10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Szerepbörtönök
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN

Immár hagyomány, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház minden színházi évad végén a Vígszínházban vendégszerepel, rendszerint két előadással. Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája. Májusban Budapesten egy román rendezőnő, Nona Ciobanu Aki elzárja az éjszakát című előadása mellett az ukrán botrányrendező Andriy Zholdak Rosmersholm című előadásai voltak láthatóak (utóbbiról várhatóan egy későbbi írásban olvashatnak).

Ciobanu rendezése adaptáció: Lilana Cavani Az éjszakai portás című botrányfilmje ihlette. Az 1974-ben mutatott film a nácizmus orgiasztikus ábrázolásával, a tettes-áldozat dichotómiájának kimozdításával kavart komoly botrányt. Az egykori náci tiszt (Max) és a lágerfogoly Lucia (az előadásban Hanna) szerelmi, illetve szadoerotikus viszonya a háború után egy véletlen bécsi találkozás apropóján újabb szintre emelkedik. Max a tettes-, Hanna az áldozat-szereptől képtelen szabadulni, a lágerben történtek visszarendezik, és újra életre hívják az egykori emlékeket és szerepmintákat. Ciobanu leginkább az utóbbi, két szereplő közti kölcsönviszonyra építette fel az előadás dramaturgiáját, felerősítve Max és Hanna bonyolult játszmájának teatralitását, az elnyomás totalitárius kontextusát pedig jelentősen háttérbe szorította. Az előadás színlapján olvasható rendezői jegyzet is azt az értelmezési irányt hangsúlyozza, miszerint kortárs világunk hétköznapi elnyomásmintái (így a családon belüli erőszak) analóg viszonyban állnak az előadásban színre vitt szituációkkal. Az a – részben közhelyszerű – tézis azonban, amely szerint az elnyomáshoz nemcsak az elnyomó, hanem részben az elnyomott hozzájárulása is szükséges, nem volt elegendő egy koherens dramaturgiájú előadás kimunkálásához. A Viola Gábor által megformált Max, valamint a Györgyjakab Enikő alakította Hanna közti alapkonfliktus kiélezésére ugyanis nem jutott elegendő tér és idő. Jóllehet izgalmas kísérletek mégis történnek: a rendezőnő és Peter Košir által megálmodott tér Max ódon szobájába szűkíti a játékot.

 

 

A klausztrofób, sötét színekkel (néhol a nézőtérre irányuló vakuvillanásokkal) operáló díszlettérben a mozgásdinamika lesz a legfőbb jelentésgeneráló egység: a mozgást a bejárati ajtó, a méretes ablak, a fürdőkád, illetve a vaságy strukturálják.  Ebben a térben a Max és Hanna közti szadoerotikus testkapcsolat tűpontos mozgássorozatok által fejeződik ki, megjelenítve a kettejük közti hatalom állandó oszcillálását, a hierarchikus elnyomás irányának felcserélődéseit. A mozgás nemcsak az elfojtott fizikai erőszakot, hanem a két szereplő közti verbális kommunikáció beszűkültségét is felerősíti: a Max és Hanna közti egyszerű, szegényes, ugyanakkor rendkívül agresszív verbalitás a két szereplő önnön identitáskelepcéiben való vergődését fejezi ki. Miközben Max felejteni akar és megszabadulni bűneitől, Hanna meg szeretné érteni saját túlélő-identitását, elsődlegesen azt, hogy miért éppen ő volt az, akit a lágerben Max kiszemelt, felhasználta perverz vágyai kiélésére, ugyanakkor megmentette a biztos haláltól.

 

 

A történet brutalitásából fakadó pszichikai nyomás dacára Ciobanu rendezése keresi, mégsem találja a maga színházi formáját. Az audovizuális eszközök (háttérvetítés) és a különböző hanghatások kiaknázása éppen a színre vitt sorsoktól távolítja el a nézőt. Mindezt a szöveg sem ellensúlyozza: a Max által elkövetett egykori szörnyűségekre reflektáló részletek leggyakrabban olcsó pátoszba csapnak át, s romantizálják az eredendően borzalmas szituációkat. A befogadást emellett megnehezíti a dramaturgiailag inkoherens történetadaptáció: az alapkonfliktus kibontása késleltetett, a film ismerete nélkül olykor követhetetlen marad, a darab első harmadában homályos utalásokból következtethető ki, hogy a színen lévő két ember kapcsolatának milyen történelmi beágyazottsága van. A színészi játék kapcsán kiemelendő, hogy Viola Gábor és Györgyjakab Enikő játékstílusa naturalista eszközökkel operál, színészi jelenlétük ugyanakkor nem egyenletes, Györgyjakab kidolgozott mozgása, gondosan kimunkált arcjátéka, mélyről feltörő ordításai mellett Viola szerepalakításának hiányosságai is láthatóvá válnak. A Maxot alakító színésznél ugyanis a kapkodó mozgás és a harsányság idegességbe fordul át, s a karakter lobbanékonyságának érzékeltetése helyett az ingerültség öncélú marad.

Mindezek dacára Nona Ciobanu rendezése érdekes kísérletnek tekinthető: jelzi, hogy a posztdramatikusság jegyében a filmek továbbra is kedvelt kiindulópontot jelentenek a színházi munkákban. Egyben Cavani filmjét – még ha nem is radikális módon – de a színház médiuma által új értelmezéshorizontból teszi megközelíthetővé.

Fritz Gergely

 

Fotó: www.huntheater.ro

 


Címke: , , , , , ,
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő