06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Folklórbosszú
2018.05.19 - tiszatáj

SPOOR

Mágikus realizmus ötvöződik égetően valós problémákkal, helyesebben Agnieszka Holland tavalyi mozija erre tenne kísérletet. Olga Tokarczuk regényének adaptációjában ökothriller-felhangok jelennek meg, ráadásul a direktornő és társrendezőnője, Kasia Adamik ezt bátran kiterjesztik a moralitás, a teremtettség és a társadalmi felelősség témáira, így a Spoor látszólag összetett bűndrámaként próbál érvényesülni.

Kétségkívül jól működik a film első 30 perce: a Klodzko-völgy hajnali ég alatt nyúló bércei, a hegyekre ereszkedő köd ősi, természetfeletti erők jelenlétére utalnak, a mozi folklorisztikus-mitologikus világba merészkedik. Nagy szerephez jutnak a babonák, az állatszimbolika (kutyák, rókák, vadkanok), úgy érezzük, mintha időutazást tettünk volna a 19. századba, tündérmesei birodalomba csöppenünk. Jószerivel a Grimm-regék sötét atmoszférája telepszik a szemlélőre. Ugyan napjainkban járunk, a mozi természetközelsége a modern közegtől távoli értékeket tekinti relevánsnak. Régi idők hírnökeként bukkan fel a film hősnője, Janina Duszejko asszony egy távoli kor ereklyéjeként mered a távolba. Primitív erkölcsiség vezérli, hisz a jóban és a romlatlanságban, az őt játszó Agnieszka Mandat tekintetén évszázados tradíciók nyoma honol, mintha nem is e világból származna.

 

 

Holland és Adamik a főalak mikroközegét, valamit a hozzá köthető ősi felfogást játsszák ki a modern világ közönyével szemben – a Spoor legfőbb tézise szerint az asszony sorsközösséget vállal nemcsak eltűnt négylábúival, de a természet összes állatával, eszében sincs alsóbbrendűekké degradálni őket. Konzervatív ideológiája a maga tisztaságában létezik, míg a körülötte lévők szélsőségesen, csoportokba tömörülve, hovatovább szervezetileg gyakorolnak brutális rítusokat: a vadászok az állatok életét semmibe véve el sem gondolkodnak azon, hogy amit tesznek, valójában gyilkosság, míg a rendőrség ügyet sem vet Duszejko panaszaira, hóbortos öregasszonyként nézik le őt. A Spoor innentől egy folklorisztikus közegben zajló önbíráskodó („vigilante”) thrillerként halad előre. Az idős nő transzba esve szónokol az állatok jogairól, illetve kéri empátiagyakorlásra a kisváros lakóit – beszédesen örökké a demagógiába menekülők száját veszi a kamera gonosz, reflektálatlan véleménykifejtésük során, például a tízparancsolatot, a Biblia tanításait szűklátókörűen pusztán az emberre alkalmazó pap epizódjában.

Duszejko asszony viszont ezt nem tűri: elégtételről filozofál, cselekvésre szánja el magát, voltaképpen az erdő revansra éhes Charles Bronsonjaként int be a tekintélyt gyakorlóknak. Kezdetben felelősségre von, majd az ölésre hajlamos állatokról mesél, hogy végül egy másik létsíkra kerülve, a természet fúriájaként döntsön jóról és rosszról, bűnről, igazságról. A Spoor azonban idővel túl szájbarágóssá válik, Greenpeace-példabeszédeit több mint 2 órán át nyomja le a publikum torkán, így ökológiai drámaként vakvágányra fut. Szimbolikája rétegzettből iskolásba fordul, tanmeseként („cautionary tale”) erőtlen marad, ráadásul a rendezőnők sok új mellékszereplőt hoznak be a cselekménybe, ám kidolgozásukkal alig vesződnek. Epilepsziás rohamokkal küzdő számítógépzseni áll Duszejko oldalára az új geek-nemzedék képviselőjeként, fiatal aktivistalány egyébként fontos kálváriája szorul a margóra. Kétkezi munkások, a paraszti élet reprezentánsai vetődnek a hősnő mellé, akik lényegtelen, fárasztó anekdotákat, a történetet előrehaladását cseppet sem segítő triviális életpillanatokat pufogtatva garantálják a mind nagyobb unalmat. Világos, hogy a rendezőnők őket is a természet rendjével egybeolvadó emberekként, így Duszejko asszony szövetségeseiként aposztrofálják, a Spoor aránytévesztései azonban elhomályosítják a film ritkán felvillanó értékeit.

 

 

Levegőben lógó mellékkarakterek kapnak semmiből érkező, roncsolt, fakóbb képi világú visszatekintéseket, túlnyújtottnak hatnak a csaknem főszállá lényegülő mellékmomentumok, így odavész a Spoor gondolatköre természetbosszúról, az állatok, növények mind erőszakosabb védelmezéséről. Csupán Duszejko asszony egy-egy hisztériája, hangos szavai ellenére is nyilvánvaló elesettsége keltenek igazi figyelmet, ám az ilyen pillanatok háttérbe szorulnak. Hol kedélyes természeti barangolás a jussunk, másszor krimikbe ugrik fejest az elbeszélés, majd egy sután rendezett thrillerfinálé és a nagy összeborulás élénk színekben pompázó zárósnittje tesz utolsó bizonyságot a mind didaktikusabban harsogott ember-természet szimbiózis mellett.

Igaz, más kor szülötte és radikálisan eltérő hangnemű, a 40 évvel ezelőtt készült ausztrál Véres hétvége exploitationként, nyílt erőszakábrázolással is többet képes mondani az önző, természet ellen vétő, majd pórul járó emberről. Agnieszka Holland és Kasia Adamik művészthrillerje azonban lélekszakadva sem bír ízléses midcultként kápráztatni. Zsánerjegyei és szerzői megoldásai inkább gátolják, mint kiegészítik egymást, ósdi tévéfilmekből rémlő dramaturgiai, vizuális fogásai az ugyancsak aránytévesztett, unalmasan hömpölygő 2009-es A tetovált lány skandináv noirjának tétnélküliségét, sőt, a Scandi Crime-alműfaj lélektani problémákkal, fájdalmakkal riogató, ám valójában holt egyszerű narratíváját idézik.

Szabó Ádám

 

 

 

Pokot, 2017

Rendező: Agnieszka Holland, Kasia Adamik

Szereplők: Agnieszka Mandat, Wiktor Zborowski, Jakub Gierszal, Patricia Volny, Miroslav Krobot

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő