08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Viktória
2018.05.27 - tiszatáj

Egy film megítélésében nagy szerepet játszik az a környezet, amelyben megjelenik. Vajon milyen sors juthat egy bolgár filmnek, amely ugyan megnyerte a Titanic fesztivált, tehát Magyarországon szerezhetett magának némi ismertséget, de az – mármint a fesztiváldíj – négy évvel ezelőtt volt.

A fentiekkel azt szeretném mondani, hogy például bizonyos könyvek megvásárlásával vagy mozinézéssel illene támogatnunk az úgynevezett kis népek kultúráját – bár a magyarhoz mérhető bolgár nem tartozik a kifejezetten kislétszámú nyelvek közé –, a kelet-európai, a balti és balkáni kultúrákat mindenképpen. Nagyszerű fordítóknak köszönhetünk új bolgár regényeket: Krasztev Péter nagy átéléssel közvetíti Milen Ruszkov új és új köteteit (például Nyakig a természetben, utoljára pedig Felmagasztosulás), Roszen Ruszev, Magyarországon élő képzőművész illusztrációival jelent meg Teodora Dimova Az anyák című regénye – csupán három, viszonylag új kötetet emeltem ki. Néha a filmeknek is van magyar vonatkozásuk, ez szokott segíteni a hazai fogadtatás megélénkítésében: Stefan Komandarev A világ nagy, és a meglepetés a sarkon ólálkodik című kiváló alkotásában magyar résztvevőket láthatunk.

 

 

Maja Vitkova Viktória című filmje a maga két és fél órájával, évtizedeket átívelő cselekményével, nagy szereplőgárdájával és nehezen bejátszható helyszíneivel minden szempontból hatalmas vállalkozás. A Viktória három, külön-külön is önálló stilisztikai rendet képviselő beszédmód egyesítésére vagy inkább párhuzamos futtatására, helyenként pedig összefonására vállalkozik. A film alapja kétségtelenül valamiféle nagy átfogóképességű realizmus: a 80-as évek lakásai, a szereplőket körülvevő tárgyak és épületek ismerősek lehetnek egy magyar nézőnek, csakúgy, mint az ugyancsak gondosan megteremtett történelmi kulisszák – a film minden fordulópontjánál (1979: a főszereplő kislány születése, 1990 környéke: a rendszerváltás, 1996: Viktória felnőttéválása) híradóbejátszásokat láthatunk a nagytörténelem eseményeiről. A rendezőnő tehát a dokumentarista-realista stílusban előadott életrajzot beleágyazza a párttitkárok, államelnökök és egyéb híres emberek megjelenéseibe.

A másik beszédmód a szatíráé. Viktória különlegessége, hogy köldök nélkül jött a világra (vagy megszületése után vesztette el a köldöké?), és ilyenként a párt kirakatgyerekké teszi. Todor Zsivkov pártelnök maga foglalkozik vele, saját sofőrt ad mellé, kocsit és lakást ajándékoz a szüleinek. Todor Zsivkov nevének említése során érdemes egy megjegyzést tenni: manapság rendkívül elterjedt nálunk, hogy a cirillbetűket használó nyelvek átírásában az angol szabályait alkalmazzák – pedig van magyar átírás, tehát nem Zhivkov, egyebek között azért sem, hogy az ismert bolgár nevek írásképe ne szakadjon kétfelé. A kislány gyerekkorának ábrázolása tehát a szatíra eszközeivel történik: az elvtársak alakja éppen úgy el van rajzolva, mint minden más.

 

 

A filmet ugyanakkor átlengi valamiféle metaforikus emeltség, ilyen regiszterben jelenik meg a tej és az anyatej visszatérő képe, Velence mint a szereplők között öröklődő álomvilág, vagy néhány látomásos futam. Az az igazság ugyanakkor, hogy a film mintha összeroskadna a saját súlya alatt – hatalmas építményt hozott létre a rendezőnő, és alig boldogul a fenntartásával. Nem tűnik nagyon meggyőzőnek a szocialista rendszer utolsó éveinek ábrázolása, hiszen hasonló bornírtságok mintha korábban lettek volna jellemzőek az országainkra, a dramaturgia nehezen tartja fenn a szereplők egyoldalúságait (Viktória nagyanyja elvakult rendszerhívő, az anyja körkörös gyűlöletei alig érthetőek, néhány szereplő – például a besúgó családi barát – tetteit nem vagyunk képesek követni).

Nem szeretnék visszaélni a főszereplő a film címében foglalt nevében, de talán indokolt az összegzés: Maja Vitkova lenyűgöző tablója részsikereket arathat a magyar mozikban.

Szíjártó Imre

 

 

 

Viktória – bolgár-román film (2014)

Rendezte és a forgatókönyvet írta: Maja Vitkova

Zene: Kalojan Dimitrov, operatőr: Krum Rodrigez, Vágó: Alekszander Etimov

Szereplők: Irena Csicsikova, Doria Vitkova, Kalina Vitkova

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.08.21 - tiszatáj

CEREDI NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZTELEP
Van egy kis utca Cereden, aminek nincs neve. Mintha nem is létezne, pedig a község fő utcájából, a Kossuth Lajos utcából kanyarodik ki. A nincs neve utca sarkán áll a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep tájháza, amit tavaly vásároltak meg, teljesen lerobbant állapotban, de már a tavaly annyira rendbe tették, hogy abban az évben ott is sor kerülhetett kiállításra. Még sok a tennivaló az épületen… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.21 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.20 - tiszatáj

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA ÉS
AZ M STUDIO
Két „táncelőadást” is láttunk a Thealteren, s bár látszólag semmi közük egymáshoz, eszembe jutott a kérdés, vajon mit tenne az a három, liftbe szorult férfi, ha beszabadulnának Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadásának a színpadára? – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő