06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Kabán Annamária: Az angyali költő
2018.06.07 - tiszatáj

DSIDA JENŐ HALÁLÁNAK
80. ÉVFORDULÓJÁRA

A huszadik századi magyar líra kiemelkedő költőegyénisége, Dsida Jenő 1907. május 17-én született Szatmárnémetiben, és 1938. június 7-én hunyt el Kolozsváron. Mindössze harmincegy évet élt. Rövid élete során szerkesztette a Pásztortűz című irodalmi folyóiratot, egy ideig versszerkesztője az Erdélyi Helikonnak, lektora az Erdélyi Szépmíves Céhnek, majd helyettes szerkesztője a Keleti Újságnak. Tagja a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak, a Helikon írói közösségnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, tagja és elnöke az Erdélyi Katolikus Népszövetség egyetemi és főiskolai szakosztályának, az Erdélyi Fiatalok című folyóirat alapítóinak egyike, tagja, majd központi titkára az Erdélyi Katolikus Akadémiának, titkára a romániai PEN Klub magyar tagozatának.

Első verseskötete Leselkedő magány címmel 1928-ban látott napvilágot, 1933-ban az Erdélyi Szépmíves Céh könyveinek sorozatában jelent meg második, Nagycsütörtök című kötete, harmadik, Angyalok citeráján című kötetének megjelenésekor már nem élt.

Vannak művészek, akik alkotásaikkal képesek olvasóikat, műveik szemlélőit a lélek legmagasabb régióiba is magukkal ragadni. Ilyen művész Dsida Jenő. Olvasója, aki Firenzében és egyebütt megcsodálhatta Fra Angelico híres festményeit, köztük a több változatban oly finom színekkel és vonásokkal ábrázolt angyali üdvözletet, rögtön érzi, hogy Dsida Jenő, az angyali költő lelki társa az angyali festőnek. „Ó merre száll az a langy dal / az a fényes mennyei angyal? / kinek lila szárnya ragyog / kinek én csak az árnya vagyok” − írja Dsida Merre száll? című versében. A madárként szárnyaló, a lelket magasba ragadó dal a lélek kegyelmi állapotának szülötte, megformálása a lélek fényűzése, amely épp olyan csoda, mint a mennyei fényességben tündöklő angyal. Egyben azt is sugallja, hogy befogadója is képes lehet a dal, a költészet szárnyán angyali, égi magasságokba emelkedni. Égi magasságokba emelő a Kóborló délután kedves kutyámmal című lírai riport csodálatos élethimnusza is, amely Assisi Szent Ferenc-i ihletettséggel zeng a természet- és emberszeretetről, az emberi hivatásról, és − akárcsak az Angyalok citeráján című versciklus darabjai, mint például a Chanson az őrangyalhoz, a Sainte Thérèse de Lisieux, a Vidám kínálgatás keresztényi lakomán vagy a Kánai menyegző − a földit a transzcendens távlatába vonja. „Nagyszerű elcsavarogni, bolyongani, menni örökké, / így lézengeni, mint most, gondtalanul fütyörészve, / így ballagni, kutyástul, erős nagy örömmel a szívben, / s mondani himnikusan: Csodaszép, csodaszép ez az élet”. A vers egy kora őszi séta történeteként indul, de a sétát kezdettől átszövi az emberi életút és az evangéliumi üdvösség útjának jelentéssíkja, amelyek a narratív szöveget hol játékosan moralizáló tankölteménnyé, hol himnusszá, hol pedig ars poeticává avatják.  A verses „riport” hősei a fiatalság örömmámorával szökkennek át a léten, s a „gyémántporral teleszórt levegőben”, „felkacagó fuvolák, mély kürtök, aranyhegedűk víg / hangjai mellett”, „vakító angyali őrség kettős sorfala közt” érkeznek az „örök isteni Felség” színe elé.

Motivikusan és hangulatában folytatója ennek a versnek a Miért borultak le az angyalok Viola előtt, amelynek nyáralkonyi „csodálatos történetében” angyalok sokasága siet a hősnő megsegítésére: „jött a sudár, gyönyörűszép angyali kar, lágy mandolinokkal, / víg énekkel az égből, fényességgel az arcukon, édes, / ringó lengedezéssel, zsongó zengedezéssel, száz meg ezer, / föld tele, ég tele, száz és száz és száz meg ezer.” A külváros poros útján ég és föld, mennyei és földi egybeolvad: „Nem tudnók elmondani, elmuzsikálni, lefesteni, bárhogy akarnók: / mint lett isteni, ünnepi csarnok a külváros poros és füves útja, / …mint lobbant fel a tűz az egek lila tömbjén s lent a nehéz por, / sürü templomi tömjén, mint füstölt Violának lengő légi nyomába, / mint hullottak térdre az emberek és mutogattak a gyermekek és / mint kondult meg fékeveszetten a nagy város valamennyi harangja”. A Február, esti hat óra is művészi átéltséggel festi a földön túli világ fényét, harmóniáját: „ultraviola völgyben, hol a távoli térség / egyetlen muzsikáló, lilába folyt fehérség, / ahol dagadva szunnyad a langyos, esti, drága / hó hermelinje, pelyhek lélegző puhasága, / ahol az égre fagyva, alig-alig rezegve / madarak szárnya terped – s bő, halványkék mezekbe / öltözve, lassú lépttel, nem lankadó tagokkal / arkangyalok bolyongnak boldog hajadonokkal”. A két világ egybetartozását sugallja Dsida önéletrajzi ciklusának A pántos kapukon túl című darabja, amelyben a költő ámulva érkezik a „holtak falujába”, ahol korábban eltávozott példaképei fogadják: „A Cassiopeián robog a gyors át / s úgy ott vagyok, hogy észre sem veszem. / Az állomáson, mely meszelt, parányi, / Kuncz Aladár fogad és Kosztolányi.” A Tükör előtt című versciklus, amelyhez a fenti sorok is tartoznak, Dsida utolsó alkotásainak egyike. Több hónapig tartó betegsége végső napjaiban, 1938. június legelején dolgozott befejező részének revízióján az Erdélyi Helikon számára.

Alig volt huszonnyolc éves a költő, amikor megírta Sírfeliratát, amely a kolozsvári Házsongárdi temető Dsida-kriptájának homlokzatán (és néhány éve a Tokaji Írótábor emlékfalán is) olvasható: „Megtettem mindent, amit megtehettem, / kinek tartoztam, mindent megfizettem. / Elengedem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló földi mását.” A Sírfelirat záró sorában áttételesen megidézett nem romló arc a Merre száll? című dal „fényes mennyei angyalának” arcával villan egybe.


Címke: , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő