06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Aztán, amikor felszállnak a galambok
2018.05.20 - tiszatáj

Szürreálisnak tűnik a kép. Nem, valójában te magad tűnsz annak. Te magad, ahogy leülsz, letelepedsz, helyet foglalsz. Honnan jön ez a ráérősség? Hogyan tudod magadra erőltetni? Te, aki az előbb még eszelős sietséggel, leszegett busafejjel róttad az utat, kapkodó telefonálásokkal, sűrű órára nézésekkel. Valóságon túli ez a megpihenés, ez a békés ücsörgés a nyüzsgő tér egyik padján. Már-már magadat csodálod és figyeled, hogyan bírtad rá magad, hogy megállj, sőt megülj? Honnan ez a hirtelen rád szállt békesség, amely egyszer csak végre nem magára figyel, nem önző és kapkodó mozdulatokkal intézi dolgait, hanem körbenéz. Szemlélődik. Még a telefonját is zsebre rakja. Belefeledkezik a tájba, térbe. Az ott nyüzsgő sok-sok emberbe. Vannak, akik, ahogy az előbb te is, sietve ügetnek át az áruház előtt. Nem rájuk figyelsz. Ők csak egy röpke pillanatot jelentenek. Túl gyorsan haladó, a maguk számára is követhetetlen életet. Azok láthatók és szemlélhetők hosszabban, akik megállnak. Akik a tér részévé, apró porcikájává válnak, legalább egy kis időre. Várnak, néznek, beszélgetnek, telefonálnak vagy egyszerűen csak ülnek ők is, mint te és különféle szürreális képekben gyönyörködnek. Mint te, most. Talán éppen rád figyelnek. Az ücsörgő emberre. Aki az előbb még sietett. Aki most olyan egykedvű békességgel tekint szerte, mintha mindig is ezt tette volna, mintha a mindennapok jól megszokott része lenne ez a békés üldögélés, ember-nézés.

Aztán észreveszel valakit. Egy szakállas embert, aki a meleg ellenére, valami tépázott, ősöreg esőkabátban üldögél a padon. Éppen veled szemben. Nem néz senkire. Nem érdeklik az elhaladók. Csak a galambok. Az a tucatnyi szürke jószág, amik ott turbékolnak a lábai előtt. Néha odavett egy-egy terjedelmes morzsát és elégedetten figyeli a hatást, ahogy a madarak rávetik magukat a fentről jövő áldásra. Nem lehet nem észrevenni, ahogy a galambokkal beszélget. Hangosan teszi, körbesétálja őket, és beszél, beszél. Aztán rájövök, nem hozzájuk szól. Valami képzelt, láthatatlan személlyel beszél. Monológ vagy párbeszéd? Ki tudja? A téren áthaladók meglátják, lassítanak vagy éppen gyorsítanak, vérmérséklettől függően. De mindenki megbámulja. Ahogy a bolondokat szokás. De senki nem akar a közelébe kerülni, belépni a galambok képezte körbe, melynek közepén az esőkabátos élénken mutogat, gesztikulál, néha felemeli a hangját. Zavaró lenne, ha nem lenne hangosabb a forgalom, az autók és a villamos zaja. A nagyvárosi nyüzsi. Az áruház előtti tér bolondja csak mondja a magáét. Nem fogy ki belőle a mondanivaló. Mintha a bolondok nem tudnának hallgatni, valami őserő hajtja, mondatja velük a sok órás szöveget, a saját és a világ üdvösségéért. Vagy csak a galambokért. Sok városi placcnak megvan a saját bolondja. Amikor bankba megyek, valahogy mindig odakeveredek abba a parkolóhelyre, amellyel szemben egy háborodott nő lakik egy padon. Egyszer rajtafelejtettem a tekintetem. Erre elkezdett rám kiabálni. Kis hiján elfutottam. Aztán utána is sokszor megálltam ott, pedig nem akartam. Pedig máshová akartam keveredni, távolabb a bolond nőtől. De az autó mindig ott állt meg. Én vezettem oda, persze. De már sokkal óvatosabb lettem. Nem telefonáltam, az ajtót halkan csuktam, lábujjhelyen elsurrantam, majd vissza ugyanúgy. A nő kelletlenül felnézett, mert észrevett ugyan, de nem szólt. Nem zavartam. Tovább hadart, perlekedett a láthatatlan ellenséggel. Nem szeretnék az ellensége lenni, mert a bolondok nagyon tudnak haragudni. Mintha az egész életükért hadakoznának.

Élvezem a pad nyugalmát. Figyelem a körülöttem ülőket, belenézek egy-egy elhaladó pár testbeszédébe, belehallgatok a csevejükbe. Csak pár lépés, amíg átérnek a téren, de mégis hallani és látni, ki milyen passzban van aznap, rajtaül tekintetén a gond vagy tud önfeledten vidám lenni. Olyan jó kikapcsolni egy kicsit. Elterelni magamról a figyelmem és mások bolondságaiba, életrészleteibe belemélyedni. Mindegyik átsétálóból egy-egy jelenetet látni. Jön, áthalad, esetleg megáll, időzik, aztán végül mégis tovahalad. És jön valaki más, talán sokkal érdekesebb, látványosabb személy. Jelenetek egy életből. Fáradt idősek. Nevetve telefonáló fiatalok, hangosan gesztikuláló párok, leszegett fejjel rohanó magányosak. Mindenki visz valamit. Saját magát. Minden változik, csak a bolond marad a madaraival. És én. Valami szent állandóság vagyunk mi most. De a bolondnak a téren belül saját tere, belső, láthatatlan univerzuma van. Mi annyit látunk csupán, hogy ott sétál körülötte tucatnyi galamb, de vajon mit lát ő? Hogyan fest az ő világa, ott a téren belüli térben? Mi az a láthatatlan, amiből mi semmit nem látunk?

Aztán egy figyelmetlen siető belép a galambok közé. Azok megijednek és hangos szárnycsattogással felreppennek. A bolond meglepődik. Hangosabban beszél, sőt kiabál. Az óvatlan személy rémülten hátranéz és meggyorsítja lépteit. A galambok szerteszét szállnak a tér magasába, a bolond üvölt, az emberek felnéznek, de mennek is tovább. Ó, hát ez csak az áruház előtti tér bolondja. Nagy ívben kikerülik az esőkabátost. Aztán a galambok szép lassan és óvatosan visszaereszkednek. Hullanak a morzsák, a bolond beszél tovább, a saját láthatlatlan univerzumában, amiből mi, mindenki más csak annyit lát, hogy jé, egy bolond és a galambok.

Fábián Tibor


Címke: , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő