01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.13.
| Itt az első Képmáska könyv! >>>
12.12.
| Tiszatáj Szalon – „Előkészületek és születésnap” – Tandori 80 >>>
12.12.
| A XXVIII. jászberényi ART CAMP Művészeti Szimpózium kiállítása >>>
12.10.
| Urbán Ádám fotográfus „Esély – Chance” című rendhagyó kiállítása >>>
12.10.
| Indul a MACI testvér kampány az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70 éves évfordulóján >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.12.
| Elhunyt Kósa Ferenc Kossuth-díjas filmrendező >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>

Cristian Fulas, Haász János, Szöllősi Mátyás prózája

Böndör Pál, kabai lóránt, Anne-Marie Kennesey, Zalán Tibor, Závada Péter versei

TANDORI 80
Áfra János, Ágh István, Babarczy Eszter, Györe Balázs, Harcos Bálint, Krasznahorkai László, Petri György Sirokai Mátyás, Szabó Gábor Szabó Marcell, Varga Dániel írásai

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Viktória
2018.05.27 - tiszatáj

Egy film megítélésében nagy szerepet játszik az a környezet, amelyben megjelenik. Vajon milyen sors juthat egy bolgár filmnek, amely ugyan megnyerte a Titanic fesztivált, tehát Magyarországon szerezhetett magának némi ismertséget, de az – mármint a fesztiváldíj – négy évvel ezelőtt volt.

A fentiekkel azt szeretném mondani, hogy például bizonyos könyvek megvásárlásával vagy mozinézéssel illene támogatnunk az úgynevezett kis népek kultúráját – bár a magyarhoz mérhető bolgár nem tartozik a kifejezetten kislétszámú nyelvek közé –, a kelet-európai, a balti és balkáni kultúrákat mindenképpen. Nagyszerű fordítóknak köszönhetünk új bolgár regényeket: Krasztev Péter nagy átéléssel közvetíti Milen Ruszkov új és új köteteit (például Nyakig a természetben, utoljára pedig Felmagasztosulás), Roszen Ruszev, Magyarországon élő képzőművész illusztrációival jelent meg Teodora Dimova Az anyák című regénye – csupán három, viszonylag új kötetet emeltem ki. Néha a filmeknek is van magyar vonatkozásuk, ez szokott segíteni a hazai fogadtatás megélénkítésében: Stefan Komandarev A világ nagy, és a meglepetés a sarkon ólálkodik című kiváló alkotásában magyar résztvevőket láthatunk.

 

 

Maja Vitkova Viktória című filmje a maga két és fél órájával, évtizedeket átívelő cselekményével, nagy szereplőgárdájával és nehezen bejátszható helyszíneivel minden szempontból hatalmas vállalkozás. A Viktória három, külön-külön is önálló stilisztikai rendet képviselő beszédmód egyesítésére vagy inkább párhuzamos futtatására, helyenként pedig összefonására vállalkozik. A film alapja kétségtelenül valamiféle nagy átfogóképességű realizmus: a 80-as évek lakásai, a szereplőket körülvevő tárgyak és épületek ismerősek lehetnek egy magyar nézőnek, csakúgy, mint az ugyancsak gondosan megteremtett történelmi kulisszák – a film minden fordulópontjánál (1979: a főszereplő kislány születése, 1990 környéke: a rendszerváltás, 1996: Viktória felnőttéválása) híradóbejátszásokat láthatunk a nagytörténelem eseményeiről. A rendezőnő tehát a dokumentarista-realista stílusban előadott életrajzot beleágyazza a párttitkárok, államelnökök és egyéb híres emberek megjelenéseibe.

A másik beszédmód a szatíráé. Viktória különlegessége, hogy köldök nélkül jött a világra (vagy megszületése után vesztette el a köldöké?), és ilyenként a párt kirakatgyerekké teszi. Todor Zsivkov pártelnök maga foglalkozik vele, saját sofőrt ad mellé, kocsit és lakást ajándékoz a szüleinek. Todor Zsivkov nevének említése során érdemes egy megjegyzést tenni: manapság rendkívül elterjedt nálunk, hogy a cirillbetűket használó nyelvek átírásában az angol szabályait alkalmazzák – pedig van magyar átírás, tehát nem Zhivkov, egyebek között azért sem, hogy az ismert bolgár nevek írásképe ne szakadjon kétfelé. A kislány gyerekkorának ábrázolása tehát a szatíra eszközeivel történik: az elvtársak alakja éppen úgy el van rajzolva, mint minden más.

 

 

A filmet ugyanakkor átlengi valamiféle metaforikus emeltség, ilyen regiszterben jelenik meg a tej és az anyatej visszatérő képe, Velence mint a szereplők között öröklődő álomvilág, vagy néhány látomásos futam. Az az igazság ugyanakkor, hogy a film mintha összeroskadna a saját súlya alatt – hatalmas építményt hozott létre a rendezőnő, és alig boldogul a fenntartásával. Nem tűnik nagyon meggyőzőnek a szocialista rendszer utolsó éveinek ábrázolása, hiszen hasonló bornírtságok mintha korábban lettek volna jellemzőek az országainkra, a dramaturgia nehezen tartja fenn a szereplők egyoldalúságait (Viktória nagyanyja elvakult rendszerhívő, az anyja körkörös gyűlöletei alig érthetőek, néhány szereplő – például a besúgó családi barát – tetteit nem vagyunk képesek követni).

Nem szeretnék visszaélni a főszereplő a film címében foglalt nevében, de talán indokolt az összegzés: Maja Vitkova lenyűgöző tablója részsikereket arathat a magyar mozikban.

Szíjártó Imre

 

 

 

Viktória – bolgár-román film (2014)

Rendezte és a forgatókönyvet írta: Maja Vitkova

Zene: Kalojan Dimitrov, operatőr: Krum Rodrigez, Vágó: Alekszander Etimov

Szereplők: Irena Csicsikova, Doria Vitkova, Kalina Vitkova

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.12.18 - tiszatáj

DOGMAN – KUTYÁK KIRÁLYA
Sötét impulzusokat, embereket csúszómászókká degradáló extrém minőségeket kutatnak Matteo Garrone filmjei. Dokurealista kivitelű (Gomorra) vagy hol jobban (Szörnyek és szerelmek), hol kevésbé (Reality) stilizált történeteiben legfeljebb a tálalás módosul, centrális tematikájuk azonban örökké változatlan… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.12.18 - tiszatáj

INTERJÚ SZABÓ VERONIKÁVAL
A Queendom a kortárs színház, a fizikai színház és a dragshowk metszéspontján egyensúlyoz. Improvizációkra épül előre lefektetett játékszabályok mentén, így minden este új előadás születik, amelynek a nézői jelenlét fontos alkotója. Női és férfi ábrázolásokat vonultat fel a reneszánsztól a mai popkultúráig. Szerepeket mutat be és vetít egymásra, amíg a határvonalak elmosódnak, és a néző tekintete rajzolhatja őket újra. Szabó Veronika szabadúszó rendező, színész és közösségi színházi szakember… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2018.12.18 - tiszatáj

MILJENKO JERGOVIĆ:
GLORIA IN EXCELSIS
Miljenko Jergović 2012-ben a következőképpen nyilatkozott a Párhuzamos történetekről: „[a mű] kétféle reakciót válthat ki az olvasóból: azok, akik feladják az első tíz, száz vagy ezer oldal után, nehezen fogják megérteni, mitől vannak elragadtatva azok, akiket Nádas szövegmonstruma már az első oldalakon bekebelezett.” Jergović nagyregénye hasonló olvasói tapasztalatot eredményezhet… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2018.12.16 - tiszatáj

SVETISLAV BASARA:
A MERÉNYLET ANGYALA
Svetislav Basara, a kortárs szerb irodalom kiemelkedő alakja már ismerős lehet a magyar olvasóközönség számára. Fordításban elsőként a szerb posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alkotása, a Feljegyzések a biciklistákról című regény jelent meg 2000-ben. Mára további három Basara-mű élte meg a magyar nyelven való megjelenését, legutóbb a Juhász Attila fordításában magyarba átültetett A merénylet angyala című regény… – TERNOVÁCZ DÁNIEL KRITIKÁJA

>>>
2018.12.15 - tiszatáj

JÓZSEF ÉS TESTVÉREI
AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
A József és testvérei, Thomas Mann nagyregénye, akárcsak Prousté, a nyelvről szól: egyetlen összetett mondatban elmondható történetet beszélnek el ezek a szerzők oldalak százain át, miközben felteszik a nyelv, a hagyomány és az identitás modern kérdéseit. Egy nagyregényt igen kockázatos vállalkozás színre vinni, mert főszereplője, és egyben médiuma, önnön nyelve, ami gyorsan veszít erejéből egy másik közegben… – GALÁNTAI LÁSZLÓ KRITIKÁJA

>>>
2018.12.15 - tiszatáj

EZ AZ ÉV IS JÓL VÉGZŐDIK – ÉJFÉL UTÁNI JÓKÍVÁNSÁGOKKAL
Goda Krisztina BÚÉK című filmjének szereplői mintha Boccaccio novellafüzéréből léptek volna ki: az év egy különleges napján összegyűlnek, hogy egy vidám és kegyetlen játék keretében kiteregessék az életüket egymásnak. A nagyon kicsi új magyar Dekameron tehát a reneszánsz mesterhez hasonlóan egy zárt térben gyűjti össze a szereplőit, azzal a különbséggel, hogy a kései magyar utódjaiknak megvan a lehetőségük bizonyos kapcsolatot fenntartani a külvilággal… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.12.14 - tiszatáj

RADU VANCU: HAJNALI NÉGY. OTTHONOS ÉNEKEK
Többféle kísértet létezik: némelyik csak egyszer tűnik fel, hogy figyelmeztessen, fenyegessen vagy bosszút álljon; mások azonban időről időre visszatérnek. Radu Vancu démonjai az utóbbiak közül valók, hajnali négy és öt óra között érkeznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.12.14 - tiszatáj

SZABÓ ESZTER KIÁLLÍTÁSA
Óperenciás Tenger címmel nyílt kiállítás 2018. október 19-én, a kecskeméti Hírős Agóra Ifjúsági Otthonban. A kamarakiállítás Szabó Eszter tavalyi diplomamunkáját, az azonos című képeskönyvet darabolta fel és mutatta meg az érdeklődőknek – akik mindezt köszönték szépen és el is jöttek, meg is nézték, de bizony annyian, hogy saját kényelmüket nehezítették meg a megnyitón… – FEKETE KRISTÓF KRITIKÁJA

>>>
2018.12.12 - tiszatáj

Életének 82. évében szerdán elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, volt országgyűlési képviselő, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte a köztestület az MTI-vel. Kósa Ferenc a filmkészítők azon nemzedékéhez tartozott, amely a hatvanas években […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő