12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

„Nem számít más, mint a sültmalac a krumplival!”
2018.06.09 - tiszatáj

INTERJÚ
EDOARDO MARIA FALCONE
OLASZ FILMRENDEZŐVEL

A Karmikus kérdés (Questione di karma) című film nagy sikert aratott a Budapesti vetítésen. A rendező első filmje, a Ha az Isten úgy akarja 2017-ben jelent meg a magyar mozikban, és nagyon jó sajtókritikát kapott. Lehetne keresni párhuzamot a két film között, például a mindkettőben megjelenő apafigura kapcsán, de míg az elsőben az Alessandro Gassman által játszott pap súlyos balesetet szenved, nem lehet tudni, hogy túléli-e az éjszakát, addig a Kozmikus kérdésben ott van a halvány remény… –  Spoilergyanús interjúnk következik.

– Hogy magyarázná el nekünk ezt a fordulatot?

– Nem volt semmiféle előre kidolgozott terv, hiszen nem akartam folytatni a „Ha Isten úgy akarja” című filmet. Azt akartam elmesélni, hogy ez a zárt és félénk természetű művelt ember – aki elvesztette az édesapját – találkozik egy lehetetlen személlyel, aki fejlődésre ösztönzi. Ha belegondolunk, az Elio Germano által játszott karakter nem változik. Igen, lett volna rá lehetősége, hogy jobb ember legyen, azonban megmarad egy szimpatikus életművésznek. Eközben Giacomonak sikerül túllépnie az élet akadályain. Van egyfajta körkörösség, amely a gyermeki énnel kezdődik, majd a saját gyerekével fejeződik be. Tehát ennek is a reményhez van köze.

– Vannak olyan pillanatok, amikor a Fabio de Luigi által játszott főszereplő szinte megnyílik előttünk és beavat minket a történetbe. Ezután az Elio Germano által játszott Mario Pitagora alakja magába foglalja a teljes cselekményt. Vannak olyan pillanatok, amikor ezek a szálak eltávolodnak egymástól, máskor pedig keresztezik egymás útját. Hogyan sikerült így egyensúlyba hozni őket?

– Nézd, ez főképp a forgatókönyvi munkától függ. Lehet egy ötlet, egy megérzés, viszont az egész nagy kézművesmunkát igényel. Több hónapnyi meló a szavak felett, olyan csavarokat keresvén, amelyekkel egy párhuzamos cselekményt akarunk létrehozni. Így, e két ellentétes pólus egymáshoz közelít egy valószerű történetben.

Csakhogy ez a fura baráti viszony, mégis mintha katarzissal fejeződne be, de ott van a feltámadás is. Hogy jött Önnek ez a zseniális ötlet, hogy Elio Germanot golyóálló mellénnyel látja el?

– Eredetileg nem ezt akartam, azonban az idő igazat adott nekem. Kezdetben arra gondoltam, hogy meg fogom ölni, ám a végén ez nem tűnt annyira fairnek. Ezért eldöntöttem, hogy szétszórok némi infót a golyóálló mellényről, ezzel hozom izgalomba a közönséget.

Ön szerint a főszereplő apjának öngyilkossága kötődik valamilyen módon ahhoz, hogy véletlenül rajtakapta feleségét a szeretőjével a Velencei Karneválon?

– Az egy olyan dolog, ami továbbra is nyitott kérdés. Semmi sem biztos abban, hogy emiatt történt volna, mert ez csakis a Stefania Sandrelli által játszott anyafigura egyik kételye. Az tény, hogy alapvetően ő egy labilis természetű személyiség, és kész. Ennél többet már nem kell róla tudni.

 

 

De hisz ebben a filmben a kétely fogalma egy etikai, vallási, illetve filozófiai kérdéskörhöz is elvezet.

– Milyen kétely?

Az, amely az apafigura keresését övezi.

– Nem kellett semmiféle szimbolikus háttér, mert a film elején már olvasható, hogy ezt azoknak szánom, akik valakit elveszítettek. Egy idő után mindannyian elveszítünk valakit, vagy valamit: fiatalságunkat, egy fájdalmat, illetve más dolgokat is. Csakis ennek a személynek a meséje segít abban, hogy túléljük azt az alagutat, ahova bekerültünk. Engem nem nagyon érdekel az isteni szimbolizmus.

Mindazonáltal a főszereplő az apja elvesztését az emlékein és az ő szellemi hagyatékán keresztül próbálja feldolgozni.

– Ő így ismeri meg, mert az apja egy művelt ember volt, aki sokat utazott és olvasott. Giacomo próbál felépíteni egy olyan történetet a halála után, amelyen keresztül tud vele azonosulni. Viszont akadályokkal veszi körbe magát, és így egy zárkózott, félénk emberré válik.

Pont ez a zárkózottság az oka annak, hogy ehhez a francia ezoterikushoz fordul segítségért, aki egy szeszélyes és cinikus remetetípus. Hogyan pattant ki a fejéből ez a fejezet?

– Nézd, itt egy olyasmi diskurzusról van szó, hogy Giacomo klasszikus, megújuló utat tesz meg. Ahogy az ezoterikus is mondja a filmben, „Én már olyan sokat olvastam az életem során, hogy ennek semmi értelme sincs. Nem számít más, mint a sültmalac a krumplival.” Tehát itt a valóság megéléséről van szó. Ha jól tudom, akkor van egy zen mondás, ami úgy szól, hogy „Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom.” Tehát a dolgok jelenléte számít. Megtömhetjük fejünket százmillió dologgal, viszont akkor sem mi leszünk a Föld legfejlettebb lényei.

 

 

Ennek a szemléletnek köszönhetően tudhatjuk meg, hogy miért tartja fontosnak kihangsúlyozni a főszereplő fejlődését, viszont az Elio Germano-féle karakter, aki a Fabio de Luigi által játszott szerep ellentéte, továbbra sem változik.

– Ő egy olyan figura, aki képtelen megváltozni, viszont ez normális, mivel senki sem egyforma. Sikerült találnia magának egy barátot, és ki tudja, hogy mit fog kezdeni azzal a „lóvéval” Costa Ricában. A világ tele van ilyen emberekkel.

Bizonyos jelenetekben, mint például, amikor a kamuorvos meglátogatja a hantázó Mario Pitagorat, az előre lezsírozott orvosi vizsgálat mintha egy Goldoni vígjátékból származna.

– Na jó, viszont az egy klasszikus teátrális mechanizmus, mivel a szereplőnek néha muszáj kamuznia. Ezek a fordulatok Arisztophanész és Plautus óta léteznek. Nyilvánvaló, hogy néha újra színre kell vinni őket, mert fontos az apró részletekben való gondolkodás.

Amikor sikerült méretre szabnia a teljes forgatókönyvet mit érzett?

– Semmit, hiszen ez csak egy meló, nincs hely és idő arra, hogy szellemi agyszüleményeket hozzunk létre. Amikor úgy érzed, hogy megtetted, amit kellett, akkor továbblépsz. Ez a munka a gyakorlatiasságról szól, utána lehet álmodozni, de a valóságban tele van fáradalmakkal, csatározással, problémákkal. Ez így normális.

Amikor a rendezés alatt hagyta, hogy ezek a szempontok lassacskán kialakuljanak mindkét főszereplőnél, mit szóltak ehhez a színészek?

– Egész jól érezték magukat, sőt még szórakoztak is. Legfőképp az tetszett nekik, hogy teljesen felcseréltem az eredeti szerepüket. Fabio de Luigi főképp vígjátékokban szerepelt, azonban itt nem túl vicces a karaktere. Ezzel szemben Elio Germano szinte megkedvelte ezt a komikus szerepet.

Lezárult ez a projekt, hamarosan kezdődik egy újabb. Továbbra is folytatja a rendezői munkát, vagy foglalkozik még forgatókönyvírással?

– Ha adódnak forgatókönyvírói lehetőségek, akkor szívesen elvállalom őket, persze továbbra is folytatnám a rendezést.

Nagyon szépen köszönöm ezt az interjút, öröm volt számomra.

Juhász Bálint

 

 

 

olasz vígjáték (2017), 90 p

Rendező: Edoardo Maria Falcone

Forgatókönyv: Edoardo Maria Falcone, Marco Martani

Szereplők: Elio Germano, Fabio De Luigi, Daniela Virgilio

Forgatókönyv: Edoardo Maria Falcone, Marco Martani

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő