06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

A kövek ura
2018.05.26 - tiszatáj

BOSSZÚÁLLÓK:
VÉGTELEN HÁBORÚ

Kerek évfordulót ünnepel a Marvel Studios: 2008-ban az első Vasemberrel indultak világhódító útjukra, fázisokra bontották a képregényes B-ligából induló szuperhőseiket, nem mellesleg pedig olyan spin-offokon, önálló darabokon nyugvó hosszú távú üzleti modellt építettek ki, melyből a DC-moziuniverzumától az újabb Star Wars-részekig rengeteg széria (helyesebben: franchise) építkezik.

Innen szép nyerni, legalábbis milliárdokat kasszírozni, azonban óriási kérdőjel áll egy lényeges, történetmesélést illető felvetés után: Diadalmasan, logikusan zárják-e le a jelenleg harmadik, régi szereplőiket lassan elbúcsúztató szakaszukat vagy a befejező filmek összeroppannak a grandiózusság súlya alatt? Ezekre hivatott választ adni a Végtelen háború – pontosabban csak félig, mert a jövő májusban debütáló, egyelőre alcím nélküli befejezéssel együtt zárulna le a nagyjából 6 órásnak kinéző Marvel-finálé. Úgyhogy jön a nagy riadalomkeltés, hőseink kénytelenek farkasszemet nézni Thanossal, a Titan bolygó lilabőrű zsarnok-óriásával, aki a hat ún. Végtelen Kő birtokában kénye-kedve szerint manipulálhatja a valóságot. Az első csapatfilm, a 2012-es Bosszúállók hangütéséhez állhatna legközelebb az utolsó menet első fele, ám akik ugyanabban a kalandot és szellemességet ügyesen vegyítő hozzáállásban reménykednek, csalódhatnak. Zsúfolt, féltucatnyi szálra futtatott, sajnos csak mérsékelten izgalmas fejezet a Végtelen háború, így két és fél órája során a tétek csaknem elenyészőek. Jószerivel a marketing generálta „Vajon melyik hős pusztul el?” rajongótotó csihol ki a meséből minimális suspense-t – a nagy múltú franchise sajnos eljutott odáig, hogy narratívaként ne akarjon érvényesülni, teljhatalmú kényúrként gőgösen levegőbe emelje az állát és a játékfigurák, popcornok, kólák, nachosok, sőt, a népszerű, de leginkább brutálisan félrevezető rajongói teóriák halmában önmagát fényezze, a publikum pedig valami felejthetetlent remélve tömje a stúdió kasszáját.

 

 

Thanosról szól minden, a Bosszúállók csupán asszisztálnak főgonoszunk rombolásaihoz, ami papíron nem is mutat rosszul, csakhogy a nemezis bántóan felszínes karakter. Univerzális erőforrásokról duruzsolva próbálja hihetőnek beállítani tessék-lássék romlottságát, így a filmet dirigáló Russo-fivérek hiába illusztrálják visszatekintésekkel, álomképekkel a rém összetett lelkivilágát, primitív fogásaikból csak egy pixelekből összerakott, aligha félelmetes opponens alakja rajzolódik ki. Csupán egyik szakaszról (az újabb Végtelen Kő gyűjtéséről) ugrálunk a másikra, hanyagul, félszívvel odavetett jeleneteket látunk, köztük pedig, afféle videojáték-típusú átkötő bejátszás gyanánt az egyik Bosszúálló humorizál, a másik búslakodik, de a teljes cselekményből hiányzik az ív, és ha egy vezérfonal nem képes összetartani a magát nagyszabásúnak hazudó sztorit, senkit nem érdekel, hogy Thor vagy Skarlát Boszorkány milyen erőfeszítéseket tesznek az apokalipszis elkerüléséért. Legfeljebb a vászonra írt helyszínek orientálnak, a Végtelen háború azonban zavaros hóbelevanc. Néha ugyan zsonglőrködik pár drámai betéttel (A galaxis őrzőit erősítő Gamora és Thanos viszonya, az ugyaninnen származó Űrlord humorzsákból dühöngő harcossá avanzsálása, sőt, önmagában a villámisten új bárdjának összeeszkábálása, majd kézbe kapása egyenesen nagyszerű pillanat), de azokat is feláldozza saját dicsfényéért, plusz azért, hogy a karakterek úton-útfélen gyermeteg poénokat mondjanak.

 

 

Míg a tavalyi Thor: Ragnarök Taika Waititi szerződtetésével adagolhatta volna a humort, ehelyett túlságosan komolykodó lett, ez a rész újfent a fonákjánál ragadja meg a lényeget, vagyis a Föld potenciális elhamvasztásának témáját kellő komolyság helyett lezser, de inkább kínos szituációkkal oldja – totálisan eluralkodik a filmen az eddig jó érzékkel visszaszorított nevetésdramaturgia. Ez a tónus semmilyen elégikusan tetszelgő mozihoz vagy önmagát némileg komolyan vevő kalandtörténethez nem illik. Mi több, a Végtelen háború frusztrálóan semmilyen: kiveszett belőle a korábbi Marvel-alkotások zsánerjátéka, netán hangulatteremtő ereje. A tél katonáját hátán cipelte a politikai thriller-beütés, a Polgárháború csaknem bosszúdrámába illő erkölcstragédia, A galaxis őrzői első része hibátlan vígjátéki fricska az űroperáknak, a Pókember: Hazatérés tinifilmbe/ nevelődésregénybe oltott szuperhős-akció. Ezúttal csak a végső összecsapás hébe-hóba látványos panorámáit, jobb pillanataiban A gyűrűk ura-trilógia csatajeleneteit idéző tömegmegmozdulásokat érheti dicséret, egyébként még az Avatar büdzséjét leköröző, 300-400 millió dolláros költségvetés centjei sem ragyognak a vásznon. Cserébe infantilizmust kapunk, a koncepciótlanul rendezett szcénák épp a Cameron-féle látványóda és a Transformers lelketlenségéből táplálkoznak.

Hiába a keserű zárlat, mindez érvényét veszti a jövőre érkező folytatással – nem kell a nézősereget azzal hitegetni, a hősök közül hányan hagyják ott a fogukat, ha a Végtelen háború csak három mellékfigurától mer ténylegesen megszabadulni (ha egyáltalán) és ha a stúdió szokásához hűen minden halál visszafordítható. 2019-ben is ez fog történni, így kiváltképp nincs súlya a mostani rész befejezésének, pusztán időleges a sokk. Természetesen a javítási lehetőség adott, újra fegyverbe kovácsolódhatnak a hősök, Thanos regnálása pedig nem tarthat örökké, ettől függetlenül az aktuális film végtelen lehetőség tárháza helyett csak végtelen átverés.

Szabó Ádám

 

 

 

Avengers: Infinity War, 2018

Rendező: Anthony Russo, Joe Russo

Szereplők: Robert Downey Jr., Chris Hemsworth, Chris Evans, Tom Holland, Josh Brolin

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő