra érkező még veszélyesebb ellenreakció. Férjként, apaként sem kíván leszerepelni Atli, pedálozása azonban zaklatásba, rendőrségi ügybe, majd perifériára szorulásba csap át: A fa alatt csodálatosan bök rá az embert totálisan felemésztő, orientációs pontokat alig kínáló láncreakcióra, karakterdrámai vetületre.

Születhetne az alaphelyzetből egy európai Fargo vagy a Peter Berg jegyezte Ronda ügy didergető átirata, Sigurdsson viszont okosabban jár el – ilyen rangban mozija sokkal inkább a Sam Raimi-féle, havas közegben játszódó neo noir, a Szimpla ügy gyalázatos tévedés- és balvégzet-láncolatával dédelget rokonságot. Pusztán centrális férfialakja, Atli hőstelenítését, ha úgy tetszik, jelképes kasztrációját is vizuális eszközökkel, figurája lokalizációjával képes megoldani. Hitvesi ágyból rugdalják ki, ajtót mutatnak neki, emancipált neje munkahelyén kelt feltűnést, ahonnan ugyancsak kiebrudalják, majd óriáscsecsemővé degradálódva idős szülei mellett falatozik a konyhában, hogy végül az ősök kertjében, sátorban fekve hunyja le a szemét. Zseniális, ártalmatlannak tűnő szituációkba ágyazott levezetése ez a férfi pozícióvesztésének: Atli ezen felül apaként is lebőg, még kislányát is csak illegálisan, jószerivel az óvodából kicsempészve tudja improvizált piknikre vinni. Csendes, halk szavú sötét komédia A fa alatt, iróniát csak szőrmentén tartalmaz, jóval inkább önhibájukon kívül szánalmas nyárspolgárok kínos pillanatain feszengünk, a nyomorúságnak pedig lassan, de biztosan átadja helyét a lélekbe maró, mozdulatlanságra késztető tragédia. Sigurdsson fokozatosan leépített humorbetétei a férj-feleség, szülő-gyerek és szomszédi viszony elmérgesedését is ügyesen szolgálják. Kihagyásos szerkesztésmóddal játszik el a film, a vélt vagy valós sérelmekről jó darabig nem tudni, valóban az váltotta-e ki őket, akit az adott gaztettel vádolnak, így még inkább tótágast áll az izlandi jedermannok mikrovilága. Ujjal mutogatás zajlik az összes sarokban, kapukon átpillantva, dörgedelmesen a másik udvarára átkiáltva, felesleges vádaskodás mérgezi az addig viszonylag békés, jelentéktelen bosszankodásokat hallgatók napjait.

 

 

Különösen a fináléra izzik be a tévedések végjátékán nyugvó dramaturgia: itt már nem is csak zűrös konfliktusok rakódnak egymásra, hanem egyenesen a legvéresebb erőszak robban ki vulkánszerűen. Civilizált attitűd módosul ösztönszerű, állatias tekintélycsatára, naturalista melldöngetésre, szinte a Park Chan-wook készítette A bosszú ura revans-körforgásában enyésződnek a figurák hol bűnösként, hol földre kényszerített hullajelöltként, vagy éppen a véletlen összjátékának áldozataként. Legutóbbi kapcsán igazán fájdalmas a jószomszédi iszony: az erőszak ugyanis nem válogatós, a miniháború járulékos károkat, a fő problémában szerepet nem vállaló illetéktelenek ok nélküli lefejezését vonja maga után. Sigurdsson filmjének záróképe ráadásul újabb gyomrost visz be: igazából meg sem kellett volna történnie az egész hajcihőnek, a nagy csatározást előidéző probléma eleve nem létezett, a figurák egész idő alatt délibábot kergettek.

Ahogy az Either Way-ben, úgy itt is gyakran nyúl tájmetaforához a rendező, de míg ott a narratíva tényleg sivár közegbe ágyazta a bumfordi, de kiútra vágyó férfikaraktereket, A fa alatt egyszer találóan, másszor ügyetlenebbül támaszkodik ugyanarra a központi természet-snittre. Az egész haddelhaddot kiváltó, túl nagy árnyékot vető, levelein keresztül napfényt átszűrő címbéli fa, vagy a figurák züllésére utaló, földben kúszó giliszta vágóképe is olykor didaktikusabbak a kelleténél, plusz a játékidő közepe táján le is ül a cselekmény, mégsem lehet haragudni a filmre. Érzékletes, idővel mind jobban nyugtalanító, tanulságos darab másokkal és önmagukkal is feleslegesen hadat viselő kispolgárokról.

Szabó Ádám

 

 

 

Undir trénu, 2017
izlandi-francia fekete komédia, 89 perc

Rendező: Hafsteinn Gunnar Sigurdsson

Szereplők: Steinbór Hróar Steinbórsson, Edda Björgvinsdóttir, Sigurdur Sigurjónsson, Borsteinn Bachmann, Selma Björnsdóttir

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

HEWAR & THE GURDJIEFF ENSEMBLE
Örömmel nyugtázza az ember, hogy Berlinben van valami olyasmi, amit polgári kultúrának lehet nevezni. Nem mintha itthon ne lehetne látni tucatnyi embert a színházak és a koncerttermek előtt, csak persze Berlinben, a 3,5 milliós fővárosban ez nagyon más: nagyobb a város, több a lehetőség, nehéz is olyan utcát találni, ahol ne álldogálna csomó ember, aki éppen arra vár, hogy bemenjen az épületbe, és valami olyasmit halljon, amit komolyzenének szokás nevezni… – GERA MÁRTON BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.05 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NÁTYI RÓBERTTEL
A TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Július 7-ig még látogatható a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé a REÖK-ben. A palota két szintjén absztrakt és figurális alkotásokra bontva tekinthetik meg a látogatók az országos szintű kortárs festészeti seregszemlét. Nátyi Róbert művészettörténészt, a REÖK művészeti vezetőjét kérdeztük a kiállításról… – VARGA RÉKA INTERJÚJA

>>>
2018.07.04 - tiszatáj

INTERJÚ TAPASZTÓ ERNŐ RENDEZŐVEL
Magyarországi magyar, romániai magyar, romániai román színészek egy hónapig Aradon és Gyulán együtt, ez csak szép lehet. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen próbafolyamatból. A próbafolyamat ilyen nyári együttműködés esetén igen intenzív, különleges; a sok helyről jött ember csodákra képes. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen alkalomból […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő