04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Az irónia dimenziója
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA
ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA

Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette.

Köszönjük, hogy itt lehetünk, nyitotta meg az estét Beszédes István, jó, hogy van egy ilyen állomás közel a határhoz, mint a Grand Café. Ahogy Erdélyi Ágnes a szívélyes felkonferálásában, úgy ő is kihangsúlyozta a vajdasági és szegedi együttműködés, valamint egymásra hatás fontosságát: a zEtna Irodalmi Fesztiválját évek óta gazdagítják a szegedi kapcsolatok. A magazin bemutatása kapcsán Beszédes elmondta, fiatal kiadóról van szó, most 19 éves, ami egyben azt is jelenti, hogy a megbeszélések alatti sörözésekről lassan átállhatnak a vérnyomáscsökkentő tablettákra, van mit csinálni.

 

 

A szerkesztő elsőként Szögi Csabát kérte fel, mutassa be a közönségnek Kismadár a csontketrecben című kötetét. Szögi azzal indított: csontketrec, ez a szó talán máris elárulhat valamit. Regényét, amelyet 40 évesen kezdtt el írni, azoknak a nőknek szentelte, akikkel addig kapcsolatban volt, és ilyen formán ez a könyv kísérlet is a nagybetűs nő megfejtésére. Testi, szellemi, lelki háromszög – három madár, akárcsak a mottóban: „Szerelmeimnek, szeretteimnek és szeretőimnek; mindhárom kismadaramat tápláló és éheztető nőimnek.

Balázs Attila kérdésére, miszerint jutott-e bármilyen következtetésre a nők megfejtése kapcsán, kamatoztattad-e a tapasztalataid?, Szögi elárulta, a könyv megjelenése előtt megtalálta a nőt, aki, úgymond, a másik fele, tehát rájöhetett valamire útközben. Ez már a második kiadása a könyvnek, tette hozzá Beszédes, és készül a harmadik, mert mindig van mit javítani. Utána jöhetne a kritikai kiadás, amelyben a regény kiadásváltozatai mellett az abban szereplő nők hozzászólásait is belevehetnék, humorizált. A szerkesztői hibákon túl Beszédesnek feltűnt a Kismadár a csontketrecben naplószerűségéből fakadó múltrendező attitűdje is. Erre reagálva Szögi elmondta, ilyen regény-tematikán belül az összegzés szinte elkerülhetetlen, mégiscsak volt itt 40 év.

 

 

Lennert Móger Tímea Homo labilis című verseskötetének bemutatásából megtudhattuk, négy ciklust kaphat kézhez az olvasó; a versek nemcsak nőkről, a nők tükrében a férfiakról, valamint a nemek és az ember mindennapi küzdelmeiről szólnak, hanem közösségi problémákat is érintenek, mindezeket pedig a vajdasági táj – sokszor Doroszló városára rímelő – elemei között teszik. Beszédes kiemelte a kötet akváriumszerűségét is: Ágoston Lóránt belíveken szereplő festményei, halai és kutyaalakjai sikeresen illeszkednek a szövegekhez. Szociális érzékenység, tűzte még mellé Beszédes. Ennek kapcsán Lennert kifejtette, meghatározó számára a nyugat-bácskai vidék, a szórványközösség, amelyben él, hiszen őt leginkább az ottani légkör mozgatja. Ezután elhangzottak Idegenvezetés és Földönkívüli képeslap című versei.

 

 

Balázs Attila következett. Neked bolháid vannak, jegyezte meg Beszédes a szerző Szökés a bolhacirkuszból című kötetére utalva, majd megkérdezte, honnan jött az ötlet, hogy a mesehős, ez a kisbolha-apafigura, ebből a kutyaháti helyzetből beszéljen a szőrös színpadon? Balázs mondandója mélyről indult, és szívesen mesélt – nagyjából mindenről. Például a vajdasági Új Symposion folyóiratot (1965-1992) bemutató szentendrei kiállításról, ahol úgy érezte, ő és Fenyvesi Ottó már maguk is kiállítási tárgyakként voltak jelen, vagy az infantilizmusról, amit az amerikai irodalomból szipkázott ki. Holden Caulfield infantilizmusából akartam profitálni, mondta, amikor a felnőtteknek szóló nyúl-regényéről (Cuniculus, 1979) ejtett szót. Azért felnőtteknek, mert az irónia dimenziója számukra elérhető. Aztán múltak az évek, hiába volt szándék, gyerekkönyv mégse született.

Újvidék és Budapest között máig nyolc órás a vonatút – fűzte tovább Balázs azzal a céllal, hogy előbb-utóbb megválaszolja majd a bolhás kérdést is –, ilyenkor egyszerre két helyen nem vagyok jelen. Balázs ezekben az órákban csak néz ki a vonatablakon, figyeli a határt: ahol egykor nagyszüleink jártak át, most új minták jelentek meg. Ő szentül hitte, folytatta, hogy ez a határ el fog tűnni,

de a történelem, úgy tűnik, ismétli önmagát: szögesdrótok nőnek ki a földből.

A bolha viszont átjár ezen a kerítésen, jutott a végére Balázs, a bolha egy szabálytalan, pattogó állat. A Szökés a bolhacirkuszból főhőse, Kisbolha Péter, akinek történeteit a fia, Pál meséli el, minden bolha-szinten járt már, tapasztalt alak. Balázs Attila a felolvasását megelőzően végül egy anekdotával zárt: a határon egyszer egy tört angolt beszélő szíriaival elegyedett szóba, aki felajánlotta számára, hogy elmesél két történetet: van egy szomorú és egy vidám, melyikkel kezdje?  Balázs elsőnek a szomorú mellett döntött, legyen vidám a végkicsengés, mivel azonban a vidám történetre aznap már nem jutott idő, másnap kellett visszamennie a helyszínre, ahol csak a mesélő szíriai pokrócát találta.

 

 

A sorban utolsóként Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva (második könyv) című kötete került terítékre. Beszédes az arcképcsarnok szót használta a második kötettel teljessé vált gyűjteményre, és elárulta, versesszéknek nevezi Ottó verseit, hiszen ugyanazokra a vajdasági magyar művekre reflektálnak, és ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, amelyek őt is érdekelik. Én az Új Symposion társaságához tartozok, kezdte Fenyvesi,

Balázs Attilával már sok csatát megvívtunk együtt – a legtöbbet természetesen elveszítettük.

Mindig is fontos volt számára a közösség, folytatta, a könyvem pedig számvetés, amely során a múltat, a gyökereket akarta megtalálni, a régi szerzőkhöz visszanyúlni, ez volt a cél, megtudni, mit gondoltak ők a vajdasági létről. 55 személyt választott ki összesen, az első kötetben 22-t, a másodikban 33-at nevezett meg. Mitikus számok ezek, mondta, és a matematika is elengedhetetlen, hiszen a matematika nyelvén minden leírható, mi is kódolva vagyunk a DNS-ünkben. Végül leszögezte, ő csak a 2000-ig elhunyt szerzők közül válogatott, és több szerzőt már nem is szeretne, majd feldolgozza más a későbbieket. Felolvasásával, a vajdasági szerzők megidézésével zárult az est.

Szutorisz Szabolcs Bence

 

 

Fotó: Höffler Norbert


Címke: , , , , , , , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő