10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

„Nagyon erős szimbólumokat már nem használok”
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ
GÉCZI JÁNOSSAL

Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről.

– A kötetkompozícióban szereplő címekkel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés: a kezdő és záró verscím által keretbe foglalt, három ponttal kezdődő egyszavas címek milyen szerzői szándékkal jelenítik meg a töredékesség–egység szimbolikáját?

– Ezen nagyon sokat gondolkodtam. Magyarországon teljesen megszokott, hogy a címek a verseknek valamiféle emblematikus megjelenítését szolgálják. Én viszont olyan címeket szerettem volna már nagyon régen adni, amelyek a versek eseményéhez tartoznak. Az, hogy a verset lehet az első sorral is kezdeni, bevett forma. Az avantgárd egyre inkább a szétdarabolt verssel akar valamit kezdeni, tehát gyakran belső szavakat emel ki. Én tulajdonképpen ezt az utolsó szó használatának a jogát átvettem egy vajdasági költőtársamtól – Beszédes Istvánról van szó –, aki az életművének nagy részében a vers utolsó szavával hangsúlyozta az előtte lévő beszédet. Ezt a hangsúlyozást használva arról szeretnék nyilatkozni, hogy a dolgok, amikről beszélünk, ha jól beszélünk róluk, érzékelhetően önmagukba zártak. Ezt a zártságot, ezt a gömbszerű egészet jelenítik meg a címek.

 

 

– Ezt a fajta elrendezést érthetjük a kötetkompozíciós elvekre vonatkoztatva is? Itt elsősorban a verscímek keretes elrendezésére, formai sajátosságaira gondolok.

Igen. A versnek három tengelye van: középen, ami nagyon fontos számomra, a bizonyos Titánia-vers, tehát a Szentivánéji álomnak egy megidézése, ami a tükröződéssel függ össze. És hát hogyan is lehetünk szerelmesek az életbe, vagy egyáltalán ebbe a szamárfejű borzalomba? Az eleje és a vége az pedig egy pillér, amire a vers fel van feszítve.

A hatos számjegy többször előkerül a kötet verseiben. Ez egy önkéntelen jelenség, vagy mindenképpen egy szimbolikus számhasználat?

– Nagyon erős szimbólumokat már nem használok, már nem érdekelnek annyira, mint régen.  Ezzel szemben a keresztény számmisztika valóban engem is áthat. Ez részben a művelődéstörténeti érdeklődésem, részben pedig a kultúrába való beágyazottságom miatt van. Úgyhogy igen, van jelentése a 6-os számnak. A rózsa, amit 30 éve kutatok, teljes mértékben az ötös számjegyre épül, botanikai okok miatt az ötös szám szimbólumrendszerét használja.  Ezért tessék úgy olvasni a 6-os számjegyet, mint ahogy olvastuk az Ezeregy éjszaka meséit: ezer meg egy. Tehát ez esetben öt meg egy.

 

 

– A kötet olvasásakor előkerült El Kazovszkij neve is egy bizonyos vers kapcsán. Az …odaát című vers alcímeként azt olvashatjuk: „El Kazovszkij kisgrafikájához”. Milyen kapcsolódási pont van a kötet és a képzőművész gondolatisága között?

– El Kazovszkij a nemzedéktársam volt. Én nagyon szerettem a harsányságát, és azt, hogy ennyire szabályokon kívül tudott, mondjuk úgy, több művészetből táplálkozó világot építeni. Egyszer megnyitottam egy kiállítását, akkor sikerült megismernem munkáját, azt követően folyamatos szellemi kapcsolatot ápoltam vele. A Kalligram készített egy El Kazovszkij-számot: annak idején kiosztottak apró kis képecskéket a költőknek, és ők választhattak, melyikhez szeretnének írni. Én is választottam egy grafikát, amihez ez lett végül a vers.

– Akkor ez egy hasonló kezdeményezés volt, mint Kass János plasztik-fejeinek a megalkotása? Ott ugye az történt, hogy Kass János plasztik-fejeket küldött az alkotótársainak (írók, költők, képzőművészek), hogy értelmezzék szabadon a kapott formavilágot, és feszegessék a képzőművészet és poézis határait.

– Igen, ugyanez volt. Csehy Zoltán költőtárstól, szerkesztőtárstól származik ez az ötlet, és egy nagyon jó, tematikus szám lett belőle. Nagyon kevés az olyan képzőművész, aki nemzedékekre képes hatni. El Kazovszkij ilyen volt.

 

 

– Végül azt szeretném megkérdezni, hogy ha – minden realitást mellőzve – nem számítana sem pénz, sem távolság, milyen helyen vagy környezetben képzelné el legszívesebben a kötetbemutatóját?

– Én szeretem az extrém helyeket, de akár ez a tér is annak számít, gondolja csak el: itt van mellettünk egy szökőkút, amely időnként hangossá válik. És ez teljesen jó, hogy hirtelen van egy részem és hirtelen én válok valami részévé. Az ilyeneket szeretem. De szeretek a romkocsmákban is felolvasni, mint ahogy a klubokat is élvezem. Általában a természeti helyeken a legjobb.

– És ha semmiféle realitás nem számítana?

– Akkor mindenképpen azon a szigeten, amit annyira szeretek.

Németh Zsófia

 

 

Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)

Tiszatáj Könyvek

Szeged, 2018

2750 Ft, 148 oldal

Megrendelhető a kiadó címén: tiszataj@tiszataj.hu

 

 

 

 


Címke: , , , , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő