09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Szerepbörtönök
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN

Immár hagyomány, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház minden színházi évad végén a Vígszínházban vendégszerepel, rendszerint két előadással. Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája. Májusban Budapesten egy román rendezőnő, Nona Ciobanu Aki elzárja az éjszakát című előadása mellett az ukrán botrányrendező Andriy Zholdak Rosmersholm című előadásai voltak láthatóak (utóbbiról várhatóan egy későbbi írásban olvashatnak).

Ciobanu rendezése adaptáció: Lilana Cavani Az éjszakai portás című botrányfilmje ihlette. Az 1974-ben mutatott film a nácizmus orgiasztikus ábrázolásával, a tettes-áldozat dichotómiájának kimozdításával kavart komoly botrányt. Az egykori náci tiszt (Max) és a lágerfogoly Lucia (az előadásban Hanna) szerelmi, illetve szadoerotikus viszonya a háború után egy véletlen bécsi találkozás apropóján újabb szintre emelkedik. Max a tettes-, Hanna az áldozat-szereptől képtelen szabadulni, a lágerben történtek visszarendezik, és újra életre hívják az egykori emlékeket és szerepmintákat. Ciobanu leginkább az utóbbi, két szereplő közti kölcsönviszonyra építette fel az előadás dramaturgiáját, felerősítve Max és Hanna bonyolult játszmájának teatralitását, az elnyomás totalitárius kontextusát pedig jelentősen háttérbe szorította. Az előadás színlapján olvasható rendezői jegyzet is azt az értelmezési irányt hangsúlyozza, miszerint kortárs világunk hétköznapi elnyomásmintái (így a családon belüli erőszak) analóg viszonyban állnak az előadásban színre vitt szituációkkal. Az a – részben közhelyszerű – tézis azonban, amely szerint az elnyomáshoz nemcsak az elnyomó, hanem részben az elnyomott hozzájárulása is szükséges, nem volt elegendő egy koherens dramaturgiájú előadás kimunkálásához. A Viola Gábor által megformált Max, valamint a Györgyjakab Enikő alakította Hanna közti alapkonfliktus kiélezésére ugyanis nem jutott elegendő tér és idő. Jóllehet izgalmas kísérletek mégis történnek: a rendezőnő és Peter Košir által megálmodott tér Max ódon szobájába szűkíti a játékot.

 

 

A klausztrofób, sötét színekkel (néhol a nézőtérre irányuló vakuvillanásokkal) operáló díszlettérben a mozgásdinamika lesz a legfőbb jelentésgeneráló egység: a mozgást a bejárati ajtó, a méretes ablak, a fürdőkád, illetve a vaságy strukturálják.  Ebben a térben a Max és Hanna közti szadoerotikus testkapcsolat tűpontos mozgássorozatok által fejeződik ki, megjelenítve a kettejük közti hatalom állandó oszcillálását, a hierarchikus elnyomás irányának felcserélődéseit. A mozgás nemcsak az elfojtott fizikai erőszakot, hanem a két szereplő közti verbális kommunikáció beszűkültségét is felerősíti: a Max és Hanna közti egyszerű, szegényes, ugyanakkor rendkívül agresszív verbalitás a két szereplő önnön identitáskelepcéiben való vergődését fejezi ki. Miközben Max felejteni akar és megszabadulni bűneitől, Hanna meg szeretné érteni saját túlélő-identitását, elsődlegesen azt, hogy miért éppen ő volt az, akit a lágerben Max kiszemelt, felhasználta perverz vágyai kiélésére, ugyanakkor megmentette a biztos haláltól.

 

 

A történet brutalitásából fakadó pszichikai nyomás dacára Ciobanu rendezése keresi, mégsem találja a maga színházi formáját. Az audovizuális eszközök (háttérvetítés) és a különböző hanghatások kiaknázása éppen a színre vitt sorsoktól távolítja el a nézőt. Mindezt a szöveg sem ellensúlyozza: a Max által elkövetett egykori szörnyűségekre reflektáló részletek leggyakrabban olcsó pátoszba csapnak át, s romantizálják az eredendően borzalmas szituációkat. A befogadást emellett megnehezíti a dramaturgiailag inkoherens történetadaptáció: az alapkonfliktus kibontása késleltetett, a film ismerete nélkül olykor követhetetlen marad, a darab első harmadában homályos utalásokból következtethető ki, hogy a színen lévő két ember kapcsolatának milyen történelmi beágyazottsága van. A színészi játék kapcsán kiemelendő, hogy Viola Gábor és Györgyjakab Enikő játékstílusa naturalista eszközökkel operál, színészi jelenlétük ugyanakkor nem egyenletes, Györgyjakab kidolgozott mozgása, gondosan kimunkált arcjátéka, mélyről feltörő ordításai mellett Viola szerepalakításának hiányosságai is láthatóvá válnak. A Maxot alakító színésznél ugyanis a kapkodó mozgás és a harsányság idegességbe fordul át, s a karakter lobbanékonyságának érzékeltetése helyett az ingerültség öncélú marad.

Mindezek dacára Nona Ciobanu rendezése érdekes kísérletnek tekinthető: jelzi, hogy a posztdramatikusság jegyében a filmek továbbra is kedvelt kiindulópontot jelentenek a színházi munkákban. Egyben Cavani filmjét – még ha nem is radikális módon – de a színház médiuma által új értelmezéshorizontból teszi megközelíthetővé.

Fritz Gergely

 

Fotó: www.huntheater.ro

 


Címke: , , , , , ,
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS OLÁH DÓRIVAL
Egy fesztiválon rengeteg múlik a külső dizájnelemek, installáció kivitelezésén, az apró részleteken. A Malomfesztivál 16-án csütörtökön kezdődik, a szépítő táborban viszont már tempóznak az ujjak a dekorok összerakásán. Arról, hogyan érdemes az anyagokat újrahasznosítani, Oláh Dórival, a Malomfesztivál egyik szervezőjével beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ
A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ASZTALOS ERIKKEL
Ha fesztiválra mész, általában olyan napra tervezed az érkezést, amikor már haptákban állnak a standok, a sör hideg. Észreveszed azt is, hogy tavaly óta kinőtt pár új épület a földből, jól tette, nagyon ügyes mindegyik. A Malomfesztivál augusztus 16-án, csütörtökön indul, de már napok óta folyik az infrastruktúra kiépítése. A háttérmunkáról Asztalos Erikkel, a Malomfesztivál egyik szervezőjével beszélgettünk a helyszínen, Oromon… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL
Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.07 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR: APÁS SZÜLÉS
Lanczkor Gábor új regénye minden bizonnyal népszerű lesz az olvasók körében. Minden adottsága megvan hozzá: a férfilélek mély bugyraiból felszakadó, olvasmányosan érzelmes történet, bánatos love story, sok szex, retró-magyar valóság. Piacképes egyveleg, mégsem ponyva; önvallomás, mégsem mélylélektan; kortörténet, mégsem szociográfia. Ráadásul ezzel a címmel a férfias kiállás romantikus megéneklője. Pedig ebben a regényben szó sincs apás szülésről… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.06 - tiszatáj

NYÁR
Noha Kirill Szerebrennyikov legújabb filmje beilleszthető volna a témáját politikai szemszögből vizsgáló szerzői darabok közé, a Nyár egyszerre laktatóan könnyed és rendkívül fajsúlyos alkotás. Bizonyos rétegeit akár fogyaszthatónak is nevezhetnénk, ha aztán a játékidő második felét nem uralná el a borongósabb tónus, az egyre jobban moralizáló hangvétel. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon debütáló zenés ballada csaknem észrevétlen az itthoni mozikban, pedig meglepetésmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.08.04 - tiszatáj

KÉT MŰVÉSZ, EGY VILÁG
Interjúinak sorában négy magyar festő – Mednyánszky László, Tóth Menyhért, Román György és Farkas István – szinte megkerülhetetlen jelentőségűnek tűnik számára. A Kazovszkij által legtöbbet említett festőnek e sorból talán Farkas István tekinthető. Róla többször is azt nyilatkozta, hogy durvaságával, tragikumával és világlátásával áll hozzá a legközelebb, illetve kiemelte még a Farkas festésmódjában rejlő, számára mindenképp inspiráló és szimpatikus türelmetlenséget is […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő