Tiszatájonline | 2018. június 11.

Hol vagyunk a mesékben?

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS BOLDIZSÁR ILDIKÓVAL
Június 7-én a Somogyi Könyvtár adott helyet az Ünnepi Könyvhét szegedi díszvendégével való beszélgetésnek. Boldizsár Ildikó mesekutatót Sólyom Andrea kérdezte új könyvéről, melynek címe: Hamupipőke Facebook-profilja… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS BOLDIZSÁR ILDIKÓVAL

Június 7-én a Somogyi Könyvtár adott helyet az Ünnepi Könyvhét szegedi díszvendégével való beszélgetésnek. Boldizsár Ildikó mesekutatót Sólyom Andrea kérdezte új könyvéről, melynek címe: Hamupipőke Facebook-profilja.

Sólyom első kérdésére, ti. hogyan került Boldizsár közeli kapcsolatba a mesékkel és a mesekutatással, a szerző elmondta, felnőttként találkozott először a mesékkel, 18 éves korában. Talán éppen ez a késői ismerkedés is motiválhatta őt abban, hogy komolyabban elkezdjen foglalkozni velük. Szakdolgozatát is a mesékre fókuszálva írta, néprajzi szempontból. Témájában arra volt kíváncsi, miért volt szükség mesemondókra, kikből lehettek mesélők, illetve hogy a felnőttek miért igényelték a mesemondást. Ez a munkája nagyjából 15 évnyi mesekutatásból tevődött össze.

Boldizsár megosztotta a közönséggel, fia betegsége és kórházi kezelése idején érezte először úgy, hogy anyaként mesékkel is segítheti gyermekét, mesélései során pedig az egyik történet olyan nagy hatást gyakorolt a kisfiára, hogy azt újra és újra el kellett mondania neki. Az orvosok mindeközben hangulatbeli javulást figyelhettek meg a betegnél. Boldizsár később még évekig járt a kórházba mesélni a betegeknek, akiken szintén észrevehető volt valamiféle pozitív változás. Boldizsár elárulta, eszébe sem jutott ekkor még a meseterápia, és kiemelte, nem a mese gyógyít meg, hanem a mesével való kapcsolat idézi elő a változást.

Sólyom Andrea ezt követően a meseterápia kifejezésre hívta fel a figyelmet: kettő, szervesen össze nem kapcsolható fogalomból tevődik össze, kérdése pedig arra vonatkozott, miként tükrözi mai világunkat ez az elnevezés. Boldizsár válasza a mese korábban betöltött funkciója felől közelítette meg a felvetést. Az emberek régen együtt éltek a mesékkel, valóságként fogták fel azokat. Ez az egységes és egylényegű világkép bomlott fel napjainkra. Anno nem próbálták meg megfejteni a szövegeket, inkább egy „képekben való fürdés” jellemezte a mesékhez fűződő viszonyt, ma viszont már nincs jelen ez a képi jelentés.

Mert a mese eredetileg nem fikcióként, hanem a hagyományban kiérlelt szent iratként létezett, amelyhez igazodni lehetett.

Amikor Sólyom a Hamupipőke Facebook-profilja könyvcímre terelte a szót, kifejtette, hogy eddigi tapasztalatai alapján sokan csak a cím egyik felére emlékeztek vissza: vagy a mesére vagy pedig a közösségi médiára tett utalásra. Ezzel kapcsolatban arra keresett választ, miként is közeledjünk a mesékhez ebben a megváltozott közegben. Boldizsár szerint ezek a történetek lelki eseményeket tárolnak, amelyek ma is érvényesek. E tekintetben a mesék az emberi psziché állandóságát, illetve az emberi történetek ismétlődését mutatják meg. A továbbélésre egy példát is hozott. Felkérték ugyanis, hogy írja meg a Csipkerózsika 2018-as változatát – gondolja el, miként van jelen napjainkban ez a mese. Boldizsár elmondta, az átültetés során egy kómába került lány esetéből bontotta ki végül a történetet.

A továbbiakban Sólyom a könyv szerkezetére irányította a figyelmet: 14 esettanulmány, mind ugyanazzal a ritmusképlettel megszerkesztve. Boldizsár kifejtette, hogy a metamorphoses-meseterápia minden eleme ebben a kötetben jelenik meg először. A kötet eredetileg nem Magyarországra, hanem német felkérésre íródott, a német kiadó pedig külön kérte, hogy a szerző esettanulmányokat mutasson be. Boldizsár számára ezeket kiadni tabu lett volna, így igyekezett egy olyan nyelvi megoldást választani, amelyen keresztül leplezetten tudja elmondani konkrét tapasztalatait, így a történetté alakítás és a filmforgatókönyvek stílusa mellett döntött.

A beszélgetésben Sólyom következő kérdéspontja az öngyógyítás módjára irányult. A válasz szerint a gyógyulni vágyó ember önmagához intézett első kérdése az kell legyen, mi köze van a választott meséhez. Itt két típusú kérdéssor különíthető el: objektív és szubjektív. A szubjektív kérdések segítik a terápiát. Ezek közül is az egyik legfontosabb, hogy hol fedezi fel magát a történetben az öngyógyító személy. Ez egyrészről azért központibb kérdés, mint a ki vagyok én?,mivel egy-egy történetben  több  helyszín jelenítődik meg, mint személy, másrészről pedig azért, mert a mesei helyszínek által képződik le, hogy az öngyógyító hol tart a saját életében. Tehát a helyszín az, amely megnyitja az utat a terápiára.

Sólyom és Boldizsár azt is kiemelte, hogy a mesék szereplőit nem a kizárólagos önazonosítás szintjén kell szemlélni, hanem érdemes minden szereplőre úgy tekinteni, mint egy bennünk fellelhető karaktertípusra. Ezáltal bontakozhatnak ki ugyanis a bennünk rejlő belső ellentétek a terápia során. Mivel Boldizsár sok mesével foglalkozik, Sólyom utolsó kérdése arra vonatkozott, mennyiben alakítják őt magát is a kutatott anyagok. Boldizsár elárulta, a mesék teljes mértékben átformálják: éppen ez adja a meseterápia hitelességét, hiszen a mese számára is mintát ad.

Sólyom ezután átadta a szót a közönségnek. Az egyik hallgató az öngyógyítás működőképessége felől érdeklődött. Boldizsár szerint ez a módszer abban az esetben hathat, amennyiben önismeret által és önbecsapástól mentesen történik. Egy másik kérdés úgy hangzott: van-e különbség a mesehallgatás és olvasása közt? A mesekutató részletes válaszából kiderült, szerinte van eltérés, hiszen az auditív befogadás során sokkal jobban működik az értelmezés. Ennek apropóján a közönség kérésére Boldizsár Ildikó egy mesét is elmondott a végén: Az igazságkereső embert.

Borbíró Aletta

Fotó: Höffler Norbert

Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja – Meseterápiás esetek

Jelenkor Kiadó

Pécs, 2018

272 oldal, 3499 Ft