01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Szerepbörtönök
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN

Immár hagyomány, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház minden színházi évad végén a Vígszínházban vendégszerepel, rendszerint két előadással. Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája. Májusban Budapesten egy román rendezőnő, Nona Ciobanu Aki elzárja az éjszakát című előadása mellett az ukrán botrányrendező Andriy Zholdak Rosmersholm című előadásai voltak láthatóak (utóbbiról várhatóan egy későbbi írásban olvashatnak).

Ciobanu rendezése adaptáció: Lilana Cavani Az éjszakai portás című botrányfilmje ihlette. Az 1974-ben mutatott film a nácizmus orgiasztikus ábrázolásával, a tettes-áldozat dichotómiájának kimozdításával kavart komoly botrányt. Az egykori náci tiszt (Max) és a lágerfogoly Lucia (az előadásban Hanna) szerelmi, illetve szadoerotikus viszonya a háború után egy véletlen bécsi találkozás apropóján újabb szintre emelkedik. Max a tettes-, Hanna az áldozat-szereptől képtelen szabadulni, a lágerben történtek visszarendezik, és újra életre hívják az egykori emlékeket és szerepmintákat. Ciobanu leginkább az utóbbi, két szereplő közti kölcsönviszonyra építette fel az előadás dramaturgiáját, felerősítve Max és Hanna bonyolult játszmájának teatralitását, az elnyomás totalitárius kontextusát pedig jelentősen háttérbe szorította. Az előadás színlapján olvasható rendezői jegyzet is azt az értelmezési irányt hangsúlyozza, miszerint kortárs világunk hétköznapi elnyomásmintái (így a családon belüli erőszak) analóg viszonyban állnak az előadásban színre vitt szituációkkal. Az a – részben közhelyszerű – tézis azonban, amely szerint az elnyomáshoz nemcsak az elnyomó, hanem részben az elnyomott hozzájárulása is szükséges, nem volt elegendő egy koherens dramaturgiájú előadás kimunkálásához. A Viola Gábor által megformált Max, valamint a Györgyjakab Enikő alakította Hanna közti alapkonfliktus kiélezésére ugyanis nem jutott elegendő tér és idő. Jóllehet izgalmas kísérletek mégis történnek: a rendezőnő és Peter Košir által megálmodott tér Max ódon szobájába szűkíti a játékot.

 

 

A klausztrofób, sötét színekkel (néhol a nézőtérre irányuló vakuvillanásokkal) operáló díszlettérben a mozgásdinamika lesz a legfőbb jelentésgeneráló egység: a mozgást a bejárati ajtó, a méretes ablak, a fürdőkád, illetve a vaságy strukturálják.  Ebben a térben a Max és Hanna közti szadoerotikus testkapcsolat tűpontos mozgássorozatok által fejeződik ki, megjelenítve a kettejük közti hatalom állandó oszcillálását, a hierarchikus elnyomás irányának felcserélődéseit. A mozgás nemcsak az elfojtott fizikai erőszakot, hanem a két szereplő közti verbális kommunikáció beszűkültségét is felerősíti: a Max és Hanna közti egyszerű, szegényes, ugyanakkor rendkívül agresszív verbalitás a két szereplő önnön identitáskelepcéiben való vergődését fejezi ki. Miközben Max felejteni akar és megszabadulni bűneitől, Hanna meg szeretné érteni saját túlélő-identitását, elsődlegesen azt, hogy miért éppen ő volt az, akit a lágerben Max kiszemelt, felhasználta perverz vágyai kiélésére, ugyanakkor megmentette a biztos haláltól.

 

 

A történet brutalitásából fakadó pszichikai nyomás dacára Ciobanu rendezése keresi, mégsem találja a maga színházi formáját. Az audovizuális eszközök (háttérvetítés) és a különböző hanghatások kiaknázása éppen a színre vitt sorsoktól távolítja el a nézőt. Mindezt a szöveg sem ellensúlyozza: a Max által elkövetett egykori szörnyűségekre reflektáló részletek leggyakrabban olcsó pátoszba csapnak át, s romantizálják az eredendően borzalmas szituációkat. A befogadást emellett megnehezíti a dramaturgiailag inkoherens történetadaptáció: az alapkonfliktus kibontása késleltetett, a film ismerete nélkül olykor követhetetlen marad, a darab első harmadában homályos utalásokból következtethető ki, hogy a színen lévő két ember kapcsolatának milyen történelmi beágyazottsága van. A színészi játék kapcsán kiemelendő, hogy Viola Gábor és Györgyjakab Enikő játékstílusa naturalista eszközökkel operál, színészi jelenlétük ugyanakkor nem egyenletes, Györgyjakab kidolgozott mozgása, gondosan kimunkált arcjátéka, mélyről feltörő ordításai mellett Viola szerepalakításának hiányosságai is láthatóvá válnak. A Maxot alakító színésznél ugyanis a kapkodó mozgás és a harsányság idegességbe fordul át, s a karakter lobbanékonyságának érzékeltetése helyett az ingerültség öncélú marad.

Mindezek dacára Nona Ciobanu rendezése érdekes kísérletnek tekinthető: jelzi, hogy a posztdramatikusság jegyében a filmek továbbra is kedvelt kiindulópontot jelentenek a színházi munkákban. Egyben Cavani filmjét – még ha nem is radikális módon – de a színház médiuma által új értelmezéshorizontból teszi megközelíthetővé.

Fritz Gergely

 

Fotó: www.huntheater.ro

 


Címke: , , , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő