Tiszatájonline | 2018. június 18.

„Nagyon erős szimbólumokat már nem használok”

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

KÖNYVHETI INTERJÚ
GÉCZI JÁNOSSAL

Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről.

– A kötetkompozícióban szereplő címekkel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés: a kezdő és záró verscím által keretbe foglalt, három ponttal kezdődő egyszavas címek milyen szerzői szándékkal jelenítik meg a töredékesség–egység szimbolikáját?

– Ezen nagyon sokat gondolkodtam. Magyarországon teljesen megszokott, hogy a címek a verseknek valamiféle emblematikus megjelenítését szolgálják. Én viszont olyan címeket szerettem volna már nagyon régen adni, amelyek a versek eseményéhez tartoznak. Az, hogy a verset lehet az első sorral is kezdeni, bevett forma. Az avantgárd egyre inkább a szétdarabolt verssel akar valamit kezdeni, tehát gyakran belső szavakat emel ki. Én tulajdonképpen ezt az utolsó szó használatának a jogát átvettem egy vajdasági költőtársamtól – Beszédes Istvánról van szó –, aki az életművének nagy részében a vers utolsó szavával hangsúlyozta az előtte lévő beszédet. Ezt a hangsúlyozást használva arról szeretnék nyilatkozni, hogy a dolgok, amikről beszélünk, ha jól beszélünk róluk, érzékelhetően önmagukba zártak. Ezt a zártságot, ezt a gömbszerű egészet jelenítik meg a címek.

– Ezt a fajta elrendezést érthetjük a kötetkompozíciós elvekre vonatkoztatva is? Itt elsősorban a verscímek keretes elrendezésére, formai sajátosságaira gondolok.

Igen. A versnek három tengelye van: középen, ami nagyon fontos számomra, a bizonyos Titánia-vers, tehát a Szentivánéji álomnak egy megidézése, ami a tükröződéssel függ össze. És hát hogyan is lehetünk szerelmesek az életbe, vagy egyáltalán ebbe a szamárfejű borzalomba? Az eleje és a vége az pedig egy pillér, amire a vers fel van feszítve.

A hatos számjegy többször előkerül a kötet verseiben. Ez egy önkéntelen jelenség, vagy mindenképpen egy szimbolikus számhasználat?

– Nagyon erős szimbólumokat már nem használok, már nem érdekelnek annyira, mint régen.  Ezzel szemben a keresztény számmisztika valóban engem is áthat. Ez részben a művelődéstörténeti érdeklődésem, részben pedig a kultúrába való beágyazottságom miatt van. Úgyhogy igen, van jelentése a 6-os számnak. A rózsa, amit 30 éve kutatok, teljes mértékben az ötös számjegyre épül, botanikai okok miatt az ötös szám szimbólumrendszerét használja.  Ezért tessék úgy olvasni a 6-os számjegyet, mint ahogy olvastuk az Ezeregy éjszaka meséit: ezer meg egy. Tehát ez esetben öt meg egy.

– A kötet olvasásakor előkerült El Kazovszkij neve is egy bizonyos vers kapcsán. Az …odaát című vers alcímeként azt olvashatjuk: „El Kazovszkij kisgrafikájához”. Milyen kapcsolódási pont van a kötet és a képzőművész gondolatisága között?

– El Kazovszkij a nemzedéktársam volt. Én nagyon szerettem a harsányságát, és azt, hogy ennyire szabályokon kívül tudott, mondjuk úgy, több művészetből táplálkozó világot építeni. Egyszer megnyitottam egy kiállítását, akkor sikerült megismernem munkáját, azt követően folyamatos szellemi kapcsolatot ápoltam vele. A Kalligram készített egy El Kazovszkij-számot: annak idején kiosztottak apró kis képecskéket a költőknek, és ők választhattak, melyikhez szeretnének írni. Én is választottam egy grafikát, amihez ez lett végül a vers.

– Akkor ez egy hasonló kezdeményezés volt, mint Kass János plasztik-fejeinek a megalkotása? Ott ugye az történt, hogy Kass János plasztik-fejeket küldött az alkotótársainak (írók, költők, képzőművészek), hogy értelmezzék szabadon a kapott formavilágot, és feszegessék a képzőművészet és poézis határait.

– Igen, ugyanez volt. Csehy Zoltán költőtárstól, szerkesztőtárstól származik ez az ötlet, és egy nagyon jó, tematikus szám lett belőle. Nagyon kevés az olyan képzőművész, aki nemzedékekre képes hatni. El Kazovszkij ilyen volt.

– Végül azt szeretném megkérdezni, hogy ha – minden realitást mellőzve – nem számítana sem pénz, sem távolság, milyen helyen vagy környezetben képzelné el legszívesebben a kötetbemutatóját?

– Én szeretem az extrém helyeket, de akár ez a tér is annak számít, gondolja csak el: itt van mellettünk egy szökőkút, amely időnként hangossá válik. És ez teljesen jó, hogy hirtelen van egy részem és hirtelen én válok valami részévé. Az ilyeneket szeretem. De szeretek a romkocsmákban is felolvasni, mint ahogy a klubokat is élvezem. Általában a természeti helyeken a legjobb.

– És ha semmiféle realitás nem számítana?

– Akkor mindenképpen azon a szigeten, amit annyira szeretek.

Németh Zsófia

Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)

Tiszatáj Könyvek

Szeged, 2018

2750 Ft, 148 oldal

Megrendelhető a kiadó címén: [email protected]