06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Viktória
2018.05.27 - tiszatáj

Egy film megítélésében nagy szerepet játszik az a környezet, amelyben megjelenik. Vajon milyen sors juthat egy bolgár filmnek, amely ugyan megnyerte a Titanic fesztivált, tehát Magyarországon szerezhetett magának némi ismertséget, de az – mármint a fesztiváldíj – négy évvel ezelőtt volt.

A fentiekkel azt szeretném mondani, hogy például bizonyos könyvek megvásárlásával vagy mozinézéssel illene támogatnunk az úgynevezett kis népek kultúráját – bár a magyarhoz mérhető bolgár nem tartozik a kifejezetten kislétszámú nyelvek közé –, a kelet-európai, a balti és balkáni kultúrákat mindenképpen. Nagyszerű fordítóknak köszönhetünk új bolgár regényeket: Krasztev Péter nagy átéléssel közvetíti Milen Ruszkov új és új köteteit (például Nyakig a természetben, utoljára pedig Felmagasztosulás), Roszen Ruszev, Magyarországon élő képzőművész illusztrációival jelent meg Teodora Dimova Az anyák című regénye – csupán három, viszonylag új kötetet emeltem ki. Néha a filmeknek is van magyar vonatkozásuk, ez szokott segíteni a hazai fogadtatás megélénkítésében: Stefan Komandarev A világ nagy, és a meglepetés a sarkon ólálkodik című kiváló alkotásában magyar résztvevőket láthatunk.

 

 

Maja Vitkova Viktória című filmje a maga két és fél órájával, évtizedeket átívelő cselekményével, nagy szereplőgárdájával és nehezen bejátszható helyszíneivel minden szempontból hatalmas vállalkozás. A Viktória három, külön-külön is önálló stilisztikai rendet képviselő beszédmód egyesítésére vagy inkább párhuzamos futtatására, helyenként pedig összefonására vállalkozik. A film alapja kétségtelenül valamiféle nagy átfogóképességű realizmus: a 80-as évek lakásai, a szereplőket körülvevő tárgyak és épületek ismerősek lehetnek egy magyar nézőnek, csakúgy, mint az ugyancsak gondosan megteremtett történelmi kulisszák – a film minden fordulópontjánál (1979: a főszereplő kislány születése, 1990 környéke: a rendszerváltás, 1996: Viktória felnőttéválása) híradóbejátszásokat láthatunk a nagytörténelem eseményeiről. A rendezőnő tehát a dokumentarista-realista stílusban előadott életrajzot beleágyazza a párttitkárok, államelnökök és egyéb híres emberek megjelenéseibe.

A másik beszédmód a szatíráé. Viktória különlegessége, hogy köldök nélkül jött a világra (vagy megszületése után vesztette el a köldöké?), és ilyenként a párt kirakatgyerekké teszi. Todor Zsivkov pártelnök maga foglalkozik vele, saját sofőrt ad mellé, kocsit és lakást ajándékoz a szüleinek. Todor Zsivkov nevének említése során érdemes egy megjegyzést tenni: manapság rendkívül elterjedt nálunk, hogy a cirillbetűket használó nyelvek átírásában az angol szabályait alkalmazzák – pedig van magyar átírás, tehát nem Zhivkov, egyebek között azért sem, hogy az ismert bolgár nevek írásképe ne szakadjon kétfelé. A kislány gyerekkorának ábrázolása tehát a szatíra eszközeivel történik: az elvtársak alakja éppen úgy el van rajzolva, mint minden más.

 

 

A filmet ugyanakkor átlengi valamiféle metaforikus emeltség, ilyen regiszterben jelenik meg a tej és az anyatej visszatérő képe, Velence mint a szereplők között öröklődő álomvilág, vagy néhány látomásos futam. Az az igazság ugyanakkor, hogy a film mintha összeroskadna a saját súlya alatt – hatalmas építményt hozott létre a rendezőnő, és alig boldogul a fenntartásával. Nem tűnik nagyon meggyőzőnek a szocialista rendszer utolsó éveinek ábrázolása, hiszen hasonló bornírtságok mintha korábban lettek volna jellemzőek az országainkra, a dramaturgia nehezen tartja fenn a szereplők egyoldalúságait (Viktória nagyanyja elvakult rendszerhívő, az anyja körkörös gyűlöletei alig érthetőek, néhány szereplő – például a besúgó családi barát – tetteit nem vagyunk képesek követni).

Nem szeretnék visszaélni a főszereplő a film címében foglalt nevében, de talán indokolt az összegzés: Maja Vitkova lenyűgöző tablója részsikereket arathat a magyar mozikban.

Szíjártó Imre

 

 

 

Viktória – bolgár-román film (2014)

Rendezte és a forgatókönyvet írta: Maja Vitkova

Zene: Kalojan Dimitrov, operatőr: Krum Rodrigez, Vágó: Alekszander Etimov

Szereplők: Irena Csicsikova, Doria Vitkova, Kalina Vitkova

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő