11.26.
| Tiszatáj Szalon – Megszólal az Olvasó >>>
12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

SZTE hallgató tárlatvezetése a Pradóban
2018.06.19 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL

A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm (a pontosítás érdekében részképzésen az Universidad Autónoma de Madridon), volt lehetőségem többször is ellátogatni a múzeumba, és végigtekinteni a hatalmas gyűjteményt (ami az igazat megvallva ténylegesen többnapos túrát jelent nem csupán az ingyenes látogatási idő korlátoltsága, hanem a gyűjtemény nagysága miatt is). Arra azonban nem gondoltam a látogatásaim során, hogy pár hét múlva egy Magyarországról érkezett csoportnak tarthatok egy (rövid) vezetést.

Ezen a ponton azonban rögtön felmerülhet a kérdés az olvasóban: minek köszönhetően sikerült magyarul egy Magyarországról érkezett csoportnak tartottam vezetést a Pradóban? A kérdésre válaszolva, volt szerencsém megismerkedni Teszák Alexandra Almával, aki a Madridban élő magyarokat fogja össze, és segít a kiérkező vagy éppen kint élő magyaroknak. Így kerültem én is az úgynevezett FociTour utazási irodához, akik, a cégnévből adódóan, kirándulásokat szerveznek a madridi focimeccsekre. Ez az utazás azonban magában foglalhat különböző kulturális eseményeket, mint például egy Prado-látogatás, melyre még a túra napján is érkeztek új érdeklődők, új csoporttagok.

Eltávolodva azonban a focitól, mindenekelőtt jöjjenek a feladat adta nehézségek. Egy-egy Pradóban tartott tárlatvezetés során rendkívüli figyelmet kell fordítani a létszámra, hiszen egyrészt csoport nem mehet be együtt (így tehát mindenkinek külön-külön kell megvennie a jegyét), másrészt hét fő fölött kötelező a fülhallgató használata, amit a biztonsági átvilágítás után válthat meg mind a vezető, mind a látogató. Mindemellett megoldásra váró problémát okozott a múzeum gyűjteményének hatalmassága. Mivel a Prado rendkívül nagyszámú képanyaggal rendelkezik, és tüzetesen bejárni is napokig tartana, egyértelmű volt, hogy vezetésem során a legismertebb alkotók legismertebb (és legérdekesebb) munkáiról fogok beszélni. Így tehát a fociélmény mellett azzal is gazdagodhatott a Madridba érkező turista, hogy látott néhányat a „világ leghíresebb alkotásai” közül.

A tárlatvezetés során igyekeztem elsősorban egy általános képet adni magáról a művészről és a művészeti korszakról, melyben élt, és alkotott, hiszen ennek tükrében mind a művészete, mind az alkotásai jobban érthetők. A labirintusnak látszó többszintes épület megnehezítette kissé a legnevesebb alkotások megközelítését (nem beszélve a nagy létszámú látogatótömegről, akik természetesen mindig körbeveszik ezeket a képeket, és „elállják a látványt”), hiszen minden festményről nem tudunk szót ejteni egy viszonylag rövid látogatás során, így előfordul tehát, hogy „átrohanunk” számtalan termen és műalkotás mellett. A tárlatvezetés során beszéltem többek között Velázquez Udvarhölgyek című képéről, de szó esett Rubens A három gráciájáról, Caravaggio, illetve El Greco művészetéről, Goya híres Maja festményéről, és a Fekete festmények (a Süket-házából) is szóba kerültek.

Hogy mi kötötte le igazán a korban különböző (az általános iskolástól kezdve, az egyetemistán át, a nyugdíjasig) és oly eltérő háttérrel rendelkező látogatók figyelmét? Leginkább a mitológiai történetek. A látogatók különösen kedvelték, ha a történeten túlmenően magukkal vihettek egy kis tanácsot vagy tanulságokat az életről, így nem meglepő, hogy a korábban említett Goya Fekete festményeihez intézett történetek és azok kissé borús, melankolikus világképe gondolkodtatta el a képek előtt állókat. De előszeretettel hasonlítgatták Velázquez Udvarhölgyek című alkotását az általam kicsiben bevitt Picasso-féle verzióhoz is. Így tehát nem csupán a klasszikus festményről tudtak meg többet, hanem párhuzamba is állíthatták annak modern, újraértelmezett parafrázisával.

Zárásképpen elmondhatom, hogy az előforduló nehézségek ellenére a Pradóban töltött gyakorlat hatalmas tapasztalatot adott szakmai, csoportszervezési, vezetés-felépítési és időmenedzselési szempontból is. Mindezeken túlmenően pedig szerencsésnek érezhetem magam, hiszen életre szóló, nem hétköznapi élményben lehetett részem. Hogy lesz-e folytatása? A kérdésre a választ a jövő adja meg.

Kiss Enikő


Címke: , , ,
2018.11.21 - tiszatáj

SZILÁGYI ZSÓFIA FILMJE
Milyen képet fest az Egy nap a mai magyar társadalomról? Azért érdemes talán megkísérelni a választ erre a kérdésre, mert a filmben tulajdonképpen hangsúlytalanul, a maga természetességében történik minden, nincs szó átfogó társadalomkritikáról. Egyértelműen középosztályos közeget látunk, amelynek súlyos, de folytonosan kimondatlan problémái éppen ezért ütik szíven a nézőt: egy háromgyerekes, nem rosszul elengedett, értelmiségi munkát végző házaspár hatalmas nehézségek árán tud csak boldogulni fizetéstől fizetésig… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő