08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

„Múzeumban lenne a helye, nem a lemeztáskámban”
2018.06.02 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS DJ. KŐVEL

Május 12-én került megrendezésre a Legendás lemezek elnevezésű lemezbörze tavaszi kiadása Szegeden. Ennek apropóján Kőszegi Zsolttal aka. dj Kővel, a börze szervezőjével beszélgettünk a Legendás lemezek létrejöttéről, lemezkultúráról, a dj-zésről, a Szeged Soul klubestekről, és nem utolsó sorban a szegedi éjszakai élet múltjáról és jelenéről – ANALÓG DISCO című sorozatunk első darabját olvashatják.

– Mikor szervezted az első szegedi lemezbörzét? Mi volt az oka, hogy elindítottad?

Ez úgy jött, hogy a Media Marktban dolgozom, ahol lemezekkel is foglalkozom, dj-ként pedig lemezekről játszom, és azt tapasztaltam, hogy kezd megnőni a lemezek iránti érdeklődés. A 2000-es években szinte csak dj-knek csináltak bakeliteket, esetleg a zenekaroknak jelent meg egy-két exkluzív kiadványa, később viszont már szimpla kiadványok is kezdtek újra megjelenni lemezeken. Ez a hullám, a lemezkiadás, -vásárlás, az online fórumok börzéi, a Budapesten és más városokban létrejövő börzék indítottak arra, hogy mi is szervezzünk egyet, gondoltuk, nem lehet olyan nagy truváj. Van egy barátom, Dr. Varga Péter, aki egy csomó pesti lemezárust ismert, körbekérdeztünk, kit érdekel, és így hívtuk le az első kört. Illetve meghirdettük. Ez négy éve volt, a Kapcában, ami azóta is helyszín. Akkor tíz árussal a kávézóban, de a következő alkalmakra már annyian érkeztek, hogy muszáj volt áttenni a nagyterembe.

Csináltuk, mert volt rá igény, és mert mi is szerettünk volna jó áron jó lemezeket venni.

– Mekkora és milyen kínálatból válogathatnak most az emberek? Mi a benyomásod a szegedi lemezfogyasztásról?

Szegeden van egy nagyon jó lemezgyűjtő réteg, akik sokat áldoznak lemezekre. A szegedi börzén általában pop, rock, klasszikus lemezek találhatóak meg, ezeknek, ha tippelnem kellene, a 80% százaléka külföldi. Az igazság az, hogy a magyar lemezek piaca a 60-80-as évek között nagyon szűk volt, ezért extra dolgokat nem lehet hozni. Bár vannak ritkaságok, de nagyjából ugyanazok a hazai lemezek pörögnek. Az árusok általában magánszemélyek, használt lemezekkel, de néha egy-egy online bolt is kitelepül. Régi és új lemezek viszonyában főleg régi van, de vannak látogatók, akik nem akarnak használt lemezt venni, mert az pattog, serceg. Tudjuk, hogy a lemeznek, ahogy kiveszed a borítóból, romlik a minősége. Mindig az első nyomást tartják a legjobbnak. Mondjuk, ha az első nyomás is vacak, akkor mindegy.

 

 

A lemezbörzének az is előnye, hogy ha veszel egy lemezt ugyanannyiért, amennyiért online is megvehetnéd, itt meg tudod nézni, milyen állapotban van, és a szállítási költséget is megspórolod. Van a lemezeknek egy nemzetközileg elfogadott állapot megjelölése, de ott is lehetnek gikszerek, mert egy online üzlet, aki felrak húszezer-harmincezer lemezt, nem tudja mindegyiket úgy átnézni, végighallgatni, hogy az pontos legyen. A hibázási lehetőség benne van. Van, hogy a nyomással van hiba, pedig ránézésre nem tudnád megmondani.

Aztán a lemezek vásárlása után jön a zene lejátszása, ami már egy külön tudomány.

Tudni kell, milyen hangfal, milyen kábel, milyen tű, hogy tárolod, tütütű. A szegediek körében erre van egy erős, potenciális réteg, annak ellenére, hogy szerintem az átlag szegediek zeneileg alulműveltek, de lehet, hogy ez egész magyar társadalomra igaz. De van egy ilyen fizetőképes réteg, azért is szeretnek ide járni az árusok. Stagnálóan magasan van a lemezbörzét látogatók száma. Izgalmas közeg, ahol jó hasonszőrűekkel beszélgetni.

 

 

– Hozzád fűződnek a Szeged Soul néven futó klubestek is. Kikkel szoktál együtt játszani? Milyen zenei rendezőelv jellemzi a válogatásotokat?

Itt minden mindennel összefügg. Ezt a klubestet eredetileg a Várkertre találtam ki. Nekem régen a fő bázisom a Piros úszóház volt, ahol volt egy bulisorozat a 2000-es években. Erre az időszakra mindenki legendás szeretettel emlékszik vissza. Miután abbamaradt, mivel nem tudom jól menedzselni magamat, nem nagyon voltak bulijaim. Wowbagger és Suhov viszont akkoriban csináltak funk bulikat, ők hívtak el a Garabonciásba, amikor még volt – általuk kerültem ismét képbe. Barátok lettünk, hívtuk egymást. Szóval a klubest tulajdonképpen én vagyok egyedül, de szoktam ismerősöket hívni, főleg Wowbaggert, Jazzszigorékat, Suhovot. Ha van bevétel, és meg tudjuk fizetni, akkor pesti vendégeket is.

Eleinte afro, latin, funk zenéket játszottam, de ezeket meguntam. Megtetszett a 60-as soul. Azóta a soul stílusról is váltottam egy kicsit, a rockabilly, blues, garage rock, surf vonalra. Jelenleg efelé nyomulok. Úgy érzem, eljutottam egy olyan időszakomba, hogy nem akarok punnyadt zenéket játszani, táncoltatni akarok. Mert az a jó buli, amikor az emberek táncolnak.

Felszabadítani az embereket a zenével, én ezt akarom.

Mindig azt szoktam mondani, hogy a dj-zés egyfajta exhibicionizmus. Van persze, aki csak a pénzért csinálja, de mi – akiket eddig említettem – azért, mert szeretnénk olyan zenéket megmutatni, amiket nem ismernek az emberek. A zenei palettának körülbelül az egy százalékát, ha ismerik – emiatt nagyon sok mindent meg lehet ismertetni, remekebbnél remekebb dolgokat. A baj inkább az, hogy ez egy zeneileg elbutított ország. Itt minden underground, ami nem a „legmainstreamebb” tánczenéhez tartozik. Más kultúra, de Angliában például teljesen hétköznapi, hogy soul zene szól a rádióból egy bárban.Ott ez kommersznek számít. Nálunk nem csak a közönség, hanem sokszor a klubtulajok számára is underground az ilyesmi. Figyelni persze kell a közönségre, de mi olyan dj-k vagyunk, akik nem kiszolgálnak, hanem szerethetővé tesznek stílusokat. Azt hiszem, szemtelenkedés nélkül mondhatom, hogy mindig a saját utunkat jártuk.

 

 

– Többször is felkértek, hogy Szilasi László regényfelolvasásain szerepelj dj-ként. Tetszett ez a feladat? Hogy állsz az efféle fúziós együttműködésekhez? 

Ez időigényes feladat volt, mert lemezekről nem olyan egyszerű megoldani a váltásokat. Ideálisan ezt úgy kellene csinálni, ha lemezekről játszol, hogy mértani pontossággal leméred az felolvasási időt, vagy pedig laptopról, mert akkor csak egy gombnyomás, és vált a szám. Amikor egyszer Orcsik Rolanddal közösen olvastak fel, volt, hogy kihagytak egy részt a felolvasásból, én meg azt sem tudtam, hol vagyok. Váratlanul lett vége, miközben én még azt a lemezt kerestem, amit a szünetre készítettem be. Szerencsére az ilyesmi általában senkinek sem tűnik föl. Azt hiszik, direkt így van.

Technikailag egyébként nem vagyok annyira jó dj, hogy ilyen projekteket vállaljak. Ha megvan a stílus, kitalálom a zenéket, megfogom a szövegek hangulatát, de olyasmire mondjuk, hogy zenekar alá beateket rakjak, nem vagyok alkalmas. Én inkább a szelekcióban vagyok jó.

Jukebox vagyok, amibe nem kell pénzt dobni.

– Idén nyáron a Várkert mint kulturális helyszín nem fog üzemelni, július elsejétől pedig hatályba lép a zajvédelem helyi szabályzásáról elfogadott rendelet. Mit gondolsz, hol marad hely és lehetőség kulturális szempontból igényes, kültéri események megrendezésére?

A Vártkert volt Szeged undergroundja szempontjából – bár ezt a kifejezést finomítani kéne – a legjobb, ami történhetett. Bármi volt, az emberek jók érzeték magukat. Szabadtér, és a zene is mehetett, mert inkább a part felé ment a hang. Néha ugyan voltak problémák a hangszinttel, de nem volt jellemző. A legrosszabb, ami történhetett, pedig az, hogy nincs.

Kültéri helyszín eddig se nagyon volt a városban nekünk, a Várkert és a partfürdő, kábé ennyi. De a hangerő szempontjából kicsit konzervatív vagyok, talán pont azért, mert a Tisza-parton lakom, és végighallgatom az összes partit, ami a városban van. A szórakozóhelyek a Tiszán szerdától szombatig, reggel ötig nyomják. Fekszem az ágyba, és hallom, ahogy a dj beszél a mikrofonba. Ezt meg kell alkudni. Mert nem az van, hogy odaállítom a dj-t a pult mögé, felerősítem a hangot, és akkor hagy menjen a buli, ameddig megy. Oda kellett volna figyelni a hangerőre eddig is. Ez a dj-knek is a hibája. Annyiból látom ezt jónak, hogy a klubtulajdonosok mostantól jobban elkezdenek figyelni a hangerőre, a hangtechnikára.

 

 

– Mit tartasz lemezritkaságnak? Ajánlanál pár számot?

A magyar kislemezek az 50-es, 60-as évekből – némelyik olyan jól szól, amikor felrakom! Hány éve volt? Majdnem 60 éve. Hát annak múzeumban lenne a helye, nem a lemeztáskámban. Belegondolsz, ez a sárga címkés Qualiton félszáz éves, hülyéskedsz vele a lemezjátszón, holott vitrin alá való. Számomra ez a varázsa az egésznek. Hogy találok egy számot, amit addig nem ismertem – lehetőleg más se nagyon –, és én tudom bemutatni.

Egyik nagy kedvencem a sok közül az Ős Neotontól a Holtidő (1970) című dal, ami egy tévéfilm zenéje volt. Suhaid barátomnak megvan dedikálva, azt azért becsalinkáznám. A Kínai fal a másik, Atlantisz együttes, dinamikus vaddisznó rockszám. Meg most szörfökben utazok. Van ez a Link Wray nevű csóka, a Comanche című száma nagyon tetszik. Néztem egy ’74-es koncertfelvételt, a csávó annyira laza, ahogy rágózik napszemüvegben, miközben pöngeti a gitárt. Aztán ott van Dick Dale a Pulp Fiction-ös számával, a Misirlouval. Az is surf sztenderd. És persze a Peter Gun című szám. Annak most találtam meg egy bomba verzióját a The Remo Four változatában. Ha berakom, sikít a ház.

Szutorisz Szabolcs Bence

 

Fotó: Ács Péter


Címke: , , , , ,
2018.08.21 - tiszatáj

CEREDI NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZTELEP
Van egy kis utca Cereden, aminek nincs neve. Mintha nem is létezne, pedig a község fő utcájából, a Kossuth Lajos utcából kanyarodik ki. A nincs neve utca sarkán áll a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep tájháza, amit tavaly vásároltak meg, teljesen lerobbant állapotban, de már a tavaly annyira rendbe tették, hogy abban az évben ott is sor kerülhetett kiállításra. Még sok a tennivaló az épületen… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.21 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.20 - tiszatáj

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA ÉS
AZ M STUDIO
Két „táncelőadást” is láttunk a Thealteren, s bár látszólag semmi közük egymáshoz, eszembe jutott a kérdés, vajon mit tenne az a három, liftbe szorult férfi, ha beszabadulnának Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadásának a színpadára? – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő