10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Az irónia dimenziója
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA
ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA

Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette.

Köszönjük, hogy itt lehetünk, nyitotta meg az estét Beszédes István, jó, hogy van egy ilyen állomás közel a határhoz, mint a Grand Café. Ahogy Erdélyi Ágnes a szívélyes felkonferálásában, úgy ő is kihangsúlyozta a vajdasági és szegedi együttműködés, valamint egymásra hatás fontosságát: a zEtna Irodalmi Fesztiválját évek óta gazdagítják a szegedi kapcsolatok. A magazin bemutatása kapcsán Beszédes elmondta, fiatal kiadóról van szó, most 19 éves, ami egyben azt is jelenti, hogy a megbeszélések alatti sörözésekről lassan átállhatnak a vérnyomáscsökkentő tablettákra, van mit csinálni.

 

 

A szerkesztő elsőként Szögi Csabát kérte fel, mutassa be a közönségnek Kismadár a csontketrecben című kötetét. Szögi azzal indított: csontketrec, ez a szó talán máris elárulhat valamit. Regényét, amelyet 40 évesen kezdtt el írni, azoknak a nőknek szentelte, akikkel addig kapcsolatban volt, és ilyen formán ez a könyv kísérlet is a nagybetűs nő megfejtésére. Testi, szellemi, lelki háromszög – három madár, akárcsak a mottóban: „Szerelmeimnek, szeretteimnek és szeretőimnek; mindhárom kismadaramat tápláló és éheztető nőimnek.

Balázs Attila kérdésére, miszerint jutott-e bármilyen következtetésre a nők megfejtése kapcsán, kamatoztattad-e a tapasztalataid?, Szögi elárulta, a könyv megjelenése előtt megtalálta a nőt, aki, úgymond, a másik fele, tehát rájöhetett valamire útközben. Ez már a második kiadása a könyvnek, tette hozzá Beszédes, és készül a harmadik, mert mindig van mit javítani. Utána jöhetne a kritikai kiadás, amelyben a regény kiadásváltozatai mellett az abban szereplő nők hozzászólásait is belevehetnék, humorizált. A szerkesztői hibákon túl Beszédesnek feltűnt a Kismadár a csontketrecben naplószerűségéből fakadó múltrendező attitűdje is. Erre reagálva Szögi elmondta, ilyen regény-tematikán belül az összegzés szinte elkerülhetetlen, mégiscsak volt itt 40 év.

 

 

Lennert Móger Tímea Homo labilis című verseskötetének bemutatásából megtudhattuk, négy ciklust kaphat kézhez az olvasó; a versek nemcsak nőkről, a nők tükrében a férfiakról, valamint a nemek és az ember mindennapi küzdelmeiről szólnak, hanem közösségi problémákat is érintenek, mindezeket pedig a vajdasági táj – sokszor Doroszló városára rímelő – elemei között teszik. Beszédes kiemelte a kötet akváriumszerűségét is: Ágoston Lóránt belíveken szereplő festményei, halai és kutyaalakjai sikeresen illeszkednek a szövegekhez. Szociális érzékenység, tűzte még mellé Beszédes. Ennek kapcsán Lennert kifejtette, meghatározó számára a nyugat-bácskai vidék, a szórványközösség, amelyben él, hiszen őt leginkább az ottani légkör mozgatja. Ezután elhangzottak Idegenvezetés és Földönkívüli képeslap című versei.

 

 

Balázs Attila következett. Neked bolháid vannak, jegyezte meg Beszédes a szerző Szökés a bolhacirkuszból című kötetére utalva, majd megkérdezte, honnan jött az ötlet, hogy a mesehős, ez a kisbolha-apafigura, ebből a kutyaháti helyzetből beszéljen a szőrös színpadon? Balázs mondandója mélyről indult, és szívesen mesélt – nagyjából mindenről. Például a vajdasági Új Symposion folyóiratot (1965-1992) bemutató szentendrei kiállításról, ahol úgy érezte, ő és Fenyvesi Ottó már maguk is kiállítási tárgyakként voltak jelen, vagy az infantilizmusról, amit az amerikai irodalomból szipkázott ki. Holden Caulfield infantilizmusából akartam profitálni, mondta, amikor a felnőtteknek szóló nyúl-regényéről (Cuniculus, 1979) ejtett szót. Azért felnőtteknek, mert az irónia dimenziója számukra elérhető. Aztán múltak az évek, hiába volt szándék, gyerekkönyv mégse született.

Újvidék és Budapest között máig nyolc órás a vonatút – fűzte tovább Balázs azzal a céllal, hogy előbb-utóbb megválaszolja majd a bolhás kérdést is –, ilyenkor egyszerre két helyen nem vagyok jelen. Balázs ezekben az órákban csak néz ki a vonatablakon, figyeli a határt: ahol egykor nagyszüleink jártak át, most új minták jelentek meg. Ő szentül hitte, folytatta, hogy ez a határ el fog tűnni,

de a történelem, úgy tűnik, ismétli önmagát: szögesdrótok nőnek ki a földből.

A bolha viszont átjár ezen a kerítésen, jutott a végére Balázs, a bolha egy szabálytalan, pattogó állat. A Szökés a bolhacirkuszból főhőse, Kisbolha Péter, akinek történeteit a fia, Pál meséli el, minden bolha-szinten járt már, tapasztalt alak. Balázs Attila a felolvasását megelőzően végül egy anekdotával zárt: a határon egyszer egy tört angolt beszélő szíriaival elegyedett szóba, aki felajánlotta számára, hogy elmesél két történetet: van egy szomorú és egy vidám, melyikkel kezdje?  Balázs elsőnek a szomorú mellett döntött, legyen vidám a végkicsengés, mivel azonban a vidám történetre aznap már nem jutott idő, másnap kellett visszamennie a helyszínre, ahol csak a mesélő szíriai pokrócát találta.

 

 

A sorban utolsóként Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva (második könyv) című kötete került terítékre. Beszédes az arcképcsarnok szót használta a második kötettel teljessé vált gyűjteményre, és elárulta, versesszéknek nevezi Ottó verseit, hiszen ugyanazokra a vajdasági magyar művekre reflektálnak, és ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, amelyek őt is érdekelik. Én az Új Symposion társaságához tartozok, kezdte Fenyvesi,

Balázs Attilával már sok csatát megvívtunk együtt – a legtöbbet természetesen elveszítettük.

Mindig is fontos volt számára a közösség, folytatta, a könyvem pedig számvetés, amely során a múltat, a gyökereket akarta megtalálni, a régi szerzőkhöz visszanyúlni, ez volt a cél, megtudni, mit gondoltak ők a vajdasági létről. 55 személyt választott ki összesen, az első kötetben 22-t, a másodikban 33-at nevezett meg. Mitikus számok ezek, mondta, és a matematika is elengedhetetlen, hiszen a matematika nyelvén minden leírható, mi is kódolva vagyunk a DNS-ünkben. Végül leszögezte, ő csak a 2000-ig elhunyt szerzők közül válogatott, és több szerzőt már nem is szeretne, majd feldolgozza más a későbbieket. Felolvasásával, a vajdasági szerzők megidézésével zárult az est.

Szutorisz Szabolcs Bence

 

 

Fotó: Höffler Norbert


Címke: , , , , , , , , , , ,
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő