08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
07.21.
| PASO: Park, Sziget, aztán Müpa >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Szerepbörtönök
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN

Immár hagyomány, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház minden színházi évad végén a Vígszínházban vendégszerepel, rendszerint két előadással. Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája. Májusban Budapesten egy román rendezőnő, Nona Ciobanu Aki elzárja az éjszakát című előadása mellett az ukrán botrányrendező Andriy Zholdak Rosmersholm című előadásai voltak láthatóak (utóbbiról várhatóan egy későbbi írásban olvashatnak).

Ciobanu rendezése adaptáció: Lilana Cavani Az éjszakai portás című botrányfilmje ihlette. Az 1974-ben mutatott film a nácizmus orgiasztikus ábrázolásával, a tettes-áldozat dichotómiájának kimozdításával kavart komoly botrányt. Az egykori náci tiszt (Max) és a lágerfogoly Lucia (az előadásban Hanna) szerelmi, illetve szadoerotikus viszonya a háború után egy véletlen bécsi találkozás apropóján újabb szintre emelkedik. Max a tettes-, Hanna az áldozat-szereptől képtelen szabadulni, a lágerben történtek visszarendezik, és újra életre hívják az egykori emlékeket és szerepmintákat. Ciobanu leginkább az utóbbi, két szereplő közti kölcsönviszonyra építette fel az előadás dramaturgiáját, felerősítve Max és Hanna bonyolult játszmájának teatralitását, az elnyomás totalitárius kontextusát pedig jelentősen háttérbe szorította. Az előadás színlapján olvasható rendezői jegyzet is azt az értelmezési irányt hangsúlyozza, miszerint kortárs világunk hétköznapi elnyomásmintái (így a családon belüli erőszak) analóg viszonyban állnak az előadásban színre vitt szituációkkal. Az a – részben közhelyszerű – tézis azonban, amely szerint az elnyomáshoz nemcsak az elnyomó, hanem részben az elnyomott hozzájárulása is szükséges, nem volt elegendő egy koherens dramaturgiájú előadás kimunkálásához. A Viola Gábor által megformált Max, valamint a Györgyjakab Enikő alakította Hanna közti alapkonfliktus kiélezésére ugyanis nem jutott elegendő tér és idő. Jóllehet izgalmas kísérletek mégis történnek: a rendezőnő és Peter Košir által megálmodott tér Max ódon szobájába szűkíti a játékot.

 

 

A klausztrofób, sötét színekkel (néhol a nézőtérre irányuló vakuvillanásokkal) operáló díszlettérben a mozgásdinamika lesz a legfőbb jelentésgeneráló egység: a mozgást a bejárati ajtó, a méretes ablak, a fürdőkád, illetve a vaságy strukturálják.  Ebben a térben a Max és Hanna közti szadoerotikus testkapcsolat tűpontos mozgássorozatok által fejeződik ki, megjelenítve a kettejük közti hatalom állandó oszcillálását, a hierarchikus elnyomás irányának felcserélődéseit. A mozgás nemcsak az elfojtott fizikai erőszakot, hanem a két szereplő közti verbális kommunikáció beszűkültségét is felerősíti: a Max és Hanna közti egyszerű, szegényes, ugyanakkor rendkívül agresszív verbalitás a két szereplő önnön identitáskelepcéiben való vergődését fejezi ki. Miközben Max felejteni akar és megszabadulni bűneitől, Hanna meg szeretné érteni saját túlélő-identitását, elsődlegesen azt, hogy miért éppen ő volt az, akit a lágerben Max kiszemelt, felhasználta perverz vágyai kiélésére, ugyanakkor megmentette a biztos haláltól.

 

 

A történet brutalitásából fakadó pszichikai nyomás dacára Ciobanu rendezése keresi, mégsem találja a maga színházi formáját. Az audovizuális eszközök (háttérvetítés) és a különböző hanghatások kiaknázása éppen a színre vitt sorsoktól távolítja el a nézőt. Mindezt a szöveg sem ellensúlyozza: a Max által elkövetett egykori szörnyűségekre reflektáló részletek leggyakrabban olcsó pátoszba csapnak át, s romantizálják az eredendően borzalmas szituációkat. A befogadást emellett megnehezíti a dramaturgiailag inkoherens történetadaptáció: az alapkonfliktus kibontása késleltetett, a film ismerete nélkül olykor követhetetlen marad, a darab első harmadában homályos utalásokból következtethető ki, hogy a színen lévő két ember kapcsolatának milyen történelmi beágyazottsága van. A színészi játék kapcsán kiemelendő, hogy Viola Gábor és Györgyjakab Enikő játékstílusa naturalista eszközökkel operál, színészi jelenlétük ugyanakkor nem egyenletes, Györgyjakab kidolgozott mozgása, gondosan kimunkált arcjátéka, mélyről feltörő ordításai mellett Viola szerepalakításának hiányosságai is láthatóvá válnak. A Maxot alakító színésznél ugyanis a kapkodó mozgás és a harsányság idegességbe fordul át, s a karakter lobbanékonyságának érzékeltetése helyett az ingerültség öncélú marad.

Mindezek dacára Nona Ciobanu rendezése érdekes kísérletnek tekinthető: jelzi, hogy a posztdramatikusság jegyében a filmek továbbra is kedvelt kiindulópontot jelentenek a színházi munkákban. Egyben Cavani filmjét – még ha nem is radikális módon – de a színház médiuma által új értelmezéshorizontból teszi megközelíthetővé.

Fritz Gergely

 

Fotó: www.huntheater.ro

 


Címke: , , , , , ,
2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.19 - tiszatáj

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő