Fellinger Károly gyermekversei
Nagyapa azt mondja
ha valaki
túl lassú gondolkodású,
hogy buta, mint a
kerge tyúk.
Amikor meg a gőzölgő
tyúkhúslevesből kiszedi
az aprólékot, kiveszi
nekem a fejből az észt,
hozzátéve, ettől
leszel, csak okos igazán.
Pironkodó
Beáll a szúnyog,
mert nem oly hólyag,
önkéntes, bátor,
hű véradónak.
S mikor egy csillag
lehull az égről,
elmegy a medve
kedve a méztől.
Búslakodik a
bölcs orangután,
miért nem csípős,
vagy sós a banán.
A siketfajd meg
felröppen, szárnyal,
randevúzik a
balfácán lánnyal.
Vakondgyík
Vakondgyíknak
zöld a vére,
dagad farka
jóhírére.
Nemes ember
meg nagy hévvel
felvág gőgös
kékvérével.
Állatok közt
aki nemes,
ámulj világ,
zöldvérű lesz.
Halhatatlan
Egy igazságtalan hátba szúrással,
legyőzték a kedvenc
mesehősömet,
úgy érzem nem tudom
mindezt megemészteni
akárcsak a finom kacsamellet,
de apu szerint akit csak így
tudnak legyőzni,
az az élethű mesefigura,
az az igazán halhatatlan.
Az okosságról
Nagyapa azt mondja
ha valaki
túl lassú gondolkodású,
hogy buta, mint a
kerge tyúk.
Amikor meg a gőzölgő
tyúkhúslevesből kiszedi
az aprólékot, kiveszi
nekem a fejből az észt,
hozzátéve, ettől
leszel, csak okos igazán.
Iszappakolás
A kisfiúk és a kislányok
gumicsizmában,
félmeztelenre vetkőzve ,
vízi pisztollyal a kezükben,
ugrándoznak
az útszéli sárban,
elesve ahányszor csak
jókedvükből telik,
iszappakolást végeznek,
bár kicsit másképp,
mint a felnőttek,
akik időnap előtt
lelövik a poént.
