Glaswege

FREUND ÉVA KIÁLLÍTÁSA

Pincében, vízjegyű kiállítótérben lebegő, plafonról be-lengő, belassítva rezgő amorf üveg-darabok, pszicho-grafikus ráírások, és azok finoman, rétegződően átvilágított árnyék-kivetülései fogadják az alámerülő látogatókat…

Plazmák, medúza-formák, vibrálások, alfa-állapot látományok, összeforrt, illetve szét-szétnyíló, megbomló vetület-csápok, árnyék-lelkeken való átjárások…

A Glaswege szójáték. Utalás Martin Heidegger 1950-ben megjelent, művészetelméleti kérdésekkel foglalkozó Holzwege (Rejtekutak) kötetére, terminusára (auf dem Holzweg sein), amely a megismerés (episztémé), befogadás (recepció) folyamatát a sűrű rengetegben kanyargó titkos csapások felfedezésével teszi hasonlatossá…

Freund Éva szilánkos hordozói, automatikus írással, mögöttes tartalmakkal is feltöltött (tudatos és tudatalatti) gondolatai: filozófiai ihletettségükkel, magukra hagyva (önálló életet élve), laza és éles információ-labirintusként levitálnak a kiválasztott térben… Az áttetsző fragmentumok ösvényeket képeznek, miközben az önvetülő árnyékok és a réteges hangzörejek (atmoszférikus audio-sávok) is szerves részei az alkotó installációjának, szabálytalan szövegmező-kompozíciójának…

Árnyék-lelkek, ágyék-lékek, töredékek, mit beszéltek? – Kristályos meta-nyelven, atavisztikus léteket is megidéztek… Üveg-glosszák, aforizmák, ön-formáló metaforák, öntudaton kívüli „idézések”, képzelet-textusok, sajátos nyelvi formák, metaform(ul)ák, és ismét üveg-árnyék medúzák…

– –

Verslánc-átírás

(Bárka Színház, anno)

letakart nézők

fölszakadt olvasók

az arcok kamerák

bezúzott ablakok

létező nem-létek

(s) félálom-gondolat

árnyékol falakat

letakart olvasók

elfojtott hangzatok

csillámló hiányos

véreres világos

vibráló sugallat

tengernyi emléke

ébred a gond alatt

ébred – és fölszakad

(a vérszerződést megismétli)

(a vérszerződést megismétli)

ébred – és fölszakad

– –

Verslánc-átírás, no. II.

(Bárka Színház, anno)

arcát fölhasítja a fény

a kamerából koncentrált tév(ed)és – sorozat

emlékként buggyan a vér

(milliárd tengercsepp vibrál)

a közönség egyenként

(mint ruhába bugyolált cápa):

mocorog a vér szagára

ám a tenger nem emlékszik

(az emlékező kamerára)

arcát összevarrta a fény

(a kamerát régen letakarták)

ismétlődés az egész

a szelídített cápák levetkőznek

testrészeik összeérnek

(a színházi félhomályban)

a közönség is összevarrva

(karma és karizma letakarva)

nincs utolsó felvétel

nincs utolsó jelenés

ismétlődés az egész

(ismételhetetlen jelenlét)

– –

Zenei performance és hangkörnyezet!

Freund Éva egyteres, hely-specifikusra szabott installációja a Magyar Műhely Galéria oszlopokkal tagolt terébe vezeti be a látogatót és hívja a közel kilencven nagyméretű, domborított üvegfelületből álló töredék-együttes felfedezésére. Eddig retinánkkal, talpunkkal és a tapintásunk révén kerültünk kontaktusba, jártuk be a Glaswege atmoszferikus tereit, zugait, de a kiállítás ideje alatt Fatima Gozlan különleges tolmácsolásában is kapcsolódhatunk az installáció hangzó rétegeihez…

Nagy Zopán

(Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2018. 05. 10 – 05. 25.)